Észak-Koreában fűzfalevéllel és rakétákkal kezelik a tragikus járványhelyzetet
2022. május 21. – 21:37
Észak-Korea békeidőben is legendásan bezárkózó ország, de az utóbbi két évben Kim Dzsongun rezsimje még a szokásosnál is jobban próbálta megakadályozni az érintkezést a külvilággal.
A Covid-járvány kitörése után teljesen lezárták a korábban sem túl porózus határt, törölték az összes nemzetközi vasúti és repülőjáratot – emiatt egy orosz diplomata és családja például hajtánnyal hagyta el Észak-Koreát tavaly –, és a belföldi utazásokat is a szokásosnál erősebben kezdték korlátozni, a fővárosba, Phenjanba például csak engedéllyel lehetett belépni.
Az extrém bezárkózás annyiban működött, hogy legalábbis a hivatalos közlés szerint 2022 áprilisáig egyetlen koronavírusos esetet sem regisztráltak az országban – ezt sokan már az elejétől fogva megkérdőjelezték, és folyamatosan érkeztek is arra utaló jelek, hogy a járvány oda is elért. Az acélos gazdaság viszont még mélyebb válságba zuhant a kínai kereskedelem letekerésével, és az utóbbi években ismét tömeges éhezés sújtotta az Észak-Koreát.
Mára viszont a járvány elleni védekezés nyilvánosan is megbukott. Az észak-koreai állami hírügynökség május közepén jelentette be, hogy az országban tömeges „lázas megbetegedés” ütötte fel a fejét április vége óta. A lázas megbetegedés alatt a Covid–19 omikron variánsa értendő: a tesztek hiánya miatt ugyan elég kevés ember esetében állapították meg a koronavírust, de
a tünetekről és a terjedés sebességéről szóló leírások alapján a külső szemlélők szerint egyértelműen koronavírus-járványról van szó.
A pénteken közölt adatok szerint már több mint kétmillió beteget regisztráltak „lázas megbetegedéssel” április vége óta a 26 milliós országban, közülük jelenleg 755 ezren vannak kezelés alatt karanténban. A hivatalos adatok szerint 65-en haltak bele eddig a járványba, de ezt a számot ugyanolyan nehéz komolyan venni, mint bármilyen más észak-koreai közlést.
Az helyi média üres utcákról, ételt hordó futárokról és Kínához hasonlóan az utcákat (a Covid terjedésével kapcsolatos kutatások szerint teljesen feleslegesen) fertőtlenítő munkásokról szóló képekkel illusztrálja a helyzetet, míg külső elemzők súlyos gyógyszerhiánytól, az egészségügyi rendszer összeomlásától, valamint a kiterjedt lezárások és az idénymunkák elmaradása esetén még súlyosabb éhezésektől tartanak.
Eközben az utóbbi hónapokat elsősorban rakétalövöldözéssel töltő Kim Dzsongun az államigazgatás inkompetens tagjait okolja, és a dél-koreai hírszerzés szerint a globális járványkezelés eddigi legunortodoxabb epizódjaként atomrobbantásra készülhet.
Oltás nincs, segélyt nem fogadnak el
Arról nem tudni, hogy Észak-Korea hozzájutott-e bármilyen Covid-védőoltáshoz, és vélhetően a Covid kezelésére használt gyógyszerekhez sem férnek hozzá külső megfigyelők szerint. Phenjan korábban visszautasította az ENSZ és Kína által ingyen felajánlott vakcinákat, és a dél-koreai és az amerikai kormány sem kapott választ, amikor vakcinákat, gyógyszereket és orvosi személyzetet ajánlott fel a szomszéd országnak. Ezt egyesek annak tulajdonítják, hogy a külső segélyszállítmányok és a segélyszervezetek esetleges jelenlétére a rezsim megaláztatásként tekint, amely ronthatja a rendszer megítélését. Kínából a napokban érkezett háromrepülőnyi szállítmány Észak-Koreába, de a kínai külügy szerint ezek nem a járványkezeléssel összefüggő áruk voltak.
A helyzeten tovább ront, hogy a sorozatos éhínségek miatt a lakosság egészségi állapota csapnivaló. Az országban korábban tevékenykedő nemzetközi segélyszervezetek – amelyek munkáját az utóbbi években ellehetetlenítették – beszámolói szerint a főváros kivételével az egészségügyi ellátás is elég kezdetleges.
Ennek alapján nem is annyira meglepő, hogy a Rodong Szinmun című észak-koreai lap
gyömbért és meleg teát, sós vízzel való gargalizálást, fűzfalevelet, valamint ibuprofen és más fájdalomcsillapítók szedését javasolta gyógymódként a lakosságnak.
Ezek a módszerek természetesen nem sokat érnek a Covid–19 ellen. A hivatalos beszámolók szerint a gyógyszergyártást is felpörgették, de kérdéses, hogy ez mekkora hatással lesz a járvány lefolyására.
„Az omikron esetében Dél-Koreában 0,1 százalék a halálozási arány, de ez számottevően magasabb lesz Észak-Koreában, talán az egy százalékot is elérheti, bár nehéz jelenleg pontos előrejelzést adni” – mondta egy dél-koreai orvosprofesszor a Guardiannek. Dél-koreai politikusok és szakértők szerint a gyógyultak számát sem lehet komolyan venni, a kezelés ugyanis nagyjából abból áll, hogy azokat, akiknek lemegy a lázuk, szélnek eresztik a karanténból.
Hadsereg a Covid ellen
Az észak-koreai állami média a járvány hivatalos elismerése óta szokásához híven – és egyébként a kínai és a 2020 eleji nyugati retorikához hasonlóan – katonai jelszavakkal szólít harcra a vírus ellen, Kim Dzsongun pedig a hadsereget is bevetette, bár ez ahogy Magyarországon, úgy Észak-Koreában is vélhetően inkább az államhatalom demonstrálását szolgálja, nem pedig egészségügyi célokat.
Az államigazgatás tagjait arra utasították, hogy kutassák fel és vigyék karanténba a tünetes embereket.
Arról, hogy ez a gyakorlatban hogyan néz ki, eltérő információk jelentek meg. Az állítólagos helyszíni informátorokra hivatkozó, és az észak-koreai hírforrásokat általában fenntartásokkal kezelő Asia Press nevű japán oldal szerint Észak-Hamgjong tartományban, az ország legészakibb részén azokat a házakat, ahol lázas betegeket találnak, karantén alá helyezik, de ezen kívül nincsenek komolyabb lezárások, az emberek járnak munkába, a piacok nyitva vannak, és a többség jobban fél a karanténtól, mint a betegségtől.
A maszkviselést viszont kötelezővé tették, sőt rögtön két maszk felvételét javasolják a lakosságnak.
Egy másik hasonló lap, a Daily NK viszont arról írt helyi forrásokra hivatkozva, hogy a nyugati, Kínával határos Szinuidzsu városát május elején a járvány súlyos terjedése miatt egy hétre lezárták, és a tehervonat-forgalmat is felfüggesztették Kínával. A karantént ugyanakkor a növekvő elégedetlenség miatt, május 9-én feloldották. Azóta a lap forrásai szerint a helyi lakosok igyekeznek leplezni a tüneteiket a hatóságok elől, mert nem akarnak központi karanténba kerülni, ahol rettenetes körülmények és rossz ellátás várhat rájuk.
A Daily NK arról is írt, hogy az ország legészakibb városa, Hjeszan is teljes lezárás alá került. A városban április végén, amikor megnőtt a „lázas megbetegedések” száma, a hatóságok a nyugati világban a szélsőjobbos és New Age szubkultúrákban alkalmazott módszerhez nyúlva
azt tanácsolták a lakosoknak, hogy „izzadják ki” a fertőzést.
A taktika a jelek szerint nem jött be, és a városban a gyógyszerárak is az egekbe szöktek (a piac ugyanis Észak-Koreába is betette a lábát). Máshonnan arról érkeztek hírek, hogy az egyetemistákat is a földekre küldték dolgozni a járvány alatt, és közölték velük, hogy oldják meg a saját maguk és a tanáraik élelmezését.
Az északi média mindenesetre egyszer azt harsogja, hogy mindenki legyen éber a Covid elleni háborúban, majd azt állítja, hogy az országban töretlenül folyik a termelés, és megtorpanás nélkül futnak a fontos gazdasági projektek. Ez utóbbi cél annak fényében nem meglepő, hogy a gazdasági helyzet az utóbbi két évben a még erősebb bezárkózás, Kim Dzsongun elhibázott reformkísérletei, valamint az áradások miatt tovább romlott.
A dél-koreai jegybank becslései szerint 2016 és 2020 között csak 2019-ben növekedett az északi gazdaság, 2020 pedig az utóbbi 23 év legsúlyosabb recesszióját hozta. Egy szöuli kutatóintézet becslése szerint a nép ellátásához 2020-ban 5,2 millió tonna élelmiszer előállítására lett volna szükség, de csak 4 millió tonna lett a termés. 2021 hasonló nehézségeket hozott, bár pontosabb becslések még nem jöttek ki.
Fenntartásokkal kell kezelni
A 38North nevű, Észak-Korea-specialista hírportál kommentárja szerint mindenesetre ugyanúgy fenntartással kell kezelni a most közölt számokat, mint a korábbi, nulla fertőzöttre vonatkozó közléseket.
Utóbbiak szinte biztosan hazugságok voltak. A Covid az Észak-Koreával határos kínai tartományokba is eljutott, és miután a határ menti vidékeken virágzik a feketekereskedelem, nem életszerű, hogy ne jutott volna be a fertőzés Észak-Koreába. Az ottani hírekre szakosodó online lapok ugyanis már 2020 márciusában is írtak róla, hogy több tucat halottja volt a vírusnak az országban, és 2021 novemberében a Daily NK nevű lap forrásai százezer főre tették a koronavírusos tünetekkel karanténba zárt emberek számát. Egyes feltételezések szerint most is Kínából érkezett a fertőzés, és elsősorban kereskedelmi útvonalak mentén terjed.
A kommentár arra is kitér, hogy az észak-koreai média által közölt adatok alapján a fertőzés nagyrészt a központi állami irányítás alatt álló különleges igazgatású városokban ütötte fel a fejét. Mivel a három ilyen, súlyosabb fertőzésszámokat regisztráló hely az ország átellenes pontjain van – a Phenjan mellett érintett két hely közül Keszong a déli, dél-koreai határon, Raszon északon, az orosz határon helyezkedik el –,
földrajzilag sem hihetőek a mostani adatok, vélhetően inkább arról van szó, hogy a hatalom valamiért elkezdte szorosabban fogni a kiemelt városokat.
Arról, hogy a járvány elismerése és a súlyos helyzetről szóló híradások engedélyezése minek szól, egyelőre csak spekulálnak azok, akiknek ez a munkájuk. A prózai magyarázat, hogy tényleg nagy a baj, ezért a tagadás már nem volt tartható. Egy kapcsolódó potenciális magyarázata lenne a járványhelyzet elismerésének, hogy segélyeket alkudjanak ki a külvilágtól, de ennek ellentmond, hogy a felajánlott segélyeket nem fogadják el.
Az is felmerül, hogy a járványt politikai tisztogatás kíséri. Kim Dzsongun a járvány terjedéséért az állami egészségügyi szervek és egyes helyi hatóságok inkompetenciáját okolta, ami hagyományosan ritka, bár Kim Dzsongun hatalomra jutása óta nem példátlan jelenség a saját felsőbbrendűségét hirdető, bezárkózó ország vezetői részéről.
Jön Biden
Az északi rezsim mindenesetre már ezt megelőzően is érdekes jelzéseket adott a külvilág számára, Kim Dzsongun az utóbbi hónapokat élénk rakétateszteléssel töltötte, amely mögött a különböző spekulációk szerint belpolitikai okok, a dél-koreai választás és általában véve az amerikai diplomáciai figyelem lankadása is állhatott.
Utóbbi szempontból releváns fejlemény, hogy Joe Biden amerikai elnök pénteken Dél-Koreába látogatott, ahol a nemrég megválasztott jobbos, és ebből fakadóan baloldali elődjénél keményebb Észak-Korea-politikát ígérő Jun Szogjol elnökkel egyebek mellett Phenjan provokációiról és a két ország nem mindig zökkenőmentes szövetségének erősítéséről tárgyalt. Ezt követően az északi rezsim másik ősellenségébe, Japánba utazik az amerikai elnök.
Amerikai és dél-koreai külügyi tisztviselők szerint az északi hadsereg mozgása arra utal, hogy Biden útja alatt Észak-Korea rakétakilövéseket vagy akár egy újabb kísérleti atomrobbantást is végrehajthat, amelyek célja vélhetően az lenne, hogy sikerüljön ismét tárgyalóasztalhoz csalogatni az Egyesült Államokat, és valamiféle gazdasági enyhülést kicsikarni – dacára annak, hogy eddig a hasonló manőverek pont ennek ellenkezőjéhez, azaz további szankciókhoz és diplomáciai elszigetelődéshez vezettek.
Biden kormánya – elődjével ellentétben – eddig nem sok figyelmet fordított Észak-Koreára, Szöulban ugyanakkor azt mondta, hogy a megfelelő körülmények között hajlandó lenne találkozni Kim Dzsongunnal, már ha az észak-koreai vezető komolyan vehető ajánlattal áll elő. Ugyanakkor dél-koreai kollégájával a közös hadgyakorlatokról és amerikai fegyverszállításokról is tárgyalt, amire Phenjanban hagyományosan Észak-Korea-ellenes háborús szervezkedésként tekintenek.
Az esetleges további fegyverkísérletek mindenesetre azt jeleznék, hogy a járvány – egyelőre – nem változtatott Phenjan évtizedes berögződésein és prioritásain, azaz az atom- és rakétaprogram fontosabb, mint az, hogy haldoklik a nép.
