Az ország, ahol egy év alatt harmincan haltak meg a járvány miatt, és QR-kóddal is harcoltak ellene

2021. április 07. – 20:10

frissítve

Az ország, ahol egy év alatt harmincan haltak meg a járvány miatt, és QR-kóddal is harcoltak ellene
Fotó: Avramenko Polina

Másolás

Vágólapra másolva

Egy magyar egyetemista tavaly januártól egy évig Szingapúrban tanult és dolgozott, és az egypártrendszerű városállamban élte át a koronavírus-járványt. Az 5,7 millió lakosú országban mostanáig mindössze 30-an haltak meg a Covid–19 miatt. Bánki Dávid gyors és hatékony védekezésről, folyamatos QR-kódos nyomon követésről, áttekinthető kormányzati kommunikációról, piros ruhás utcai ellenőrökről és ételosztó robotokról mesélt a Telexnek.

Szingapúrt tavaly az egyik mintaországként emlegették a koronavírus elleni harcban. A Budapestnél mindössze egyharmaddal nagyobb területen fekvő, 5,7 millió lakosú városállamnak valóban imponálók az eredményei. Az elmúlt egy évben mindössze 60 ezer fertőzöttet regisztráltak, pedig végig sok tesztet végeztek. Különösen hihetetlen, hogy tavaly március óta – nem tévedés – összesen 30 halálos áldozatot regisztráltak Covid–19-cel összefüggésben.

A magyar helyzettel lakosságarányosan összehasonlítva ez úgy néz ki, hogy nálunk az egymillió lakosra jutó halálesetek száma 2292, Szingapúrban pedig 5.

A távol-keleti városállamban nem pusztított a vírus brit mutációja, szigorú intézkedésekkel sikerült megakadályozni a gyorsan terjedő variáns elszabadulását, így nem alakult ki a harmadik járványhullám. Még egy összehasonlítás: nálunk nem egészen 500 ezer tesztet végeztek 1 millió lakosra számítva, ott ennek mintegy háromszorosát, 1,4 milliót.

A két országot persze több szempontból sem lehet összevetni egymással: Szingapúr a világ egyik legfejlettebb országa, magas színvonalú az egészségügy, a lakosság egészségi állapota világviszonylatban az első helyen áll (a Bloomberg listáján 145 ország közül Szingapúr az 1., Magyarország az 54.). Az országban gyakorlatilag egypártrendszer van, és városállam jellegénél fogva jóval egységesebben is irányítható, mint egy 93 ezer négyzetkilométeres ország.

A maszk a helyi kultúra része

Bánki Dávid az elmúlt egy évben Szingapúrban tanult és dolgozott, néhány hete érkezett vissza Magyarországra. Amikor tavaly januárban megérkezett a nyüzsgő metropoliszba, még ott sem lehetett sokat hallani az új vírusról. A városállamban minden működött, Dávid rendszeresen bejárt az egyetemre.

Fotó: Avramenko Polina
Fotó: Avramenko Polina

A helyzet akkor kezdett el megváltozni, amikor január 25-én elkövetkezett a kínai holdújév, az ottani legnagyobb ünnep. Szingapúr lakosságának 75 százaléka kínai etnikumú, és ilyenkor jellemzően sokan útra kelnek. Ebben az időben már sokan hordtak maszkot az utcán és a tömegközlekedésben, mondta Dávid. Februárban még el tudtak utazni turistaként Malajziába, de akkor már ők is maszkot viseltek a legtöbb helyen. Magyarországi ismerőseik meg is voltak döbbenve, amikor a közzétett képeiken maszkban látták viszont őket, és azt kérdezték tőlük: ott már ennyire durva a helyzet?

A helyzet azonban nem volt durva. A helyiek teljesen természetesnek vették, hogy jobb az elővigyázatosság, és Dávid se igazán tartott a vírustól:

Akkor még nem látszott, hogy ez mennyire veszélyes. Azt tudtam, hogy jobb nem elkapni. Ott egyébként a helyi kultúra része, hogy ha valaki köhög, náthás, akkor maszkot visel, hogy ne fertőzze meg a többieket.

Sokat tanultak a SARS-ból

Az első esetek megjelenése után Szingapúrban tavaly márciusban rendeltek el komolyabb lezárásokat, és ezek onnantól hosszú ideig is tartottak: nem hetekig, hanem hónapokig. Dávid úgy látta: Szingapúr sokat tanult a 2003-as SARS-járványból, amelyet szintén egy koronavírus-variáns okozott, és amelyben 238 ember fertőződött meg és 33 halt meg Szingapúrban (14 százalékos volt a halálozási ráta). Tudták, hogy nem árt az óvatosság a kiszámíthatatlan vuhani koronavírussal (SARS–CoV-2) sem, amelyet a korábbi járvány újabb felvonásának tekintettek. Egyértelmű volt, hogy gyors és szigorú korlátozó intézkedések szükségesek, és technológiai fejlettségük miatt is fel voltak készülve a mindennapi élet hosszabb ideig tartó „jegelésére” – mondta Bánki Dávid.

Fotó: Avramenko Polina
Fotó: Avramenko Polina

A lezárások több okból sem okoztak súlyos fennakadásokat a mindennapi életben, a gazdaságban vagy az oktatásban.

A házhoz szállítás mint iparág Szingapúrban nem a mostani koronavírus-járványban kezdett el felfejlődni, hanem már bőven a Covid előtt is úgy zajlott az élet, hogy az ember bármit bármikor házhoz szállíttathatott, nemcsak az ételt, de minden szükséges használati cikket

– mesélte Dávid. Szinte az egész városállamban van szélessávú, gyors internet, így nem volt akadály az átállás a home office-ra és az otthoni tanulásra sem. Az országban szinte mindenki rendelkezik okoseszközökkel, de azoknak a családoknak, amelyek ehhez szociális helyzetüknél fogva nem jutottak hozzá, az állam adott segítséget, hogy a gyerekek ne maradjanak le a tanulással. Dávid szerint rendkívül fontos volt a lakosság fegyelmezettsége, szabálykövetése és a kormány gyors és hatékony kommunikációja is.

Robot osztotta az ételt a munkásszállók lakóinak

A vírus Szingapúrban jellemzően nem az idősotthonokban, hanem a munkásszállásokon kezdett el terjedni. Az országban több mint 100 ezer indiai, bangladesi, indonéz munkás él és dolgozik az építőiparban, a metró- és útépítéseken. Őket hatalmas munkásszállásokon vagy konténerekből álló telepeken helyezik el. Ezekkel a munkásokkal nem is nagyon lehet találkozni a helyi tömegközlekedésben, külön szállítják őket a munkahelyükre és vissza a szállásukra. Egy-egy ilyen szálláson gyakran 8–12 ember lakik egy nagy szobában, ami egyrészről sajnos a táptalaja volt a vírus terjedésének, másrészről viszont a kezdeti, szórványos fertőzési gócokat könnyen el lehetett különíteni, gyors és hatékony kontaktkutatást lehetett végezni.

Ezeken a tömegszállásokon lehetetlen volt megvalósítani a társadalmi távolságtartást, cserébe viszont nagyon sokat teszteltek, hogy azonosíthassák a fertőzötteket. Később aztán a hatóságok több ilyen helyről kiköltöztették a munkásokat, és katonai bázisokon, lakóhajókon vagy a Singapore Expo hatalmas kiállítási csarnokában helyezték el őket. Utóbbi helyen plexivel elválasztott szálláshelyeken lakhattak, kaptak internetet, az ételt robotok osztották ki nekik – mesélte Dávid. Robotokkal máshol is lehetett találkozni. Dáviddal egy parkban jött szembe egy gép, és arra biztatta, hogy közösen győzzék le a Covidot.

Fotó: Avramenko Polina
Fotó: Avramenko Polina

Az ország lezárása, a társadalmi kapcsolatok minimalizálása gyors és határozott volt. Mindenkit hazaküldtek, hogy otthonról dolgozzon, alig voltak kivételek. A gyors cselekvést segítette, hogy a felvilágosult egypártrendszerben az államnak szinte az összes nagy cégre van befolyása, így a zárlat elrendelésekor egyszerre tudták érvényesíteni a szabályokat a nagy közműcégek, a telekommunikációs cégek vagy a szingapúri légitársaság dolgozóira.

Mindenki kapott egy lázmérőt

A járvány márciusi szingapúri megjelenésekor még nem voltak olyan szigorúak az intézkedések. Dávid akkor az egyetemtől azt a tájékoztatást kapta, hogy lehetőleg maradjon otthon, ha pedig el kell mennie, akkor viseljen maszkot és fertőtlenítse a kezét. Láthatóan az egész ország fel volt készülve a járványra, mert volt elegendő maszk, és bárhova ment, mindenhol volt kézfertőtlenítő is (emlékezhetünk, Magyarországon tavaly tavasszal mindkettő hamar hiánycikké vált).

Nem rendeltek el éjszakai kijárási tilalmat, de számos olyan intézkedést hoztak, amelyekkel korlátozni tudták az utcai csoportosulásokat. A járvány elleni védekezés jegyében nagyon hamar szalagokkal zártak le a tömegközlekedésben minden 2-3. ülést, a nyilvános vécékben lezártak minden második piszoárt, a köztereken, bevásárlóközpontokban kétóránként fertőtlenítették a fémkorlátokat vagy a mozgólépcső gumiszalagját. A parkokban lezárták a padokat, a szabadtéri sporteszközöket. Egyedül azt engedték meg, hogy az ember sportolási céllal biciklizzen vagy fusson a parkban. Az utcákon és a parkokban piros ruhás ellenőrök (safe distance ambassador) jelentek meg, akik a társadalmi távolságtartásra vonatkozó szabályok betartására figyelmeztették az embereket. Ők első lépésben csak megkérték az embereket a szabályok követésére, például arra, hogy ne álljanak túl közel egymáshoz, vagy hogy ha csak olvasgatnak a parkban és nem sportolnak, akkor semmi keresnivalójuk ott, de később már „repkedtek a büntetések” – mondta Dávid.

Fotó: Bánki Dávid
Fotó: Bánki Dávid
Fotó: Avramenko Polina
Fotó: Avramenko Polina

Dávid márciusban még Thaiföldön is volt. Amikor visszatért Szingapúrba, akkor még nem rendeltek el szigorú karantént, csak azt írták elő neki, hogy 10 napig maradjon otthon és folyamatosan jelentkezzen be online. Az egyetem minden hallgatójának rögtön küldött egy lázmérőt. Dávidnak naponta kellett otthonában mérni a lázát, az eredményeket pedig egy applikációban kellett rögzítenie.

Dávid szerint az első pillanattól kezdve nagyon jól szervezett volt a központi kormányzati kommunikáció is. A kormány különböző online felületeken értesítette a lakosságot a legfontosabb információkról. Dávid WhatsAppon iratkozott fel egy telefonszámra, és onnantól minden nap kapott angol nyelvű összefoglalót a telefonjára a helyzet állásáról.

Csak semmi pánik!

A központi tájékoztatásban külön kezelték a külföldről behurcolt fertőzéses eseteket, a munkásszállókon regisztrált fertőzéseket és a helyben megfertőződötteket. Dávid telefonjára tömör, közérthető, emojikkal ellátott üzenetek érkeztek a kormányzattól a különböző korlátozó intézkedésekről. Arra egy külön üzenetben hívták fel a figyelmét, hogy nem kell pánikba esni, van elég élelmiszer az országban, és nem szabad bedőlni a neten terjedő ellenőrizetlen információknak.

Annak, hogy az országban alapvetően korlátozzák a politikai véleménynyilvánítást, Dávid szerint a járványhelyzetben egyetlen haszna volt: nagyon átlátható volt a tájékoztatás, a nyilvánosság előtt nem zajlottak viták, a hírportálok nagyon tárgyilagosan számoltak be a helyzetről, és főként praktikus, jól hasznosítható információkat közöltek. Európai szemmel azért furcsa volt, amikor a helyi média úgy igyekezett példát statuálni, hogy akár a személyiségi jogokat is sértő módon számoltak be egy külföldi társaság tagjairól, akik a korlátozásokat megsértve söröztek egy helyen. A külföldiek büntetése az volt, hogy a vízumukat elvették, és kiutasították őket Szingapúrból.

Fotó: Avramenko Polina
Fotó: Avramenko Polina

Minden szingapúrinak ma is használnia kell a telefonjával a QR-kódos azonosítást, bárhova megy is. Ha belép egy plázába, először az ottani bejáratnál kell becsekkolnia, majd ha a bevásárlóközpontban még bemegy a McDonald’sba, akkor ott is. Becsekkolni nemcsak mobillal lehet, hanem a személyivel, amin szintén szerepel egy QR-kód, és a főleg az idősek nyakában lógó tokenekkel is.

Mindennek csak az az értelme, hogy ha a hatóságok valahol fertőzést regisztrálnak, a QR-kódok alapján azonnal értesítést kap mindenki, aki az adott időben ott volt.

Az értesítésben az szerepel, hogy olyan helyen tartózkodott, ahol fertőzött személy is jelen volt, maradjon otthon egy ideig, és figyelje, hogy megjelennek-e a tünetek.

Hotelkarantén

Szingapúrban tavaly tavasszal a járvány kezdetén sikerült is megfékezni a tömeges fertőzéseket. Tajvanhoz vagy Dél-Koreához hasonlóan azonban április–májusban szálltak el kicsit a számok. Ez elsősorban annak volt betudható, hogy a határok nyitva voltak, és a fertőzés utánpótlását nagyrészt külföldről hurcolták be. A fertőzéseket a nyár végére sikerült leszorítani. Ezután már újabb hullámról nem is beszélhetünk, még ha idén januárban enyhén ismét emelkedett is az új fertőzöttek száma.

A veszélyesebb brit variáns behurcolását azzal sikerült megakadályozni, hogy az országba ma is csak rendkívül szigorú feltételek mellett lehet beutazni üzleti céllal. Aki külföldről érkezik, annak egy hotelben kell kéthetes karanténba vonulnia – a kormány ezzel az intézkedéssel is igyekszik életben tartani a szállodaipart. Az érkezőknek fejenként 2000 szingapúri dollárt kell fizetniük, ami kb. 450 ezer forint. A másik lehetőség az úgynevezett business bubble hotel, amelyben az érkező üzletemberek egy Covid-teszt elvégzése után egy Covid-biztos tárgyalóhelyiségben beszélgethetnek egy üvegfalon keresztül helyi partnereikkel, majd a tárgyalás után haza is utazhatnak.

Fotó: Avramenko Polina
Fotó: Avramenko Polina

Dávid úgy látta, a helyzet enyhülése után tavaly ősszel nagyon óvatos volt a nyitás. A hatóságok itt is racionálisan cselekedtek, és folyamatosan adaptálódtak a helyzethez. Amikortól például már lehetett menni a strandokra, hamar tumultus alakult ki, ezért ott is bevezették a QR-kódos azonosítást. Csak korlátozott számú embert engedtek be a strandra, és nekik 3 óra múlva ki kellett jönniük, hogy az utánuk következők is strandolhassanak.

Dávid márciusban jött vissza Magyarországra. Egy év szingapúri tartózkodás után két dolog volt igazán furcsa számára. Míg Szingapúrban létszámkorlátozásokkal ugyan, de nyitva vannak az üzletek, a vendéglátóhelyek, zajlik a közösségi élet, Magyarországon minden zárva van. Ahhoz képest viszont, hogy milyen súlyos a helyzet itthon, Dávid számára különösen furcsa, mennyire nem tartják be a szabályokat az emberek. Nem hordanak maszkot, nagyobb csoportok gyűlnek össze a parkokban, és senki nem szól rájuk, hogy ez így nem jó.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!