Meghalt Gerd Müller, a Bayern München és a német válogatott legendás csatára

A Bayern München közleménye szerint Gerd Müller vasárnap reggel hunyt el. „A mai egy szomorú és sötét nap az FC Bayern és minden szurkolója számára. Gerd Müller volt a valaha volt legnagyobb csatár, a világ labdarúgásának kiváló játékosa és személyisége. Mindannyian osztozunk felesége, Uschi, valamint családja gyászában. A neve és az emléke örökké élni fog” – írta Herbert Hainer, az egyesület elnöke.

A világ- és Európa-bajnok csatárnak veleszületett ösztöne volt a gólszerzéshez. Egy gondolattal mindig az ellenfelei előtt járt, előre tudta, hogy mikor és hol lesz a labda, így a legapróbb, a csak általa látott lehetőségekre is lecsapott, és kíméletlenül használta ki a gólhelyzeteit. Ezért nevezték őt Németországban a Nemzet Bombázójának.

Nehéz elképzelni, hogy a különböző német gólrekordjait valaha is megdöntse valaki, pályafutása során ötszáznál is több gólt szerzett a Bayern Münchenben, míg a nyugatnémet válogatottban 62 mérkőzésen 68-szor talált az ellenfelek kapujába. Ilyen kiemelkedő válogatott gólátlagra csak a modern futball legnagyobb alakjai, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Pelé voltak még képesek.

Született gólvágó

Gerd Mülller 1945. november 3-án született Nördlingenben, a Müller család legkisebb, ötödik gyermekeként. A fiatal Gerhard az utcán tanulta meg a futball alapjait, a tehetségére hamar felfigyelt a helyi klub, a TSV 1861 Nördlingen ifjúsági edzője, Georg Münzinger. Ám hiába próbálta őt elhívni a csapat edzésére, a félénk és szégyenlős Müller eleinte ellenállt, míg végül 1958-ban, egy barátja unszolására csatlakozott a klubhoz. Az 1962/63-as szezonban az ifjúsági A csapat 208 góljából 180-at ő szerzett, ezzel pedig a Bajor Labdarúgó-szövetség figyelmét is felhívta magára, akik beválogatták a tartományi ifjúsági válogatottba. 17 évesen már a felnőttek között játszott, 28 meccsen 47 gólt szerzett a Nördlingenben, ami jól mutatta, hogy nem a regionális negyedosztály az ő szintje.

1964 nyarán a nagy müncheni klub, az első osztályban szereplő TSV 1860 akarta őt megszerezni, ám az utolsó pillanatban egy másik klub csapott le rá. Az anekdota szerint a kisebbik müncheni csapat, a Bayern München ügyvezetője, Walter Fembeck egy órával megelőzte az 1860 képviselőit a Müller család házánál, és ennyi idő elég volt neki ahhoz, hogy meggyőzze őket arról, hogy Gerd Müller inkább náluk folytassa a pályafutását. Ez az átigazolás mind a Bayern klubtörténetében, mind Müller pályafutásában sorsfordító volt. Az 1960-as évek végére olyan helyi és tehetséges játékosok – Sepp Maier és Franz Beckenbauer – csoportja gyűlt össze a klubnál, akik megalapozták a Bayern későbbi aranykorszakát.

Kicsi, kövér Müller

„Kleines, dickes Müller” – mondta a klub új szerzeményéről a Bayern kendőzetlen jugoszláv trénere, Zlatko Čajkovski, aki nem volt elragadtatva Müller fizikai adottságaitól. Alacsony, zömök testalkatú és nem is különösebben gyors. „Súlyemelőkre nincs szükségem” – állítólag még ezt Wilhelm Neudecker elnök szemére vetette Čajkovski. Ráadásul egy kartörés miatt el is húzódott Müller bemutatkozása, akit végül Neudeckernek kellett a csapatba követelnie. Az első bayernes meccsét 1964 októberében, a Freiburger FC ellen játszotta, 11-2-re nyertek, amiből egy góllal vette ki a részét. A következő meccsén újra betalált, az azt követőn már négyet szerzett, és kis túlzással 15 évig abba sem hagyta a gólszerzést.

1965-ben feljutott a Bayernnel a Bundesligába, amit négy évvel később meg is nyertek. 1972 és ‘74 között sorozatban háromszor lettek bajnokok, Németország után pedig Európát is meghódították. 1974 és ’76 között zsinórban háromszor nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Müller ez idő alatt az egyéni elismeréseket és rekordokat is sorra halmozta, 1967 és '78 között nyolcszor volt gólkirály, 1970-ben ő kapta az Aranylabdát. 365 Bundesliga-gólja máig megdönthetetlen rekordnak tűnik, ahogy az egy szezon alatt (1971/72) szerzett 40 gólja is rekord volt egészen mostanáig.

Müller pályafutása a nyugatnémet válogatottal elért sikereivel lett teljes. Helmut Schön kapitány 1966-ban hívta be először az NSZK válogatottjába, ám csupán három nagy tornán volt a keret tagja. Az 1970-es mexikói világbajnokságon 10 góllal lett gólkirály, és végül bronzérmes. Két évvel később Európa-bajnok lett, a Szovjetunió elleni döntőben (3-0) duplázott. 1974-ben a házigazda NSZK az ő góljával 2-1-re győzte le a Johann Cruyff-fal felálló holland válogatottat a müncheni fináléban. A vb-győzelem után a 28 éves Müller – több társához hasonlóan – lemondta a válogatottságot, mivel úgy érezték, a német futballszövetség nem becsülte meg őket eléggé. A 14 világbajnoki és 62 válogatott gólja még évtizedekig rekord maradt, mostanra mindkettőt egy bizonyos Miroslav Klose tartja.

Alkoholproblémák és talpra állás

A Bayernnél egészen 1978-ig volt meghatározó játékos, ez akkor változott meg, amikor Lóránt Gyula után az addigi másodedző, Csernai Pál lett a csapat új vezetőedzője. Csernainál a 33 éves Müller már csak négy meccsen játszott, ezeken egyetlen gólt sem szerzett. A magyar tréner szerint ekkoriban már egyre nyilvánvalóbbá vált Müller alkoholproblémája, az edzéseken rendszeresen ittasan jelent meg, nem lehetett rá számítani a fontos mérkőzéseken. 1979 nyarán a floridai Fort Lauderdale Strikershez igazolt, ahol még három évet húzott le játékosként.

Visszavonulása után még inkább az ital rabja lett, '85-ben már súlyos alkoholproblémákkal térsz vissza Németországba. Korábbi csapattársai, Franz Beckenbauer és Uli Hoeness próbáltak neki segíteni, elvonókúrára küldték, majd a klubnál találtak számára munkát, 1992-től a tartalékcsapat mellett volt segédedző. Egy 2011-es edzőtábor során fél napra váratlanul eltűnt a csapat szállodájából. Ekkor már sejteni lehetett, amit hivatalosan csak pár évvel később, a 70. születésnapja előtt jelentették be, hogy Alzheimer-kórban szenved. 2015 óta egy idősotthonban, a nyilvános szerepléstől visszavonultan élt. 2008-ban szülővárosa sporttelepét róla nevezték el.

Gerd Müller negyvengólos Bundesliga-csúcsát az előző idényben Robert Lewandowski döntötte meg. A lengyel csatár a 41. gólja után Müller előtt tisztelgett.