A brit kormány eltökélte, hogy Ruandáig repteti az illegális bevándorlókat

Az utóbbi évtized arról szól az európai politikában, hogy hogyan tolódott el a hangsúly a Willkommenskulturtól az Európa-erőd irányába, hogyan sodródott minden ország és annak politikai kultúrája a migránsokkal és menekültekkel való keményebb fellépés felé. Nagy-Britannia uniós kilépése, a brexit is részben a bevándorlás ellenzéséből táplálkozott, és a Rishi Sunak miniszterelnök vezette konzervatív kormány most visszanyúlt egy, még Boris Johnson idején bedobott ötlethez, ami nagy vihart kavart 2022 elején és most is.

Sunak mindent megtesz, hogy átpréselje a törvényhozáson a tervét, ami alapján

a 30 éve még több százezer áldozatot hozó népirtást elszenvedett Ruandába deportáljanak illegális bevándorlókat, akik tengeren érkeztek Nagy-Britanniába.

A Sunak-kabinet a megélhetési válság közepén, a 2024 végén vagy 2025 elején tartandó parlamenti választásokra készülve akar bekeményíteni, és az illegális bevándorlás mentén visszaszerezni rengeteg elpártolt konzervatív, azaz tory szavazót. A fő érv az, hogy sok embercsempész jól jár azzal, hogy veszélyes, csónakos utakra indít bevándorlókat a La Manche csatornán keresztül, a sok érkező pedig megterheli a brit szociális szférát.

Sunak annak ellenére próbálja áterőltetni a ruandai deportálás tervét, hogy annak egy korábbi változatát a legfelsőbb bíróság novemberben törvényellenesnek mondta ki. Az új formájában a Ruanda-törvény végül átment a képviselőházon (320:276 arányban), de Sunak ellen így is kisebbfajta felkelés söpört végig a padsorokon, és a kormányfő tekintélyét megtépázták a történtek.

Azóta a brit parlament felsőházánál, a Lordok Házánál van az ügy. Január 22-én a felsőház azt javasolta, hogy addig el kell halasztani a Ruandával kötött új egyezmény ratifikálását, amíg a kormány nem bizonyítja, hogy biztonságos országról van szó. Ezt a Guardian precedens nélküli döntésnek nevezte, nemzetközi szerződést még nem torpedóztak meg ehhez hasonlóan a lordok, noha véglegesen nem írhatják felül az alsóházat.

A miniszterelnöki hivatal, azaz a Downing Street 10. jó előre megfenyegette a Lordok Házát: ha késleltetni akarják a ratifikációt, szembemennek a nép akaratával. Ezt a lordok nem vették jó néven, Sunak kapott hideget-meleget, hogy befolyásolni akarja a szavazást. A ruandai deportálások megindulásához az egyezményt is ratifikálni kell a törvényjavaslat elfogadása mellett. Ez utóbbi is halad a felsőházban: a héten már bizottsági szakaszban tárgyalják a Lordok Házában a törvényjavaslatot, amiben a kormány kimondja, hogy Ruanda szerintük biztonságos ország. A helyzetet jól jellemzi, hogy közel száz módosítót vesznek számba.

Egyezségek, bíróságok, csúsztatások

2022 áprilisában kezdeményezte először a kormány a Ruanda-tervet, ekkor alá is írtak egy nem kötelező érvényű memorandumot Ruandával még Boris Johnson miniszterelnöksége alatt. Sorozatos bírósági döntések következtek, az Európai Emberi Jogok Bírósága 2022-ben, az első tervezett ruandai járat napján leállította a terv végrehajtását, 2023-ban pedig a brit bíróságok is erre a döntésre jutottak (így a legfelsőbb bíróság is novemberben), erre válaszul egy új, Ruandával kötött egyezmény következett.

Az eredeti terv szerint az illegális bevándorlókat és menedékkérőket Ruandába küldték volna, ahol elbírálják kérelmüket, adott esetben itt is maradtak volna. Csak a legveszélyeztetettebbeket szállították volna vissza Nagy-Britanniába. A britek fizettek is Ruandának mindezért, miközben reményeik szerint az embercsempészekkel is kibabrálnak, mivel az illegális bevándorlók egy része nem merne brit földre lépni (2022-ben 45 755 migráns hajózott be illegálisan Nagy-Britanniába). Lazán kapcsolódik, hogy 2022 augusztusában a britek megállapodtak Albániával, hogy az albán migránsokat visszaküldik hozzájuk, mint biztonságos országba.

James Cleverly belügyminiszter decemberben írta alá a kigali kormánnyal a nemzetközi szerződést a menedékkérők deportálásáról. Ez állítása szerint már olyan egyezmény volt, ami a legfelsőbb bíróság álláspontját is figyelembe vette arról, hogy esetleg veszélyben lehetnek a 14,4 milliós Ruandába érkezők. A brit legfelsőbb bíróság tavaly novemberben jutott a fenti álláspontra a törvény első verziója ügyében: a bírák szerint félő lett volna, hogy Ruandából a származási országukba küldik vissza a Nagy-Britanniából kitoloncoltakat, ott pedig durva bánásmódban részesültek volna.

A brit belügy azzal próbált nyugtatni, hogy az új egyezménnyel felállítanak egy nyolcfős, független, a ruandai menekülthelyzetet és az eljárásokat folyamatosan monitorozó testületet, sőt egy különbíróságot is, amit egy ruandai és egy nemzetközösségi bíró fog társelnökölni (ide fellebbezhetnek a kitoloncoltak).

A britek szerint emellett Ruanda nem küldene vissza menedékkérőket olyan országba, ahol az életük vagy a szabadságuk veszélybe kerülhetne.

A legfelsőbb bíróság novemberben lényegében kimondta, hogy Ruanda nem biztonságos ország, de előállt az a helyzet, hogy a toryk az egyezmény megkötése után megszavaztak egy törvényt, ami ezzel szemben azt fekteti le, hogy az afrikai ország igenis biztonságos. Ez egyes vélemények szerint komoly kérdéseket vet fel a hatalmi ágak szétválasztásával és a bíróságok szerepével kapcsolatban is.

2023. december 7-én nyújtották be a „Ruanda biztonsága (menedék és bevándorlás) törvény” tervezetét az alsóháznak, ami aztán meg is szavazta azt. Ezt vizsgálja most éppen a Lordok Háza, és ettől tette tehát függővé a döntést az elhalasztott másik törvényről, ami a deportálásokról szól.

Népirtástól a poroszos prosperitásig

Donald Kirk veterán tudósító amerikai szempontból is megvizsgálta a Hillen egy véleménycikkben a történetet, és arra jutott, az USA-ban utoljára a 19. században, a polgárháború idején merült fel hasonló terv. Akkor a fekete rabszolgákat akarták visszahajóztatni Afrikába (pontosabban a mostani Libériába). Márpedig a britekhez érkező menedékkérők és bevándorlók zöme talán nem is hallott életében Ruandáról, kétséges is, mihez kezdenének Afrika közepén egy szegény országban.

Paul Kagame, Ruanda elnöke 1994 óta egy roppant hatékony, és Fekete-Afrika általános gazdasági-társadalmi állapotaihoz képest fejlődőképes nemzetet kovácsolt az országból, ami a kilencvenes évek eleji népirtás miatt borzasztó traumán ment át. A Nyugat szövetségesre talált benne, Ruanda 2009-ben lett a Nemzetközösség része, (több másik tagországhoz hasonlóan, amelyek területe sosem állt brit uralom alatt), Kagame pedig 2022-ben két évre a Nemzetközösség elnöke is lett, így mindenki elnézi neki, hogy kvázi diktátorként uralkodik.

A Bloomberg cikke szerint Kagame nagyon aktív külpolitikát folytat, az Afrikában kicsinek számító, 14 millió lakosú ország hadserege már beavatkozott Mozambikban, a Közép-afrikai Köztársaságban és Beninben is, valamint a gyanú szerint támogatta a milliók életét követelő kongói polgárháború mögött álló felkelőket, többek közt az M23 csoportot.

Kagame az őt kritizálókkal kegyetlenül leszámol, külföldön is ölette meg már bírálóját, miközben igyekszik a szigorú és fegyelmezett Ruanda, egyfajta afrikai Szingapúr képét kialakítani.

A kormány természetesen tagadja, hogy bármi közük lett volna az elnök és a ruandai kormány számos kritikusát ért merényletekhez vagy merényletkísérletekhez. A legnagyobb médiafigyelmet kapó ügy az volt, amikor az 1994-es ruandai népirtás alatt több mint ezer emberéletet megmentő, és külföldi emigrációban élő Paul Rusesabaginát (róla szól a Hotel Ruanda című film) 2021-ben hazacsalták, majd megkínozták és terrorizmus vádjával börtönbe zárták.

2021-ben a brit kormány maga is aggodalmát fejezte ki az ENSZ-ben amiatt, hogy Ruandában „folyamatosan korlátozzák a polgári és politikai jogokat és a médiaszabadságot”, és független vizsgálatot követeltek „a bírósági eljárás nélküli kivégzések, az őrizetben bekövetkezett halálesetek, az emberrablások és a kínzások” ügyében.

Márpedig a brit kormány már 240 millió fontot, azaz kb. 110 milliárd forintnyi pénzt odaadott Kigalinak, és idén is 50 milliót (23 milliárd forintot) tervez folyósítani, ha megteremtik a fogadás feltételeit. Elvileg Ruanda visszaadja a pénzt, ha nem jön össze a terv, de sokan arra számítanak, ezt az összeget már nem látja viszont London.

A tervet az ellenzéki – a felmérésekben viszont hosszú hónapok óta stabilan vezető, kormányzásra készülő – Munkáspárt is ellenzi embertelennek tartva azt. Ezt alátámasztja az Observer oknyomozása is, ami egy civil szervezettel közösen kiderítette, az elmúlt hónapokban négy ruandai is menekültstátuszt kapott az Egyesült Királyságban azzal az indokkal, hogy otthon üldöztetésnek lennének kitéve. Márpedig ez nem egy biztonságos ország képét mutatja. Az Observer szerint a ruandai vezetés ráadásul még egy londoni PR-céget is fizetett, hogy segítsen az országot és kormányzatát kritizálók lejáratásában.

Zord lordok

Mint fentebb említettük, az egyezményt a brit felsőház, a Lordok Háza késleltetni akarja. Akadt olyan lord, aki azt fájlalta, lekezelően beszélnek kollégái a ruandai igazságügyi rendszerről, de volt olyan konzervatív felsőházi tag is, aki kijelentette, nem tud elképzelni olyan afrikai országot, ahol szívesen élne. A fő gond, hogy sok felsőházi tag állítja, nem látott olyan bizonyítékot még, ami szerint Ruanda tényleg biztonságos lenne, és a séma zökkenőmentesen működhetne. Egy munkáspárti szóvivő a Sky News szerint azt mondta, a toryknak ideje lenne felhagyni azzal, hogy „másokat okolnak a káoszuk miatt”.

Sir Jacob Rees-Mogg korábbi brexitügyi, később üzleti, energiaügyi és ipari miniszter arra utalt, vékony jégen táncolnak a lordok, döntésükkel túllépték alkotmányos hatáskörüket. Szerinte a felsőháznak csak finomhangolni kell a törvénytervezeteket, meggyőződni róla, hogy azok megfelelőek, nem blokkolni a javaslatokat. A kormány mindenesetre hallani sem akar halasztásról, azt tervezik, hogy még tavasszal felszállnának az első repülők Ruanda felé (bő 18 hónappal az eredetileg tervezett időpont után).

A lordok között is komoly vita alakult ki a ruandai deportálások minden eleméről, de ők csak ajánlást tehetnek szavazásukkal az alsóház felé a halasztásról, az pedig még mindig dönthet úgy, hogy ne legyen halogatás, menjen a királynak ellenjegyzésre a törvénytervezet – írja a Sky News. Így viszont a kritikák szerint a felsőháznak nem sok értelme van, miközben a Lordok Háza egyik zöldpárti politikusa, Jenny Jones szerint ennek a háznak kéne a totalitárius mélységbe csúszó brit demokráciát megvédenie.

Az alsóházban végül márciusban kerülhet újra terítékre a Ruanda-javaslat. Miközben a lakosságot megosztja a terv, a konzervatívokon túl szinte minden párt, sőt még az anglikán egyházat gyakorlatilag vezető canterbury-i érsek is kiállt ellene.

Az emberi jogokat vizsgáló többpárti brit parlamenti bizottság szerint is „alapjaiban hibás” a törvénytervezet, mert az nem egyeztethető össze az Egyesült Királyság emberi jogi vállalásaival. Szerintük a törvényjavaslat szinte minden menedékkérőtől megtagadná azt a törvényes jogot, hogy független bíróságot kérjen meg arra, hogy elbírálja, maradhatnak-e az Egyesült Királyságban. Ezenfelül a bizottság úgy véli, nemzetközi szinten is ártana a ruandai deportálások beindítása az Egyesült Királyság megítélésének.

Sunak azonban legutóbb hétfőn beszélt arról, hogy a probléma teljes megoldásához elrettentésre van szükség. Szerinte fontos, hogy mindenki megértse: vagy a hazájába küldik vissza, amennyiben az biztonságos, mint például Albánia esetében, vagy pedig egy alternatív országba, ami Ruanda lenne. David Cameron külügyminiszter pedig megint kijelentette, hogy Ruanda biztonságos ország. Szerinte át kell mennie a törvénynek a Parlamenten, el kell indulniuk az első járatoknak, hogy demonstrálják: Nagy-Britannia nem enged a tömeges illegális bevándorlásnak.

Sunak nagy gondban

A botrányt botrányra halmozó tory miniszterelnökök után volt a brit jobboldalon egy remény, hogy a fiatal, gazdag és ambiciózus, karácsonykor vicceskedő Rishi Sunak újra növekedési pályára állíthatja a brit konzervatívokat.

Sunak azonban nem tudta lényegesen elmozdítani a torykat a holtpontról, és már akkor háborogtak többen a párt jobbszárnyáról, amikor tavaly év végén váratlanul előhúzta Cameront a kalapból, és a brexitnépszavazás után lemondott volt kormányfőből külügyminisztert csinált. Többen úgy gondolták, hogy a volt miniszterelnök visszatérése gesztus lehet a dél-angliai őskonzervatív választóknak, akik esetleg a Cameronnal 2010 és 2015 között koalícióra lépő centrista liberális demokratákra szavaznának jövőre. Sunak mindenesetre a mérsékeltebbek és a jobboldaliak szorításában kell, hogy készüljön a választásig hátralévő időszakra.

A ruandai ügyben is szembe kellett néznie háborgókkal, és saját párttársai közül többen továbbra is nyíltan lázadoznak Sunak ellen. Sir Simon Clarke képviselő egyenesen arról írt a Telegraph-nak január vége felé, hogy mészárlás lesz a választásokon, ha nem cserélik le hamar a kormányfőt. Clarke a Ruanda-törvényt is igyekezett megtorpedózni, végül csak tíz másik tory képviselőt állított maga mellé az alsóházi szavazáson.

A BBC szerint persze a belső ellenzék ellenzéke sem hagyta ezt szó nélkül, többen is önimádattal és saját ambíciói kergetésével vádolták meg Clarke-ot. A szintén tory Lee Anderson, aki ellenezte a tervezetet, ám végül tartózkodott a szavazáson, álláspontja ellenére azt mondta, egyedül akkor van esélyük nyerni a következő választáson, ha Sunak marad a kormányfő.

Mindenesetre a helyzet nem rózsás a toryknak a közvélemény-kutatások alapján. Az elmúlt egy évben húsz százalékpont körül állandósult a konzervatívok hátránya a Munkáspárttal szemben. Akár 1997 óta a legsúlyosabb konzervatív vereségét is elszenvedhetik, amiben még megingathatatlan tory-fellegvárak elvesztése is benne lenne.

Lee Anderson fent idézett jóslata sem állja meg a helyét: a YouGov követős felmérésből látszik, hogy Sunak elutasítottsága nőtt az elmúlt időszakban. Január végén 65 százalék ítélte meg negatívan, 24 százalék pedig pozitívan a kormányfői munkáját. Hogy a helyzet valóban eldurvuljon, alsó hangon 53 képviselőnek kéne a – kormányzati pozíciót nem betöltő tory képviselőket tömörítő – 1922 Bizottság előtt kezdeményezni Sunak leváltását, ami alapján már bizalmatlansági szavazást lehetne tartani. Erről azonban nincs reálisan szó.

Mindenesetre az egész helyzet groteszkségét mutatja, hogy Sunak február 5-én fogadást kötött Piers Morgan talkshow-műsorvezetővel, ezer fontot (menekültekkel foglalkozó jótékonysági szervezeteknek ajánlva) téve arra, hogy a választások előtt felszáll az első ruandai migránsjárat. Emiatt hideget-meleget kapott az ellenzéktől, azzal kellett védekeznie, meglepetésként érte a fogadás ötlete, különben is, ő nem egy fogadós típus.