Semmi gond Oroszországban, csak 17 százalék az infláció, és visszatér a szovjet áruhiány

2022. június 08. – 17:30

frissítve

Semmi gond Oroszországban, csak 17 százalék az infláció, és visszatér a szovjet áruhiány
A Kreml tükröződik egy bezárt McDonald's étterem kirakatán – Fotó: Natalia Kolesnikova / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Az Egyesült Államok az Oroszország február végén kezdődött ukrajnai inváziója előtti heteket–hónapokat azzal töltötte, hogy pusztító gazdasági szankciókkal fenyegette Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Az amerikai szankciók politikai hatékonyságával kapcsolatban szkeptikus elemzők – és rájuk hivatkozva mi is – pedig azzal, hogy arról írtak, a szankciók nem bírnak különösen erős elrettentő erővel, és nem valószínű, hogy megfékezik Putyint.

Ez utóbbi egyelőre annyiban bejött, hogy az orosz támadás elrettentését, majd később az ukrajnai háború berekesztését sem érték el a szankciók, a háború első heteire jellemző káosz ellenére az orosz gazdaság nem omlott össze, az olaj- és földgázbevételeknek köszönhetően az állam csődje sem reális, és az európai uniós intézkedések legfrissebb, részleges olajembargót tartalmazó hatodik köre sem valószínű, hogy rövid távon megtöri Putyint.

Sőt, a rubel erősödik, az orosz fizetési mérleg többlete az egekben, a jegybank lazít, Putyin jelentős nyugdíjemelést jelentett be, a gazdasági előrejelzések javulnak, és az utóbbi hetekben több olyan riport jelent meg, amelyek szerint az oroszok (vagy legalábbis a moszkvai teraszokon kávézgató fővárosi elit tagjai) nem érzik a bőrükön a szankciók hatását.

Ugyanakkor a történet ennél pár fokkal összetettebb. Az előzetes elemzések nagyon alulbecsülték Európa szankciós hajlandóságát, és

a példátlanul súlyos nyugati büntetőintézkedések, valamint egyes azoktól független gazdasági jelenségek komoly károkat okoznak és fognak okozni az orosz gazdaságnak.

Ebből fakadóan a javuló gazdasági mutatók azt jelentik, hogy idénre már „csak” 8 százalékos gazdasági visszaesést és 16 százalékos inflációt várnak az elemzők a korábban emlegetett 12 százalékos recesszió és 20 százalékos infláció helyett (éves szinten 17,5 százalék volt az infláció május végén). Azaz az idei év valamivel rosszabb lesz Oroszország számára, mint a 2008–2009-es világválság időszaka volt.

Közben az import összeomlott, a fogyasztás bezuhant, és nyugati vállalatok tömegei hagyják el Oroszországot. Ez ellátási gondokat, valamint súlyos technológiai és foglalkoztatásbeli űrt hagy maga után, emiatt pedig tartós lemaradással fenyeget.

Menekülnek a multik (kivéve a magyarok)

A Yale Egyetem gazdálkodástudományi intézete által vezetett lista alapján június elejéig már közel ezer nyugati cég hagyta ott Oroszországot vagy csökkentette számottevően oroszországi tevékenységét, nagy autógyártóktól kezdve gyorsétteremláncokon és sportszergyártókon át technológiai óriásokig. A kutatók 250 olyan vállalatot számoltak össze, amely továbbra is kitart az orosz piac mellett, köztük van több magyar is, például a Richter Gedeon, a Mol, a Herendi, a Rába és a Zwack.

A kivonulások egy része közvetlenül a szankciókhoz köthető, például az Oroszországba irányuló technológiai exportot vagy a pénzügyi szolgáltatásnyújtást jelentősen megnehezítették a büntetőintézkedések. Számos vállalatnak a szankciók közvetett költségei lehetetlenítették el az orosz bizniszt (manapság például nem egyszerű pénzt utalni és kivonni Oroszországból). Sokan azonban nem feltétlenül jogi vagy logisztikai kényszerből, hanem nyugati imázsuk ápolása és/vagy politikai nyomás miatt hagyták ott Oroszországot.

A nagy kivonulás egyik potenciális hatása a munkanélküliség növekedése. Az orosz állami TASZSZ hírügynökség korábban azt írta, hogy a nyugati cégek kivonulása 600 ezer munkahelyet fenyeget, Moszkva polgármestere pedig 200 ezer főre tette a fővárosban veszélybe került állások számát.

Bezárt IKEA-áruház Moszkvában 2022. március 4-én – Fotó: Pavel Pavlov / Anadolu Agency / AFP
Bezárt IKEA-áruház Moszkvában 2022. március 4-én – Fotó: Pavel Pavlov / Anadolu Agency / AFP

Ez ugyanakkor elenyésző a teljes, 75 millió fős orosz aktív lakossághoz képest. A nyugati exodus társadalmi hatásait az is mérsékli, hogy a gyakorlatban még nem igazán indultak meg az elbocsátások. A Financial Times április végi adatgyűjtése alapján azonban (akkor még legalábbis) legalább 200 ezer orosz munkavállaló továbbra is nyugati vállalatok alkalmazásában állt. Miután a lap csak a vállalatok egy részétől tudott információt szerezni, a valós szám ennél vélhetően magasabb.

Az orosz törvények értelmében a nyugati nagyvállalatok, például a 60 ezer főt foglalkoztató McDonald’s, a 45 ezer főt foglalkoztató Renault vagy a pár száz orosz munkavállalóval bíró Levi’s oroszországi tevékenységük beszüntetése után is kiutalták a béreket alkalmazottaiknak. Az IKEA augusztus végéig fizet 15 ezer, munka nélkül maradt volt dolgozójának; mások féléves végkielégítést adtak az elbocsátott embereknek; a Zarát és más divatmárkákat birtokló spanyol Inditex a szokásos bérük kétharmadát fizeti az alkalmazottaknak.

Az azonnali és tömeges munkanélküliség kialakulását az is gátolja, hogy számos nyugati cég túladott orosz érdekeltségein – ha pedig nem is tesznek így, az orosz állam is fenntartja a jogot ezek kisajátítására.

A McDonald’s-ot is egy orosz vállalat viszi tovább más néven és más menüvel, a Renault pedig egy rubelért egy állami intézetnek és a moszkvai önkormányzatnak adta át oroszországi érdekeltségeit, bár hatéves visszavásárlási opcióval, azaz még nem tettek le a visszatérésről. Eközben viszont az átvett és/vagy kisajátított üzemekben és éttermekben folytatódik a munka.

Ez sok cégnek jelentős veszteség, a Renault például eurómilliárdokat költött oroszországi beruházásokra, a kivonulás költségeként 2,2 milliárd eurós veszteséget számolt el; a nagy oroszországi projektekkel bíró nemzetközi olajvállalatok potenciális veszteségei egyes becslések szerint ennek a tízszeresét is elérhetik. Ugyanakkor az Oroszországról való leválás hiába nagy érvágás egyes cégeknek, globális síkon mérsékelt hatással jár: az orosz fogyasztás dolláralapon nagyjából a spanyol szintnek felel meg, és egy eleve relatíve zárt piacról van szó.

Összeomlott az orosz import

A fenti faktorok csak korlátozott ideig lesznek képesek mérsékelni a kivonulás költségeit. Egyrészt ha a háborús helyzet tartós marad, a nyugati vállalatok számára egyre kevésbé lesz tartható opció a kivárás, mind pénzügyi, mind logisztikai, mind politikai szempontból.

Részben emiatt a piaci előrejelzések szerint az év végére az orosz munkanélküliségi ráta a háború előtti duplájára, 9 százalékosra nőhet.

Bár az orosz hatóságok nem sietnek a hivatalos adatközléssel, közvetett felmérések szerint a munkanélküliség növekedése megindult: a Financial Times által idézett adatok szerint az újonnan meghirdetett állások száma egyes online platformokon negyedével csökkent február óta, egy, a toborzási aktivitást jelző mutató az invázió kezdete óta folyamatos visszaesést mér.

A potenciális társadalmi és gazdasági károk mértékét jelzi, hogy a Levada nevű független közvélemény-kutató egy felmérése szerint az oroszok 60 százaléka azt mondja, nincs megtakarítása, és 85 százalék nem tervez nagy kiadásokat jelenleg. A tömeges kivonulás és a szankciók tehát közvetett hatásaikon keresztül is visszafogják az orosz fogyasztást és ezáltal az egész orosz gazdaságot. Ezt jelzi, hogy a Kommerszant orosz üzleti lap információi szerint áprilisban az állami áfabevételek 54 százalékkal estek a tavalyi év áprilisához képest.

Egy hasonlóan súlyos probléma az oroszok számára, hogy a nyugati vállalati vagyon kisajátítása nem azt jelenti, hogy minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. A háború kezdete óta részben pont a nyugati cégek – köztük a nagy globális logisztikai és szállítási vállalatok – kivonulása, részben a pénzügyi és kereskedelmi szankciók közvetlen és közvetett hatásai miatt az orosz import összeomlott.

Munkaügyi központ a Don menti Rosztovban – Fotó: Sergey Pivovarov / RIA Novosti / AFP
Munkaügyi központ a Don menti Rosztovban – Fotó: Sergey Pivovarov / RIA Novosti / AFP

Áprilisban éves összevetésben az Oroszországba irányuló dél-koreai és japán export 70 százalékkal, az amerikai 79, a német és brit 60, az olasz 50, a kínai 26 százalékkal csökkent (azaz Kína egyelőre egyáltalán nem segít az oroszoknak a szankciók kivédésében). Ez azt jelenti, hogy az orosz gazdaság nem jut hozzá alapvető alkatrészekhez, termékekhez és szolgáltatásokhoz, például csipekhez, laptopokhoz, mobiltelefonokhoz, gépekhez; de több gáz- és olajipari projekt is leállt, mióta nem lehet Európából technológiát behozni.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a Financial Times gyűjtése szerint

az orosz vállalatok megrendelései és termelése március óta nagyot esett, miközben a termelői árak az importhiány miatt az egekbe szöktek.

Az orosz statisztikai hivatal adatai alapján az áprilisi ipari termelés már enyhe csökkenést mutat, és az erősen importfüggő kategóriákban kifejezetten súlyos mínuszok mutatkoznak, a személyautók és a motorok, de például a hűtők és a villanymotorok gyártása is hatalmasat esett.

A párizsi Sciences Po egyetem egy orosz professzora szerint ezzel együtt a komolyabb gazdasági károk még nem érkeztek meg, mert a nyugati cégek még fizetik a béreket, és egyes vállalatok még képesek a korábban importált alkatrészkészleteikből termelni. Azonban ez a következő hónapokban változni fog.

Renault-ból Moszkvics

Számos anekdota is megerősíti, hogy az orosz gazdaság elindult a lejtőn. A Renault kivonulása után a moszkvai önkormányzat a legendás szovjet márka, a Moszkvics felélesztését tervezi a teherautógyártó Kamazzal és a kínai JAC nevű autógyártóval szövetségben. A Kamazra ugyanakkor szintén rájár a rúd, a cég korábban a Daimlerrel partnerségben gyártotta teherautóit, ám a Daimler kivonulásával újabban nem jut hozzá kulcsfontosságú alkatrészekhez.

Az autóipari ellátási gondokat jelzi, hogy az orosz hatóságok májusban kénytelenek voltak jelentősen lazítani az új autókra vonatkozó biztonsági és környezetvédelmi előírásokat. Az új szabályok értelmében az orosz gyártók elhagyhatják a kerekek blokkolását gátló ABS-rendszert, a légzsákot és a biztonsági övek reteszelő rendszerét, és kibocsátási szempontból az 1989-es szintre tér vissza a szabályozás.

Szintén májusban az orosz kormány rendeletben engedélyezte, hogy az orosz cégek a gyártó és a technológia jogtulajdonosának beleegyezése nélkül importáljanak autóipari alkatrészeket.

Ez magyarul azt jelenti, hogy az orosz állam legalizálta és ösztönzi az autóipari és technológiai termékek csempészetét, hogy így próbálja megkerülni a nyugati kereskedelmi korlátozásokat.

Az előrejelzések szerint az orosz légitársaságok pár hónapon belül nem lesznek képesek fenntartani jelenlegi flottájukat, mert nem fognak alkatrészhez jutni – még a „hazai” Szuhoj repülők is tele vannak nyugati alkatrészekkel. Mások az orosz mobilhálózatok lerohadásától tartanak, mert a jelenlegi helyzetben sem a Nokia, sem az Ericsson, de még a Huawei sem szállít az oroszoknak.

Kamaz teherautót szerelnek össze a vállalat Naberezsnije Cselni-i gyárában – Fotó: Maksim Bogodvid / Sputnik / AFP
Kamaz teherautót szerelnek össze a vállalat Naberezsnije Cselni-i gyárában – Fotó: Maksim Bogodvid / Sputnik / AFP

De a technológiai függés az élet egyszerűbb területein is gondot okoz. A jegybank egy tavalyi becslése szerint az orosz cégek kétharmada importált alkatrészekkel dolgozik, emiatt a kereskedelem elapadása most a papírtól kezdve a viszkin át a gombokig egészen változatos területeken jelentkezik. Egy kiragadott, de szemléletes példa, hogy

az orosz pékségek 90 százaléka importált, jellemzően európai gépeket használ a kenyérsütésre, amelyek beszerzése és szervizelése innentől jóval nehezebb lesz.

„Az importhelyettesítő program teljesen megbukott. Az emberek látják ezt, a fogyasztási cikkek piacán és sok más területen is” – írta az orosz kormánypárt egy amúgy a háborút erősen támogató képviselője a Telegram nevű közösségi szolgáltatáson. A kereskedelmi miniszter pedig arra panaszkodott, hogy a szankciók megtörték az országon belüli logisztikai hálózatokat is. A világsajtó a szovjet idők áruhiányaihoz kezdte el hasonlítgatni a jövő kilátásait.

Nem omlottak össze

Ezzel együtt rövid távon az orosz gazdaság és az állam összeomlása sem tűnik reális forgatókönyvnek.

Az európai uniós olajembargó ellenére az olaj- és gázeladások egyelőre gond nélkül folynak, és az orosz olajra az uniós piac elvesztése után is lesznek vevők Ázsiában és a világ más részein, még ha az ázsiai szállítás sokkal költségesebb és lassabb, és emiatt jóval alacsonyabb haszonkulcsot is hoz, mint az európai.

Emiatt az orosz állam pénzügyi helyzete sem tragikus: idén 8 ezer milliárd rubelt, azaz nagyjából 120 milliárd dollárt terveznek költeni egyszeri szociális kiadásokra, és a 110 milliárd dolláros orosz állami tőkealapot is elkezdték megcsapolni – miközben a becslések szerint napi 300 millió dollár elmegy az ukrajnai háborúra is.

A minimálbért Putyin korábbi bejelentése szerint 10 százalékkal emelik (bár az emelt összeg, 15 ezer rubel így is alig 90 ezer forintnak felel meg), és a nyugdíjakat is hasonló mértékben srófolta fel az orosz állam. Az egy másik kérdés, hogy éves szinten 17,5 százalék volt az infláció május végén, azaz az oroszok így is rosszabbul élnek, mint tavaly, amikor rosszabbul éltek, mint tavalyelőtt. Ugyanakkor a kilátások e téren valamelyest javultak, és május végére heti szinten már nem mértek inflációt, azaz az orosz várakozások szerint most tetőzött az áremelkedés üteme.

Szintén javulást mutat a pénzügyi helyzet. Az orosz jegybank az első szankciós körök után kialakult pánikra meredek kamatemeléssel és szigorú tőkekorlátozásokkal válaszolt: a jegybanki alapkamatot 19 százalékra emelték (összehasonlításképpen a magyar alapkamat 5,9 százalék), az orosz exportőrökkel beszolgáltatták a keményvalutájuk 80 százalékát, bezárták a tőzsdét, korlátozták az átváltható és az országból kivihető pénz mennyiségét.

Azóta a tőzsde nyitva, az alapkamatot 11 százalékra vágták és az év végéig 8 százalékig süllyedhet a várakozások szerint, és az exportőröknek már csak dollár- és euróbevételeik felét kell átadniuk a jegybanknak. Időközben a rubel árfolyama olyannyira magához tért, hogy az idei évben a dollárral szemben legerősebb valutává vált.

Lassan, de biztosan leszakadnak

Ezzel együtt arról sincs szó, hogy innentől a nagy orosz talpra állást látjuk majd. Az infláció mérséklődése elsősorban a fogyasztás csökkenéséhez köthető. Ez természetesen nem üdvözletes dolog: a csökkenő fogyasztás csökkenő gazdasági aktivitást hoz (a cégek nem termelnek, ha nem veszik az árujukat), ami csökkenő foglalkoztatást és növekvő munkanélküliséget jósol. A jegybank is pont azért kénytelen vágni a kamaton, hogy megpróbálja kicsit élénkíteni a gyenge fogyasztást.

Szintén csalóka a rubel árfolyama, amely részben azért magas, mert a tőkekorlátozások jelentős része még mindig érvényben van, a rubel nemzetközi használata elenyésző, és a rubelpiacot alapvetően a jegybank mozgatja.

Így az orosz valuta árfolyama nem sokat mond és számít a jelenlegi helyzetben.

Áruhiány egy moszkvai szupermarketben 2022. március 16-án – Fotó: Konstantin Zavrazhin / Getty Images
Áruhiány egy moszkvai szupermarketben 2022. március 16-án – Fotó: Konstantin Zavrazhin / Getty Images

A másik oka a rubel erejének, valamint az állami osztogatás finanszírozhatóságának, hogy az orosz fizetési mérleg nagy többletet mutat, azaz több pénz jön be Oroszországba külföldről, mint amennyi Oroszországból kiáramlik. Ennek az egyik okozója a fent említett magas olajár; a másik ok viszont az import összeomlása: miután az oroszok nem tudnak külföldi árukat venni, nem megy ki a pénz az országból. Utóbbi egyáltalán nem fest jó képet a hosszú távú kilátásokról:

hiába kerüli el a pénzügyi összeomlást a Putyin-rendszer, ha közben kereskedelmi elszigetelődésével bebetonozza tartós technológiai lemaradását.

A jelenlegi költési szint pedig eleve tarthatatlan: az olajexport romló nyereségrátája, az állami tőkealap apadása és a tartós elszigetelődés esetén nem lesz tartható a mostani szociális költekezés sem. Avagy ahogy a Bloomberg egy vezető elemzője fogalmazott, a szankciók látszólag inkább egy fokozatos leépülést hoztak, nem a gazdasági aktivitás gyors megtorpanását.