Tényleg világelsők vagyunk a Covid-halálozásban? A végeredményt csak később hirdetik ki

2021. április 22. – 12:17

frissítve

Tényleg világelsők vagyunk a Covid-halálozásban? A végeredményt csak később hirdetik ki
Látogató egy budapesti temetőben halottak napja előtt 2020 októberében – Fotó: Mohai Balázs / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Egy összesítés szerint mostanra lakosságarányosan Magyarországon jelentették a világon a legtöbb koronavírusos halálesetet, de ezzel az adattal óvatosan kell bánni. Az országok alig-alig hasonlíthatók össze, mert különbözőképpen tartják nyilván a Covid áldozatait. Érdemesebb a többlethalálozást figyelni, azaz hogy mennyivel többen halnak meg egy évben az átlagos halálozási adathoz képest. Egy KSH-tanulmány szerint 2020-ban Magyarországon az uniós átlagnak megfelelően 14 százalékkal emelkedett a halálozás, idén márciusig pedig 15 százalékkal. Ebben a versenyben később hirdetnek végeredményt, sok ország kormánya magyarázkodhat majd a számok miatt. Több mint 25 ezer magyar elvesztése azonban mindenhogy sok: a vírus keményen tarol az amúgy is rossz egészségi állapotban lévő magyar lakosság körében.

Képzeljünk el egy olyan világbajnokságot, ami több mint egy éve zajlik, és amelyben az egyes országok csapatai saját szabályaik szerint adnak pontszámokat maguknak. Ebben a versenyben hol az egyik, hol a másik ország vezet. A végeredményt jó, ha egy év múlva lehet majd kihirdetni, és az nagy meglepetéseket fog okozni, mert a pontszámok utólag is módosulni fognak, ha a pontozóbírók végre egységes elvek alapján értékelik a versenyzőket.

A védekezés sikere

Nagyon leegyszerűsítve ezt lehet jelen pillanatban elmondani arról a „versenyről”, ami a világ országai között zajlik a koronavírus-halálozásokban. Ha azt nézzük, hogy egymillió lakosra számítva hány áldozatot szedett eddig a koronavírus, ebben a szomorú „világbajnokságban” jelenleg Magyarország vette át a vezetést Csehországtól (az első helyen valójában a 33 ezer lakosú Gibraltár áll, de ez nem vethető össze a két nagyobb országgal). Ez egy mérőszám, ami persze igenis mutat valamit, de a fenti önkényes pontozás és egyéb tényezők miatt egyelőre nem igazán alkalmas országok összehasonlítására és messzemenő következtetések levonására. Az pedig különösen nem mindegy, mire használjuk ezt a számot.

Ha szakemberekkel beszél az ember, mindenki rendkívül óvatos az ilyen Covid-halottstatisztikák értékelésénél. A kormányzati és az ellenzéki politika közben ezt a kérdést is szeretné a maga haszna szerint leegyszerűsíteni. Orbán Viktor például tavaly szeptemberben azt mondta:

„Én a halálozások számát nézem elsősorban. Tehát a védekezés sikerét Magyarország emberéletekben méri.”

Amikor a kormányfő erről beszélt, persze még jók is voltak a számok, az első hullámból nemzetközi összehasonlításban is jól jöttünk ki. A második és főleg a mostani harmadik hullám azonban szétrombolta ezt a teóriát. Az ellenzék most ebbe a mondatba belekapaszkodva a járványkezelés csődjéről beszél, a kormányszóvivő viszont most már egy másik statisztikát ajánl: nem önmagában a Covid-halálozást érdemes nézni, mert ezeket az országok különbözőképpen jelentik, hanem azt, hogy a korábbi évekhez képest mennyivel több ember halt meg nálunk, mint más országokban.

2020-as adatok alapján ebben az összehasonlításban Európában a középmezőnyben vagyunk: tavaly Magyarországon 8,9 százalékkal többen haltak meg az előző évhez képest, míg az első három helyen álló Spanyolországban, Olaszországban és Belgiumban 17-18 százalékkal nőtt a halálozás, a legjobban teljesítő Dániában, Finnországban és Lettországban pedig csak 1-2 százalékkal. Persze ezen eltérések okai is mélyebb elemzést igényelnek majd. Fontos lenne ugyanezt látni 2021-re is, hiszen nálunk a harmadik hullám soha nem látott napi halálozási csúcsokat döntött. A cikk második felében erről is olvashat.

Ki hogy számol?

Nézzük meg először azt, mi alapján is szerepelünk jelenleg az egymillió lakosra számított Covid-halálozásban a dobogós helyen. Ehhez azt kell tudnunk, hogy az egyes országokban kik is kerülnek be covidos elhunytként a statisztikába, mert ebben elég komoly különbségek vannak.

A járvány kezdete óta kérdés: kit is tekintünk a koronavírus áldozatának. Ha egy évek óta ágyhoz kötött, cukorbeteg, szív- és érrendszeri és emésztőrendszeri betegségekkel küzdő idős ember elkapja az influenzát vagy a koronavírust, akkor ő miben hal meg?

A különböző alapbetegségekkel küzdő, szívbeteg, tüdőbeteg, daganatos beteg idős emberek amúgy is legyengült szervezetét olyan mértékben meg tudja terhelni a vírus, hogy az amúgy is az élet és a halál határmezsgyéjén egyensúlyozó emberek végül a fertőzés elkapása után nem sokkal elhunynak. Sok esetben nehéz meghatározni náluk, hogy ha nem kapták volna el a vírust, akkor vajon még hány napig-hétig-hónapig maradtak volna életben.

Ez a teória tavaly tavasszal még inkább igaz lehetett, a mostani harmadik hullámban azonban egyre kevésbé az. Covid-osztályokon dolgozó orvosok beszámolója szerint ugyanis a vírus brit változata sokkal kiszámíthatatlanabb az eredeti, vuhani verziónál, és már sokkal inkább a középgenerációt sújtja. A vírus egészséges és fiatalabb emberek tüdejét és szerveit is képes olyan gyorsan tönkretenni, hogy már nem lehet megmenteni őket. Az ő esetükben sokkal egyértelműbb, hogy a Covid–19-cel együtt járó tüdőgyulladás vagy sokszervi gyulladás okozza a halált.

Magyarországon mindenkit a Covid áldozataként tartanak nyilván, aki a klasszikus tüneteket mutatja, vagy akinek a szervezetében kimutatták a koronavírust. A kormányszóvivőt idézve ez akár olyan extrém esetekhez is vezethet, hogy egy autóbalesetben elhunyt koronavírusos ember is bekerül a statisztikába (ugyanez a helyzet például Kanadában is). Ugyanígy felkerült egy időre a hivatalos elhunytlistába egy nyolc hónapos kisbaba is, aki valójában meningococcus fertőzés okozta vérmérgezésben hunyt el, de nála is igazolták a koronavírust.

Koronavírussal fertőzött beteget lát el egy orvos a Szent László Kórházban 2021. április 12-én – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Ne felejtsük ki közben a dolog másik oldalát se: főleg a járvány kezdetén sok koronavírusos haláleset kimaradhatott a statisztikából. Magyarországon kevés tesztet végeztek, és még most sem teljesítjük ebben a WHO ajánlásait. Aki tavaly egy idősotthonban hunyt el vagy az otthonában, és addig nem végeztek rajta Covid-tesztet, nem is boncolták fel, az bizony kimaradhatott a statisztikából. Mostanra már az a szakmai ajánlás, hogy csak igazolt Covid–19-fertőzött elhunyt esetében nem kell boncolást végezni. Javasolt viszont a vizsgálat a fertőzés gyanúja esetén, az igazolt Covid–19-betegek kontaktjainál vagy tisztázatlan alapbetegségnél és haláloknál. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Patológiai Tagozatának ajánlása most már azt is tartalmazza, hogy a nem kórházban elhunyt betegeknél is kell boncolást végezni, ha a háziorvos vagy a halottvizsgáló orvos ezt javasolja.

Nem vethetők össze a számok

A WHO már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az országok halálozási adatainak összevetését igencsak nehezíti az eltérő módszertan. A különböző országokban alapvetően kétféle módszerrel kerülnek a napi jelentésekbe a koronavírus áldozatai:

  • a klinikailag megerősített vagy valószínűsíthető esetek (amelyekhez nem feltétlenül szükséges pozitív teszteredmény);
  • csak a pozitív teszttel megerősített esetek.

A WHO az elsőt ajánlja, ezt a metódust használja Belgium, Kanada, Franciaország és Németország is. A klinikailag megerősített eseteknél a tipikus Covid-tüneteket veszik alapul (pl. láz, légzési nehezítettség, szaglásvesztés, tüdőgyulladás, akut légúti distressz szindróma – ARDS). Emellett igyekeznek körülhatárolni, hogy a halál a Covid–19 és nem más betegség (daganat, sérülés stb.) közvetlen következménye volt. A „valószínű” eseteket sem hasraütésszerűen sorolják be, annak is komoly kritériumai vannak. Ott a klinikai tünetek mellett az epidemiológiai körülményeket is mérlegelik, például azt, hogy az illető kapcsolatba került-e koronavírusos személlyel. Ez a módszer igyekszik kiküszöbölni a tesztelés bizonytalanságait.

Más országok ezzel szemben kizárólag pozitív laboratóriumi teszthez kötik a Covid-halálesetek nyilvántartását. Magyarország mellett ilyen például Ausztria, Olaszország, Hollandia, Spanyolország vagy az Egyesült Királyság. E két nagy csoporton belül is lehetnek azonban eltérések a módszertanokban. Ciprus, Görögország, Románia vagy Szerbia például úgy definiálja a koronavírusos halálesetet, hogy az klinikailag valószínűsíthető legyen, és laboratóriumban is megerősített. A magyar kormány képviselői többször utaltak Szlovákiára, ahol nálunk szűkebben értelmezik a covidos eseteket. Azok kerülnek be a halottstatisztikákba, akiknél a boncolás kimutatta, hogy a Covid okozta a halálesetet, például azért, mert összeomlott az illető légzése a fertőzés miatt. Szlovákia így is 9. a Covid-halálozási világranglistán.

Időben is elcsúsznak az adatok


Az adatok értelmezését és összevetését még jobban nehezíti, hogy igazából kétféle adatszolgáltatás van: az egyes országok nemzeti hatóságai naponta vagy hetente jelentenek covidos haláleseteket, másrészt ezeket jóval hosszabb átfutással külön dolgozzák fel az adott országok statisztikai hivatalai. Nálunk például a kórházak egy elektronikus felületen keresztül közvetlenül és naponta jelentik az operatív törzsnek a covidos haláleseteket. De itt is jellemzőek csúszások, amelyeknek adminisztratív okai vannak. A hétvégén vagy a hét hét első napjaiban általában kevesebb halottat jelentenek a kórházak, aztán megpróbálják behozni a lemaradást, és a halottak száma általában a hét közepére emelkedik meg. Az ilyen adattorlódások miatt eleve óvatosan kell kezelni minden „jelentősen emelkedett” vagy „jelentősen csökkent a halottak száma” kijelentést – érdemesebb a hétnapos mozgóátlagokat nézni. Egész más az adatok útja a Központi Statisztikai Hivatalhoz, majd pedig ezek megjelenése a KSH hivatalos kimutatásaiban – vezette le korábban a Szabad Európa. Itt többhetes csúszások lehetségesek. A halottvizsgálati bizonyítványokat először az anyakönyvvezetők kapják meg, akik kiállítják a halotti anyakönyvi kivonatot. A KSH-nak csak ezután küldik el ezeket a dokumentumokat. Ezt eddig postán tették meg, de most gyorsíthatja a folyamatot, hogy februártól ez a rendszer is elektronikussá vált. Még hosszabb idő, míg a halálokokra vonatkozó adatokat a KSH szakemberei elemzik, tisztítják, majd összeállítják a hivatalos hazai halálozási statisztikát. A 2020-as év részletes haláloki statisztikája várhatóan csak a nyár elejére készül el, így van ez minden évben.

A többlet többet mutat

Mindezen okok miatt maga a WHO is egy másik módszertant javasol, amelyet az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ is támogat. Ennek a számolásnak a lényege a következő: hetente nézzék meg lehetőleg korosztályonként, hogy mennyivel többen halnak meg a nem covidos évek átlagos halálozásához képest. Eben az esetben a pluszhalálozások számából, arányából lehet arra következtetni, milyen pusztítást végzett az egyes országokban a járvány.

A halottak elhelyezésére használt hűtőkonténer egy Fejér megyei kórház udvarán – Fotó: Olvasói fotó / Telex

A különböző országokban a halálozás csökkenése vagy növekedése és ennek mértéke elég összetett folyamatok eredménye. Mindenhol van egy állandó mértékű halálozás, amelyet jellemzően két esemény szokott nálunk is eltéríteni az átlagtól. Az egyik az évente jellemző influenzajárvány. Kovács Katalin és Pakot Levente 2020-as tanulmánya a 2009/2010 és a 2016/2017 közötti szezon adatait vizsgálta. Megállapításuk szerint voltak olyan évek (2012, 2017), amikor 4-5 ezerrel emelkedett az influenza miatti halálozás Magyarországon, máskor 2-3 ezerrel, de volt olyan év is, amikor csak 51-gyel (2015/16). A hét év átlagában 3376 volt az influenzának betudható többlethalálozás. A másik ilyen, átlagos halálozást növelő esemény a nyári hőhullám szokott lenni. Akkor is kimutathatóan többen halnak meg.

Tévedés azonban azt hinni, hogy a Covid hatása egyszerűen csak annyi, hogy további napi 200-300-zal növeli ezeket az összhalálozási adatokat. Amíg ugyanis az egyik esemény növeli a halálozást, közben más faktorok miatt a mortalitás csökkenhet.

Jelentős részben a Covid miatti korlátozásoknak, a maszkhasználatnak és a védőoltásoknak köszönhetően idén például konkrétan elmaradt az influenzajárvány. Senki nem tudja kiszámolni, hogy ez hány száz vagy hány ezer idős ember és szívbeteg életét kímélte meg 2020 végén és 2021 elején. Érdemes kalkulálni azzal is, hogy a kijárási korlátozások miatt kevesebben keltek útra, és ahogy a KSH számai mutatják, 2019-hez képest kb. 20 százalékkal csökkent a közlekedési balesetek száma, és 2020-ban 262-vel kevesebben haltak meg az utakon emiatt, mint az előző évben. Ezzel összefüggésben majd azt is figyelembe kell venni a „végeredmény” kiszámolásakor, hogy feltehetően a halálos sí- és szánkóbalesetek száma is csökkent.

De mi van a mérleg másik oldalán? Minden bizonnyal növeli a korábbi évekhez képest a halálozásokat, hogy tavasszal lényegében bezárták a kórházakat. Azóta sem egyszerű nem covidos ellátáshoz jutni, ami sok embert visszatart az orvoshoz fordulástól. Később lesz látható, hogy az elmaradt orvosi vizsgálatok vagy műtétek (elvileg azért csak a nem sürgős operációkat halasztották el) mennyivel emelték a halálozást. És itt még nem beszéltünk a hosszabb távú hatásokról: az idejében fel nem fedezett és nem kezelt daganatos és egyéb betegségek következményeiről. Még nem tudjuk azt sem, hogy a több otthon töltött időben hogyan alakult a halálos otthoni balesetek száma, amiben egy évben egyébként 1600-1700-an halnak meg. Vagy hogyan változott a párkapcsolati erőszak miatti gyilkosságok száma, és milyen hatással volt a bezártság, az elszigeteltség, a hozzátartozók, a munkahelyek, egzisztenciák elvesztése az öngyilkosságokra?

13,7 ezerrel többen haltak meg 2020-ban

Tóth G. Csaba, a KSH Népesedéstudományi Intézetének munkatársa egy nemrég megjelent tanulmányában az elmúlt évtized mortalitási folyamatait követve arra jutott, hogy a koronavírus-járvány nélkül 2020-ban 128,7 ezren haltak volna meg. Tavaly végül a valóságban 10,3 ezerrel többen haltak meg ennél. A számolás azonban nem ilyen egyszerű, mert mint említettük, 2020-ban viszonylag enyhe volt az influenzajárvány, ezért a modell is felülbecsülte a várható halálozást. A kutató szerint érdemesebb ezért a koronavírus megjelenésétől és első hivatalos halálos áldozatától (március 16.) végezni a számolást.

Március és december között így a többlethalandóság 13,7 ezer volt Magyarországon, ami összesen 14 százalékkal volt magasabb a korábbi átlagnál.

Ezen belül azonban százalékosan elég jelentős eltérések voltak: októberben 18 százalékkal, novemberben 61 százalékkal (!), decemberben 46 százalékkal többen haltak meg a korábbi évek átlagánál.

Ahogy Tóth G. Csaba írja, a 14 százalékos többlethalandóság éppen annyi volt, mint az Eurostat statisztikai adatközlésében szereplő 22 uniós tagország átlaga. A mutató Spanyolország, Lengyelország, Szlovénia, Belgium, Csehország és Bulgária esetében volt 20 százaléknál nagyobb, és Dániában, Finnországban, Lettország és Észtországban 6 százaléknál kisebb.

Ez egy kutató részletes számítása. A Központi Statisztikai Hivatal egyszerűbb összehasonlítást végez: szimplán a 2019-es és a 2020-as többlethalálozásokat hasonlította össze. Ez látható a fenti grafikonon.

2021 durvább lesz?

Mindkét esetben felvethető persze, hogy épp a súlyos magyarországi harmadik hullám számai hiányoznak az összevetésből. Ehhez előbb annyit jegyezzünk meg, hogy más országokban viszont épp az első vagy a második hullám volt sokkal súlyosabb, így a „végeredményhez” ezzel még mindig nem jutunk közelebb.

A KSH adatai szerint év első 11 hetét nézve (március 21-ig) Magyarországon 15 százalékos emelkedés volt tapasztalható a halálozási adatokban.

Windisch László, a Központi Statisztikai Hivatal alelnöke az Indexen megjelent cikkében még a 10. heti adatok ismeretében azt írta: az EU négy tagállamában ebben az időszakban 30 százalék feletti a halálozási többlet (Szlovákia, Csehország, Portugália és Lettország), 20 és 30 százalék közötti hat országban (Litvánia, Észtország, Szlovénia, Lengyelország, Bulgária, Luxemburg). Ezzel az uniós rangsor első, kedvezőbb feléhez tartozik Magyarország. Ennél alacsonyabb halálozási többlet hat országban (Spanyolország, Németország, Ausztria, Svédország, Málta) mutatható ki, három tagállamban (Finnország, Belgium és Ciprus) pedig csökkent a halálozás.

A többlethalálozás számítása megmutathatja azt is, mennyire sikerült az egyes országoknak az eltérő statisztikai módszertanaikkal alul- vagy éppen túlmérni a Covidban elhunytak számát. Vajon mekkora a különbség a többlethalálozások mértéke és a hivatalos Covid-statisztikákban szereplő számok között? Korábban a KSH elnöke közölte: a magyarországi koronavírus-jelentések a nyugat-európai országok többségéhez hasonlóan elég jól jelezték a járvány áldozatainak számát. Nálunk éves szinten csak 12 százalékkal volt magasabb a többlethalálozás annál, mint amit a járványstatisztika alapján várhattunk. Ezzel szemben

Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában több mint kétszer annyi volt a többlethalálozás tavaly, mint a koronavírus hivatalos áldozatainak száma.

Erre a különbségre valami magyarázatot kell majd találniuk az adott kormányoknak. Oroszországban még érdekesebb lesz ez a helyzet, ha megjelennek a hivatalos adatok a 2020-as összhalálozásról, mert becslések szerint ott a valóságban akár hatszor annyi halálos áldozata is lehetett a járványnak, mint amennyit a hatóságok hivatalosan bevallottak.

Mi befolyásolja a halálozást

Itt ismét tetten érhetők az eltérő módszertanokból fakadó különbségek. Az Economist korábbi elemzése szerint azokban az országokban, ahol szigorúan a pozitív teszteredményhez kötötték a covidos halálozások nyilvántartását, a teljes túlhalálozás aránylag alacsonyabb hányadát mutatják a koronavírusos esetek. Olaszországban például tavaly májusig a többlethalálozásoknak csak a felét, Hollandiában 60 százalékát, az Egyesült Királyságban pedig 77 százalékát tulajdonították a Covid–19-nek. A halálozási statisztikákat a szélesebb körű klinikai tünetek alapján vezető országokban egészen mások voltak ezek az arányok: Belgiumban konkrétan a Covid–19-nek tulajdonított halálozások száma magasabb volt, mint a többlethalálozás, Franciaországban pedig a 95 százalékát tette ki.

Bármilyen számolási módot is nézünk, Magyarországon nagyon sokan haltak meg a koronavírussal összefüggésben. Ennek okait részletesen elemezni kell majd. Az erősen leegyszerűsítő és politikai eszközként alkalmas magyarázat szerint csődöt mondott a magyar járványkezelés, csődöt mondtak a kórházaink, mert hiába volt elég lélegeztetőgép, ha nem volt elég szakképzett személyzet a betegek szakszerű felügyeletére az intenzív osztályokon. Még aggasztóbbak azok a jelzések, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos helyeken nem volt megfelelő szaktudás a lélegeztetőgépek kezeléséhez, és ezért 95 százalék volt a halálozás a lélegeztetett betegeknél (az Országos Kórházi Főigazgatóság szerint „csak” 80 százalék).

Ilyen mennyiségű súlyos beteg egy időben való ellátására azonban sem a magyar, sem más egészségügy nem volt felkészülve.

Ha valaki azt állítja, hogy a magyar egészségügy alacsony színvonala okozta a magas halálozást, akkor ehhez azt is meg kellene magyaráznia, hogy mi okozta a magas mortalitást az olyan kifejezetten fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban, mint Belgium, az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok.

A végeredmény kihirdetésekor, az összkép összeállításakor azt is elemezni kell, hogy miért volt sikeres a járvány elleni védekezésben a legtöbb távol-keleti ország, Dél-Korea, Thaiföld, Szingapúr, Malajzia vagy Kína.

És össze kell majd vetni a végső Covid-halálozási ranglistát azokkal a rangsorokkal is, amelyek az egyes országok egészségügyi rendszerének hatékonyságát és a lakosság egészségi állapotát mutatják. A magyar lakosság rossz egészségi állapota közismert – több egészségügyi mutatóban sajnos a világranglisták élén állunk: egészségtelenül élünk, egészségtelenül táplálkozunk, sokat dohányzunk, sok az elhízott, nem szűrjük ki időben a daganatos és egyéb betegségeket, amelyekkel évente több ezer ember életét lehetne megmenteni vagy meghosszabbítani. Ha egy járvány egy ilyen társadalmat talál el, ne csodálkozzunk, hogy több lesz a haláleset is.