Újabb dagesztáni a UFC trónján, a Twitch-sztár a bekapott ütésektől olyan helyre került, ahol még soha nem járt

Magyar idő szerint szombat este rendezték a piacvezető MMA-szervezet, az Ultimate Fighting Championship hagyományosan bivalyerős gáláját az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban rendezték. Az Öböl-ország az MMA és a profi földharc Mekkájának számít (elnézést a képzavarért), ugyanis az uralkodócsalád több tagja is óriási küzdősport-rajongó, ráadásul a küzdősportok a focihoz vagy ökölvíváshoz képest olcsó módját kínálják a Közel-Kelet kliensháborúiban vérrel pettyezett országimázs tisztogatásának. Az állami befektetőholding egy időben a UFC-be is bevásárolta magát, a koronavírus-járvány kitörésénél pedig biztosította számára a fertőzésbiztos helyszínt az Abu-Dzabi melletti üdülőszigeten, Jászon.

Az Emírségekben rendezett gálákat általában az ázsiai piacra és a muszlim nézőkre kalibrálják; ennek köszönhetően a UFC 280-on is hemzsegtek a muszlim és/vagy poszt-szovjet országokból érkező bunyósok.

A Dagesztáni-dinasztia tündöklése és uralkodása

Itt volt mindjárt a könnyűsúlyú – 70 kilós – világbajnoki övért bunyózó Iszlam Mahacsev, a habibi örökség letéteményese. Minden idők legjobb könnyűsúlyú MMA-bunyósa, a birkózótudását félelmetes hatékonysággal az MMA-ra optimalizáló Habib Nurmagomedov két évvel ezelőtt Abu-Dzabiban fejezte be pályafutását – szegénynek tényleg hetente kell elmondania, hogy „nem, semmi kedvem a profi bunyóhoz, nekem már bőven elég, ha az edzőteremben elgurulgatok” –, de tavaly már edzőként állt protezsáltja, a szintén a dagesztáni szambo-paradicsomból kikerülő és a 70 kilós súlylimithez képest szintén nagydarab és erős Mahacsev sarkában. Mahacsev akkor gyorsan elintézte a Rafel dos Anjos helyére beugró Dan Hookert: egy gyors levitel után türelmesen araszolva befogott egy szoros karkulcsot, a könyökét-vállát feszítő fogásra az új-zélandi feladta a meccset. A UFC 280-on pedig már 10 győzelemmel a háta mögött egy világbajnoki címmeccsen léphetett az oktagonba (azaz ketrecbe). Azonban ellenfelének, a brazil Charles Oliveirának volt némi igazsága, amikor azt állította, Mahacsev nem saját jogon jutott lehetőséghez, hanem „a Habib által keltett hullámot lovagolja meg. Ez a meccs azért jöhetett létre, mert Habib ezt a párosítást akarta látni”.

Ugyanis Mahacsev igazán nagy név legyőzése nélkül, egy sor veszélyes könnyűsúlyún átugorva jutott címmeccshez. Ugyanez nem mondható el a bajnoki övet elvileg egy elrontott mérlegelés miatt – Justin Gaethje legyőzése ellenére – elvesztő Oliveirára, aki 2017 óta egy 11 meccses veretlenségi sorozatot hozott össze, miközben az utóbbi időkben egy sor klasszis skalpját begyűjtötte a már említett Gaethje-től Michael Chandleren át Dustin Poirier-ig. Oliveira ráadásul kaszáló-kapkodó állóharcát a legendás Chute Boxe thai-boksz akadémián egy fékezett agresszivitású, de irtózatosan kemény és átgondolt offenzív rendszerré csiszolta.

A meccs első menetében Mahacsev a várakozásokkal – és saját fogadkozásaival – ellentétben nem erőltette a földreviteleket, beleállt az ütésváltásokba Oliveirával, sőt, egy orr-repesztő balegyenessel meg is fogta a brazilt. Oliveira egy suta dobáskísérlete után a dagesztáni alá került, de – szokásához híven – alulról is roppant aktív maradt, könyökütésekkel és feszítésekkel kötötte le papíron előnyösebb pozícióból dolgozó ellenfelét. Azonban amikor sok próbálkozást követően a brazil felállt, és maga kezdte el térdelni a falhoz szorított Mahacsevet, akkor a dagesztáni ez gyönyörű csípődobással teremtette földhöz, és ezzel el is vitte az első menetet.

A második menetet Oliveira szerette volna meglepetéssel nyitni, ezért megpróbálta ő földre vinni Mahacsevet, aki azonban gond nélkül hárította az amúgy kiválóan birkózó brazil próbálkozását, de Oliveira is szépen kibekkelte ellenfele fogáskereséseit.

Azonban a kick-boksz-szakaszban már nem ment olyan jól Oliveirának a védekezés (oké, az állóharcos védekezés valójában soha nem ment neki jól), az ütésváltásokban ő kapta be a tisztább, nagyobb ütéseket, és amikor előrelendült egy ugró térdrúgásra, akkor Mahacsev irtózatos jobbhoroggal büntette meg merészségéért (pár hete Patricky Freire hasonlóképp torolta meg a Bellator pehelysúlyú világbajnoki döntőben a magyar Borics Ádám kísérletezéseit). És bár Oliveira megrendítő találatokat elérő ellenfelei általában irtóznak attól, hogy a félelmetes földharcos után vessék magukat, Magacsev nem habozott, és befogta a kába ellenfelet egy karháromszög fojtásba (amiben az áldozat egyik verőerét saját bicepszével szorítja le), a brazil pedig a feszes nyakfogás hatására hamar jelezte, hogy feladja.

A győzelem értékét növeli, hogy az amúgy minden ellenfelét kőkemény küzdelem elé állító Oliveirának Mahacsev ellen momentumai voltak csak, a dagesztáni képességeit és felkészültségét jelzi, hogy nem elsősorban birkózásban, hanem bokszban verte meg a brazil ex-bajnokot. A meccs az euforikus hangulatban ünneplő Mahacsev megható gesztussal néhai edzőjének (Habib Nurmagomedov koronavírusban meghalt apjának), Abdulmanap Nurmagomedovnak ajánlotta fel a bajnoki övét.

A meccs után az oktagonba vonult a pehelysúly (65 kiló) bajnoka, az ausztrál Alexander Volkanovski, aki Mahacsevvel ott helyben meg is beszélte, hogy egyesítik világbajnoki címeiket egy ausztráliai gálán.

Meccs közben próbálta visszahelyezni a vállát

A UFC 280 másik főmeccset a harmatsúlyú (61 kilós) bajnok Aljermain Sterling vívta a hosszú doppingeltiltás, majd műtét utáni lábadozás után visszatérő ex-bajnok TJ Dillashaw-val. A fojtásokat agresszívan kereső birkózását gyors, veszélyes, de kicsit szertelen állóharccal kiegészítő Sterling előbb egy bizarr szabálytalanságnak, majd türelmes és kitartó birkózásának köszönhetően nyerte, illetve védte meg világbajnoki címet a UFC 280-on szintén bunyózó Pjotr Jan ellen. Az MMA-ba birkózóként érkező, de az egykori UFC-bunyós Duana Ludwig kezei alatt kivételes lábmunkával és kombinációkkal dolgozó állóharcossá fejlődött, akinek azonban kihágásai és legendás sportszerűtlensége miatt volt mit bizonyítania.

A meccsen néhány gyors, de tapogatózó ütés- és rúgásváltás után Sterling volt az, aki irányítása alá tudta vonni a meccset; egy lendületes betöréssel a földre döntötte Dillashaw-t, felküzdötte magát lovaglóüléses leszorításba, és lényegében ellenállás nélkül csépelhette ellenfele fejét. Már ekkor látszott, hogy a kihívó bal válla egy kitámasztásánál kiugorhatott, mert önmagához képest sután tudott csak védekezni, de egy idő után így is képes volt felállni, és kibekkelni az első menetet.

A második menetben Dillashaw gyakorlatilag egy kézzel (meg néhány lendületes rúgással) próbálta megfordítani a meccset, de Sterling türelmesen előkészített földrevitele után folyamatosan ütötte és fojtásokkal is fenyegette. És amikor a trónkövetelőnek már menet közben kellett helyretennie a vállát, és elkezdte ellenállás nélkül benyelni az ütéseket, a bíró véget vetett a meccsnek.

Az eredményhirdetés utáni interjújában Dillashaw azt nyilatkozta, hogy áprilisban megsérült a válla, és azóta rendszeresen kiugrik- erre egyébként már a gála előtt utalgatott. Az egész súlycsoporttól elnézést kért azért, hogy sérülten vállalta a meccset (mondjuk ha ez igaz, akkor ez valóban nem volt tisztességes sem tőle, sem csapatától, sem pedig a sérülésről nyilván tudó UFC-től).

A gála többi meccse között is voltak szikrázó összecsapások. A wigani menekültszállásról a brit birkózóválogatottba, majd a UFC-be jutó Muhammad Mokaev négy másodperccel a meccs vége előtt hátról becsempészett karfeszítéssel győzte le a kanadai Malcolm Gordont. A könnyűsúly egyik trónkövetelője, Beneil Dariush fantasztikus földharcparádét mutatott be a szintén földharc-virtuóz lengyel Mateusz Gamrottal, az iráni-asszír származású, az Egyesült Államokban élő bunyós azonban a meccs második felében már meg tudta fékezni Gamrot lankadatlan fölreviteli kísérleteit (a lengyel 15 perc alatt 19-szer próbálkozott, ebből csak 4 dobása volt sikeres). Sőt, a meccs vége előtt nem sokkal egy tökéletes ritmusban kilőtt balegyenessel le is ütötte Gamrotot, bár a kemény lengyel ebből a találatból is felállt.

„Olyan helyre jutottam, ahol még nem jártam”

Azonban a címmeccseken kívül az igazi rangadó az egykori orosz világbajnok, a szűkszavú univerzális MMA-bunyós Pjotr Jan és a szmóker-ezoterikus podcastjével, twitch-csatornájával és persze bunyójával is sikeres amerikai Sean O’Malley harmatsúlyú (61 kilós) meccse volt. O’Malley éveken át verhető ellenfeleken keresztül lépegetett előre a ranglétrán, de nem igazán törte össze magát az előrehaladásért. Kijelentette, hogy nincs kedve ranglistás bunyósokhoz, amig a játék-streameléssel többet keres, mint meccseivel, azután mégis bevállalta a stílusának legkedvezőbb top 10-es bunyóst, Munhozt, de egy vérszegény első menet után a második menetben vétlen szembenyúlása miatt a bíró leállította a meccset. A csalódáskeltő döntetlen után azután óriási fordulat volt, amikor O’Malley kihívta Jant, az orosz pedig elfogadta a tíz hellyel mögötte álló amerikai ajánlatát.

A meccsen mindketten állás- és szögváltásokkal próbáltak az ellenfél közelébe kerülni; az amerikai hosszú első kezes ütéseivel és csapódó rúgásaival puhította ellenfelét, Jan dinamikus horogütéseivel és köríves rúgásaival igyekezett megfogni az oldalra táncoló O’Malleyt, és néhány lehámozott fogáskeresést követően a földre is tudta dönteni ellenfelét. A második menet azután óriási ütésváltással indult; előbb O’Malley rendítette meg ellenfelét egy tűpontos balegyenessel, de néhány másodperccel ezután már az ő térdei inogtak meg Jan íves balcsapottjától. Ekkor úgy tűnt, az orosz kezd végzetes fölénybe kerülni, újabb kemény ütésekkel talált be, egy gyönyörű gánccsal és egy kiváló ritmussal végrehajtott lábkiemeléssel is földre tudta vinni O’Malleyt.

De a fordulatoknak még nem volt vége; a harmadik menetre az amerikai visszavette az irányítást, kicsipkézte Jan fejét, aki csak nagy véráldozat árán tudta a küzdelmet újra a földre vinni. Úgy tűnt, hogy Jan meccs végére tartogatott újabb levitele, és a földön fekvő O’Malleyra rászórt két pörölycsapás elegendő lesz a győzelem bebiztosításához, de a bírók a lehető legszűkebb különbséggel, megosztott pontozással az amerikait hozták ki győztesnek. Az amerikaiban azonban a meccs leintése után sem tudatosult győzelme, láthatóan mindent kivett belőle a harc. Tompán nyilatkozta, hogy

Olyan helyre jutottam ma, ahol korábban nem jártam. (…) Sosem kaptam még nagyobb ütéseket.