Négy évig szajkózták, hogy minden jobb lesz, aztán rosszabb lett

2021. február 28. – 12:26

frissítve

Négy évig szajkózták, hogy minden jobb lesz, aztán rosszabb lett
Boris Johnson az Európai Unióval kötött kereskedelmi megállapodás aláírásakor 2020. december 30-án – Fotó: Leon Neal / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva
  • Január elsején életbe lépett az Európai Unió és az Egyesült Királyság közti kereskedelmi megállapodás, nagyrészt lezárult a britek politikai-gazdasági kilépése.
  • Ahogy arra számítani lehetett, az új szabályok nagy felfordulást okoztak a briteknél, és egyes félelmek szerint tartós károkat okozhatnak a gazdaságnak.
  • A halászok, a kisvállalkozók és a fogyasztók panaszkodnak, de a kormány szerint csak kisebb, átmeneti problémákról van szó.

„Azt hittük, hogy (a brexit) segíteni fog az ágazatnak, újra a britek kezébe adja majd a halászat irányítását. Átvertek minket” – panaszkodott január végén egy halász az északkelet-skóciai Peterheadben a dolgozó emberek megpróbáltatásai iránt mindig érzékeny Financial Timesnak.

Peterhead kapacitásait tekintve Európa legnagyobb halpiaca, ahol az Egyesült Királyság európai uniós kilépése előtt napi tízezer láda hal cserélt gazdát. Pár héttel a brexit után azonban a hely tök üresen tátongott: a kilépés miatt megnövekedtek az adminisztrációs költségek, a sok hirtelen változás logisztikai káoszt okozott, a halászhajók inkább az uniós kikötőbe futottak be, hogy megkerüljék a herce-hurcát. Az osztrigahalászok pedig egyáltalán nem tudtak eladni semmit, mert a britek a kilépéssel csak a korábbiaknál sokkal szigorúbb higiéniai szabályok mellett exportálhatnak élő tengeri állatokat – különböző kagylókat, rákféléket – az EU-nak, ezeket a feltételeket viszont nem tudják teljesíteni.

A halászok kálváriája jelképes ügy. Bár a szektor csupán a brit gazdaság egy százalékát adja, ez volt az egyik leghevesebb vitákat kiváltó téma tavaly ősszel, az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kereskedelmi kapcsolatairól szóló tárgyalásokon. Az EU-ban a halászat közösségi politika, amelyet a tagállamok között leosztott kvóták alapján szabályoznak. A brit halászok azt akarták, hogy a kilépéssel az uniós hajók eltűnjenek a brit vizekről, de az EU alkuereje erősebb volt: bár csökkenő kvóták mellett, de az európai halászok még legalább öt évig maradhatnak, miközben a nagyrészt exportra termelő, és eddig sem különösen prosperáló brit halászok csak megnövekedett költségek mellett tudják majd elérni régi piacaikat. 2016-ban, a brexitnépszavazás előtt a halászok hajós felvonulást tartottak a kilépés mellett; idén januárban Londonban tüntettek az brexitkampány egykori arca, a kilépést levezénylő Boris Johnson miniszterelnök és kormánya ellen.

A kilépésért tüntető angol halászok 2018-ban – Fotó: Chris J Ratcliffe / Getty Images

De ez csak egy a brit és a nemzetközi sajtóban a brexit negatív hatásairól megjelent kismillió anekdota közül.

A kormány szerint a gondok átmenetiek lesznek, és a szabadság megéri az átmeneti áldozatokat. Ugyanakkor a koronavírus-járvány által eleve gajra vágott brit gazdaságnak szakértők szerint hosszú távú károkat okozhatnak a kilépés egyes, a brit sajtóban váratlan jelenségként kezelt mellékhatásai, amelyeket egyébként ugyanezek a szakértők öt éve megjósoltak.

Kevesebb szabályozást akartak, több lett

A fent idézett anekdoták egy jelentős része abból fakad, hogy az EU és az Egyesült Királyság közti kereskedelmi megállapodást tavaly karácsony este sikerült elfogadni, a teljes szöveget pedig csak napokra rá tették közzé. Ennek ellenére a paktum újévkor életbe is lépett, emiatt a brit vállalkozásoknak gyakorlatilag semmi idejük nem maradt felkészülni az új szabályokra.

A megállapodás a gyors bevezetésből fakadó fejetlenségen túl is jelentősen növelte az EU-val kereskedő vállalkozások adminisztrációs költségeit. Az egyik ilyen nyűgöt a hazai hozzáadott-értékre vonatkozó szabályok jelentik: innentől csak olyan árukat lehet vámmentesen exportálni az EU-ba (vagy vámmentesen importálni onnan), amelyeknek egy bizonyos értékét az Egyesült Királyságban (vagy az EU-ban) állították elő. Ez sok olyan vállalkozásnak okozott meglepetést, amelyek az unión kívülről származó alkatrészekkel dolgoznak, vagy az unión kívül gyártatnak. Így például egyes, Kelet-Ázsiában gyártott ruhákat reexportáló brit divatmárkák nagyot buktak, de a hatások számos családi céget és kkv-t is súlyosan érintenek.

De azoknak is plusz adminisztratív költséget jelent a termékeik lepapírozása, akik egyébként megfelelnek a szabályoknak, és termékeik hozzáadott-értékének nagy része hazai. A brit cégeknek emellett külön regisztrálniuk kell és áfát kell fizetniük uniós piacaik adóhatóságainál, a növényi és állati termékekről (állat)egészségügyi igazolásokat kell kiállítaniuk, vámdokumentumokat kell kitölteniük, mindezt pedig egy járvány kellős közepén, annak minden egyéb logisztikai és gazdasági kihívásával együtt.

A problémák mértékét talán érzékelteti, hogy egy teherautónyi hal például 71 oldalnyi dokumentumot igényel az uniós exporthoz. Főként az online értékesítő kis- és középvállalkozások jártak rosszul a dologgal: egyesek szerint innentől száz font (kb. 41 ezer forint) alatti tételeket nem is érdemes fogadniuk az EU-ból, miközben az online kkv-k bevételeinek nagy része az ilyen, kisebb tételekből származik.

Egy angliai rákhalász cég kamionsofőrje adja át a szállítmány dokumentációját az országból való kilépés előtt egy vámügyintézőnek az angliai Weymouth kikötőjében 2021 januárjában – Fotó: Finnbarr Webster / Getty Images

Mindez különösen annak fényében ironikus, hogy a brexitpárti politikusok 2016 óta azzal kampányoltak, hogy a kilépés megszabadítja az Egyesült Királyságot a sok felesleges és túl bonyolult uniós szabályozástól. Hogy ez hosszabb távon így lesz-e (és ha így lesz-e, az jó lesz-e), azt 2021 februárjában természetesen nem lehet teljes biztossággal megmondani. Azt viszont igen, hogy rövid távon pont, hogy növekedtek a brit vállalkozók adminisztratív terhei, és az uniós piacra termelők esetében ez vélhetően a jövőben sem változik. A nagy dereguláció esélyeit pedig az is csökkenti, hogy az EU és az Egyesült Királyság közti gazdasági paktum külön szabályozza, hogy egyik fél sem áshatja alá a másik szabályrendszerét.

Csökkenő tendenciák

Bár a gazdaság állapotáról és a kereskedelem értékének változásáról szóló hivatalos statisztikák még nem jöttek ki, különböző adatfoszlányok alapján az anekdoták mögött mélyebb problémák állhatnak. A brit fuvarozók egyesülete szerint január harmadik hetében 68 százalékkal volt alacsonyabb az Európai Unióba szállított brit áru mennyisége, mint egy átlagos tavalyi héten, miközben az élelmiszeripari export 60 százalékkal esett az iparági lobbi szerint. A külföldről érkező kamionok nagyrészt üresen térnek vissza az Európai Unióba, miután kipakoltak az Egyesült Királyságban, míg korábban jellemzően a visszaúton is szállítottak árut.

A kormány ezzel szemben azt állítja, hogy bár januárban valóban tapasztaltak visszaesést, a forgalom februárban a tavalyi érték 98 százaléka volt. Azt is felvetik, hogy a januári visszaesés részben a brexitet megelőző betárazás eredménye: novemberben és decemberben a brit vállalkozások, tartva a kilépés esetleges logisztikai nehézségeitől, a szokásosnál jóval többet importáltak, emiatt viszont januárban az importigény csökkent. Mérsékelt optimizmust mutatnak a februári fuvarozói piaci folyamatok is, amelyek szerint a kereslet kezd helyreállni. Mindazonáltal ezek az adatok és a kormány állításai a vámon megforduló teherautók számára vonatkoznak, nem az exportált áru értékére és mennyiségére.

A kormányzat értékelésének az is ellentmond, hogy az üzleti hangulatot mérő, a beszerzésért felelős menedzserek megkérdezésével készített felmérések (úgynevezett beszerzésimenedzser-index) alapján bár a járvány a német, amerikai és francia cégeknél is megakasztotta az ellátási láncokat, a briteknél messze a legrosszabb a helyzet. Az átlag brit üzemnek 27 napot kell várnia beszállítóira, szemben a kéthetes francia és a 23 napos német értékkel. Ezért az IHS Markit piackutató szerint „szinte kizárólag a brexithez köthető felfordulás és a nemzetközi hajózási kapacitások szűkössége” okolható.

Feltorlódott kamionok a doveri kompkikötőnél 2020. december 31-én – Fotó: Gareth Fuller / PA Images / Getty Images

Hasonló eredményre jutott a brit iparszövetség hangulatjelentése is: a húsz éve rendszeresen publikált felmérés alapján a szigetország termelői most a legpesszimistábbak európai versenyképességüket illetően. Az ipari kamara hasonló felmérésében a megkérdezettek fele (túlnyomórészt kis- és középvállalkozások) számoltak be a brexithez köthető nehézségekről, ezért a kamara „egzisztenciális veszélyről” beszélt. Az Euler Hermes biztosító előrejelzései szerint idén 25 milliárd fontba kerül majd a brexit a brit exportőröknek, a kilépés ezzel önmagában 1,1 százalékkal csökkenti majd a GDP-t. (Bár ettől még a gazdaság a tavalyi recesszió fényében biztosan növekedni fog idén.)

Menekül a pénz, forr az északír levegő

De nem jobb a helyzet a szolgáltatási szektorban sem. Bár a beszerzésimenedzser-index szerint Európa legtöbb gazdaságában csökkentek a szolgáltatók külföldi megrendelései, a brit visszaesés a legnagyobb az IHS által értékelt fejlett gazdaságok közül.

Különösen látványos a legfontosabb brit szolgáltatási ág, a pénzügyi szektor lassú visszaesése. Tavaly decemberben a londoni tőzsde még messze a legfontosabb európai értékpapírpiac volt, de januárra forgalma 40 százalékkal csökkent, és Amszterdam után a második helyre esett vissza. Hasonló volt a zuhanás a jól jövedelmező eurós kamatlábcsere-ügyletek terén, ahol eddig London piaci részesedése 40 százalék volt, de januárra 10 százalékra esett. A 2016-os brexitszavazás idején még 94 ezer betöltetlen állás volt az ágazatban, idénre ez 16 ezerre csökkent. És nem arról van szó, hogy a munkahelyek betöltése miatt esett vissza a dolgozók iránti igény: a foglalkoztatás ezen időszakban szintén lefelé tendált a brexit előtt a brit adóbevételek tizedét adó Cityben.

A mostani gyors átrendeződéshez érdemes hozzátenni, hogy a londoni pénzügyi cégek egy átmeneti engedéllyel továbbra is hozzáférnek az európai piachoz. Ráadásul a pénzügyi szektor megnyitása az EU egyoldalú döntésén múlik majd, ha pedig a következő másfél évben hasonló tempóban menekül a pénz a kontinentális Európába, az nem használ a brit alkuerőnek.

A gazdasági gondok pedig politikai feszültségeket is felhevítettek, különösen Észak-Írországban, amely egy fából vaskarika megoldással gazdaságilag bent is maradt az EU-ban, meg ki is lépett. Hogy elejét vegyék az északír politikai feszültségek kiújulásának, Írország és Észak-Írország között nem jött létre olyan vámhatár, ahogy Nagy-Britannia és az EU között. Ennek érdekében azonban az északír országrész nagyrészt továbbra is az uniós gazdasági szabályokat követi, emiatt viszont egyes, Nagy-Britanniából érkező árukat, például a húst, tejtermékeket és halat át kell vizsgálni az északír kikötőkben.

Ez alól egy három-hathónapos átmeneti időszakra felmentést kaptak az északír szupermarketek, de a brexittel összefüggő logisztikai problémák miatt így is ellátási gondok alakultak ki, az árak az adminisztratív költségek miatt nagyot nőttek, az unionista politikai erők pedig a kikötők megfenyegetésével próbálták elejét venni az uniós szabályok bevezetésének.

Az pedig csak olaj volt a tűzre, amikor az Európai Bizottság az uniós vakcinahiány miatt január végén felvetette, hogy exportkorlátozásokat léptet életbe az EU-ban gyártott vakcinákra vonatkozóan, és a rendelkezés betartatása érdekében az ír-északír határon is ellenőrzéseket vezetne be. A felháborodás hatására az Európai Bizottság végül gyorsan visszakozott, de a lépés nem használt a bizalomnak a két fél között, és Ursula von der Leyen bizottsági elnök politikai kvalitásaival kapcsolatban is komoly kételyeket keltett.

Az importproblémák miatt üres polcok egy kifejezetten angliai termékeket árusító belgiumi üzletben 2021 januárjában – Fotó: Thierry Monasse / Getty Images

A remény hal meg utoljára

A londoni kormány ebben a helyzetben a vakmerőség és a cinizmus között egyensúlyozik. Bár elismerték, hogy a halászatban van „egy-két probléma”, nem tartják drámainak a helyzetet. Az EU-ba értékesítő cégeknek azt tanácsolták, hogy hozzanak létre uniós leányvállalatot, az adminisztrációs problémák miatt panaszkodók pedig „gondolkodjanak tízéves távlatban” Dominic Raab külügyminiszter szerint.

Boris Johnson és Raab még mindig azt hangoztatják, amit a brexitpártiak 2016-ban ígértek: az Egyesült Királyság a kilépéssel globális játékossá válhat, és rávetheti magát az unión kívüli gazdasági lehetőségekre. Ehhez persze idő kell szerintük, amit jelez, hogy míg az EU-nak 70 gazdasággal van kereskedelmi megállapodása, addig az Egyesült Királyság ebből csak 63-at tudott megőrizni.

Bár London szeretne szerződést kötni az Egyesült Államokkal, Joe Biden elnök nemrég közölte, hogy egyelőre nem tervez új megállapodásokat. A britek csatlakoznának a tizenegy kelet-ázsiai és amerikai állam által szignózott és hét által ratifikált, Átfogó és Haladó Megállapodás a Csendes-óceáni Partnerségért fantázianevű gazdasági paktumhoz is (a furcsa név oka, hogy az eredeti, Csendes-óceáni Partnerség nevű tervből 2017-ben Donald Trump amerikai exelnök kiléptette országát). Ugyanakkor minimum kérdéses, hogy a brit gazdaságnak mekkora perspektívát jelentene szövetségre lépni a jellemzően kisebb, nyolc-tízezer kilométerre lévő gazdaságokkal.

A globális Egyesült Királyság mindazonáltal egyelőre legfeljebb koncepció, miközben a brexit és a gazdaságot azzal párhuzamosan bénító koronavírus-járvány hatásai már nagyon is valósak. 2020-ban a brit GDP a járvány, illetve annak félrekezelése miatt 9,9 százalékkal csökkent, amely a legnagyobb recesszió volt az országban 1709 óta, és súlyosabb a francia, a német és az amerikai visszaesés mértékénél is.

A rövid távú kilátásokat javítja, hogy a jó ütemben haladó – viszont a második dózisokat az ajánlottnál jelentősen későbbre halasztó – oltási program beérése esetén, a korlátozások feloldásával beindulhat a gazdaság, és a tavalyi alacsony bázis miatt 2021 erős számokat hozhat. Andy Haldane, a jegybank vezető közgazdásza például úgy vélte, hogy gyorsan helyreáll majd a helyzet, mert „hatalmas mértékű, felgyülemlett pénzügyi energia vár arra, hogy felszabaduljon, mint egy rugó”.

Mások valamivel szkeptikusabbak, legalábbis ami a brexit hatásait illeti. „Idővel a vállalkozások meg fogják tanulni kitölteni az űrlapokat, de a több bürokrácia az új realitás, és a jövőben még több jön majd”, vélte Sam Lowe, a Centre for European Reform nevű londoni agytröszt elemzője.

Az első közvélemény-kutatások alapján a nép nincs meggyőződve a kormányzati optimizmusról. Egy független agytröszt, a British Foreign Policy Institute felmérése szerint a britek 27 százaléka ennél közelebbi, a visszalépés lehetőségét is tartalmazó kapcsolatot akart az EU-val, további 22 százalék a visszalépés perspektívája nélkül akar a mostaninál szorosabb viszonyt. A kialkudott megállapodással pedig csak 24 százalék volt elégedett.