Nagy László: A magyar stílus egy ötvözet, a franciák ellen is bevetjük

A férfi kézilabda-világbajnokságon már a négy közé jutás a tét, a magyar válogatott 2017 és 2013 után ismét megpróbálja, hogy ott legyen a világ négy legjobb csapata között. Négy éve a norvégok simán megvertek (31-28), nyolc éve a dánokkal sem volt nagy csata, a 28-26-os eredmény ránk nézve volt kedvező. 2011-ben is bent voltunk a nyolcban, de akkor más volt a lebonyolítási rendszer, nem direkt párharc volt a négybe jutásért. Az értékeléseknek még nem jött el az idejük, de az biztató, hogy a legutóbbi 6 világversenyből négyszer elérte a csapat negyeddöntőt, de épp a két olimpia előtti vb-n (2015 és 2019) nem sikerült.

Az előző vb-n bronzérmes franciák ellen szerda este bravúrra lesz szükség, ezt mindenki tudja és érzi, és ahogy Rosta Miklós megfogalmazta kedden, nem úgy gondolkodnak, hogy nem elérték a célt, hanem éhesek, és miért ne győzhetnék le az eddig hibátlan franciákat is, ha már a németeket sikerült az utolsó másodpercekben (29-28) vagy a lengyeleket (30-26).

A szerdai negyeddöntőben nem a magyar csapat az esélyes, de megfelelően feszes és kemény védekezéssel, kapusbravúrokkal, utána pedig gyors támadásbefejezéssel meg lehet lepni a franciákat. (20.30-tól kezdődik a meccs) Az imént felsoroltak lehetnek egy jó kezdés alapfeltételei. Ha pedig az megvan, könnyebb játszani.

A franciák a tavalyi Eb-n leégtek, utána rögtön edzőt váltottak, az új kapitány, az olimpiai és világbajnok bajnok Guillame Gilles nyilván szeretne éremmel bemutatkozni.

A francia Kentin Mahénak is különleges ez a meccs, mert a Veszprém irányítója. A vb-n extra megoldásokat mutatott, eredményesen játszott, de olykor passzokat adott, amire nem számítottak a társai. A Veszprém másik irányítója, Lékai Máté is többször volt nyerő ember, az ő párharcuk is különlegesnek ígérkezik.

A hazai szakmai stáb tagjától, Nagy Lászlótól azt kérdeztem a meccs előtt, mi a magyar stílus? Azt válaszolta, az elmúlt években nem tudta volna definiálni, mi a magyar stílus, a spanyolt tudja egy picit. A mostani magyar csapat játéka viszont egy ötvözeten alapul.

„Skandináv erőnléti edzőnk van, a visszafutások, gyors visszazárások nélkül a mai felgyorsult kézilabda már nem működik, a nagy tempót ebben a játékelemben kell felvenni és a csapatra erőltetni. Emellett vannak erős, nagy termetű és képzett beállóink, ami a spanyolokat jellemezte.

Magas lövőink hagyományosan vannak, mondjuk úgy: ők a nehézbombázóink. A beállók és a lövők kapcsolatára, együttműködésére is tudunk építeni. Ezt az ötvözetet kell jól használni, megfelelően ötvözni, és a maximumra fejleszteni nemcsak most a franciák ellen, hanem mindig.”

– mondta Nagy.

1999-ben Nagy és Gulyás is játszott Egyiptomban a franciákkal, azon a meccsen hihetetlenül izgalmas volt a végjáték. Akkor a nyolc közé jutás volt a tét, egyben az olimpiai részvétel Sydney-ben. Az utolsó magyar támadásnál levitték a kapust, ez akkor még nem volt olyan gyakori játékelem, mint most. Sótonyi László egyenlített, a franciák viszont kihasználták, hogy üres a kapu, lazán bepasszolták a labdát a középkezdésből, és 24-23-ra nyertek. A csapat akkori irányítója, Gulyás egy, a 18 évesen már a felnőttek közt is villogó Nagy két találatig jutott.

„Jó régen gondoltam erre a meccsre, de tegnap azért eszembe jutott, bár nem itt, hanem Port Szaidban játszottunk. A személyeskedés legcsekélyebb szándéka nélkül mondom, Bene Tomi elfutott a franciák középkezdésénél a labda mellett, kikaptunk. Hát reméljük, hogy most fordul a szerencse, és ha már nekünk nem sikerült elődöntőt játszani a svédekkel, a fiúknak most igen. Szívesen részt vennék ilyen időutazásban” – összegzett Gulyás.