Húszévnyi próbálkozás után, 42 évesen ért fel a UFC csúcsára

2021. október 31. – 06:47

frissítve

Húszévnyi próbálkozás után, 42 évesen ért fel a UFC csúcsára
Glover Teixeira 20 év után egy kicsit megpihen Fotó: Chris Unger / Zuffa LLC via GettyImages

Másolás

Vágólapra másolva

Rendhagyó módon magyar idő szerint szombat este rendezték a világ vezető MMA-szervezetének számító Ultimate Fighting Championship soron következő nagygáláját. A magyar nézőknek szokatlanul barátságos időpont annak volt köszönhető, hogy az eseményt az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban rendezték. Kevéssé köztudott, hogy az Öböl-ország – nem kis részben az uralkodócsalád egyes tagjainak küzdősport-rajongásának köszönhetően – régi MMA-fellegvárnak számít, az állami befektetőholding egy időben még a UFC-be is bevásárolta magát, a koronavírus-járvány kezdete óta pedig különösen felértékelődött az Abu-Dzabi melletti üdülőszigeten, Jászon kialakított fertőzésbiztos rendezvényhelyszín.

Az Emírségekben rendezett (és szinte kivétel nélkül iszonyú erős felhozatallal villantó) gálák párosítását általában az ázsiai piacra és a muszlim nézőkre kalibrálják, ennek megfelelően a UFC 267 gála derékhadát is kínai, orosz – köztük jelentős számban orosz állampolgárságú dagesztáni -, illetve nyugati országokban élő és edző muszlim bunyósok tették ki.

A korelnök nyerte a veteránok csatáját

A főmeccset azonban a félnehézsúly (93 kiló) lengyel bajnoka vívta a brazil – és illegális bevándorlóként indulva mára az amerikai állampolgárságot is megszerző – trónkövetelővel. Jan Błachowicz komoly vereségekkel meg-megakasztott másfél évtizedes MMA- pályafutására tavaly, 37 évesen tette fel a koronát, amikor a bajnoki döntőn kiütötte az amerikai Dominick Reyest, de tekintélyét igazán a félelmetes középsúlyú bajnok, Israel Adesanya címegyesítési kísérletének visszaverésével betonozta be. Ellenfele szintén egy veterán, a brazil Glover Teixeira volt, aki 42 évesen kapott újabb esélyt a bajnoki címre (2014-ben egy bajnoki címmeccset már elbuktt a mára teljesen elzüllött Jon Jones-szal szemben). Teixeirára tényleg illik a „harcedzett” jelző, ugyanis szinte minden meccsét a pokolból hozza vissza néhány letisztult, minimálisra püfölt agyműködés mellett is jól működő alaptechnika segítségével.

A brazil most sem cifrázta, már az első menetben levitte ellenfelét, és bár nem tudott igazán kedvező pozícióba kerülni, mégis a menet végéig ((az MMA-ban egy menet öt percig tart) felülről sanyargatta Błachowicz-t, a borostával dörzsöléstől az alkarral való arcmasszázson át a nyakprésig minden kellemetlen és fárasztó trükköt bevetve. A második menetben azután a letisztultabb kickboksz-tudással bíró lengyel szép kombinációkkal dolgozta meg Teixeirát, azonban a lengyel az egyik ütésváltásnál megingott egy balhorog alatt, és ellenfele nem hagyott neki időt a regenerálódásra: Teixeira egy bokakiemeléssel földre vitte Błachowicz-t, a hátába került, és befogott rajta egy hátsó fojtást, amit a lengyel másodperceken belül lekopogott (én úgy láttam, hogy nem is a nyakán, hanem inkább az állkapcsán volt a szorítás, szóval lehet, hogy Błachowicz álla az ütésváltás során eltört).

Teixeira 42 évesen a legidősebb bunyós, akit valaha UFC-bajnokká avattak (Randy Couture 43 évesen is meg tudta hódítani a nehézsúlyt, de neki az már a harmadik bajnoki címe volt, az elsőt 37 évesen nyerte).

Mindenki tudta, hogy ez lesz a legjobb meccs

A legjobban várt meccs az orosz (és nem kaukázusi, hanem jekatyerinburgi) Petr Jan és az amerikai Cory Sandhagen harmatsúlyú (61 kilós) küzdelme volt. Már maga a párosítás is igen kacskaringós úton jött létre: Miután Jan márciusban egy illegális technikának köszönhetően elvesztette az Aljamain Sterling elleni, sima győzelem felé tartó címmeccsét, a UFC joggal hirdette meg fél évvel későbbre a visszavágót. Csakhogy Sterling nyakműtétje utáni rehabilitációja miatt nem tudta vállalni a meccset, így kellett keresni egy beugrót. Kézenfekvő lett volna, hogy a súlycsoport volt világbajnoka, a doppingolás miatt hosszú eltiltásából visszatérő TJ Dillashaw szálljon oktagonba Jan ellen, de neki meg a térdét kellett megműteni. Így került képbe a negyedik számú harmatsúlyú bunyós, Cory Sandhagen, és így minősítették át a meccset világbajnoki döntőről ideiglenes világbajnoki döntővé.

De ez a visszaminősítés egyáltalán nem vonatkozott a meccs színvonalára, ugyanis a két bunyós nagyon technikás és kőkemény küzdelmet mutatott be. Az elején a hosszabb ütőtávval rendelkező Sandhagen gyors szurkálásaival és aktív lábmunkájával kordában tudta tartani Jant, azonban a meccseit hagyományosan kényelmesen kezdő orosz a második menetre finomhangolta bunyóját, a harmadik menettől kezdve pedig már egyértelműen ő volt nyeregben: szemmel is alig követhető kombinációi végén egyre többször tudott tisztán találni, egy fordulásból eleresztett ütéssel padlóra küldte Sandhagent. Az amerikai azonban felállt, és végig meccsben tudott maradni, és egyáltalán nem kell szégyenkeznie az egyhangú pontozásos vereség miatt. Jan pedig lényegében visszaszerezte eltékozolt övét, és most készülhet a Sterling elleni címegyesítésre (már amennyiben a bajnok nyakműtétje után valaha még ki tud állni ellene).

Habib legjobb tanítványa bejelentkezett mestere övéért

Sokan kíváncsiak voltak, mit kezd egy magasan jegyzett, veszélyes és birkózásban sem utolsó állóharcossal a könnyűsúly (70 kiló) szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt visszavonult bajnoka, a dagesztáni Habib Nurmagomedov földije/edzőtársa/örököse, Iszlám Makacsev. Makecsev eredetileg a brusztolós, gyilkos tempót diktáló univerzális bunyós, Rafael dos Anjos ellen lépett volna oktagonba, de a sérülés miatt kieső brazil helyett az új-zélandi Dan Hooker ugrott be. A Habibhoz hasonlóan az MMA követelményeire optimalizált birkózótudással rendelkező Makacsev már a 30. másodpercben tökéletesen olvasva ellenfele ritmusát, egy ütéssel megbillentette a jobb lábát épp rúgásra lendítő Hookert, majd azon nyomban földre is döntötte őt.

A dagesztáni néhány ütést követően izolálni tudta az új-zélandi ellenfele átfordításán erőlködő karját, és egy szép, feszes (és épp ezért iszonyú fájdalmas) karkulcsot fogott be rajta, amiből nem volt szabadulás.

Aki nem bunyózik, csak megagyal

A UFC 267-es gálán tért vissza a Csecsenföldön született, de 2013-ban, 19 évesen Svédországba emigráló Hamzat Csimajev. A csecsenként kiváló birkózóalapokkal rendelkező Csimajev a bahreini emír tulajdonában álló Brave Combat Federation mezőnyének kifektetésével melegített a UFC-re, ahol 2020-ban debütált, méghozzá három egymást követő, és ellentmondást nem tűrő győzelemmel. Csimajevről azonnal mint bajnokesélyesről és Habib méltó (igaz, váltósúlyú, azaz 77 kilós) utódjáról kezdtek beszélni, azonban tavaly év végén úgy tűnt, hogy üstökösszerű felívelését derékba töri a koronavírus. Csimajev tüdejében ugyanis a november végén elkapott vírusfertőzés olyan súlyos szövődményeket okozott, hogy idén májusban bejelentette, hogy visszavonul az élsporttól (később kiderült, hogy bejelentése nem valós egészségügyi állapotának, hanem a tünetek enyhítésére szedett prednizontartalmú gyógyszer mellékhatásaként fellépő depressziós rohamnak volt köszönhető).

Csimajev egy év kihagyást követően az egyik legmasszívabb kínai MMA-bunyós, Li Csingliang ellen folytatta, méghozzá ugyanott, ahol 2020-ban abbahagyta: a meccs első percében fogást talált ellenfelén, derekánál fogva felemelte, trófeaként körbevitte, majd földhöz vágta őt. A földön pedig egy pillanatra sem hagyott nyugton Csingliangnak; előbb türelmesen felpuhította fejét ütésekkel, majd pedig befogott egy hátsó fojtást a keményen védekező kínain. Csingliang nem adta fel, de lazítani nem tudott a fogáson, így a meccset az éber bírónak kellett leintenie a kínai ájulása miatt.