MMA-világbajnoki címért bunyózik Borics Ádám

Vasárnap hajnalban a Bellator MMA-szervezet pehelysúlyú (65 kilós) világbajnoki övéért bunyózik Borics Ádám. Az Eger melletti, 1800 fős Sirokról származó sportoló a Los Angeles-i Long Beach Arena 14 ezer nézője előtt a Bellator sokszoros rekordbajnoka, a brazil Patricio 'Pitbull' Freire ellen lép az oktagon rácsai közé.

A 29 éves Borics Ádám Egerben kezdett el kempózni, és a 2010-es években sorra gyűjtötte be a full-contact bajnoki címeket, majd az amatőr MMA-győzelmeket. Pályafutása meghatározó döntéseként itt hagyta a kevés kiugrási lehetőséggel kecsegtető magyar MMA-szcénát, és az Egyesült Államokba, Floridába költözött, ahol a világ egyik legjobb klubjában, a holland Henri Hooft kick-box edző és az amerikai Greg Jones birkózóedző által alapított Hard Knocks 365-ban (rengeteg névváltást követően jelenleg: Kill Cliff Fight Club) kezdett edzeni. Itt olyan extraklasszisokkal készül, mint Kamaru Usman, Michael Chandler és Gilbert Burns – de meccsei előtt kiutazik hozzá magyar edzője, Peszlen Ferenc is.

Borics 2017-ben, egy budapesti gálán debütált a világ második számú MMA-szervezetében, a Bellatorban, berobbanását azonban sérülések, vízumproblémák és más nehézségek hátráltatták. 2019-ben azután a szupertehetségnek tartott Aaron Picót, majd az exvilágbajnok Pat Currant egyaránt látványos, ugrásból elővezetett térdrúgással győzte le, és hamarosan mindenki világbajnoki esélyesként kezdett róla beszélni. Ekkor azonban jött a döccenő: a kemény birkózásáról ismert Darrion Caldwell 2020 elején lehengerelte Boricsot. Azonban pályafutása eddigi egyetlen vereségéből Borics sokat tanult, és az elmúlt két évben négy győzelemmel vívta ki a jogot a címmeccsre.

Borics Ádám elsősorban állóharcos, nagyon szép kombinációkkal dolgozik, ellenfelei lábát gyors és kemény rúgásokkal szokta megdolgozni, kiváló ritmusban, fejre felhúzott térdrúgásai pedig igazi meccsfordító jokerkártyát jelentenek. Azonban az MMA sokkal többet jelent néhány jól begyakorolt technikánál, és Borics Ádám kontrabirkózásban, erőnlétben és különösen mentálisan 2022-re egyértelműen bajnoki szintre ért. (Engem különösen a legutóbbi, Mads Burnell elleni meccsén mutatott érett, hiperfókuszált, a kritikus pillanatokat profi módon kivédekező-átvészelő bunyója győzött meg.) A szintén elsősorban állásból vitézkedő Freire ellen talán csak azt lehet aggasztó előjelként megemlíteni, hogy Borics legutóbbi négy meccsét nem tudta idő előtt befejezni, még a nála sokkal rosszabb ellenfeleket sem tudta kiütni.

Mit ér a Bellator világbajnoki öve?

Az MMA a profi bokszhoz hasonlóan egy olyan sport, ahol nagyon eltérő nívójú szervezetek osztanak ki nagyon eltérő presztízzsel bíró világbajnoki öveket. A sportág élén megkérdőjelezhetetlen az Ultimate Fighting Championship (UFC) uralma, a Boricsot is a soraiban tudó Bellatort általában a második legrangosabb szervezetként tartják számon, bár középsúlytól felfelé sokszor megdöbbentően gyenge felhozatallal rendelkezik.

A történethez hozzátartozik, hogy miközben a magyar médiában az „első magyar MMA-világbajnoki cím” lehetőségével adják el Borics meccsét (és az erről szóló cikkeket), 2013-ban a szlovákiai magyar Végh Attila félnehézsúlyban már bezsebelt a Bellatornál egy világbajnoki címet, de úgy tűnik, a határon túl élő magyarok csak akkor magyarok, ha nem rondítanak bele a jól hangzó szalagcímekbe.

A Borics előtt álló lehetőség ettől még valóban sporttörténelmi, ugyanis az MMA globalizációja az elmúlt évtizedben exponenciális fejlődést mutatott. A korábban meghatározó japán, amerikai, brazil és orosz bunyósok mellett ma már MMA-nagyhatalommá vált Lengyelország és Ausztrália is, így – különösen az alsóbb súlycsoportokban – egy MMA-világbajnoki cím elnyerése óriási tettnek számít.

Különösen akkor, ha azt valaki Patricio Freire ellen vívja ki. A nézőket becenevére ízléses tetkójával emlékeztető „Pitbull” poétikusan ifjú korban, 16 évesen vívta (és nyerte meg) első profi MMA-meccsét, és 2010-ben, az egyik legnagyobb tehetségként szerződtette le az akkor még gyerekcipőben járó Bellator. Freire az ütésváltásokat bátran felvállaló, robbanékony és súlyához képest irtózatos ütőerejű bunyósként sorra gyűjtötte be a győzelmeket, többször is elnyerte és elvesztette a szervezet pehelysúlyú bajnoki övét, 2019-ben a ma már a UFC-ben vitézkedő Michael Chandler kiütésével bezsebelte a könnyűsúlyú (70 kilós) címet is.

Freire tavaly egy hétmeccses veretlen szériát követően fojtással kikapott a szupertehetség AJ McKee Jr.-tól, de a bajnoki címét 2022 tavaszán (mondjuk egy vitatható pontozással megnyert meccsen) visszaszerezte. Freirét a promóciós szervezeteken átívelő ranglistákon általában a harmadik legjobb pehelysúlyúként tartják számon az ausztrál UFC-bajnok Alexander Volkanovski és a hawaii Max Holloway után.

A most 35 éves Freire klasszisára jellemző, hogy harmincas éveire képes volt továbblépni egy technikásabb és saját testét kevésbé sanyargató küzdőstílusra: a brazil karateválogatott edzője, Mano Santana irányításával egy gyors beugrásokra, az ellenfél támadását megakasztó kontraütésekre épülő bunyót épített fel. Azonban a bajnok veszedelmes stílusa több támadható pontot is felkínál a magasabb és hosszabb végtagokkal rendelkező Boricsnak az L alakú karateállások nemezisének számító comb- és lábszárrúgásoktól a kontrákra felhúzott ellenfelet fárasztó luftokra késztető, hosszú szurkálásokon át a Borics által magától értetődő könnyedséggel elővezetett beugró térdesekig.

Ezen a szinten csak a győzelemhez vezető utakat és technikákat lehet felvázolni, a kimenetelt szinte lehetetlen megjósolni, de az biztos, hogy Borics az elmúlt években mutatott bunyója alapján egyáltalán nem tűnik esélytelennek arra, hogy az MMA egyik legértékesebb skalpját begyűjtve felüljön a Bellator trónjára. És annak ellenére, hogy a Bellatorból igen nehéz az átjárás a UFC-be, nem elképzelhetetlen, hogy egy látványos győzelemmel Borics megvalósíthatja a több nyilatkozatában is deklarált álmát, és átigazolhat a szervezethez – ami egyébként nem elsősorban szakmailag, hanem inkább a presztízst tekintve jelentene szintlépést.