A leverése után csak még több kérdést vetett fel a háromórás puccskísérlet Bolíviában

Puccs vagy nem puccs? – tette fel a költői kérdést a szerdán történtekkel kapcsolatban a BBC, és valóban, érdemes közelebbről megvizsgálni, mi is történhetett a 12,5 milliós Bolíviában.

A linkelt videón is látni, hogy a puccsista Juan José Zúñiga tábornok vezette katonai egység betörte a La Paz-i elnöki palota kapuját, majd benyomultak az épületbe. Egy olyan felvétel is előkerült, amin az látható, hogy Luis Arce elnök jól leszidja a rebellis tábornokot egy folyosón, mondván: „Én vagyok az ön kapitánya, és megparancsolom, hogy vonja vissza a katonáit, és nem engedem ezt az engedetlenséget.” Aztán már azt látni, hogy Zúñigát őrizetbe veszik, a nép pedig ezrével örvend a főtéren.

A Financial Times arról írt, hogy pár órával a puccskísérlet után az elnök már visszavette a kezdeményezést, a hadsereg élén tisztogatásokat hajtott végre. A tévében is bemondta: „A bolíviai népnek és a teljes nemzetközi közösségnek: országunk ma szembenéz egy puccskísérlettel.” Az akcióban 12-en sérültek meg, és mindössze három órán át tartott.

A Time azt írja Zúñigáról, hogy Arce 2022 novemberében nevezte ki a hadsereg élére. A tábornok jó összeköttetésekkel rendelkezik a szakszervezetek és társadalmi mozgalmak felé, „a nép tábornokának” is nevezik. Ezzel ellentétben korrupciós vádak miatt hét nap elzárást is kapott még 2013-ban, de drogkereskedelemmel és a róla írt jelentés szerzőjének megfenyegetésével is összefüggésbe hozták. Evo Morales korábbi elnök 2022-ben azzal vádolta Zúñigát, hogy egy Pachajchos nevű, katonákból álló frakciót vezet, amit a tábornok elismert, mondván ez csak hírszerzési feladatokat végző informális csoport. Morales azt állította, a Pachajchos őt akarja likvidálni.

Zúñiga Morales ellenlábasa, nem akarja, hogy az egyszer már megbuktatott elnök ismét megpróbáljon visszatérni a hatalomba. A tábornok mégis a jelenlegi elnököt, a Moralesszel szintén rossz viszonyban lévő Arcét próbálta most megdönteni, amit azzal a teátrális érvvel magyarázott, hogy neki a haza az első, amit meg akar menteni a külső és belső ellenségektől, a destabilizációtól és a gyűlölettől.

A Guardian arról írt, hogy az államcsínykísérlet előtti estén az elnök magához hívatta a tábornokot, és felmentette arra hivatkozva, hogy tevékenysége nem állt összhangban az alkotmánnyal. Zúñiga ezt állítólag azzal nyugtázta, hogy ő „a haza katonája”, és teljesít minden parancsot. Eduardo del Castillo, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek megfelelő kormánytag szerint a két férfi baráti öleléssel vált el, senki sem számított a másnapi fejleményekre.

Autogolpe? Coup d'état?

Zúñiga tábornoknak őrizetbe vételekor azonban volt egy érdekes nyilatkozata: szerinte Luis Arce elnök kérésére vonult fel a hadsereg páncélozott járművekkel, majd tört be az elnöki palotába. Arcénak ugyanis ideológiai vitája van elődjével, Moralesszel, ez pedig szinte megbénította a kormányt. A narratíva szerint Arcénak szüksége lehetett valami olyan történésre, amivel megerősíthette a pozícióját.

Latin-Amerikában külön szó is létezik az ilyen gyanús önpuccsokra: autogolpe. Az ilyeneket általában mindig a végrehajtó hatalom jogköreinek kiszélesítése követi.

Carlos Toranzo politikai elemző is azt mondta a BBC Mundónak, hogy nem egyértelmű, átlagos államcsínyt vagy egy kormányzati show-t látott-e a nép. Az biztos, hogy Zúñiga lázadása elszigetelt maradt, más tartományokban nem lendült mozgásba a hadsereg.

Csütörtökön 17 őrizetbe vett puccsistát megmutatott a kormány a népnek, Eduardo del Castillo azt mondta, a rendőri vizsgálatok alapján már május óta tervezték a puccsot. Aníbal Aguilar Gómezt nevezték meg az egyik tervezőnek, aki ezt tagadta, sőt éhségsztrájkba is kezdett.

Az önpuccs lehetőségét Morales és a hozzá hű emberek is terjesztik a közösségi médiában, miközben a kormányzat mindent hevesen tagadott. Deisy Choque, a baloldali kormánypárt egyik képviselője így fényezte az elnököt: „Soha nem fogják gyávának vagy árulónak tekinteni – kiállt a puccskísérlet ellen, és a demokrácia diadalmaskodott”. Ivan Lima igazságügyi miniszter az X-en szintén hazugságnak nevezte a puccsista tábornok állításait. Lima később azt mondta, három vádpont alapján a kísérlet résztvevői 15–20 év börtönt is kaphatnak.

Hogy jutottunk idáig?

A nyersanyagokban – így a digitális világban elengedhetetlen lítiumban – gazdag, tengertől elzárt dél-amerikai országban nem ismeretlen jelenség a katonai puccs, bár a legutóbbi több mint 40 éve történt (a New Yorker 190 puccsot és forradalmat számlált össze az 1825-ös függetlenség óta). 1964–82 között szinte csak katonai kormányzatok irányították az országot. Juan José Zúñiga mostani akciója ezeket a sötét időket juttatta sokak eszébe.

A BBC 2005-re megy vissza az előzmények felidézésében, ekkor lett Evo Morales az elnök. Egész addig a gyarmatosító fehérek leszármazottai vezették az országot, Morales első őslakosként győzött, és Bolívia átalakítását ígérte. A lelkesen rászavazó őslakosoknak nem lett jobb, pedig Morales harcias baloldaliként többek közt államosította a földgázmezőket. Kínai befektetőket sikerült beédesgetnie az országba, a gázárak is kedvezőek voltak, de aztán ezek esni kezdtek.

A két elnöki ciklust is kitöltő Moralesnek azzal kellett szembenéznie, hogy csökkent a kitermelés, emiatt apadtak a devizatartalékok, az infláció pedig elszabadult. Morales az alkotmányt felülírva harmadszor is elnök akart lenni, 2019-ben meg is választották, de aztán tüntetők (a hadsereg egyetértésével) elűzték őt. Egyévnyi átmeneti kormányzat után új választásokat írtak ki, amit Morales Mozgalom a Szocializmusért pártja nyert meg, volt pénzügyminiszterével, Arcéval mint elnökjelölttel.

A 2019-ben száműzetésbe vonult Morales azonban már visszatért, és jelentkezett mint Arce kihívója. Megkezdődött a küzdelem a hatalomért, miközben az ország köhécselő gazdaságára nem jutott elég figyelem. Jövőre elnökválasztás lesz Bolíviában, amin Morales is el akar indulni. A BBC szerint ez a jobboldalnak kedvezhet, ami rásütheti a baloldalra a billogot, miszerint az emberek helyett csak a hatalommal foglalkozik.

Már nem a puccsok kontinense

A régióban nem egyedülállóak a puccskísérletek, bár már kifejezetten ritkák. Peruban 2022-ben Pedro Castillo elnök önhatalmúlag feloszlatta a törvényhozást, és rendkívüli hatalmat állapított meg magának, de mivel nem talált támogatókra, végül menekülnie kellett. Latin-Amerikában legutóbb 2009-ben volt katonai hatalomátvétel Hondurasban, de azt nem sokkal később demokratikus választások követték – írja a Financial Times.

A lap szerint Kolumbiában, Chilében, Brazíliában és Guatemalában is voltak nagyon rázós hatalomátadás-átvételek, de sehol sem lett államcsíny a vége. Sergio Díaz-Granados, a térség fejlesztési bankjának elnöke szerint a fejlődő világ legdemokratikusabb régiója Latin-Amerika, ennek ellenére nyugaton még mindig instabilnak tartják számon. Holott szerinte

„a régió megmutatta az elmúlt 30 vagy 40 évben, hogy képes reformokat végigvinni és demokratikusan szembenézni válságokkal”.

A probléma inkább az, hogy sok térségbeli megválasztott vezető túlterjeszkedik a jogkörein, és autoriter irányba fordul. Ilyen a salvadori bandákat bebörtönző Nayib Bukele, az ecuadori bűnbandákkal harcoló Daniel Noboa, vagy a leköszönő mexikói Andrés Manuel López Obrador, aki a hadseregnek adott át rengeteg fontos feladatkört az országban.

Az idők változását jelzi, hogy a bolíviai puccskísérletet a környékbeli országok zöme elítélte – bár az argentin sajtó egy része megjegyezte, hogy a nemrég még láncfűrésszel kampányoló Javier Milei hivatala csak hat órával a történtek után.