Százfős cellákban két vécé, megtelik a 40 ezres óriásbörtön Salvadorban

Már szinte megtelt a Salvadorban nemrég átadott 40 ezer férőhelyes óriás börtönkomplexum, a CECOT. A börtönbe főleg a két legrettegettebb bandának, az MS-13-nak és a Calle 18-nak a tagjai kerültek. A két rivális banda tagjai minden alkalmat megragadnak, hogy akár a gyilkosságig fajuló konfrontációba keveredjenek egymással.

A börtönben drámai viszonyok uralkodnak, jogvédő csoportok egyenesen a koncentrációs táborokhoz hasonlítják. Csak néhány példa, milyen körülmények között élnek azok, akiket az országban elrendelt rendkívüli állapot miatt akár már bírósági végzés nélkül is letartóztathattak, és nem volt joguk ügyvédet fogadni sem:

• egy cellában száznál is több elítélt él;
• cellánként mindössze két vécét szereltek fel;
• egy rabra egy négyzetméternyi hely sem jut;
• nincs matrac, amin aludhatnának;
• nem mehetnek ki a szabad levegőre sétálni sem;
• rendszeresen verik, kizsákmányolják őket.

Emberi jogi szervezetek szerint Salvadorban ártatlan emberek is fogságba kerültek, közülük többtucatnyian meg is haltak a rendőrségi őrizet alatt. Az ország elnöke, Nayib Bukele bandák elleni fellépése azonban továbbra is igen széles körű népszerűségnek örvend a salvadoriak körében, mivel az emberölések száma az országban 2022-ben 56,8 százalékkal csökkent a hivatalos adatok szerint. Cserébe a 40 ezer férőhelyes, túlzsúfolt börtön megtelt az ország legveszélyesebb bűnözőivel, akik közül sokan több évtizedes ellentétben állnak.

A salvadori bandák története az 1979-ben kezdődött polgárháborúig nyúlik vissza. Az országból ekkor rengetegen menekültek Amerikába, Los Angelesben pedig megalakult a később legnagyobbá növő két banda, a Mara Salvatrucha (MS-13) és a Calle 18 (más néven Barrio 18). A polgárháború után a rivális bandák visszatértek az országba, ezután fajult el igazán az erőszak, törtek ki a véres bandaháborúk. Mindkét bandának 60-70 ezer tagja van, bevételeik szex- és drogkereskedelemből, zsarolásból, pénzmosásból, emberrablásból származnak.

Mindkét csoport erős szövetségeseket tudhat maga mögött, az MS-13 a mexikói maffiával és a Sinaloa kartellel áll kapcsolatban, a Calle 18 pedig a kínai triádokkal. Szigorúan megkövetelik az íratlan szabályok betartását, a leendő tagok kegyetlen beavatásokon esnek át, az elvárt normák megszegése hosszan tartó verésekkel, kínzással, sőt akár kivégzésekkel is járhat. Valós vagy vélt sérelmeiket kíméletlenül megtorolják az ellenséges banda tagjain, gyakran azok egész családját is kivégzik – és néha azokat is, akik épp a közelben vannak. Előfordult már, hogy buszok teljes utazóközönségét mészároltak le egy-egy támadás kapcsán, csak azért, mert rosszkor voltak rossz helyen, és olyat láttak, amit nem lett volna szabad.

Az efféle kegyetlenkedések viszont beindítottak egy olyan végtelennek tűnő ördögi kört, ahol egyre több megtorolni való akad. A Calle 18 nekiállt az általános iskolás és középiskolás gyerekek között toborozni, az idősebb tagok gyakran a nem büntethető kiskorúakat bízzák meg gyilkosságok végrehajtásával, így bújva ki a felelősségre vonás alól. Válaszul az MS-13 tagjai különösebb gondolkodás nélkül ölnek meg olyan gyerekeket, akikről azt gyanítják, hogy a Calle 18-nak dolgoznak.

Nayib Bukele elnök szerint minden ilyen problémára megoldást jelent majd az új megabörtön. A bandák azonban nem szűnnek meg, ha bezárják a tagjaikat, a börtönbe érkezett első 2000 elítéltről készült fotókon a legtöbbjükön a 18-as vagy 13-as tetovált római szám látható, amivel hovatartozásukat jelölik.

A hatóságok közölték, hogy néhány fontos bandatagot is bebörtönöztek. Mivel nagy a valószínűsége a börtön falain belüli gyilkosságoknak, és zavargások is kitörhetnek, 800-nál is több őrt alkalmaznak. A 11 méter magas, 15 000 voltos kerítéssel őrzött falak között a foglyok nyomorúságos körülmények között élnek. Sokukat egy sötét, ablaktalan cellába zárják, teljes elszigeteltségben – ami az ENSZ emberi jogi szakértői szerint kínzásnak minősül. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a bandák elleni fellépés során több ezer ártatlan embert tartóztattak le, pusztán azért, mert hasonlítottak a bűnözőkre, egyes jelentések szerint kiskorúak is vannak közöttük.

Másfelől viszont a civilek elmondása szerint az ország egyes részein szinte egyik napról a másikra megszűnt a bandák által elkövetett erőszak, nem hallatszanak többé lövések, még a falakra fújt bandajeleket is átfestették.