Tragikomédia után működésképtelenné vált a washingtoni képviselőház
2023. október 6. – 16:51
Bizarr jelenetekkel és megalázó alkukkal kikövezett négynapos procedúra után sikerült megválasztani Kevin McCarthyt januárban az amerikai képviselőház elnökévé. Azonban az 58 éves kaliforniai politikus a saját munkáját végső soron ellehetetlenítő alkuk árán kibrusztolt házelnökséget, az Egyesült Államok egyik legfontosabb közjogi méltóságának posztját alig kilenc hónapig tölthette be. Kedden saját pártjából a radikálisok egy része a kisebbségben lévő demokrata frakcióval együtt szavazva leváltotta a posztjáról.
McCarthy ezzel egy dicstelen rekordot is magáénak tudhat: ő lett a 234 éve működő intézmény első ilyen formában megbuktatott elnöke.
A 2022-es félidős választáson ugyan a republikánusoknak sikerült megszerezniük a mandátumok többségét az amerikai kongresszus 435 fős alsóházában, de a vártnál szorosabb, 221-212-es mandátumarány nagyon kevés mozgásteret engedélyezett a republikánus frakció számára. (Két megüresedett képviselői posztért novemberben tartanak időközi választásokat, melyeken várhatóan egy-egy demokrata, illetve republikánus nyer mandátumot, szóval az erőviszonyok nem változnak.)
Különösen úgy, hogy a frakciót óriási ideológiai különbségek feszítik, és a főleg a „Freedom Caucus” nevű informális csoportba szerveződő radikálisokat, mint például Lauren Boebert, Marjorie Taylor Greene és a McCarthyvel szemben legellenségesebb Matt Gaetz floridai képviselőt nehéz volt kordában tartani.
Pedig McCarthy a januári, a tizenötödik szavazási körben végül sikeres megválasztásáért cserébe egy sor engedményt tett a 15-20 radikálisabb képviselőnek. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy miközben korábban pont a kormányozhatóság szempontjait figyelembe véve csak a frakció többségi döntésével lehetett bizalmatlansági indítványt kezdeményezni a házelnök ellen, addig január óta ehhez egyetlen képviselő is elég volt. Gaetz akkor bizonygatta, hogy ez csak egy lehetőség, melyet soha nem fognak aktiválni, de hát, ahogy a filmekben is végül mindig elsütik a vásznon felbukkanó pisztolyt, úgy ezt a fegyvert is nyilván bevetették McCarthy ellen.
Na és itt akkor egy kávészünetet kell tartanunk, ugyanis a történtek megértéséhez érdemes tisztázni, minek a kije is volt Kevin McCarthy. A képviselőház az amerikai kongresszus alsóháza, innen indul a legtöbb törvényjavaslat és ellenőrzési funkciói is fontosak – itt lehet például kezdeményezni az elnök elmozdítását (az impeachmentet). A képviselőház elnökének nemcsak az ülések levezetésében van szerepe, ugyanis kulcsszerepet játszik a regionálisan és ideológiailag igen színes frakció egyben tartásában. Ezenkívül alapvető szerepe van a törvényhozási menetrend kialakításában, a napirend meghatározásában, a bizottsági kinevezésekben – és ha a Fehér Házban épp a rivális párthoz tartozó elnök ül, akkor az elnöki kezdeményezések megtorpedózásában is. Az pedig még emeli a tisztség súlyát, hogy az alelnök után második helyen áll az elnöki utódlási sorban (vagyis az elnök és az alelnök akadályozása esetén ő töltené be az elnöki hivatalt). Presztízse és pártpolitikai jelentősége ellenére a képviselőházi elnökségből az utóbbi időkben kevesen tudtak még feljebb lépni, az elnökség megpályázásához jobban jön egy szenátori vagy kormányzói poszt. A republikánus házelnöki tisztséget 2011 és 2015 között betöltő John Boehner például jelenleg a Nemzeti Kannabisz Kerekasztal marihuána-lobbiszervezet elnöke, utódja, Paul Ryan pedig leköszönése után az egyetemi katedrát választotta.
A casus belli az volt, hogy miközben szeptember végén már mindenki arra készült, hogy a költségvetési viták miatt leáll a kormányzat, és a következő 12 hónapra egyelőre továbbra sincs végleges költségvetése az amerikai szövetségi kormánynak. Szombaton azonban McCarthy az utolsó pillanatban félrerántotta a kormányt, és megállapodott egy ideiglenes, 45 napos finanszírozási konstrukcióban, melynek segítségével a kormányzat el tudja majd kerülni egyes funkcióinak leállítását, és folyósítani tudják például a kormányzati alkalmazottak, köztük a rendvédelmi dolgozók fizetését.
Csakhogy ez a kétpárti egyezség kiverte a biztosítékot a már az államcsőddel fenyegető adósságplafon júniusi felfüggesztéséről kötött alku ellen is berzenkedő radikálisoknál, és McCarthy legádázabb kritikusa, Matt Gaetz be is terjesztette a bizalmatlansági indítványt. Az indítványt óriási felháborodás fogadta a republikánus frakcióban, az említett radikálisok közül is sokan kitartottak McCarthy mellett, azonban összesen nyolc republikánus így is támogatta a leváltását. Ez el is döntötte a házelnök sorsát, mivel a demokraták köszönték szépen a lehetőséget, és teljes létszámban McCarthy menesztésére szavaztak, az indítvány így 216-210-es többséggel átment (hét képviselő nem volt jelen). És bár újra jelöltethette volna magát, McCarthy kedden bejelentette, hogy nem kíván élni a lehetőséggel.
A vezető lapok kongresszusi tudósítói értetlenül álltak az előtt, hogy McCarthy meg sem próbálta menteni a bőrét egy demokratákkal kötött újabb alkuval, de közben a kisebbségi frakció neheztelt rá a Joe Biden elnök elmozdítását célzó eljárás megindításáért – mondjuk az impeachment a republikánusok többsége számára is inkább kolonc, mivel az előzetes meghallgatásokra még épkézláb tanúkat sem tudtak szerezni.
McCarthy megbuktatója újabb nagy trófeára utazhat
Az értékelvű konzervativizmus helyzetét jól jellemzi, hogy Gaetz azért orrolt meg McCarthyra, mivel a házelnök nem volt hajlandó elítélni az igazságügyi minisztériumnak a floridai képviselő elleni vizsgálatát. Ez azért indult, mivel Gaetz néhány haverjával a 2010-es évek végén egy 17 éves lánynak pénzt fizetett a szexért, és be is drogoztatta a lányt (az ügyben Gaetz egyik társa 2021-ben bűnösnek vallotta magát, azonban a képviselő ellen végül nem emeltek vádat).
A házelnök trófeáját begyűjtő képviselő motivációi azonban nem csak személyesek lehetnek; Gaetz január óta országosan ismert politikussá vált, ezt kihasználva elképzelhető, hogy 2026-ban elindul az egy éve még a republikánusok üdvöskéjének számító, de politikai tőkéjét az elnökjelöltségért folyó előválasztáshoz közeledve eddig nagy ütemben égető Ron DeSantis kormányzói székéért.
A következő házelnök személyéről a jövő héten dönt – ha dönt – a képviselőház; a széthúzást és káoszt jellemzi, hogy még Donald Trump neve is felmerült jelöltként (ez közjogilag azért lenne lehetséges, mivel az alkotmány nem mondja ki, hogy a házelnöknek rendelkeznie kell képviselői mandátummal), azonban a volt elnök pénteken inkább egyik legelkötelezettebb támogatóját, a Freedom Caucus egyik alapító tagját,
Jim Jordan Ohio állambeli képviselőt javasolta a posztra.
Trump támogatása nyilván nagy súllyal esik a latba, de a képviselők körében nagy népszerűségnek örvend a McCarthy mögött eddigi második számú republikánus képviselőházi vezető, a 2017-ben egy Trump-gyűlölő merénylő által súlyosan megsebesített, jelenleg kemoterápiával kezelt Steve Scalise is (akit Gaetz is el tudna képzelni házelnökként).
A döntés és a republikánus képviselőcsoport stabilizálása azért is lenne sürgető, mivel november közepére kifut a szeptember végi ideiglenes költségvetési alku, ráadásul az eddigi manőverek áldozatául esett a demokraták által egyöntetűen, a republikánusok körében viszont egyre kevésbé támogatott Ukrajnának szánt újabb segély, melynek sorsát szintén rendezni kéne.
Itt fontos szempont lehet, hogy a kormányzat működéséhez szükséges minimálkompromisszumokat óriási vajúdások – és kisebb leállások – árán eddig meg tudták kötni. Azonban miután az árokbetemetőnek igazán nem nevezhető McCarthy dicstelen bukását pont egy ilyen kompromisszumnak köszönhette, a következő házelnök már lehet, hogy nem akar hasonló véget érni, és inkább teljesen borítja az asztalt.
A republikánus belharc és a párt diszfunkcionalitásának nyilvánosságra kerülése nyilván nem tesz jót sem a pártnak, sem magának a képviselőháznak. Viszont az a felmérésekből egyelőre nem egyértelmű, hogy a választóknál hogyan csapódnak le a történtek – valószínűsíthető, hogy a pártnarratívák mentén.
A republikánusok például a bizalmatlansági indítványra ráharapó demokratákat vádolják McCarthy kiebrudalásával.
Az szinte biztos, hogy a választók 2024-re az egész perpatvart elfelejtik, különösen azért, mivel McCarthy nem egy karakteres, meghatározó politikus. A YouGov és az Economist közös felmérése szerint még saját pártjának szavazói sem igazán lelkesednek érte – igaz, elutasítottsága is alacsony.
Tovább mélyül az amerikai demokrácia válsága
McCarthy leváltása és az ahhoz vezető események abból a szempontból nem meglepők, hogy a kongresszusi politika tanulmányozói már több mint egy évtizede kongatják a vészharangot a politikai ellenségeskedésből fakadó diszfunkcionalitás miatt. Mivel a 2022-es félidős választásokra a 435 képviselőházi választókörzetből csaknem 400-ban gyakorlatilag megszűnt a pártok közti verseny, ezért rengeteg mandátum sorsa leginkább a pártok előválasztásain dől el.
Az előválasztásokon szavazók azonban rendszerint a pártok legideologikusabb, legradikálisabb magját képviselik, ők azok, akik ellenségként tekintenek a másik oldal politikusaira és választóira, és hajlamosak megbüntetni az együttszavazásokat és politikai kompromisszumokat.
A republikánus pártban Donald Trump felbukkanása ennek a radikalizációnak egyszerre volt a tünete és a katalizátora, és mára sok politikus számára kifizetődőbb a totális ellenzékiség és mindenfajta kompromisszum elvetése.
És míg korábban a párt ezeket a lázadókat a támogatások becsatornázásával és szervezeti eszközökkel úgy-ahogy kordában tudta tartani, ma már a lázadók a konzervatív média, a pártelit és a hagyományos donorok helyett az elborult összeesküvés-elméletekből és hallgatóik hergeléséből élő podcastekre, a különböző felületekbe ágyazott adománygyűjtő oldalakon keresztül áramló támogatásra támaszkodnak.
A vezetői válság az évszázadokon keresztül méltatott amerikai politikai rendszer merevségét is mutatja. Egy működésképtelenségig instabil többséget egy európai parlamentáris rendszerben szinte garantáltan előrehozott választásokkal orvosolnának, azonban az Egyesült Államokban erre nincs lehetőség. A „megoldás” újabb házelnökjelöltekről való szavazás, akikre McCarthyhoz hasonlóan az a hálátlan feladat hárul majd, hogy próbáljanak meg egyensúlyozni a QAnon-hívő forradalmárok és a Bidenhez húzó körzetekben újrázni vágyó mérsékeltek (vagy muszáj-mérsékeltek) között.
Nem csoda, hogy ha a kongresszus megítélése évek óta borzalmas, az amerikaiak 75-80 százaléka elégedetlen a törvényhozás munkájával (mondjuk a tevékenységéről sem sokan tudnak beszámolni).
A radikalizáció és a legitimációs válság alatt ráadásul egy mélyebb krízis húzódik meg.
Ahogy arra a képviselőház működésképtelenségével kapcsolatban a New York Times felhívta a figyelmet, a Gallup hosszú távú trendeket vizsgáló felmérései alapján az amerikaiak többsége utoljára 2004-ben állította azt, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, és általános az intézmények iránti bizalom leépülése – a kutatóintézet által vizsgált 16 intézményből 11 iránt súlyos bizalomvesztés tapasztalható.
