Órákon át körözött a katonai óriásgép Kabul felett, végül csak hét embert tudott kimenekíteni

Magyarország önálló mentőakciót indít Kabulba, és a tervek szerint ki tudják menekíteni az országból az ott ragadt magyarokat, illetve a magyaroknak például tolmácsként segítséget nyújtó néhány száz afgánt és családjukat. Egy ilyen mentőakció megszervezése azonban a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem egyszerű.

Jól mutatja ezt a németek első fiaskója Kabulban. A Luftwaffe egyik katonai szállítógépe hétfőn mindössze 7 emberrel a fedélzetén tért vissza Kabulból, miközben a követség 57 dolgozója és további 88 német állampolgár várt arra, hogy elhagyhassa az országot.

Az eset magyarázkodásra késztette a kormányt is, de a részletek ismeretében egyáltalán nincs mit csodálkozni a történteken. Németország azóta már több gépet sikeresen megtöltött, és szerda délutánig legalább 600 embert tudott evakuálni Afganisztánból.

Megszűnt a rend és a biztonság

Az ember biztonságban nő fel, és el sem tudja képzelni, mit jelent az, amikor egy háborús helyzetben megszűnik minden biztonság, és életveszély van – mondta zokogva a frankfurti repülőtéren az Afganisztánból visszatért Vanessa Faizi, aki csak egy esküvőre utazott el Kabulba még a tálibok megérkezése előtt.

Az afgán fővárosban a biztonsággal együtt a rend is teljesen megszűnt. Ashraf Gáni afgán elnök elmenekült az Egyesült Arab Emírségekbe, a hadsereg szétesett és letette a fegyvert. Ahogy szorult a tálibok gyűrűje a főváros körül, úgy nőtt a tömeg és a káosz a kabuli repülőtéren. Ekkorra már a magas rangú vezetőknek is alig-alig volt esélye arra, hogy megfelelő körülmények között távozzanak.

Adzsmal Ahmadi afgán jegybankelnök például vasárnap egy polgári járattal akarta elhagyni az országot, de ez akkor már reménytelen volt: több mint 300-an zsúfolták fel magukat az afgán Kam Air légitársaság 100 férőhelyes gépére, ami fel sem volt tankolva, és aminek a pilótája se volt sehol. Ahmadinek végül valahogy csak sikerült felfurakodnia a nagy tumultusban egy amerikai szállítógépre.

Vasárnapra teljesen elfajult a helyzet a repülőtéren. Valószínűleg mindenki látta azokat a jeleneteket, ahogy emberek próbálnak meg felmászni repülőgépekre, vagy a leszállópályán több százan rohannak egy amerikai szállítógép felé és kapaszkodnak fel rá.

Németország az Egyesült Államok után a második legnagyobb létszámmal vett részt Afganisztán stabilizálásában. Volt olyan időszak, amikor több mint 5 ezer német katona volt az országban, a műveletekre a németek 12,5 milliárd eurót (4400 milliárd forintot) fordítottak. A Bundeswehrt, a külügyminisztériumot és az Afganisztánban segélyezési tevékenységet folytató civil szervezeteket nagyon sok afgán segítette, akik most mind Berlintől várják a segítséget.

Polgári gépek nem szállhatnak le

A szervezés több csatornán indult meg, de a helyzetet eleve nehezítette, hogy a káoszban maga az amerikaiak által ellenőrzött kabuli repülőtér is alig-alig volt elérhető telefonon. Egy német dokumentumfilm-rendező például három veszélyben lévő afgán nő kimenekítésén kezdett el dolgozni, akikről korábban filmet forgatott. A három nő „bűne” az, hogy hegymászóként, kiváló sportteljesítményükkel váltak ismertté, szót emeltek a nők egyenjogúsága mellett, és ez a tálibok vallási törvényei szerint elfogadhatatlan. A nők ráadásul az iszlám síita vonalát követő hazara kisebbséghez tartoznak, akiket a szunnita tálibok üldöznek.

Miután látszott, hogy nem sikerül őket egy nagyobb kimenekítendő csoporthoz csatlakoztatni a kabuli repülőtéren, sikerült leszervezni nekik egy 12 fős kisgépet. Kiderült azonban, hogy az amerikai hadsereg már nem engedi meg polgári gépek leszállását Kabulban. Közben már szerveződött egy Airbus A400M típusú német katonai szállítógép indulása is az afgán fővárosba. Egy ilyen gép viszont csak a katonai repülőtéren landolhat, miközben a szóban forgó három nő és más, németeket segítő civilek is érthető okokból nem ott, hanem a polgári repülőgépeknek fenntartott területen várakoztak.

Az egyik szektorból átjutni a másikba ekkor már lehetetlen volt, az ember életveszélynek tette ki magát. A tálibok addigra a repülőtér környékére is elértek, ahol ellenőrzőpontokat állítottak fel.

Ugyan a tálibok szóvivője azt nyilatkozta, hogy nem éri bántódás az Afganisztánt elhagyni akaró civileket, ez senkit sem nyugtatott meg. A legfrissebb hírek szerint a repülőtérre tartó civileket a tálib harcosok botokkal, csomózott kötelekkel verték, így akadályozták, hogy bejussanak a reptér területére.

A német hadsereg egyik magas rangú tisztje azt mondta: a tálibok már csak a külföldi állampolgárokat engedik tovább a repülőtér felé. Ők sem ússzák azonban meg ezt olyan könnyen, ahogy cikkünk későbbi részében majd olvashat róla.

Órákon át körözni Kabul felett

A kimenekítési akció végrehajtása a katonai gépeknek sem egyszerű. A kiszámíthatatlan helyzetben a gépek pilótái arra készültek, hogy egyáltalán nem, vagy csak hosszabb idő után kapnak majd leszállási engedélyt. Teljesen bizonytalan volt az is, hogy egyáltalán tudnak-e tankolni Kabulban. A repülést tehát úgy kellett megszerezni, hogy a gépekben legyen elég üzemanyag a levegőben várakozáshoz és a visszatéréshez is. Ehhez a német kormány támaszpontként a Kabultól 1 órányi repülőútra lévő taskenti repülőteret használta Üzbegisztánban, de az egyik Németországból induló gép Kabul felé az onnan kb. 2 órányi repülőútra lévő Bakuban tankolt fel.

Az első német katonai gép teljes kudarcot vallott. Elért ugyan Kabulig, de – ahogy számítani lehetett rá – nem kapott leszállási engedélyt az akkor még éppen a reptéri káoszt felszámolni igyekvő amerikaiaktól. A gép három órán keresztül körözött az afgán főváros légterében, majd visszafordult Üzbegisztánba.

A második gépnek ennél is hosszabb ideig, öt órán keresztül kellett köröket leírnia Kabul fölött, de végül hétfőn este megkapta a leszállási engedélyt. Az amerikai katonáknak addigra sikerült rendet tenniük a repülőtéren összevissza rohangáló emberek között, a leszállópálya ismét biztonságos volt.

Nagy gép, kevés utas

A német gép így is elég kalandos körülmények között tudott csak landolni: a leszállópálya nem volt kivilágítva, és a gép nem használhatta teljes hosszában a betonpályát, mert annak egy része nem volt szabad. A landolást Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter is igazi nyaktörő manővernek minősítette.

A gép fedélzetén a háromfős személyzet mellett a Bundeswehr jól kiképzett ejtőernyősei érkeztek Kabulba. Az ő feladatuk, hogy biztosítsák a kimenekítést, és megakadályozzák az esetleges tumultust. Kommunikációs eszközöket is vittek magukkal, mivel a kabuli német nagykövetség munkatársainak minden hátrahagyott technikát meg kellett semmisíteniük, így csak mobiltelefonokon voltak elérhetők.

A német gép arra kapott engedélyt az amerikaiaktól, hogy 30 perc múlva ismét szálljon fel. Ennyi idő azonban csak arra elég, hogy az tudjon felugrani a gépre, aki éppen ott van a repülőtér katonai gépeknek fenntartott területén.

A baj csak az, hogy a kaotikus helyzetben a kimenekítésre váró emberek különböző helyeken tartózkodtak. A nagykövetség munkatársai közül többen még a fővárosban lévő biztonságos átmeneti szállásokon voltak, volt olyan afgán segítő, aki rokonoknál bujkált. Azok se voltak semmivel szerencsésebbek, akik eljutottak a reptér kereskedelmi járatok indulására kijelölt termináljára. Innen ugyanis sehogy sem lehetett már eljutni a katonai gépek kifutópályáihoz.

Így történt, hogy végül mindössze hét embert tudtak felvenni az amúgy 37 tonna rakomány, 114 ember vagy egy helikopter szállítására alkalmas gépre. Öt német, egy holland állampolgár és a német gazdasági együttműködésért felelős minisztérium egyik projektjének afgán igazgatója tudott csak az A400M fedélzetére lépni.

Légihidat építenek hatszáz német katonával

Az egyik kimentett német később azt mondta: hihetetlenül veszélyes volt a helyzet, mielőtt be tudtak szállni a gépbe. A tálibok a repülőtérre menet megállították őt, pisztolyt szegeztek a fejéhez, kirabolták, és elvették az autóját.

A férfi azt mondta: amikor a kifutópálya felé kezdett futni, lelőttek mellette egy tálibot. A férfi szerint a gép azért indult el ilyen kevés emberrel, mert a pilóta el akarta kerülni azt a helyzetet, ami az amerikai géppel történt, amely felé több százan rohantak, és többen fel is kapaszkodtak rá.

A Kabulból mindössze hét emberrel visszatérő gép politikailag is nagyon kellemetlenül érintette a német kormányt főleg azután, hogy az amerikaiak azzal kerültek be a hírekbe, hogy egyetlen géppel 640 afgánt menekítettek ki. Az amerikaiak a rendkívüli helyzetben ezzel minden biztonsági rendszabályt megszegtek. Normális esetben ugyanis a C-17-es szállítógépen is csak oldalt beszíjazva ülhetnének emberek, ebben az esetben viszont a földre ültetve tudtak több száz embert elhelyezni. Nagy szerencse, hogy a gép végül simán szállt fel és le, és a repülés közben sem került légörvénybe, így senki nem sérült meg.

A németek aztán kiköszörülték a csorbát, és ezután több sikeres fordulót bonyolítottak le. A következő szállítógépen már 139 embert sikerült elhelyezni, egy újabb gép pedig 176 emberrel a fedélzetén szállt fel Kabulból. A gépek csak Taskentig mentek, ahonnan a Lufthansa járataival szállították tovább az embereket Németországba.

A következő napokban feltehetően újabb gépek érkeznek, és ezeket még jobban megtöltik majd. Szerda délutánig több mint 600 embert sikerült kimenekíteni.

A német kormány megadta a felhatalmazást a Bundeswehrnek az afganisztáni mentőakció végrehajtására, amelyben szeptember 30-ig 600 katonát vethetnek be a feladatra. Az akció költsége előreláthatólag 40 millió eurót tesz ki. Erre a német parlamentnek még a jövő héten rá kell bólintania. A német védelmi miniszter azt mondta: a cél az, hogy folyamatos légihidat építsenek ki, és mindenkit ki tudjanak hozni Afganisztánból, aki jogosult erre.

(Források: ARD, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Süddeutsche Zeitung, Bild)