Továbbmentünk, és azt hittük, majd a többi serpa segít – így hagyták meghalni a K2-n megsérült serpát

Július 27-én írtuk meg, hogy Kristin Harila korábbi norvég sífutó, későbbi hegymászó rekordot döntve, mindössze 92 nap alatt mászta meg a Föld összes 8000 méternél magasabb hegycsúcsát. Ez 14 csúcsot jelent, ami ekkora idő alatt rendkívüli teljesítmény, nem véletlen, hogy a korábbi rekordtartó, a nepáli Nirmal Purja 2019-ben még hat hónap alatt teljesítette ugyanezt.

Az első hírek még nagyon pozitív hangvételben számoltak be Harila eredményéről, kiemelve, hogy ezzel a tempóval és ráadásul nőként új szintre emelte a hegymászást. Később azonban megjelentek azok a hangok is, amelyek arról szóltak, hogy Harila rengeteg pénzből, rengeteg serpával, oxigénpalackkal, sőt egy helikopter segítségével döntötte meg a korábbi rekordot.

A hegymászás ilyen szintű professzionalizálódását sokan kritizálták, etikátlannak tartva például azt is, hogy a helikoptert a mászóút kiépítéséhez is felhasználták. Mások azt mondták, hogy az tulajdonképpen a hegymászás vége, ha valakit ennyi mindennel segítenek, ráadásul Harila nem is volt profi, és ennyi pénzből gyakorlatilag bárkit fel tudnak vinni a legmagasabb hegyekre is.

Megvádolták, hogy hagyta meghalni a serpáját

Augusztus 8-án jelent meg aztán egy cikk a Standard nevű osztrák lapban, amelyben két, a csúcstámadás idején szintén a K2-n tartózkodó osztrák férfi

azzal vádolta meg Harilát, hogy a mászás közben egyszerűen hátrahagyták az egyik megsérült serpájukat, aki később a helyszínen meghalt.

A lapnak Philip Flämig kamerás és Wilhelm Steindl hegymászó azt állították, hogy a Harila csapatában lévő Mohammad Hasszan pakisztáni serpa még a felfelé mászás közben, 8200 méter magasságában megcsúszott, és balesetet szenvedett. Elmondásuk szerint Hasszan éppen egy kötelet rögzített, hogy a később utánuk jövő Harila könnyebben tudjon felmászni, amikor éjjel fél háromkor megcsúszott, és néhány métert lejjebb zuhant.

Az esetről drónfelvételt készítő Flämig szerint ekkor a társai nem húzták fel, hanem hagyták fejjel lefelé lógni, miközben egy új kötelet feszítettek ki, hogy a később érkezők át tudjanak lépni felette. Szerinte háromnegyed órába telt, mire végül felhúzták, és körülbelül ötvenen mentek el mellette anélkül, hogy segítettek volna. Hasszannak ekkor egyetlen férfi segített, semmilyen szervezett mentésbe nem kezdtek, pedig az elhaladók között egy sor serpa volt.

Steindl szerint három-négy ember elég lett volna, hogy Hasszant le tudják vinni a hegyről, de ehelyett Harila a csapat többi tagjával továbbment a csúcs felé. Így tett több más csapat is, pedig senki nem állapította meg, hogy Hasszannak már nem lehetett segíteni. Beszámolók szerint bizonyos mászók órákkal később, már lefelé jövet is élve találták Hasszant, de akkor sem segítettek neki.

A hegymászó szerint nem pont így történt

Kristin Harila két nappal később, augusztus 10-én honlapján részletes posztban reagált az őt ért kritikákra. A szövegben azt írta, hamis információkat terjesztenek róla, ami miatt rengeteg gyűlölködő üzenetet kap, és korábban Hasszan családja iránti tiszteletből nem írt.

Harila beszámolója szerint július 20-án 18 órakor indultak el, néhány órával a felvezető csapat után, aminek a terepet kellett előkészítenie. Egy nagyon meredek és nagyon veszélyes szakasznál Harila csapatában mindenki egy kötélre rögzítette magát, és ekkor történt, hogy Hasszan megcsúszott, és a mászóúthoz képest körülbelül öt métert zuhant. Harila beszámolója szerint ezután másfél órán keresztül próbálták meg felhúzni Hasszant, de csak annyit értek el, hogy megfordították, és onnantól kezdve már nem lógott fejjel lefelé.

Harila szerint ekkor kicsit arrébb egy lavina zúdult le, és azt hallották, hogy az előttük haladó előkészítő csapat bajba esett, ezért feloszlottak: két ember Hasszannal maradt, ők pedig tovább haladtak előre. Mikor az előkészítő csapathoz értek, kiderült, hogy még sincs bajuk, ekkor Harila szerint a serpák egy része azt mondta, hogy visszaindulnak Hasszant segíteni, Hariláék pedig folytatták a mászást.

A Hasszannal maradtak ekkor már vissza tudták húzni a férfit az ösvényre, de egyiküknek fogyóban volt az oxigénje, ezért továbbindult felfelé, hogy egy palackot szerezzen a fentebb tartózkodó serpájától. Ekkor már csak egyetlen serpa maradt Hasszannal, miközben a más csoportokhoz tartozó hegymászók és serpáik gondolkodás nélkül elmentek mellettük. Ebben az időszakban készültek a videófelvételek, amelyeken az emberek átlépkednek Hasszan fölött.

Időközben Harila – állítása szerint – abban a tudatban mászta meg a csúcsot, hogy a serpák visszamentek segíteni Hasszannak, ez azonban nem történt meg. Azt, hogy félreértés történt, a serpák hazudtak Harilának, vagy ő hazudik most a honlapján, a szöveg alapján nem lehet megállapítani.

Mire visszaértek a meredek szakaszhoz, Hasszan szerintük már halott volt. Mivel túl nehéz lett volna lecipelni, a testét inkább fenn hagyták a hegyen. Harila szerint már az alaptáborban sokan azzal vádolták őket, hogy nem segítettek Hasszannak, de ők, legalábbis egy ideig, minden tőlük telhetőt megtettek.

Nem volt felszerelése

Van még egy körülmény, amely befolyásolhatja, hogyan gondolunk erre az esetre. Mégpedig az, hogy Mohammad Hasszan igazából nem magashegyi serpa volt, hanem egy segítő, aki korábban csak az alaptáborig vitte fel a hegymászók holmiját. Egyes beszámolók szerint most mégis azért vállalkozott a csúcsmászásra, mert édesanyja cukorbeteg volt, és az ő orvosi kezelésére akart pénzt szerezni.

Harila szerint Hasszannak se megfelelő kiképzése, se kesztyűje, se magashegyi pehelyruhája nem volt, a zuhanás közben pedig felcsúszott a kabátja, ami miatt hosszú időre kilógott a hasa. Végül valószínűleg halálra fagyott. Harila szerint mindez közrejátszhatott Hasszan halálában, amiért nem ők voltak a felelősek, hiszen minden tőlük telhetőt megtettek.

De még ha feltételezzük, hogy Harila mindenben igazat mond a honlapján, akkor is kérdés, pontosan mi és hogyan történt, amikor állítása szerint a serpák azt mondták: visszafordulnak segíteni Hasszannak, de végül ezt nem tették meg.

A Standard itt megemlít még egy szempontot, ami fontos lehet: a Himalájában komoly rivalizálás folyik a serpa nemzetiségű hordárok és a pakisztáni hordárok között. (A magyarban a magashegyi segítőket serpáknak hívjuk, pedig ez eredetileg egy népcsoport neve). Hasszan cserben hagyásában tehát az is szerepet játszhatott, hogy a serpa nemzetiségűek következetesen maguknak akarják megtartani a magashegyi terepeket, és ki akarják onnan zárni a pakisztániakat.

Flämig és Steindl szerint viszont teljesen egyértelmű, hogy ha Harila csapata nem folytatta volna a mászást, és visszafordultak volna a serpákkal együtt, akkor meg tudták volna menteni Hasszant. Szerintük ezt a döntést valakinek meg kellett hoznia, és amikor meghozta, akkor tudta, hogy nélkülük Hasszan veszélyben marad és meghalhat.

A pakisztáni hatóságok most vizsgálatot indítottak, amelyben megpróbálják kideríteni, kinek pontosan mennyi felelőssége volt Mohammad Hasszan halálában. A K2 egyébként a világ legveszélyesebb hegye, átlagosan minden ötödik hegymászó meghal a feljutás közben.