Biden Kamala Harrist akarja elnökjelöltnek. De jobban járnak vele a demokraták?

Joe Biden vasárnap feje tetejére állította az elnökválasztási kampányt, mert miután a borzasztóan sikerült tévévitás szereplése után hetekig kitartott amellett, hogy minden kritika ellenére ő lesz Donald Trump ellenfele a november 5-i elnökválasztáson, mégis visszalépett az elnökjelöltségtől, és alelnökét, Kamala Harrist javasolta maga helyett.

Ettől még persze nem biztos, hogy az alelnök lesz a Demokrata Párt jelöltje, könnyen lehet, hogy csak augusztus 19-én, a párt hivatalos jelölőgyűlésén derül majd ki, hogy kivel indulnak el novemberben, de az biztos, hogy Harris a legesélyesebb jelölt. Nagyon sok demokrata politikus és tisztviselő támogatását tudhatja maga mögött, bár olyanok is vannak, mint Barack Obama, akik eddig nem álltak ki mellette. Harris keddre elegendő demokrata delegált (küldött) támogatását szerezte meg ahhoz, hogy pártja elnökjelöltje lehessen, és az eredeti menetrend alapján ők virtuálisan már augusztus 7-ig szavaznának a jelöltről.

A 81 éves elnökkel szemben az 59 éves Harrisnek az életkora már nem hátrányt, hanem előnyt jelent Trumppal szemben, de más téren neki is lehetnek problémái, így most az amerikai politikai sajtó nagy erőkkel találgatja, hogy az Egyesült Államok első fekete nő alelnöke jobb elnökjelölt lenne-e. Ebben a cikkben mi is a mellette és ellene szóló érveket igyekszünk összeszedni, és körbejárni, hogy mi lehet a különbség Biden és Harris között a kampányban.

A Kamala Harrisről készült portrénkat itt olvashatja, az alelnöki munkájáról itt írtunk bővebben.

Számmágia bizonytalanságokkal

Az amerikai politika, ahogy az amerikai sportélet, nagyon adatgazdag és adatvezérelt, így adja magát a lehetőség, hogy a rengeteg felmérés, közvélemény-kutatás alapján rajzoljunk valamilyen képet arról, hogy Kamala Harris jobb jelölt-e, mint Joe Biden.

Egyelőre egy felmérés készült Joe Biden bejelentése óta, ami már demokrata elnökjelöltként kezeli Harrist, és így méri fel az esélyeit Trumppal szemben.

Eszerint a kutatás szerint Harris jobban szerepelne Trumppal szemben, mint Biden, de még így sem verné meg Donald Trumpot.

A Morning Consult kedden megjelent felmérése alapján Harrist a megkérdezettek 45 százaléka támogatná, Trumpot viszont 47 százalék. Harris viszont így már csak két százalékponttal marad le az ingatlanmilliárdosból lett elnök mögött, míg Biden hátránya 6 százalék volt.

Ez előtt csak hipotetikus, „mi lenne, ha nem Biden indulna” típusú felmérések készültek az alelnök esélyeiről, amelyek pedig, ahogy minden szakértő figyelmeztet, sokkal bizonytalanabbak, mint a tényleges jelöltek esélyeit felmérők. Ezekből a hipotetikus felmérésekből pedig egy nagyon vegyes kép rajzolódik ki. A neves amerikai politikai (és baseball-) elemző és adatguru, Nate Silver még Biden bejelentése előtt írt cikkében összeszedte 12, június végén és július elején készült felmérés adatait, ezekből pedig mindössze három mutatta azt, hogy Harris meg tudná verni Trumpot, egy kutatás pedig döntetlenre hozta a meccset. Silver szerint a felmérések átlagát tekintve Harris 2,9 százalékponttal marad le Trumptól, ami ugyanakkora arány, mint amit Biden és Trump között mértek.

Fontos viszont hozzátenni mindehhez, hogy Harris szemszögéből a változás pozitív, korábbi felmérésekben ugyanis az alelnök rosszabbul szerepelt az elnöknél Trumppal szemben. Hogy pontosan mikor kezdődött a változás, azt nehéz megragadni, de az elnök számára tragikusan sikerült, Trump elleni tévévita utáni első, a CNN megbízásából készült felmérés szerint Biden 6 százalékponttal vesztett volna Trumppal szemben, Harris pedig csak kettővel, vagyis hasonló eredményt mutatott, mint a Morning Consult felmérése.

A FiveThirtyEight nevű elemző oldal szerint pedig Harris Bidennél jobban teljesített sok ún. csatatérállamban, vagyis azokban az államokban, ahol valójában eldől majd a választás, bár nem mindegyikben. Arizónában, Nevadában és Michigenben például a Vox által idézett viszonylag friss felmérések még mindig azt mutatták, hogy ezekben az államokban Bidennek jobb esélyt adnak a szavazók Trump ellen, mint alelnökének, ezek nélkül pedig reálisan nem lehetne meg az elnökség. A trend viszont általában javuló Harrisre nézve, bár sok elemző megjegyzi, hogy a számok akár rosszabbra is fordulhatnak, ha Harris jelölése már nem csak egy elméleti lehetőség lesz.

Nagy kérdés az is, hogy egyes választói csoportoknál jobban szerepel-e a volt kaliforniai ügyész és szenátor, mint Biden. Az elnök sokat vesztett népszerűségéből a fiatalok, a latinók és a feketék között is. A Split Ticket nevű elemző oldal felmérése szerint a csatatérállamok fekete szavazói között Harris valamivel népszerűbb, mint Biden (75 vs. 72 százalék), viszont a 45 év alatti fekete szavazók pontosan ugyanolyan arányban támogatnák őt Trumppal szemben, mint Joe Bident, a 45 év feletti fekete szavazók között pedig mindössze 1 százalékpont előnye lenne Trumppal szemben. Hogy Harris személye mennyit számít, arról sokat elmond, hogy a kérdezőbiztosok megkérdezték azt is, hogy egy általános demokrata jelöltet milyen százalékban támogatnának egy általános republikánus jelölttel szemben. A névtelen jelöltet a fiatalabb fekete szavazók 71 százaléka támogatná, Harrist Trump ellen csak 64.

Más felmérések azt mutatják, hogy Harris azért valamivel népszerűbb a fekete szavazók körében Bidennél, de amit náluk megnyer, azt elveszíti a fehér szavazók között.

Az NBC felmérése szerint a Harris–Trump szembeállítás esetén több fehér szavazó mondja azt, hogy inkább Trumpra szavazna, mint a Biden–Trump párharc esetén. A nők és latinók között lényegében nincs különbség Biden és Harris elméleti teljesítménye között.

Harris korábbi kampányteljesítménye sem igazán azt a tételt erősíti, hogy olyan bombabiztos jelölt lenne. Harris 2010-ben lett Kalifornia államügyésze, ami Amerikában egy választott pozíció. 2010 nehéz év volt a Demokrata Pártnak, akkor a republikánusok vörös hullámként taroltak a félidős választásokon, ezzel komolyan megnehezítve Obama elnök dolgát. Harris is ekkor indult az államügyészi posztért, amit mindössze 1 százalékkal nyert meg republikánus ellenfelével szemben, ami azért vörös hullám ide vagy oda, elég gyenge szereplés egy olyan, alapvetően liberális államban, mint Kalifornia.

2016-ban úgy lett szenátor, hogy az ellenfele, a szintén demokrata Loretta Sanchez egyszerűen hülyét csinált magából az egyik tévévitájukon, de amúgy is Harris volt az esélyesebb jelölt, így nem is kellett megerőltetnie magát, és a kampányra nem is figyeltek oda olyan sokan. A 2020-as elnökjelölti kampánya pedig sokak szerint összeszedetlen volt, Harris nem igazán tudta, hogyan pozicionálja magát, hogyan tűnjön ki a többi demokrata jelölt közül, a kampánycsapata is elég széttartó volt, és még az előválasztások előtt ki is szállt a versenyből.

Összebidenezve

A felmérések tehát nem mutatják, hogy Kamala Harris ezen a ponton sokkal esélyesebb jelölt lenne Donald Trumppal szemben Joe Bidennél, bár ez még változhat, javulhat, bár romolhat is a jövőben. Lehet viszont pár fontos gyakorlati előnye Harrisnek a versenyben, amik egy ideig legalábbis eláztathatnák a puskaport a republikánusok kampányágyúiban.

Biden visszalépését azért sürgették sokan a párton belül, mert egyértelműen látszott rajta, hogy idős, fáradt és zavarodott benyomást kelt, akire a szavazók nem szívesen bíznák az országot még egy ciklusra. Trump kampányának fő érve is az volt, hogy Biden egyszerűen alkalmatlan, egy gyenge vén trotty a harcias, erős, az életét kioltani akaró merénylet után is az öklét magasba emelő Trumppal szemben.

Az 59 éves Kamala Harrisszel szemben viszont már Trump lenne minden idők legidősebb elnökjelöltje a maga 78 évével.

Harris kommunikációs képessége is hagy némi kívánnivalót maga után, alelnöki karrierje elején sok tréninget is tartottak neki, mert volt pár nem olyan meggyőző szereplése, de az biztos, hogy Biden időnkénti szerepléseivel ellentétben képes összetett mondatokban beszélni, nem keveri össze Ukrajna és Oroszország elnökét és nem veszik el látványosan a gondolatai közepén, mint valami átjárhatatlan rengetegben. Ez, lássuk be, elképesztően alacsony léc a világ egyik legfontosabb posztjáért, de mégis itt tartunk.

Biden kora és mentális állapota viszont tovább árthatna Harris kampányának, a Trump-csapat ugyanis máris elkezdett arról beszélni, hogy Harris szándékosan elhallgatta, milyen rossz állapotban van az elnök, teljes mellszélességgel kiállt egy olyan jelölt mellett, akiről – állítja a Trump-kampány – pontosan tudta, hogy alkalmatlan a feladatra. Ez az érv más demokrata jelöltekkel szemben nem működhetne annyira, miközben a korkülönbség előnyét más is élvezhetné.

Az elmúlt évek fontos eredményeinél és Biden elnökségének törvényhozási sikereinél ő is ott volt, de a kormány hibáit sem lehetne olyan könnyen más demokrata jelöltekre sütni, mint Harrisre, akit a Trump-kampány ugyanúgy vádol a déli határnál kialakult helyzet és az infláció miatt, mint Bident. Sőt, a CNN cikke szerint

a Trump-kampány kifejezetten azt tervezi hangoztatni, hogy Harris maga felelős a mexikói határon kialakult helyzetért,

mert Biden 2021-ben őt bízta meg azzal, hogy kezelje a közép-amerikai migrációs nyomás okait. A republikánus jelölőgyűlésen több szónok is arról beszélt, hogy Harris maga egyszemélyben felelős a bevándorlási válságért, ami, ahogy a Vox cikke megjegyzi, nemcsak nem igaz, de a bevándorlás kérdésének valódi kezelése nem is Harris portfoliójának a része volt. Mindez persze cseppet sem zavarja majd a Trump-kampányt.

Ügyész a bűnöző ellen?

Bár a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy csak az szólhat Kamala Harris jelölése mellett, hogy fiatalabb, mint Biden, ami sok más jelöltre is igaz lehet, azért az alelnök személyes politikai karrierjében is van több olyan pont, ami előnyére válhatna az elnöki kampányban, ha ő lesz a jelölt.

Egyrészt Harris már most is kampányol, vagyis gyakorlata van, sőt, az elmúlt hetekben Biden Covid-betegsége miatt lényegében neki kellett vinnie a hátán a kampányt. Ráadásul Harris több fontos ügyben a kormány és a Demokrata Párt fő szócsöve volt, kiemelten a kampányban nagyon fontos témának tekintett abortusz kérdésében. A demokraták már a várakozásoknál jóval erősebben szerepeltek 2022-ben a félidős választásokon azzal, hogy teljesen jogosan Trumpra és a republikánusokra kenték, hogy a legfelsőbb bíróság eltörölte az abortusz szövetségi jogi védelmét, ezzel amerikai nők millióit fosztva meg attól.

Az abortusz a demokraták egyik fő kampánytémája, mert míg az amerikaik döntő többsége támogatja az abortuszhoz való jogot, a republikánusok komoly jogi győzelmüknek tekintik annak korlátozását. Ezt a témát pedig már akkor is Harris vitte a Fehér Ház nevében, ellátogatva több olyan államba is, ahol a legfelsőbb bíróság döntése után rögtön korlátozták az abortusz hozzáférhetőségét.

Harris karrierje ráadásul retorikai szempontból érdekes előnyöket nyújthat Donald Trumppal szemben. Nem a politikai karrierjére kell gondolni, hanem ügyészként eltöltött éveire, amire a 2020-as elnökjelölti kampánya alatt is rendszeresen emlékeztetett mindenkit. Harris és csapata pedig már Biden visszalépése előtt is azt tervezte, hogy ügyészi, bűnüldözői múltját villogtatják a Stormy Daniels pornószínésznőnek fizetett hallgatási pénzek ügyében május végén 34 vádpontban bűnösnek talált Trumppal szemben. A CNN cikke szerint eredetileg ezzel Biden kampányát akarták erősíteni, de ez a szembeállítás nyilván szemtől szemben is működhet Trumppal szemben.

Harris már 2020-ban azzal kampányolt, hogy ő az igazi anti-Trump.

Egy akkori tévéreklámja szerint míg Trump egy szexuális bűnöző, aki magánegyetemekkel csalt ki pénzt emberekből és aki a nagy bankok zsebében van, Harris ügyészként szexuális bűnözőket zárt rács mögé, csaló magánegyetemeket záratott be és sikeres pereket vezetett a legnagyobb bankok ellen.

Politikai értelemben Harris mindig is elég centrista volt, bár fontos kérdésekben, például a gázai háborúval kapcsolatban Bidentől kicsit balra helyezkedett el, ami számíthat a háborút és annak amerikai támogatását ellenző balos, muszlim és fekete szavazóknál. Ezt leszámítva amúgy a Stratfor szerint külpolitikai témákban nem várható nagy változás a demokrata oldalon, bárki is legyen az elnökjelölt.

Biden esetében a párttársak, befolyásos elődök által is felvetett visszalépés melletti döntéshez hozzájárultak a Demokrata Párt pénzügyi támogatóinak kétségei is. Harrisnek a múlt héten is külön találkozón kellett győzködnie a donorokat – akik közül többen is jelezték, addig nem adnak támogatást, amíg Biden marad a jelölt – arról, hogy Bidennel közös párosuk képes legyőzni Trumpot. Az alelnök esetleges elnökjelöltté válását technikailag megkönnyítheti, hogy a Biden választási kampányára befolyt pénzeket ő jogilag automatikusan felhasználhatja, míg más jelölt esetén ezeket a támogatásokat vissza kell utalni és a gyűjtést a nulláról kell indítani.

Vasárnap óta a CNN szerint már közel 100 millió dollárnyi támogatás érkezett 1,1 millió különböző támogatótól Harrisékhez.

Nate Silver szerint pedig Harrisnek abból is származhat előnye, hogy ő az alelnök. Bár elég láthatatlan volt ebben a szerepben, és 2020 után egy ideig nem is igazán tudta kitalálni, hogy alelnökként mivel is kellene foglalkoznia, Silver szerint fontos tény, hogy ő is rajta volt a szavazólapon 2020-ban, vagyis rá is szavaztak azok, akik Bidenre adták a voksot. Ez is adhat neki némi legitimitást más jelöltekkel szemben.

Mindez persze csak feltételezés addig, amíg Kamala Harris nem válik hivatalosan is a Demokrata Párt jelöltjévé. A fentiek alapján látszik, hogy Harrisnek nem lenne könnyű dolga Trumppal szemben, aki könnyen találhat rajta fogást, de előnye is származhat a korából, a jogi és politikai karrierjéből és alelnöki pozíciójából.