Még tartanak a vizsgálatok, de egyre valószínűbb, hogy a kedden Lengyelországban lezuhant eszköz vagy eszközök maradványai között szovjet időkből származó légvédelmi rakéta is van. A lengyel elnök és a NATO-főtitkár is arról beszélt, hogy valószínűleg egy ukrán légvédelmi rakéta okozhatta a lengyelországi robbanást. Az ukrán elnök azonban azt mondta, hogy nincs kétsége afelől, hogy nem ukrán rakétáról van szó. Megnéztük, mit lehet tudni az Sz-300-as légvédelmi rendszerről.
Kedd este lengyelországi rakétabecsapódásról érkeztek hírek, a lengyel–ukrán határ lengyel oldalán lévő Przewodówban történt incidensben két ember halt meg. (A helyszínen készült riportunk itt olvashatja, videónkat itt nézheti meg.) Aznap Oroszország hatalmas pusztítást végzett Ukrajnában, sok olyan létesítményt lőttek rakétákkal, amelyek az energetikai szolgáltatásért felelősek. A támadássorozat hatalmas károkat okozott, több millió háztartás maradt áram nélkül.
Az orosz rakétacsapások miatt voltak, akik a lengyelországi becsapódást is orosz eszköznek, eszközöknek tulajdonították, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök például azt mondta, orosz rakéták csapódtak be lengyel területen. Más vezetők ennél jóval óvatosabban fogalmaztak, Andrzej Duda lengyel államfő kedd éjszaka arról beszélt, nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ki lőtte ki a rakétát. A lengyel külügyminisztérium aztán azt jelezte, hogy „orosz gyártmányú” rakétáról volt szó, és bekérették szerdára a lengyelországi orosz nagykövetet.
Az oroszok azt állították, hogy csak ukrán területen lévő célpontok ellen hajtottak végre rakétacsapásokat, 35 kilométernél nem közelebb az ukrán–lengyel határhoz, és a maradványokról készült első képek alapján az ukrán erők Sz-300-as légvédelmi rakétájának mondták a lezuhant lövedéket.
Joe Biden amerikai elnök aztán arra utalt a G20-csúcstalálkozón, hogy nem tartja valószínűnek, hogy Oroszországból lőtték ki a rakétát, a Reuters szerint Biden arról beszélt partnereinek, hogy ukrán légvédelmi rakéta csapódhatott be. Bár mind hangsúlyozták, hogy még mindig vizsgálódnak, a lengyel elnök és miniszterelnök, valamint Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is elmondta szerdán, hogy nagy valószínűséggel nem egy szándékos támadás volt az incidens.
„Az általunk és szövetségeseink által birtokolt információk alapján ez egy Szovjetunióban gyártott Sz-300-as rakéta volt, egy régi rakéta, és nincs bizonyíték arra, hogy az orosz fél indította volna” – mondta Andrzej Duda. Azt mondta, nagyon valószínű, hogy ezt az ukrán légvédelem lőtte ki.
Stoltenberg szerint nem utal semmi arra, hogy Oroszország meg akarta támadni a NATO-t, és azt mondta, az elsődleges megállapítások alapján valószínűleg egy ukrán légvédelmi rakétát lőttek ki egy orosz rakéta ellen, ez okozhatta a lengyelországi robbanást. A NATO-főtitkár azonban arról is beszélt, hogy ami történt, nem Ukrajna hibája, „a végső felelősség Oroszországé, mivel folytatja az illegális háborúját Ukrajna ellen.”
A belga védelmi miniszter napközben azt mondta, hogy a becsapódás az ukrán légvédelem ráhatására történhetett, de úgy fogalmazott: „Állítólag orosz rakéta darabjai és egy ukrán elfogórakéta zuhantak le Lengyelországban”, hozzátéve, hogy az értesüléseit még meg kell erősítenie a folyamatban lévő vizsgálatoknak.
Az ukrán Biztonsági és Védelmi Tanács titkára, Olekszij Danyilov közös vizsgálatot sürgetett a történtek tisztázásáért. Azt is jelezte, Kijev elvárja a szövetségeseitől, így Lengyelországtól is, hogy nyújtsák át azokat a bizonyítékokat, amik azt támasztják alá, hogy a kedden történt robbanást ukrán légvédelmi rakéták okozhatták.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerda este a lengyel elnök és a NATO-főtitkár megállapításainak ellentmondva arról beszélt, hogy nincs kétsége afelől, hogy a rakéta, amely robbanást okozott Lengyelországban, „nem ukrán volt”. Zelenszkij is megismételte, hogy Ukrajnának biztosítani kell a hozzáférést a becsapódás helyszínéhez.
Duda korábban jelezte, hogy a vizsgálatot lengyel és amerikai szakértők folytatják le, ezért bárki részvételébe Lengyelországnak és az Egyesült Államoknak is bele kell egyeznie. Az amerikai védelmi miniszter is sajtótájékoztatót tartott, amelyen azt mondta, Washington teljes mértékben megbízik a lengyel kormány vizsgálatában, és az Egyesült Államok eddig nem látott olyan információt, amely ellentmondana Duda előzetes értékelésének, miszerint a robbanás valószínűleg ukrán légvédelmi rakéta eredménye volt.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök este hozzátette, nem zárható ki, hogy szándékos provokáció volt az ukrán infrastruktúra elleni orosz támadás a lengyel határ közelében, abban a reményben, hogy előáll majd egy, a mostanihoz hasonló helyzet.
Szovjet gyártmányú rakéta zuhanhatott le
Tehát a vizsgálatok még tartanak, de az már nagyon valószínűnek tűnik, hogy a Lengyelországban becsapódott eszköz, vagy eszközök között van szovjet gyártmányú Sz-300-as rendszerhez tartozó elfogórakéta. Erről írt többek közt Eliot Higgins, a Bellingcat nevű oknyomozó csoport alapítója, és a lengyel elnök is konkrétan ezt a típust nevezte meg.
Az Sz-300-as légvédelmi rendszert a hetvenes évek végén fejlesztették ki a Szovjetunióban, és egészen az Sz-400-as utód 2007-es rendszerbe állításáig ez a típus – pontosabban folyamatosan korszerűsített alváltozatai – számítottak a szovjet utódállamok meghatározó légvédelmi eszközének, de Venezuelától Iránon át Indiáig számos ország haderejében rendszeresítették.
Oroszország 2015-től Sz-300-as rendszerrel is védte szíriai bázisait, később pedig ilyen rakétákkal erősítette meg a menetrendszerű izraeli légi- és rakétatámadásokkal szemben különösebb ellenállást nem tanúsító Aszad-rezsim légvédelmét, azonban ezek nem bizonyultak hatásosnak. Bonyolítja a helyzetet ugyanakkor, hogy ahogy arról többször írtunk már, az oroszok Ukrajnában már hetekkel ezelőtt is vetettek be eredetileg légvédelmi rakétaként rendszeresített, de aztán módosított, Sz-300-as rendszerekhez tartozó rakétákat földi célpontok ellen is, így még ha ilyen rakétáról is van szó, akkor sem lehet önmagában az Sz-300-as említéséből megmondani, hogy az honnan származik. (A Higgins Twitterén linkelt források szerint azonban ebben az esetben olyan maradványok látszanak, amelyek az ukránok által használt rakéták lehetnek.)
Ukrajna légvédelmének alapját a Szovjetunió felbomlásakor megörökölt Sz-300-as légvédelmi rendszerek alkotják, melyekből becslések szerint az orosz invázió kezdete idején is nagyjából 100 működőképes üteggel és 300 indítóval rendelkezett. Ezek egy részét az invázió első napjaiban az orosz légicsapások és rakétatámadások megsemmisítették, ezeket igyekeztek a szintén szovjet rendszereket használó NATO-tagállamokból pótolni; Szlovákia például a Németország által felajánlott amerikai Patriot rakétákért cserébe áprilisban átadta Ukrajnának saját Sz-300-asait.
A háború első hónapjaiban a közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerek háttérbe szorultak a beszerzési listán a páncélelhárító fegyverek, majd a tüzérségi eszközök mögött, azonban amint Oroszország elkezdte támadni az ukrán civil infrastruktúrát, azonnal sürgőssé vált a nyugati eszközök szállítása, azonban csak novemberre kezdte meg működését a néhány nyugati NASAMS és az Aspide rakétaüteg. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azonban szerdán megígérte, hogy a szövetség jelentősen meg fogja erősíteni az ukrán légvédelmet, szóval újabb fejlett légvédelmi rendszerek szállítására lehet számítani.
Van, hogy az elfogórakéta nem, vagy nem tökéletesen találja el a támadórakétát
Az Sz-300-as rendszer teljes egészében mobil, ami azt jelenti, hogy a lokátorokat, a vezérlőközpontot és a rakétaindítókat is nehéz szállítójárművek hordozzák (a nehezebb bemérhetőség érdekében). A légvédelmi egység nagy hatótávolságú légtérfigyelő lokátora akár 300 kilométerről is képes bemérni a potenciális célpontokat – repülőket, ballisztikus rakétákat, robotrepülőket vagy drónokat –, a begyűjtött információkat továbbítja a parancsnoki központnak, mely utasítást ad egy másik, a célzást közvetlenül segítő tűzvezető radarnak a pontosabb bemérésre és a rakéták indítására. A célpontonként két rakétát az üteg hat rakétaindítójának legkedvezőbb pozíciójában lévő tagjáról lövik ki – a tűzvezető rendszer egyszerre hat célpont bemérésére és támadására alkalmas.
Az Sz-300-ashoz az elmúlt több mint negyven évben sokféle rakétát állítottak rendszerbe (az ukrán légvédelem is több generációt használ), ezek némelyike akár 120 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, azonban ballisztikus rakéták elfogása esetén ez a táv inkább csak 20-80 kilométer.
A Przewodówban történt becsapódás miatt érdemes elidőzni annál, konkrétan (a BBC egyszerűsített modellje alapján bemutatva) hogyan is semmisíti meg egy légelhárító rakéta a célpontját – az ukrán helyzetre való tekintettel most maradjunk az Sz-300-as vs. precíziós rakéta példájánál.
A légvédelmi rakéták röppályájuk nagy részében a célpont pályaadatai alapján kalkulált találkozási pont felé tartanak, majd a végső szakaszban a tűzvezető lokátorok által kibocsátott, és a célpont által visszavert radarsugarak alapján próbálnak minél közelebb kerülni célpontjukhoz. Ideális esetben a légvédelmi rakéta közvetlenül a megsemmisítendő rakéta előtt robban, és – az Sz-300-as esetében 100-150 kilós – robbanófej detonációja végzetesen megsemmisíti a támadórakéta robbanófejét.
Azonban kevésbé ideális esetben a detonáció nem a rakéta robbanófejét semmisíti meg, netán a lökéshullám csak annyit ér el, hogy letéríti a célpontot röppályájáról. Ez esetben csapódhatnak be ép töltettel rendelkező rakéták katonailag-stratégiailag irreleváns helyekre.