Inog a szék Orbán szövetségese alatt, a lengyel ellenzéknek is jó esélye van

Brüsszelből és Budapestről is aggódó szemek kísérhetik a vasárnapi lengyelországi parlamenti választást, a meccs ugyanis kiélezettnek tűnik a nyolc éve kormányzó Jog és Igazságosság (PiS), valamint az ellenzéki Polgári Koalíció (KO) és potenciális szövetségesei között. A felmérésekben az orosz–ukrán háború kezdetéig Orbán Viktor egyik legközelebbi szövetségesének számító Jaroslaw Kaczyński pártja áll az élen, míg a legnagyobb ellenzéki pártot az a Donald Tusk vezeti, aki Orbán egyik legélesebb kritikusa volt az Európai Néppárt élén, tavaly pedig az ellenzék március 15-i rendezvényén is felszólalt.

Bár a kutatási eredmények szerint a KO valószínűleg csak a második helyre futhat be, így is nagyobb eséllyel köthet koalíciót, hiszen két ellenzéki erő, a Baloldal (Lewica) és a Harmadik Út (Trzecia Droga) nevű választási szövetség is beállna mögéjük. Egy Tusk vezette kormánnyal még inkább fagyossá válhat az uniós ügyeket leszámítva az elmúlt másfél évben már eleve romló viszony Varsó és Budapest között.

Előfordulhat, hogy a PiS – ahol a pártelnök Kaczyńskinek jóval nagyobb befolyása van a politikára Mateusz Morawiecki miniszterelnökhöz képest – várakozásokon felül teljesít, és nemcsak zsinórban harmadjára nyernek választást, de a többiek eredményétől függően ismét egyedül alakíthatnak kormányt.

Ha koalíciós partnerre lesz szüksége, akkor viszont Kaczyński kénytelen lenne a szélsőjobboldali Konföderációnál próbálkozni. Ennek viszont a radikális alakulat megkérheti az árát – már ha egyáltalán belemennének egy alkuba a PiS-szel. A Politico szerint Kaczyński pártja egy harmadik ciklusban tovább fenyegetheti a bírói függetlenséget, tovább korlátozhatja a nők és a kisebbségek jogait, és súlyosbodhatnak Lengyelország vitái is az Európai Unióval.

Először bejönni látszott a PiS taktikája

Október elején a rendszerváltás óta látott egyik legnagyobb megmozdulást hozta össze a Polgári Koalíció vezetésével az ellenzék. Becslések szerint 800 ezer, a rendezők szerint a rendezvény nevének megfelelően – „Egymillió szív felvonulása” – több mint egymillió résztvevővel. Igaz, a lengyel állami televízió (TVP), amely a magyarországi viszonyokhoz hasonlóan a kormánypárt szócsöveként működik, csak 60 ezer összegyűltről és összesen 100 ezer felvonulóról adott hírt – élő közvetítés helyett pedig csak egy hírblokkban számolt be az eseményről.

A tömegrendezvény látványos jele volt annak, hogy bár az elmúlt hónapokban a PiS szinte biztosra vette, hogy a kezükben lesz a választási győzelem, a kampány utolsó heteiben valamelyest zárulni látszott az olló a konzervatív párt és a jobboldali–liberális KO között.

A Politico közvélemény-kutatási átlaga szerint a PiS 37 százalékon áll a KO 30 százalékával szemben, de az előző héten már volt olyan felmérés is, amely szerint mindkét párt 33 százalékra számíthatott.

Michal Kokot, a liberális Gazeta Wyborcza újságírója szerint is Tuskék erősödését bizonyítja a varsói tüntetés: „Többféle felmérés jött ki, de az bizonyos, hogy a különbség érezhetően csökkent, és a PiS-en belül már nem annyira biztosak a győzelemben” – mondta Kokot a Telexnek.

Holott a PiS nyeregben érezhette magát azzal, amikor elérte, hogy a választás napján egyúttal népszavazást is tartsanak arról, amire Kaczyńskiék felhúzták eddigi sikereiket: a gazdasági „nemzeti” érdekek védelmére és a migránsveszélyre. A négy kérdés, amivel leginkább a kormánypárti támogatók mozgósítását és a bizonytalanok átbillentését célozták meg, így szól:

• Támogatja az állami tulajdon külföldieknek való eladását, amely révén a lengyelek elveszítik az ellenőrzést a gazdaság stratégiailag fontos ágazataiban?
• Támogatja a nyugdíjkorhatár emelését, a nők és férfiak esetében egységesen 67 évre?
• Egyetért a lengyel–belarusz határon húzódó kerítés leszerelésével?
• Támogatja több ezer illegális migráns befogadását a Közel-Keletről és Afrikából az európai bürokrácia által előírt kényszeráthelyezési mechanizmusnak megfelelően?

A fenti négy kérdés közül persze egyiket sem vetette fel a többpárti ellenzék, a kormánypárt azonban a – nyilvánvalóan össztársadalmi szinten is négy nemleges választ ígérő – referendummal mégis azt akarta sugallni, hogy az ellenzéki pártok győzelme esetén a fenti kérdésekre igenlő választ adnának. Ezt persze megtolták egy kommunikációs stratégiával is, amiben felvonultatták az állami médiumok mellett a lojális magánmédiumokat, köztük a vidéki napilapokat kiadó Polska Press kiadványait is.

A trükk pedig elsőre úgy tűnt, hogy bejöhet, ugyanis a PiS népszerűségi mutatói augusztus végére emelkedni kezdtek. Az ellenzéki pártokat pedig választás elé állították: vagy magyarázkodnak, hogy ilyen tervük nincs – ezzel azonban közvetve kiállnak a kormánypárti kezdeményezés mellett –, vagy a népszavazás bojkottjára szólítják fel szavazóikat, amivel viszont lehet, hogy egyúttal a választástól is távoltartják híveiket. Végül ez utóbbit választották.

Az ellenzék lépéskényszere mellett kényelmes helyzetet teremtett a kormánynak az is, hogy a népszavazásról szóló tájékoztatást a választási kampánytól elkülönített költségvetésből lehet finanszírozni, így a PiS-nek lehetősége volt arra, hogy a finanszírozási korlátozásokat kijátszva ezt a részben migránsoktól védelmet ígérő népszavazást is a kampányra használhassa fel.

Visszaüt a kampányreferendum

Szeptemberben azonban kirobbant a kormányra nézve kellemetlen vízumbotrány: a Gazeta Wyborcza megírta, hogy ötezer dollárért (kb. 1,8 millió forintért) könnyedén lehet szerezni a Közel-Keleten és afrikai országokban lengyel munkavállalási vízumot.

Lengyelország egyébként is óriási mennyiségben ad ki ilyet, az Oroszország által Ukrajna ellen indított invázió előtt elsősorban ukrán állampolgároknak. Tavaly az Európai Unió által kiállított ilyen vízumok negyedét Lengyelország adta ki. Elsősorban nem a korrupciós szálba gabalyodott bele a kormány, hanem abba, hogy migránsveszéllyel riogat – miközben vitatható módon adja ki a vízumokat.

Hogy mennyit, az kérdés: az elindult vizsgálatok nyomán egyelőre néhány százról bizonyosodott be, hogy pusztán pénzért érdemi átvilágítás nélkül adták ki a vízumot az ezzel megbízott cégek, de lehet, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa. Az Euronews már arról ír, hogy „diplomaták magánvállalkozókkal – konkrétan egy dubaji székhelyű céggel – együttműködve állítólag több százezer lengyel vízumot adtak ki illegálisan.”

Az ügy nyomán a „megfelelő együttműködés hiánya miatt” le kellett mondania a külügyminiszter helyettesének, a lengyel Korrupcióellenes Iroda (CBA) házkutatást tartott a minisztériumnál. Hét ember ellen indult eljárás, hárman előzetes letartóztatásban vannak – igaz, egyelőre a gyanúsítottak között nincsen egyetlen állami tisztviselő sem, ott csupán a gyanús cégek képviselői vannak.

Az ellenzék kapva kapott az alkalmon: a kormányt 2007 és 2014 között vezető Donald Tusk szerint a 21. századi Lengyelország legnagyobb botrányát éli át.

A Polgári Koalíció vezetője korábban nagy EU-s karriert futott be: Tusk 2014-től öt éven át volt az Európai Tanács elnöke, majd 2022 nyaráig az egykor a Fidesznek is otthon adó Európai Néppárt elnöki pozícióját töltötte be. Utóbbi miatt gyakran vádolja a PiS és a lengyel állami média is azzal, hogy ő „Berlin bábja”, nemzetellenes politikus, aki kiszolgáltatná Lengyelországot az EU-nak, többek között a „brüsszeli migránspolitika” támogatásával.

A migránsveszéllyel való riogatás fegyverét viszont így Tusk visszafelé süthette el a kampány végén: a volt kormányfő szerint valójában Kaczyńskiék pártja az, akik vezetése alatt illegálisan – vagyis a korrupciós hálózatnak köszönhetően látszólag legálisan – migránsok sokasága juthatott be az EU-ba a lengyel állam segédletével.

A bevándorlókkal szembeni védelemre kampányt építő PiS egy időben beemelte a témái közé egyébként azt a követelését is, hogy Németország fizessen további jóvátételt a II. világháborúban okozott csapásokért. Ez azonban mostanra kikerült a kampány fókuszából, részben azért, mert jogilag ezt már a 20. században lerendezték, így érdemi esély egyébként sem volt rá.

Bekavart Kijev és Varsó csörtéje

A kormánypárt a biztonság ígéretével kampányolva nemcsak a migrációt vette be legfontosabb témái közé, de az Ukrajnában dúló háborút is. Itt azonban szeptemberben váratlan fordulatot vett a lengyel vezetés. Az Oroszország által megtámadott szomszéd egyik legaktívabb támogatója épp Lengyelország volt, amely 1,5 millió menekültet is befogadott, és jelentős fegyverszállítmányokkal nyújtott segítséget. A barátság azonban megbicsaklott az ukrán gabona exportján – amely már áprilisban is felforgatta az EU piacát.

Mivel Oroszország a Fekete-tengeren ellehetetlenítette a gabona exportját, majd a korlátozott szállítást később mégis lehetővé tévő megállapodást a nyáron felmondta, a gabona elsősorban nem hagyományos, Közel-Keleten és Afrikában lévő piacaira jutott el, hanem Európába, ahol alaposan megingatta sok termelő helyzetét.

Többek között Magyarország és Lengyelország nyomására életbe lépett egy olyan uniós kivétel, amellyel néhány hónapig legalizálták az egyoldalúan bevezetett importtilalmak egy részét. Szeptemberben azonban már nem hosszabbították meg Brüsszelben a tilalmat, így Lengyelország Magyarországhoz hasonlóan saját hatáskörben igyekezett kizárni piacairól az olcsóbb ukrán gabonát. A tilalom gazdasági hatásáról itt olvashat bővebben.

A lengyel kormánynak a választások előtt kiemelten fontos volt kiállni a hazai gazdák védelme mellett – ez azonban kihatott az ukrán–lengyel viszonyra is.

A csörte odáig fajult, hogy New Yorkban az ENSZ közgyűlésén elmaradt a lengyel elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója is. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a PiS által támogatott államfő, Andrzej Duda kerülje az ukrán elnököt, és külügyi tanácsadója hálátlansággal is megvádolta Ukrajnát. Mateusz Morawiecki kormányfő pedig szeptember végén bejelentette: nem szállítanak új fegyvereket Ukrajnának, mert most már saját hadseregük erősítésére is gondolniuk kell. Igaz, a korábban ígért szállítmányokat még útnak indítják.

Az ellenzéknek több tartaléka van

Bármilyen kormánya is lesz Lengyelországnak a választások után, Varsó és Kijev viszonya valószínűleg újra szívélyesebb lesz. Az ellenzék szerint azonban a két ország kapcsolatán súlyos sebeket ejtett a PiS a szeptemberi lépéseivel – amelyeket az is hajthatott, hogy szavazókat szerezzenek a szélsőjobboldali Konföderációtól. A radikális jobbosokból, libertariánusokból és monarchistákból álló alakulat már jó ideje kampányol az ukrán menekültek és a háborús támogatások ellen, részben a Fideszhez hasonló, részben oroszbarát szlogenekkel, miszerint az ukrán konfliktus „nem a mi háborúnk”.

Ettől eltekintve ideológiailag ugyan a PiS és a Konföderáció nem áll távol egymástól, azonban az ukránpolitika mellett több ponton is eltér a két párt programja: míg a PiS az elmúlt években megnövelte a szociális kiadásokat – bevezették például az 500+ nevű, gyermekek után járó támogatást –, addig a Konföderáció libertáriusai jócskán megvágnák ezeket. Sőt: általános társadalombiztosítás helyett öngondoskodásra épülő egészségügyet hoznának létre – ami miatt viszont rengeteg ember kieshet az egészségbiztosításból.

A Konföderáció egyébként korábban többször is kijelentette, hogy nem fognak semmiképpen sem koalícióra lépni a PiS-szel, és feltehetően Kaczyńskiék sem akarnának közösködni a formációval. Erre utal, hogy a kampánycsend előtti utolsó napon az állami televízió kiszivárogtatott egy hangfelvételt, ahol a – független intézményként működő – állami számvevőszék elnöke, Marian Banaś arról beszél: azért indult el fia a Konföderáció listáján a választáson, hogy megakadályozzon egy koalíciókötést a PiS-szel.

Az állami médiában ezt már úgy interpretálták, hogy a Konföderáció összejátszik a Polgári Koalícióval – így egy igazi patrióta nem is szavazhat rájuk.

Így előfordulhat, hogy bár a PiS nyer, nem fog tudni összeállni a Konföderációval. De ha ez mégis sikerülne, akkor sem biztos, hogy meglenne a többségük a Polgári Koalícióval és szövetségeseikkel szemben: mind a Baloldal (Lewica), mind az áprilisban létrejött Harmadik Út (Treczia Droga – TD) szívélyesebb viszonyt ápol Tuskékkal.

Persze az ideológiai különbségeket itt sem lesz egyszerű egyeztetni: míg a jobboldali–liberális KO könnyebben megtalálhatja a közös hangot a Szymon Hołownia vezette centrista Polska 2050 és az agrárius–kereszténydemokrata Lengyel Néppárt összekapaszkodásából létrejött Harmadik Úttal, a Baloldallal több fronton is kompromisszumokat kellene kötnie. A Lewica programja szerint ugyanis megadóztatná az egyházakat, kitiltaná az iskolákból a hittanórákat, visszatérítést adna a terhességi tesztekre és a lombikbébieljárásokra, és 35 órás munkahetet vezetne be.

Tusk szövetségeseinél viszont a bejutási küszöbre is figyelni kell: míg a Baloldal technikailag a pártszövetség egyik pártja, a Nowa Lewica listáján indul, így csak az 5 százalékos küszöböt kell megugrania, a Harmadik Út a pártszövetségek elé állított 8 százalékos küszöbbel néz szembe. A Politico kutatási átlaga szerint az elmúlt hónapokban bizonytalannak tűnt, hogy meg tudja-e ugrani a Hołownia vezette lista ezt a küszöböt, az utolsó kampányhéten viszont a szövetség feljött a kutatásokban a harmadik helyre 11 százalékkal. Velük szemben a Baloldalt 10 százalékra, a Konföderációt 9 százalékra mérik.

Nemcsak Tusk, de Kaczyński is árgus szemekkel figyelheti, bejut-e a Harmadik Út, ugyanis ha esetleg mégse érnék el a 8 százalékot, akkor a szejmben előnybe kerülhet a PiS – akár olyannyira, hogy egyedül is kormánytöbbséget szerezzen. Így történt ez 2015-ben is, amikor a Baloldal maradt le fél százalékkal a közös listás küszöbtől, a PiS pedig 37,6 százalékkal ért el önálló többséget a lengyel parlamentben.

A Fidesznek sem mindegy, ki nyer

Elemzők szerint az is a választás tétje, milyen helyet foglal el Lengyelország az EU-ban. A PiS harmadik ciklusa minden bizonnyal tovább szélesítené a távolságot Varsó és Brüsszel között. Az ellenzék nem támogatja a kormánypárt által preferált szigorú abortusztörvényt sem, általában is EU-pártibb, mint az inkább euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) EP-frakciójában ülő PiS, amely elutasítja az unió mélyebb integrációját.

„Kaczyński világossá tette, hogy folytatni fogja az igazságügyi reformot, amely akadálya annak, hogy Lengyelország hozzájusson az EU-s forrásokhoz”

– mondta Michal Kokot, aki szerint ez az EU-ból való kifelé sodródás folyamatát erősítené, noha a lengyel társadalom többsége támogatja az EU-tagságot.

Egy kormányváltás esetén Varsó valószínűleg hamarabb meg tudna állapodni Brüsszellel, hogy hozzájusson a most visszatartott uniós pénzekhez, amelyeket éppúgy nem kapott még meg sem az EU hosszútávú költségvetéséből (MMF), sem a koronavírus gazdasági következményeinek enyhítésére összehozott helyreállítási alapból (RRF), mint a Brüsszellel szintén vitában álló magyar kormány.

A két ország helyzete azonban eltérő: Lengyelország egy gyorsan rendezhető vita után hozzájuthat a forrásokhoz – amennyiben biztosítja a bírók fegyelmi ügyeit kezelő testület kormánytól való függetlenségét. Magyarország viszont a feltételességi mechanizmushoz köthetően, tagállamok által megszavazva marad távol a forrásoktól, amelyekhez csak sokrétű feltételek teljesítése nyomán juthat majd hozzá.

A választásnak így a Fidesz számára is tétje van: a PiS vezetésével megalakuló kormány természetesebb szövetségese lenne az EU-ban a magyar kormánynak, és a „brüsszelezésben” is megbízható partnere lenne.

Igaz, a magyar és a lengyel kormány kapcsolatai most hűvösek: a mosolyszünet az Ukrajna ellen indított háború eltérő megítélése miatt állt be, mivel Orbán Viktor kormánya nem ért egyet Ukrajna fegyverszállítmányokkal való támogatásával, és ugyan megszavazta, de a szavak szintjén ellenzi az Oroszországot sújtó EU-s szankciókat is.

Kaczyński tavaly szemészhez is elküldte Orbánt, amikor a magyar miniszterelnök nem ítélte el határozottan Oroszországot a bucsai mészárlásért – amit azóta lényegében megtett Novák Katalin, amikor a köztársasági elnök Bucsában, majd Kijevben is járt augusztus 23-án. Az ellentét az elmúlt hónapokban az ukrán–lengyel gabonavita miatt is csökkent Budapest és Varsó között.

Azonban ha a mostani ellenzék alakít kormányt Lengyelországban, akkor az ideológiai távolság minden bizonnyal növekedni fog a két ország vezetése között, így fontos partnert veszíthet a magyar kormány a Brüsszellel szembeni konfrontációiban is.