Jobb most a NATO-n belül lenni, mint azon kívül – helyszíni riport Helsinkiből

2022. június 20. – 19:02

frissítve

Jobb most a NATO-n belül lenni, mint azon kívül – helyszíni riport Helsinkiből
Az öt kontinenst jelképező Világbéke nevű szobor ukrán zászlókkal Helsinkiben, amit Moszkva adományozott a finn fővárosnak 1990-ben – Fotó: Biró Marianna / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

„Nem a félelem a fő motiváció, hanem Oroszország kiszámíthatatlansága”

– mondta a Telexnek Tom Packalén, a finn parlament külügyi bizottságának tagja Finnország NATO-csatlakozási szándékának lehetséges okairól. A rendőrtisztből lett politikus mondata tömören összefoglalja mindazt az önbizalmat, amit finnországi utunk alatt tapasztaltunk a lakosság részéről hazájuk jövőjével kapcsolatban.

Piacon toborzó pártönkénteseket, helsinki halárusokat, szaunázó fiatalokat, sorkatonákat és tapasztalt politikusokat kérdeztünk arról a finn fővárosban járva, mi a véleményük az ország várható csatlakozásáról a katonai szövetséghez.

Szinte egységes parlament

Packalén annak a jobboldali populista, ellenzéki Finnek Pártjának a tagja, amely ideiglenesen levedlette euroszkepticizmusát, és egy képviselő híján egyöntetűen megszavazta országának NATO-csatlakozási kérelmét május közepén. A finn parlament elsöprő többséggel, 188 igen és 8 nem szavazat mellett hagyta jóvá a kormány javaslatát.

A még finn mértékkel is nagynak számító parlamenti egységnek több oka is van. Az egyik, ahogy azt Jussi Halla-Aho bizottsági elnök (Finnek Pártja) elárulta, az ország politikai erőinek hagyományos konszenzusra törekvése külpolitikai, kiváltképp nemzetbiztonsági kérdésekben. Emellé társul a finn közvéleményben fénysebességgel beálló változás: Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai inváziója után, lényegében egyik napról a másikra lett hatalmas többségük a NATO-csatlakozást támogatóknak.

A finn NATO-csatlakozás támogatottsága korábban 20-30 százalék környékén mozgott, mostanában viszont 70 százalék körül mérik a közvélemény-kutatók. Finnország, illetve a katonai semlegességét szintén hátrahagyó, és a katonai szövetségbe felvételét kérő Svédország helyzetének hátteréről itt írtunk bővebben.

A népakarat erejéről beszélt Mikko Savola is, aki szerint mind a lakosság, mind a szűkebb párttagság óriási pressziót helyezett a politikusokra.

„Soha nem tapasztaltam ilyen nyomást”

– mondta a Telexnek a liberális agrárius Centrum Párt politikusa. Ezzel a szociáldemokrata vezetésű, öttagú kormánykoalíció másik szélén álló Baloldali Szövetség delegáltja is egyetértett, bár a tradicionálisan NATO-kritikus pártból került ki a legtöbb nemmel szavazó parlamenti képviselő. Némileg szembemenve Packalén korábbi kijelentésével, a baloldali képviselő azt állította, a finn emberek csakugyan félnek az ukrajnai események miatt, ez pedig hozzájárult a NATO-csatlakozási kérelemhez vezető társadalmi nyomáshoz.

Vasárnapi piac

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Yrjö Hakanen, a Finn Kommunista Párt politikusa, akivel egy szakszervezeti épületekkel körülvett, hagyományos vasárnapi piacon, azaz a Hakaniemen torin találkoztunk Helsinki belvárosában. A férfi egyike azon keveseknek, akik hibának tekintik Finnország csatlakozási szándékát a katonai szövetséghez.

Noha ő is elítélte Putyin ukrajnai agresszióját, sőt különösen károsnak tartja azt a klímaváltozás elleni globális harc szempontjából, de szerinte Oroszország nem fenyegeti Finnországot, így annak felvétele a NATO-ba teljesen felesleges. Hakanen a „háborús média” mellett bírálta a parlamenti procedúrát is, szerinte ugyanis egyetlen politikus sem állt ki a csatlakozás ellen.

Yrjö Hakanen – Fotó: Biró Marianna / Telex
Yrjö Hakanen – Fotó: Biró Marianna / Telex

A piacon körbejárva megszólítottunk egy fiatal halárust, aki nem tudott oldalt választani, de a kérdés meg se fordult a fejében az orosz–ukrán konfliktus előtt. Bőbeszédűbb volt két idősebb piacozó, akik a háború előtti időszakkal ellentétben most már egyértelműen támogatták Finnország NATO-tagságát. Putyin ekézése mellett külön kitértek Recep Tayyip Erdoğan török elnökre, akire „rettentő dühösek”, amiért szerintük érthetetlen módon lassítja a felvételi folyamatot.

Törökország bemutat

A török elnök kavarása utunk során több alkalommal is szóba került. Ahogy azt korábban megírtuk, Erdoğan jókora játszmába kezdett a két északi ország csatlakozásának megakasztásával. A lehetséges okokat korábban itt vettük sorra, habár még így sem látszik teljesen tisztán, pontosan mit szeretne a két északi ország csatlakozásának támogatásáért cserébe. Az Erdoğan által megfogalmazott terrorvádak mögött a kurdok és a törökök évtizedes konfliktusa áll, ennek aktuális fejleményeit májusi cikkünk foglalta össze, de előkerült a törökökkel szemben kivetett svéd és finn fegyverexport-tilalom is.

A finn külügyminisztérium egyik munkatársa szerint mindenkit megdöbbentett Törökország reakciója, sőt Jussi Halla-Aho azt mondta, a csatlakozási kérelem hivatalos bejelentése előtt még kifejezetten bátorító kommentek érkeztek a török kormány részéről. A külügyi bizottsági elnök szerint

Erdoğan maga ígérte meg a finn elnöknek telefonon, hogy semmi gond nem lesz a csatlakozással.

Az adott szó megszegése nem szokványos Finnországban, „ám úgy néz ki, máshol igen”. Arra a kérdésre, hogy vajon mit kérhet Erdoğan Finnországtól, Halla-Aho azt válaszolta, inkább Svédországot vagy Amerikát érintően lehetnek követelései Törökországnak: előbbinél a szíriai kurdok támogatása, utóbbinál Erdoğan mumusának, a hitszónok Fethullah Gülennek a bújtatása lehet a konfliktus forrása. A Finnországnak benyújtott követelésekről azt mondta, Erdoğan nyilvánvalóan nem gondolhatja őket komolyan, mivel azok nagy része teljesíthetetlen egy jogállamban. A bizottsági elnök nem részletezte, mik voltak konkrétan ezek a követelések, csupán annyit árult el, bizonyos személyek kiadatását kérték tőlük.

Törökország vétófenyegetése meglepte Rasmus Hindrént is, a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó Hybrid CoE összeurópai agytröszt vezető munkatársát. Bár ők a kezdetektől kockázatként kezelték a NATO egyhangú támogatással működő bővítési rendszerét, Erdoğan pálfordulására nem számítottak. Hindrén szerint valóban aggasztó a helyzet, és még

az sem elképzelhetetlen, hogy Putyin Erdoğanon keresztül próbálja meg gyengíteni a szövetséget, ha már a közvetlen fenyegetések nem váltak be.

Fotó: Biró Marianna / Telex
Fotó: Biró Marianna / Telex

Orbán Viktor barátok nélkül

A nyugati egység megbomlása kapcsán Orbán Viktor, illetve a Fidesz magatartása is többször felmerült finnországi találkozóinkon. A magyar kormányfő hosszas huzavona után végül elállt az Európai Unió hatodik szankciós csomagjának megvétózásától, de ha lehet hinni a finn politikusoknak, heteken át tartó zsarolásával nem szerzett barátokat Brüsszelben.

A Fidesszel hagyományosan megértőbb, szintén élesen bevándorlásellenes Finnek Pártjától is érkezett bírálat. A megszólaltatott politikusok szerint Orbán álláspontja az olajembargó kérdésében még érthető volt, annak ellenére is, hogy Finnország konzekvensen a keményebb szankciók mellett érvelt. Az embargó kapcsán Packalén megjegyezte, az EU érzelmek által vezérelve hozott elhamarkodott döntéseket: véleménye szerint az orosz olajra kivetett vám sokkal célravezetőbb lett volna.

Miután az EU vezetői megegyeztek abban, hogy ideiglenesen kivonják a csővezetéken érkező olajat az importembargó alól, Orbán másnap még egyszer belengette a vétóját, ezúttal Kirill pátriárka ügyében (a háborús uszításáról elhíresült orosz ortodox főpapról itt írtunk bővebben). Ez az utólagos vétó verte ki több finn politikusnál is a biztosítékot: a külügyi bizottság elnöke diplomatikusan úgy fogalmazott,

sajnálatosnak tartja Orbán Viktor legutóbbi döntéseit, és nem gondolja, hogy a magyar kormányfő sok új barátot szerzett volna velük.

Finnország felkészült

Bár egy-két kérdésben különbözött a helyiek véleménye, abban mind egyetértettek, hogy Finnország felkészült akár egy esetleges orosz támadásra is. Ezt nemcsak a 70 éve fejlesztés alatt álló, az ország egész lakosságát elszállásolni képes bunkerrendszer bizonyítja, hanem az európai viszonylatban is ütőképesnek számító finn hadsereg.

Finnország ugyanis már régóta NATO-kompatibilis módon fejlesztette haderejét, és bár az utóbbi időben őket is elérte a takarékoskodási hullám, az agresszív orosz külpolitika hatására ismét emelték a hadseregre szánt összeget. Ez az idén a GDP 1,9 százalékot tesz ki, jövőre pedig várhatóan 2,2 százalékra emelkedik, amivel megugorják a NATO-tagállamoknak javasolt 2 százalékos értéket.

Egy helsinki bunker belsejében – Fotó: Biró Marianna / Telex
Egy helsinki bunker belsejében – Fotó: Biró Marianna / Telex

A finn hadsereg különösen büszke a máig kötelező sorkatonai szolgálatra. A sorkatonaság fontos része a finn fiatalok életének, és egyes felmérések szerint bőven élvezi a társadalom többségének támogatását. A kiemelkedő tüzérséggel, hírszerzéssel és kiberháborús képességekkel jellemezhető finn hadseregről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.

Az általunk megkérdezett sorkatona nem akart ugyan elárulni katonai titkokat, de azt megerősítette, hogy a NATO-csatlakozás téma a hadseregben is:

„Akármikor kivezényelnek minket valami ismeretlen helyre, azzal viccelődünk, hogy na, ennyi, végre megyünk Oroszországba harcolni.”

Finnország felkészültségének másik, szintén sokat emlegetett pillére a társadalmi egység, ami több megszólaló szerint gátat vetett az évek óta tartó orosz dezinformációs kampánynak. A helyi közmédiából, illetve az ország legnagyobb napilapjának számító Helsingin Sanomat szerkesztőségénél tett látogatásunkkor kiderült, kölcsönös bizalom van a finn társadalom és a különböző sajtóorgánumok között. A finneket ugyanis egészen kicsi koruk óta a kritikus gondolkodásra és „media literacyra”, azaz médiaműveltségre tanítják, míg a másik oldalon alapfeltételnek tekintik a pontos és pártatlan tájékoztatást.

Kirsi Teräväinen, a finn közmédia egyik munkatársa szerint egyenesen arról van szó, hogy

a nagymértékű bizalom a társadalmi működés alapja, a megbízható információ pedig a működő demokráciáé.

Maximálisan egyetértett mindezzel egy tanácsadó cég fiatal alkalmazottja, akinek szaunázás közben tettünk fel pár kérdést. Ő sem félt Oroszországtól, és szintén fontosnak tartotta a média szerepét a köztájékoztatásban. Bár szerinte a magánkézben lévő sajtótermékeknél előfordul a balra vagy jobbra húzás, a közmédiában hallott információkban teljesen meg lehet bízni.

Fotó: Biró Marianna / Telex
Fotó: Biró Marianna / Telex

Adunk, nem kapunk

Felkészültség ide vagy oda, a finnek nagy hányada úgy érzi, jobb most a NATO-n belül lenni, mint azon kívül. A csatlakozás pontos dátuma viszont még nem tiszta; Jens Stoltenberg NATO-főtitkár múlt vasárnapi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy komolyan kell venni Törökország aggodalmait. Arról pedig szerinte soha nem volt szó, hogy a kérdésről már a hónap végén, Madridban tartandó csúcstalálkozón döntsenek.

Azt a feltevést, ha egyáltalán ilyen felmerül, hogy Finnország csupán egyszerű haszonélvezője lenne a NATO-nak, a finn politikusok mereven elutasították. A centrum párti Mikko Savola szerint országa egy rendkívül erős hadsereggel szállna be a katonai szövetségbe, míg a cikk elején idézett Packalén csupán annyit mondott:

„Finnország tűzereje nagyobb, mint Németországé.”

A Telex munkatársai Finnország budapesti nagykövetsége meghívására és szervezésében utaztak Helsinkibe.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom