Vérmaszkos előadással zárult le az MMA klasszikus trilógiája

Magyar idő szerint vasárnap hajnalban rendezték a világ vezető MMA-szervezete, az Ultimate Fighting Championship hagyományos ünnepi nagygáláját Las Vegasban, mely a július 4-i Függetlenség Napjához igazodó korábbi gálákhoz hasonlóan az év legizmosabb mezőnyét vonultatta fel.

A gála minden kétséget kizárólag legfontosabb meccsét a pehelysúly (65 kiló) elmúlt éveit meghatározó rivalizálásának két főszereplője, a hawaii Max Holloway és a macedón származású Alexander Volkanovski vívta. 2019 decemberében Volkanovski óriási meglepetésre magabiztos pontozással vette el Holloway bajnoki övét, melyet fél évvel később egy sokkal szorosabb visszavágón is meg tudott védeni. És miután néhány kívülállóval szemben nyomatékosították, hogy kettejük párharcába senki nem szólhat bele, vasárnap hajnalban újból összecsaptak.

Két korábbi győzelme ellenére úgy tűnt, Volkanovski akar inkább bizonyítani; a meccs előtt szópárbajba keveredett az amúgy kifejezetten nyájas Holloway-jel, az első menetekben folyamatosan be-beszólogatott ellenfelének, de később már hagyta, hogy találatai beszéljenek helyette. Volkanovski az elmúlt években zömök, dinamikus birkózóból villámgyors kickbokszossá érett, aki zömök alkata ellenére simán adta el ütéseit, lábrúgásait a nyurga Hollowaynek.

A hawaii szokása szerint a meccs első pillanataitól kezdve megpróbálta nyomás alatt tartani ellenfelét, azonban az ellenfeleiből mindig hibátlanul felkészülő ausztrál ezúttal sem engedte, hogy beinduljon a több száz ütést köpködő gőzhenger. Volkanovski fegyelmezett kombinációkkal állította meg Holloway előrenyomulását, de ugyanilyen fegyelmezetten vált ki az összecsapásokból. A hawaiit nem rendítették meg a bekapott találatok, és hiába szakadt fel szemöldöke a második menetben egy nagy jobbhorognak köszönhetően, a leereszkedő vérfüggönyön át is abszolút képben maradt, és főleg rúgásaival sokszor szépen talált.

Azonban támadásaival egyetlen egyszer sem tudta zavarba hozni Volkanovskit, aki fölényét érzékeltetve egyetlen földreviteli kísérlet nélkül uralta a találkozót – második győzelmét még néhány dobással kellett bebiztosítania. Az ausztrál az ötödik menetben már ellenfele felőrlésével is megpróbálkozott, és annak ellenére, hogy neki sem sikerült kiütnie az ekkora már valóságos vérmaszkban harcoló Hollowayt, magabiztos pontozásos győzelmével ellentmondást nem tűrő módon zárta le a trilógiát.

Alexander Volkanovski a meccs után joggal érezte úgy, hogy kiürítette súlycsoportját (bár azért Yair Rodriguez ellen szívesen megnézném), ezért kihívta a könnyűsúly bajnoki öv nélküli bajnokát, Charles Oliveirát, és a gála előtti nyilatkozatok alapján a címegyesítés ellen a UFC-nek sem lenne kifogása.

Csak egy precíz mestermunka a bosszúmeccs előtt

Israel Adesanya és Jared Cannonier középsúlyú (84 kilós) világbajnoki döntője valószínűleg csak a súlycsoport (már rég megkopott) presztízse miatt lett főmeccs, mert egyáltalán nem ígért olyan küzdelmet és nem bírt olyan történelmi jelentőséggel, mint a Holloway-Volkanovski csúcstalálkozó. A bivalyerős, korábban 20 kilóval feljebb is bunyózó Cannonier ugyanis korábbi találkozóin meglehetősen sérülékenynek tűnt, és leginkább abban bízhatott, hogy kitartása és koncentrációja segítségével ugyanúgy le tud majd csapni egy kínálkozó alkalomra (meg Adesanyára), ahogy az a Derek Brunson elleni, vereségbe tartó meccsén is történt.

Azonban bár Adesanya – ahogy azt Jan Błachowicz megmutatta – egyáltalán nem legyőzhetetlen, meglepni és úgy istenigazából megverni szinte lehetetlen, mivel fantasztikus gyorsaságának, pontosságának és tempóérzékének köszönhetően a bajnok szinte minden meccsén képes a küzdőtávolság és a ritmus diktálására.

Ahhoz képest, hogy a popkulturális utalásokat imádó Adesanya ezúttal az amerikai wrestling-sztár The Undertaker mintájára fekete cowboy-kalapban, kezében ellenfele nevére szóló halotti urnával üzent kihívójának a meccs előtti bevonulásán, magán a meccsen lassan, szisztematikusan látott hozzá Cannonier felőrlésének. Balegyenesei minden pozícióból találtak, rúgásai elszívták az erőt az amúgy sem túl mozgékony amerikai lábaiból. A nem túl látványos, de annál módszeresebb amortizálás nem törte meg, de semlegesítette az amerikait, aki a meccsen összesen kétszer tudta csak a rácshoz szorítani és megsorozni Adesanyát.

A bajnok a tökéletesen ellenőrzése alatt tartott meccsen, egyhangú pontozással védte meg címét, azonban a közönség nem igazán díjazta azt, hogy Adesanyából hiányzott a vérszomj. A következő címmeccsén azonban már egészen biztosan motiváltabban lép majd az oktagonba, hiszen a UFC 276-on kiderült, hogy kihívója az új-zélandi régi nemezise, a brazil Alex Pereira lesz, aki óriási KO-val takarította el az útból az amerikai Sean Stricklandet.

Szembenyúlás napolta el a hipszterharcos menetelését

A meglehetősen jól bokszoló, de Strickland úgy döntött, hogy leáll kick-bokszolni a többszörös kick-boksz-világbajnoki címmel rendelkező Pereirával, azonban hamar kiderült, hogy a „meglehetősen jó” milyen kevés ezen a szinten. A brazil combra pattintott rúgásaival, gyors bal- és jobbegyeneseivel melegedett bele a meccsbe, majd két és fél perc után megvillantotta legendás balhorgát, mellyel azonnal kótyagosra ütötte Stricklandet.

Mindenki nagyon várta már, hogy a UFC egyik legjobban dédelgetett klasszisa, a színes tetkói, ezo-hipszter stílusa és precíz KO-i miatt a hanyatló Conor McGregor utódjának tekintett kaliforniai Sean O’Malley végre egy magasabban jegyzett ellenfél ellen is megmutassa, mit tud. Azonban a harmatsúly (61 kiló) talán legkeményebb bunyósa, a brazil Pedro Munhoz elleni meccsét egy menetnyi méregetést-kóstolgatást-szurkálást követően félbe kellett szakítani, mivel O’Malley véletlenül belenyúlt ellenfele szemébe, aki retinasérülést szenvedett (az ujjakat szabadon hagyó, kialakítása miatt rendszeresen kritizált UFC-szabványkesztyűk miatt szinte minden gálán előfordulnak hasonló esetek, az Adesanya-Cannonier-meccset is félbe kellett szakítani a nigériai szembenyúlása miatt).

Az egykori váltósúlyú (77 kilós) világbajnok Robbie Lawler és a hozzá hasonlóan kompromisszummentes bunyójáról ismert Bryan Barbarena ütközete ellenben nem okozott csalódást. A két bunyós nem sokat törődött a távolságtartással, elmozgással, csak szórta a másikra a szebbnél-szebb kombinációkat, az adok-kapokból azután a második menetben Barbarena jött ki jobban, aki okosan becsempészett könyökütéseivel megrendítette, majd gyors horogütéseivel védekezésképtelenre verte a már 21 éve (!) profiskodó Lawlert.