II. Erzsébet árnyékában kell III. Károlynak megőriznie a monarchiát

Károly herceg nem változtatott nevet azután, hogy II. Erzsébet halálával az Egyesült Királyság – és még 14 ország – királya lett, így III. Károly néven lép édesanyja örökébe. (Teljes neve Károly Fülöp Artúr György.)

Pedig a két korábbi Károlyért a 17. századig kell visszamenni, a monarchia intézményének meglehetősen turbulens időszakába: I. Károlyt történetesen lefejezték, és Anglia köztársaság lett. A következő Károly a fia volt, aki a köztársaságiak ellen elvesztett több csata és menekülés után mégis Anglia királya lehetett, így 1660-ban visszatért a monarchia.

III. Károlynak két elődjéhez hasonló kockázatokkal nem kell szembenéznie, de kihívás így is akad: a hetven éven át uralkodó II. Erzsébet megfellebbezhetetlen tekintélye után azon kell dolgoznia, hogy az ország továbbra is kitartson a monarchia intézménye mellett.

Kinek kell a monarchia?

A köztársaság támogatottsága egy tavalyi felmérés szerint a társadalom egészében ugyan kisebbségben van, de a fiatalabb korosztályok körében nő: a 18–24 évesek között már 41 százalék áll ki a köztársaság és csak 31 a monarchia mellett. 2019-ben ez még 46-27 volt a monarchia javára. (A gyakorlatban ez a választott államfő intézményét érinti csak, hiszen a törvényhozás a szabadon választott parlament dolga, a végrehajtó hatalom a miniszterelnök vezette kormányé, az uralkodó szerepe ceremoniális. Igaz, a közelmúltban a Guardian mutatott be olyan iratokat, amelyek alapján az uralkodó közvetlenül is beleszólt egy-egy törvény megszövegezésébe, ami ellentmond a formális szerepnek, és érvet adhat a köztársaságpártiak kezébe.)

III. Károly helyzetét nehezíti, hogy nemcsak általánosságban a monarchia intézményének támogatottsága a kérdés – valójában II. Erzsébetnek is újítania kellett a monarchia megőrzése érdekében –, hanem az is, hogy őt magát mennyire találják alkalmasnak a szerepre.

73 éves koráig volt trónörökös, de vele szemben mégis felmerült a sajtóban, hogy esetleg átugorhatná őt az öröklési rend, és II. Erzsébet után egyből az unokára – Károly fiára –, Vilmosra kerüljön a korona. A YouGov idén májusi felmérése szerint a 18 év felettiek körében ezt 37 százalék támogatta, Károly megkoronázásának 34 százalékos támogatottságával szemben.

Ennek valódi esélye egyébként nem volt, jogilag bonyolult lenne, a parlament két házának támogatása is kellene hozzá, annak viszont nem lenne akadálya, hogy III. Károly még életében lemondjon a trónról Vilmos javára. Függetlenül attól, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem, önmagában az erről való találgatás is beszédes.

A királynő Károly mellett volt

Igaz, II. Erzsébet többször is egyértelmű jelét adta annak, hogy elsőszülött fiát szeretné utódjául a trónon – ez az 1701-ben elfogadott örökösödési törvény alapján nem is lehet másképp –, de azt külön kijárta 2018-ban, hogy a főként a volt brit gyarmatokból lett államokat tömörítő Nemzetközösség vezetője a fia legyen. A cím ugyanis nem örökletes, korábban felmerült, hogy II. Erzsébet után az 53 nemzetközösségi tag vezetői rotálva viseljék a tisztséget.

II. Erzsébet idei gesztusa volt fia felé az is, hogy annak második feleségét, Kamilla hercegnőt felruházta a joggal, hogy Károly trónra lépésével királynénak szólítsák (angolul Queen consort). II. Erzsébet közölte, hogy ez az ő személyes kívánsága – noha Kamilla korábban jelezte, hogy ő maga erre nem tartana igényt.

A PR az úr

A királynő pontosan tudta, hogy ezek a gesztusok a társadalom felé fontosak, hiszen végső soron a társadalmi támogatottságon múlik a monarchia intézményének sorsa.
Ennek tudatában ő maga is igyekezett megújítani a királyi család kommunikációját. Többet utazott, mint elődei: 285 hivatalos külföldi útja volt, 141 országban járt, míg apja, VI. György összesen három hivatalos utat tett meg tizenhat évnyi uralkodása alatt.

1992-ben a királynő maga kezdeményezte, hogy személyi jövedelemadót fizessen. Ezt is a társadalmi megítélés javítása érdekében tette, ekkor ugyanis a közbeszéd témája volt, hogy a tűzvészben súlyos károkat szenvedett windsori kastély felújítására miért kell 90 millió font közpénzt költeni, ha eközben a királyi család adómentességet élvez. (Az örökösödési adó alól ma is mentesülnek.)

A királynő ezt az évet „annus horribilisnek” nevezte, bár a „borzalmas év” jelzőt nem az adófizetési kötelezettséggel érdemelte ki 1992, hanem a királyi család drámái miatt: II. Erzsébet mindhárom gyerekének a házassága tönkrement, Andrásé, Annáé és a trónörökös Károlyé is Diana hercegnővel. Ekkor jelent meg egy életrajzi könyv Dianáról (Diana: Her True Story), amely a hercegnőnek nem a felhőtlen életét mutatta be. Mindez – ellentétben az adózási szándékkal – nem tett jót a királyi család imidzsének.

Aztán jött 1995, Diana hercegnő sokat vitatott interjúja, amely betekintést nyújtott a királyi család fojtogató légkörébe, képet adott a népszerű Diana személyes szenvedéséről, árnyékot vetve II. Erzsébet megítélésére is. Károly itt hűtlen férjként is megjelent, hiszen Diana beszélt Kamilláról is mint férje szeretőjéről: „Hárman voltunk ebben a házasságban, egy kicsit zsúfolt volt.”

A nagyközönség szimpátiája Diana mellett volt az egyiptomi milliárdos, Mohamed al-Fayed fiával, Dodi al-Fayeddel kezdődött kapcsolatakor is. A kettejük halálát okozó baleset – autójukkal az őket fotózó paparazzókat akarták lerázni – a királyi család megítélésének mélypontja volt.

Károlyt sokan Diana szavain keresztül ítélték meg, ahogyan Kamillát is, aki a hetvenes évek elejétől volt szoros kapcsolatban a trónörökössel. 2005-ben Károly végül feleségül is vette. Az őszinte, évtizedeken át tartó kapcsolat láttán a társadalmi ellenérzés is enyhült Károllyal és Kamillával szemben is.

Harry félt, hogy Meghan Diana sorsára jut

A család a nyitottság, közvetlenség üzenetét küldte magáról Károly és Diana fiai, a most már közvetlen trónörökös Vilmos és öccse, Harry házassága révén is. Már előbbi is polgári származású lányt vett el, Kate Middletont. Harry pedig még továbbment a korábbi protokoll leépítésében, amikor az elvált amerikai színésznőt, Meghan Markle-t vette feleségül.

Végül ebből is családi dráma lett: Harry és Meghan tavaly márciusban interjút adott Oprah Winfrey-nek, ahol Harry arról beszélt, hogy az udvar hozzáállása miatt attól tartott, feleségét is elveszíti, ahogyan az édesanyját. A félig fekete Meghan rasszizmusról és a nyomasztó légkör miatti öngyilkosság gondolatáról beszélt. A pár lemondott minden királyi címéről és protokolláris kötelezettségéről.

A monarchia a rasszizmus és a kolonializmus emléke?

A rasszizmus vádja kiemelten fontos elem – Meghan Markle arról is beszélt, hogy a királyi család születendő gyermekének bőrszíne miatt aggódott –, mert a köztársaság, a választott elnök eszméjének támogatói között sokan a rasszizmus és a gyarmati idők továbbélését látják a monarchiában.

Vilmos herceg visszautasította a rasszizmus vádját, bár a Guardian által fellelt, hatvanas évekből származó dokumentumok igazolják, hogy az udvar ebben a kérdésben lassabban haladt, mint a társadalom: a diszkriminációt tiltó törvények alól az uralkodó lényegében felmentést kapott, így az udvar kiszolgálószemélyzetébe sem kerülhetett a többségtől eltérő etnikai hátterű személy, nagyjából a kilencvenes évekig.

Igaz, úgy tűnik, Harry és Meghan nyilatkozatai és szakításuk a királyi családdal nem váltotta ki ugyanazt az együttérzést széles tömegeknél, amelyet Diana még elért. Legalábbis erre utal a a YouGov felmérése, amely szerint Harry pozitív megítélése a 2017-es házasságkötésekor volt a csúcson, 81 százalékon, ez mostanra 32 százalékra esett. Felesége ugyanekkor 49-ről 23 százalékig jutott. Vilmos herceg – immár trónörökös – és Katalin hercegnő pozitív megítélése 75 és 70 százalékos – igaz, 2017-ben 81 és 77 százalékon álltak, de a különbség így is szembetűnő Harryékkel szemben.

Egyik fia a becsületét, II. Erzsébet egy országot veszített el

A királyi család magánéleti problémáira azonban rátett egy lapáttal II. Erzsébet kisebbik fia: András herceg 2019-ben gyanúba keveredett, hogy az amerikai Jeffrey Epstein által kiépített, fiatalkorúakat is bevonó szexhálózatból szerzett lányokkal volt kapcsolata. Epstein előzetes letartóztatásban öngyilkos lett, társát, a milliárdos médiamágnás lányát, Ghislaine Maxwellt idén 20 év börtönre ítélték.

András herceget ez az út elkerülte, de a királyi család kihátrált mögüle, minden címéről le kellett mondania, majd peren kívül megegyezett áldozatával, aki a kapcsolat idején csak 17 éves volt.

Ehhez képest már apróság volt, hogy II. Erzsébet 2021-ben még egy országot is elveszített, amelynek államfője volt, amely sokadik volt ebben a sorban: az 1966-ban gyarmatból függetlenné vált Barbados tavaly év végén köztársaság lett, így már csak 14 ország maradt, amelynek a mindenkori brit uralkodó az államfője, köztük a legnagyobbak Kanada, Ausztrália és Új-Zéland.

Károly egy jó pontot már szerezhetett azok szemében, akik a gyarmati múlt miatt éreznek fenntartásokat a monarchiával szemben: miután Barbados tavaly köztársasággá vált – amit II. Erzsébet forró jókívánságokkal fogadott közleményében –, Károly az „új kezdetről” beszélt, és méltatta a barbadosiak bátorságát, amellyel „múltunk legsötétebb napjaitól”, a „rabszolgaság örökre lezárt időszakától” indulva építik fel az országot.

II. Erzsébet azzal, hogy a Nemzetközösség vezetőjévé tudta tenni fiát, lassíthatja a köztársaságosodás folyamatát, de a monarchia fennmaradása egyre inkább múlik III. Károly személyes teljesítményén.