Az autoriter magyar rendszert az mutatja, hogy egyre kevesebben mernek nyilatkozni a sajtónak

Magyarországon egyre nehezebb olyan embert találni, aki nyilatkozni mer a sajtónak. Senki nem akarja kitenni magát annak, ami nemrég egy osztrák újságírót ért, akiről a magyar közmédia készített lejárató anyagot – hangzott el azon az online beszélgetésen, amelyet kedden a bécsi Concordia Sajtóklub és a Bécsi Külföldi Tudósítók Egyesülete szervezett.

Az elmúlt héten Magyarországon és Szlovéniában is előfordult, hogy egy külföldi tudósítót nyílt támadás ért a közszolgálati média vagy a kormányzat részéről. A „Tudósítók nyomás alatt – személyes támadások újságírók ellen” című beszélgetésen az osztrák Profil című újság részéről nem a magyar közmédia által provokátornak kikiáltott újságíró, hanem az anyagon vele együtt dolgozó kolléganője, Siobhan Geets vett részt. Rajta kívül ott volt még Cathrin Kahlweit, a Süddeutsche Zeitung magyar témákkal is foglalkozó újságírója és Nikolaus Neumaier, az egyik német közszolgálati televízió, az ARD bécsi stúdiójának munkatársa.

Kérdéseivel provokált

Franziska Tschinderléről, a bécsi Profil újságírónőjéről azután készített kétrészes lejárató anyagot a közmédia Híradója, hogy az osztrák újságíró kérdéseket tett fel a Fidesz EP-delegációjának a budapesti Orbán–Salvini–Morawiecki-találkozóról. A híradós anyagban azzal vádolták az újságírót, hogy „a kérdéseivel provokált”, mert még az összefogás létrejötte előtt össze akarta mosni szélsőjobboldalinak bélyegzett francia és osztrák pártokkal Orbán, Salvini és Morawiecki összefogását, és „előre megpróbálta rásütni az újkonzervatív nemzeti együttműködésre az antiszemitizmus bélyegét”.

Nikolaus Neumaiert személyesen a Twitteren támadta meg Janez Jansa szlovén miniszterelnök, miután Neumaier a szlovén média helyzetéről készített egy anyagot. Az ARD riportjában a kormánypártinak semmiképpen nem mondható szlovén közszolgálati média munkatársai arról beszéltek, hogy Jansa Donald Trumphoz hasonlóan használja a Twittert: a kormánytól független médiumokat és újságírókat támadja.

Jansa a Twitteren azt írta, hogy a német újságíró mindent figyelmen kívül hagyott, ami az egyoldalú beállítódásával nem volt összeegyeztethető, és ez szégyen az ARD-re nézve. A szlovén kormányfő az ARD stílusát az egykori szovjet kommunista pártlapéhoz, a Pravdához, illetve a nácik propagandalapjához, a Stürmerhez hasonlította. A szlovén kormányszóvivő ezt kiegészítve még azt mondta: a szlovén média 90 százaléka baloldali és kormányellenes.

Azonnal politikai mezőbe helyezik az újságírót

Az online beszélgetésen az osztrák Siobhan Geets azt mondta: magyar újságíró ismerősei is azt mondták, szokatlan az a heves reakció, amit a szimpla kérdéseik miatt kaptak a magyar közmédiától. Geets elmondása alapján: elgondolkozott azon, mi válthatta ki ezt, és arra gyanakszik, hogy a megosztott, és épp most egyesíteni kívánt EU-szkeptikus, populista jobboldalnak pont kapóra jön egy közös ellenség, a liberális sajtó, ami szabotálni akarja a formálódó összefogást.

Nikolaus Neumaier azt mondta: Szlovéniában pillanatok alatt egy politikai harc kellős közepén találta magát. Ebben a harcban már csak arról volt szó, hogy a közszolgálati televízió vezetősége „kommunista”, az újságírók a nemzeti érdekek ellen áskálódó erők csatlósai, akikkel szemben ott áll a kormányzat, amely felelősséggel védi a szlovén érdekeket.

Cathrin Kahlweit, a Süddeutsche Zeitung újságírója úgy látta: nem új dolog, hogy Magyarországon újságírók ellen folytatnak személyre szóló hadjáratot. A mostani ügyben az látszik, hogy az újságírókat azonnal nagyon markánsan egy olyan szerepbe helyezik, amely szerint ők a nemzeti érdekek megsértői, a kormány és a nép ellenségei. Cathrin Kahlweit szerint az ilyen támadásoknak eltérőek az okai Szlovéniában és Magyarországon. Szlovéniában Jansa egy ingatag négypárti jobbközép kormánykoalíciót vezet, amelynek 48 helye van a 90 fős törvényhozásban.

Magyarországon Orbán erős, központosított hatalmat gyakorol, és amit látunk, az a hatalom arroganciája. Minden pozícióban az ő emberei vannak, a kétharmadnak köszönhetően olyan jogszabályokat hoz, amilyeneket akar, túlélte a média helyzetéről és a jogállamról szóló vitákat az EU-val – sorolta a német újságíró. Véleménye szerint az orbáni rendszernek rendkívül fontos az uniós pénz, de miután elfogadták az új uniós költségvetést is, így már nem félnek a következményektől, nem kell másnak mutatkozniuk, mint amilyenek valójában.

Nem szélsőjobbos, de autoriter

Az osztrák Siobhan Geets ehhez azt tette hozzá, hogy Orbán idegességét az indokolja, hogy a Fidesz hazátlanná vált az Európai Néppártból való távozással, és most valami újnak kell jönnie. A kérdés az, sikerül-e az euroszkeptikus pártokat a sok ideológiai ellentét ellenére egy frakcióban egyesíteni, amivel akár a második legnagyobb képviselőcsoport is lehetnének az Európai Parlamentben. Ennek már csak azért is nagy jelentősége lenne, mert a ciklus második felében ez jobb pozíciókat adna a bizottsági helyek és posztok elfoglalásánál az Európai Parlamentben.

A beszélgetésen egy kérdés miatt szó volt arról is, hogy az orbáni rendszert miért nevezik jobboldali konzervatívnak és miért nem szélsőjobboldalinak. Az újságírók többsége szerint Orbán rendszere nem szélsőjobboldali. Az osztrák Siobhan Geets szerint a szélsőjobbos pártok valahogy mindig kapcsolódnak múltbeli előzményekhez, de a Fidesz nem ilyen. Nikolaus Neumaier szerint nem kérdés, hogy a Fideszt demokratikusan választották meg, amit nem lehet megkérdőjelezni, de figyelni kell, milyen irányba alakulnak ezek a pártok.

Cathrin Kahlweit szerint sem szélsőjobbos a Fidesz, de az autoriter rezsim egyértelmű bizonyítéka, amit ő maga is megtapasztalt: az emberek nem mernek nyilatkozni a médiában, mert tartanak a következményektől. Épp az olyan következményektől, amelynek az osztrák újságíró is áldozatául esett.

Megemlítette Tóth Krisztina költő esetét, aki elmondta a véleményét arról, hogy szerinte – elsősorban a nőalakok ábrázolása miatt – le kellene venni a kötelező olvasmányok listájáról Az arany embert Jókai Mórtól. Tóth Krisztina postaládájába emiatt kutyaszart tettek, a lányát másik iskolába kellett íratnia, és a fenyegetések miatt csak taxival mer járni.

Mit tehet az EU? Mit tehetnek a vállalatok és a polgárok?

Cathrin Kahlweit szerint a médiaviszonyok változására Szlovéniában is számítani lehet. Már oda, illetve Észak-Macedóniába és Szerbiába is folyik részben magyar pénz, és ott is alapítani fognak újabb „nemzeti médiumokat”.

A beszélgetés résztvevői egy hallgatói kérdéssel kapcsolatban arról is beszéltek, milyen módon lehetnének keményebb szankciói annak, amit a magyar kormány és a közmédia tett az osztrák újságíróval. Az ugyanis kevés, hogy a magyar vagy a nemzetközi média szolidaritást vállal az osztrák újságíróval.

Miért nincs erősebb civil fellépés, vagy miért nincsenek komolyabb gazdasági szankciók egy ilyen esetben, például a Magyarországon működő német vállalatok részéről? A résztvevők egyetértettek abban, hogy az Európai Unió intézményei teszik a dolgukat, és sokat is tettek a magyar jogállamiság vagy a média helyzete ügyében, de mindannyian látjuk, hogy ezek az eljárások hosszú ideig tartanak és nem mindig elég hatékonyak.

A gazdasági szankciókra sincs sok esély. A magyar médiából mostanra a német, osztrák vagy svájci tulajdonosok nagyobb részt kivonultak egyrészt a csökkenő profit, másrészt a politikai hátrányok miatt. Közben a német ipari vállalatok nagy lehetőségeket kapnak Magyarországon, újabb beruházásokat indítanak, élvezik a kiszámítható politikai környezetet. Orbán ebben nagyon sikeres, állapították meg, és amíg a német vállalatok ilyen jól keresnek Magyarországon, ajándékokat kapnak a magyar államtól, addig nem fogják bírálni az itteni médiaviszonyokat.

Felmerült még ötletként egy, az EU égisze alatt működő, szabad és független televíziócsatorna működtetése a közép-európai országokban és a Balkánon, de az egyik újságíró ötlete az volt, hogy az ilyen jogállami- és médiaviszonyokra egy parlamenti szavazáson is nemet mondhatnak az ország polgárai.

A teljes, németül zajló beszélgetés a Facebookon nézhető meg.