Ha az ember felmegy Twitterre, a 2010-es évek kedvenc mémkutyája és Elon Musk menetrendszerű agymenései mellett gyorsan belefuthat Nayib Bukele salvadori elnök eszmefuttatásaiba is. A 6,5 millió lakosú közép-amerikai ország vezetője bevallottan nagy rajongója az oldalnak, angol/spanyol nyelvű posztjaiban pedig gyakran reklámozza kedvenc kriptovalutáját, vagy éppen Donald Trump volt amerikai elnököt biztosítja támogatásáról.
Vannak azonban ennél jóval súlyosabb tartalmai is. Hollywoodi akciófilmes zenével és pörgős vágásokkal tarkított videóiban például tetőtől talpig tetovált félmeztelen férfiakat futtatnak állig felfegyverzett rendőrök, majd terelik be őket zsúfolt börtöncellákba. A profin elkészített kampányvideók Bukele elnök bűnözés elleni könyörtelen harcát hivatottak reklámozni, amelynek legutóbbi felvonása a 2022 márciusa óta tartó rendkívüli állapot.
Ez széleskörű jogokkal ruházza fel a karhatalmat és az elnököt, az ország állampolgárainak alapvető szabadságjogait pedig lényegében felfüggeszti. A kreatív jogalkotást már fogantatásakor többen kritizálták, az elmúlt egy évben végbement rendőri túlkapásokról és az emberi jogok földbetiprásáról pedig az Amnesty International jogvédő szervezet adott ki egy jelentést április elején.
Bukele azonban rendre 80 százalék feletti népszerűségi mutatókat produkál, az általa bevezetett, és a kongresszus által már többször meghosszabbított rendkívüli állapotot pedig egyöntetűen támogatja az ország lakosságának nagy része. Az tény, hogy elnöksége alatt meredeken csökkent az erőszakos bűncselekmények száma Salvadorban, ami azonban
világrekorder gyilkossági rátáját egy másik világrekordra cserélte: az országban a legmagasabb a bebörtönzöttek aránya az egész lakossághoz viszonyítva, jelenleg a népesség két százaléka ül rácsok mögött.
Salvador esete többek figyelmét is felkeltette, hiszen kitűnően lehet vele illusztrálni a társadalmi berendezkedések nagy kérdéseit. Lehet-e az emberi jogokat lábbal tiporni egy nemesebb cél érdekében? Fel lehet-e függeszteni a demokráciát és a jogállamiságot, ha az emberek maguk kérik ezt? Végső soron pedig, szentesíti-e a cél az eszközt?
Hányattatott történelem
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan fajult idáig a helyzet Salvadorban, érdemes egy kicsit távolabbról megközelíteni a helyzetet.
Sok más latin-amerikai országhoz hasonlóan a volt spanyol gyarmat csak egy évtizeden át tartó, véres polgárháború árán jutott el a demokráciához. A kis területű, ám viszonylag népes országnak több konfliktusa volt a szomszédos Hondurasszal is, ahova a földnélküli salvadoriak gyakran menekültek a magas népsűrűség okozta bonyodalmak elől. Ezek közül a leghíresebb az 1969-es futballháború, amikor egy két ország közti, salvadori győzelemmel végződő focimeccs egy száz órán át tartó katonai konfliktushoz vezetett.
A háborúkban még jobban megrendült Salvador amúgy sem túl acélos gazdasága, állampolgárai pedig tömegesen menekültek külföldre, jellemzően az Egyesült Államokba. A polgárháború lezárása után politikai váltógazdaság jött létre a jobboldali rezsim utódpártja (ARENA) és a baloldali gerillák politikai szárnya (FMLN) között.
A történet itt ismerős fordulatot vesz: az egymást váltó elnökök sorra kerültek korrupciós botrányokba, miközben az ország gazdasági növekedése átlagosan alig haladta meg a két százalékot, ami rendkívül gyenge teljesítmény régiós összevetésben.
Folyamatos bandaháború helyszíne lett
A dadogó gazdaságot a szervezett bűnözés elharapódzása kísérte. Az ország jelentős részét bűnbandák lepték el, amelyek rendre védelmi pénzt és más sarcokat követeltek a mélyszegénységben élő salvadoriaktól. A gyenge állami kontroll súlyos szegregációhoz és az erőszakos bűncselekmények meredek emelkedéséhez vezetett, aminek eredményeképp Salvador sokáig világelső volt az egy főre eső gyilkosságok tekintetében, az ország pedig lényegében egy folyamatos bandaháború helyszíne lett. A 2010-es évek közepére tarthatatlanná vált helyzetről a VICE készített egy ikonikus kétrészes videóriportot.
A meghatározó salvadori bandák története a polgárháborúig nyúlik vissza. Az országból ekkor rengetegen menekültek Amerikába, Los Angelesben pedig megalakult a később legnagyobbá növő két banda, a Mara Salvatrucha (MS-13) és a Calle 18 (más néven Barrio 18), amelyekről itt írtunk korábban. A polgárháború után a rivális bandák visszatértek az országba, ezután fajult el igazán az erőszak, törtek ki a véres bandaháborúk. Mindkét bandának 60-70 ezer tagja van, bevételeik jellemzően szexkereskedelemből, zsarolásból és emberrablásból származnak.
Egyes vélemények szerint a jövedelemforrások típusai magyarázatot adhatnak a bandák különös kegyetlenségére. Piti zsarolásból és szegénynegyedek sarcolásából ugyanis nem lehet meggazdagodni, így a mexikói kartellekkel vagy az olasz maffiával ellentétben a salvadori bandák rá vannak kényszerítve a lakosság állandó terrorizálására. Becslések szerint a legtöbb bandatag kevesebb mint havi 65 dollárt (kb. 22 ezer forintot) keres – Salvador hivatalos pénzneme az amerikai dollár –, ami a helyi mezőgazdasági napszámosok minimálbérének a fele.
Mindkét csoport erős szövetségeseket tudhat maga mögött, az MS-13 a mexikói maffiával és a Sinaloa kartellel áll kapcsolatban, a Calle 18 pedig a kínai triádokkal. Szigorúan megkövetelik az íratlan szabályok betartását, a leendő tagok kegyetlen beavatásokon esnek át, az elvárt normák megszegése hosszan tartó verésekkel, kínzással, sőt akár kivégzésekkel is járhat.
Valós vagy vélt sérelmeiket kíméletlenül megtorolják az ellenséges banda tagjain, gyakran azok egész családját is kivégzik – és néha azokat is, akik épp a közelben vannak. Előfordult már, hogy buszok teljes utazóközönségét mészároltak le egy-egy támadásnál, csak azért, mert rosszkor voltak rossz helyen, és olyat láttak, amit nem lett volna szabad. A terror olyan alapvető dolgoktól fosztotta meg a salvadoriakat, mint a pizzarendelés, miután a futárok nem voltak hajlandóak átmenni a bandák területein.
Azt mondta magáról, ő a világ legmenőbb diktátora
Ebben a helyzetben robbant be a politikai arénába a fiatal Nayib Bukele, aki a főváros San Salvador polgármestereként indult a 2019-es elnökválasztáson. Az akkor 37 éves politikus egy dinamikus outsidernek állította be magát, aki a korrupció kigyomlálását és a bűnözés felszámolását tette meg fő ígéreteinek. Leplezetlenül populista kampányát jól jellemzi, hogy előbb a baloldali FMLN színeiben politizált, majd alapított egy saját pártot, végül a konzervatív GANA jelöltjeként nyerte el nagy fölénnyel az elnöki széket.
Bukele azonnal nekilátott az erőszakos bűnözés visszaszorításának, és ezt nagyrészt különösebb vérontás nélkül sikerült is gyorsan elérnie. Állítólag segítségére volt az, hogy alkut kötött az ország legnagyobb bandáival, bár ezt Bukele azóta is vehemensen tagadja. A koronavírus-járvány alatt aztán szigorú járványügyi intézkedéseket vezetett be az országban, amik azonban több civil szervezet szerint gyakran rendőri túlkapásokba és súlyos visszaélésekbe torkollottak.
Az egyre keményebb kézzel kormányzó Bukele időközben felszállt a kriptovonatra is, még egy frontot nyitva a populisták establishment elleni küzdelmében. 2021 nyarán hivatalos fizetőeszközzé tette a bitcoint, amivel Salvador lett a világ első országa, ahol elfogadják a kriptovalutát, miközben az állami kincstáron keresztül több tízmillió dollár értékben vásárolt be belőle.
A bitcoin hivatalossá tételének hátterében egyesek szerint az állhatott, hogy a vezetés arra számított, a használatával könnyebbé válhat a külföldön vendégmunkásként dolgozó salvadoriak számára a pénz hazaküldése, ami az ország GDP-jének nagyjából egynegyedét teszi ki.
Bukele fejében emellett még egy vulkáni energiával működő bitcoinváros ötlete is felmerült, amitől az elnök a külföldi tőkebefektetések felpörgését remélte, az építkezéseket pedig bitcoin alapú kötvényekből finanszírozta volna. Közgazdászok azonban jellemzően szkeptikusok maradtak a gigantikus áringadozásokkal operáló kriptovaluta ilyesfajta használatát illetően.
Az ekcentrikus Bukele rövid úton nemzetközileg is jól ismert lett, amiben segítségére volt angol nyelvű közösségi médiás jelenléte is. A fiatal elnök gyakorlott Twitter-felhasználó, ahol a már említett tartalmai mellett rendszeresen tesz közé belpolitikai fejleményeket is. Legutóbb például az ország techszektorának szinte teljes adómentességét jelentette be.
Jól illusztrálja Bukele politikáját 2021 szeptemberi beszéde is, amikor az ENSZ közgyűlése előtt felszólalva azt mondta,
egy pár Instagram-fotónak nagyobb hatása van, mint akármilyen beszédnek, amely az ülésen elhangzik.
Dinamizmusának és persze autotirer hajlamainak köszönhetően Bukele kiérdemelte a „világ legmenőbb diktátora” becenevet, amit az angol nyelvű sajtó mellett saját maga is átvett.
Háború a bandák ellen
Bukele elnöksége alatt egyenletesen csökkent az erőszakos bűncselekmények száma egészen 2022 márciusáig, amikor egy hétvége alatt 89 embert gyilkoltak meg az országban, többet, mint az előző hónapban összesen. Bukele különleges jogköröket kért és kapott a salvadori törvényhozástól a bűnbandák ellen, amik többek között az alábbiakat tartalmazzák:
- A rendőrség különösebb indoklás nélkül is elrendelhet letartóztatásokat. Az Amnesty International gyűjtése alapján gyakran elég az, ha valakin tetoválás van, vagy névtelenül feljelentik.
- A feltételezett bűnözők tovább maradhatnak vádemelés nélküli őrizetben, a védelemhez való jogukat pedig súlyosan megnyirbálták, ami praktikusan az ártatlanság vélelmének megszűnéséhez vezetett.
- Teljes felügyelet alá helyezik a börtönben lévő bandatagokat, akiknek így egész nap a celláikban kell maradniuk, emellett napi két étkezésre csökkentik a fejadagjaikat.
- Nagyobb felhatalmazást adnak a hatóságoknak telefonok lehallgatására.
Az emberi jogok azonnali megnyirbálása mellett Bukele elrendelte a hadsereg aktívabb részvételét a bűnözés visszaszorításában. Többször egész kerületeket vettek blokád alá, ahova csak katonai ellenőrzőpontokon keresztül engedélyezték a bejutást. Máskor lényegében megostromolták saját városaikat, egy tavaly decemberi akcióban például egy nap alatt 140 bandatagot rángatott ki a hadsereg San Salvador Soyopango nevű elővárosából. Az akciót Bukele a Twitteren azzal reklámozta, hogy ez volt a legtöbb katonát igénylő hadművelet Salvador történelme során.
Bukele emellett elrendelte olyan megabörtönök építését, amelyekben csak bűnszervezetek tagjait tartják fogva, és amelyek képesek befogadni az ország egyre növekvő börtönpopulációját. Ezek egyike az amerikai kontinens legnagyobb börtöne lett, közel 40 000 ember befogadására képes.
A rendkívüli állapot egyéves évfordulóján túljutva egyértelműnek tűnik, hogy erősen megroppant a bűnbandák befolyása. Az ország gyilkossági rátája meredeken csökkent, helyiek pedig sorra számolnak be arról, hogy eltűntek az olyan, sarcot követelő szervezetek mint a Barrio 18 és az MS-13 a környékekről.
Jönnek az emberek, és néha itt maradnak egészen éjfélig, hajnali egyig, mondta egy bolti árus az AP-nek. Akkora a biztonság, hogy nyitva tudunk maradni, tette hozzá.
Bukele kritikusai azonban azzal érvelnek, hogy nem az elnök diktatórikus módszerei eredményezték a bűnözés visszaszorítását. Egyesek azt emelik ki, hogy már elnöksége előtt is elkezdett esni a gyilkossági ráta, mások pedig azt sejtik, igazából a bandavezérekkel kötött alkuk állhatnak a jó statisztikák hátterében.
A győzelem ára
A bűnözés visszaszorításában elért eredményeket azonban beárnyékolhatja az az ár, amit az ország fizet érte. Az Amnesty International szerint egy év alatt 66 000 embert zártak börtönbe Salvadorban, akik közül több ezer teljesen ártatlan lehet. A jogvédő szervezet jelentésében részletesen feltárja az országban dokumentált visszaéléseket, köztük 132 olyan őrizetbe vett ember halálát, akiket haláluk időpontjában nem találtak bűnösnek semmilyen bűncselekményben.
Az Amnesty szerint a visszaélések súlyosságát a különböző hatalmi ágak összefonódása és koordinációja okozza, ami végső soron lehetővé teszi a salvadori lakosság emberi jogainak szisztematikus, tömeges és tartós megsértését.
A végrehajtói hatalom, élén Bukele elnökkel és a karhatalommal egy olyan biztonsági stratégiát hajt végre, amely a túlzott erő alkalmazásán, a válogatás nélküli önkényes fogva tartáson és a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódon alapul.
Mindehhez a törvényhozás asszisztál, például a vészhelyzet hónaponkénti meghosszabbításával, vagy a kellemetlenkedő legfelsőbb bírák eltávolításával. Az igazságszolgáltatás pedig nem független, következetesen megsérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, és nem küzd az elkövetett jogsértések ellen.
„Az emberi jogok rendszerszintű megsértése és a jogállamiság leépítése nem adnak választ az ország problémáira. Éppen ellenkezőleg, nagyon veszélyes precedenst teremtenek”,
foglalja össze a jelentést Erika Guevara-Rosas, a szervezet amerikai kontinensért felelős igazgatója.
A 40 ezer fős börtönben, a 11 méter magas, 15 000 voltos kerítéssel őrzött falak között a foglyok nyomorúságos körülmények között élnek. Van, hogy százfős cellákba két vécé jut, a foglyok közül sokakat egy sötét, ablaktalan cellába zárnak, teljes elszigeteltségben – ami az ENSZ emberi jogi szakértői szerint kínzásnak minősül.
A Financial Times számításai szerint a börtön telítettsége esetén 0,6 négyzetméter jutna minden egyes rabra, ami kevesebb mint fele annak a minimumnak, amit az európai uniós jogszabályok a szarvasmarhák közúti szállításához előírnak. A megabörtön fölött 19 toronyból őrködnek a hadsereg katonái, míg a börtönőrőknek külön épület jutott saját edzőteremmel és pingpongasztallal.
Az egyéni tragédiákon túl komoly aggályokat vetnek fel Bukele egyre diktatórikusabb húzásai. A politikus nemrég jelentette be újraindulását a következő választáson, annak ellenére, hogy az ország alkotmánya tiltja a két egymást követő elnöki mandátumot. Egyes elemzők pedig attól félnek, Bukele a népszerűségét kihasználva még inkább egy kézben fogja koncentrálni a hatalmat.
Bukele azonban a salvadori lakosság töretlen támogatását élvezi. Több felmérés is 80 és 90 százalék közé teszi az elnök népszerűségét, míg a hadsereget, a rendőrséget és a központi kormányt egyaránt a legmegbízhatóbb állami szervek közé sorolják az emberek. „Nem titok, hogy voltak igazságtalan letartóztatások” – mondja egy helyi hotdog-árus. „Mindig lesznek hibák, semmi sem tökéletes”.
Az AP kérdésére pedig egy sarki bolttulajdonos így válaszolt: „Soha életemben nem szavaztam. Most viszont rá szavaznék”.