Orbán nem látta novemberben a bajt, de nem is állított ilyet

Orbán Viktor heti rendszerességgel adja a Kossuth Rádiónak interjú formában megfogalmazott nyilatkozatait, amelyek azután hivatkozási alappá válnak akár érvként, akár ellenérvként vele szemben.

Az egyik ilyen visszatérő elem a március 14-én adott kormányfői nyilatkozatból a „már novemberben láttam, hogy nagy a baj”. Ha már akkor látta Orbán – így a számonkérés –, hogy a járvánnyal nagy a baj, akkor ugyan miért indított nemzeti konzultációt a nyitásról?

Orbán azonban akkor nem a járványhelyzetről beszélt, hanem arról, hogy azt látta novemberben, hogy a nyugati vakcinabeszerzéssel lehet nagy a baj, ezért rendelt keletről, kínai és orosz vakcinát is.

Az újranyitásról beszélve is a bizonytalanságról szólt ugyanekkor: nemcsak azt mondta, hogy nem látja a jövőt, hanem, hogy novemberben sem látta.

„Ha van valaki, aki vállalkozik arra, hogy ezt megmondja, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is. Tehát azt kell mondanom, hogy senki sem, vagy nagyon kevesen gondolták, mondjuk, novemberben, amikor a második hullám erőre kapott, hogy nem lesz elég a második hullámot megállítani, lesz egy harmadik is. Ugye, ezt a mutánsok okozzák.”

Amikor láthatott volna, sem látszott, hogy lát

Azt tehát nem állította, hogy novemberben előre látta a járványhelyzet romlását, bár a fentebbi idézet vége már kérdésre ad okot. Arra, hogy a vírus variánsairól szóló bejelentésekre miért nem nyomta meg a kormány a vészcsengőt hamarabb.

A variánsok kockázatáról Müller Cecília már január 13-án beszélt, Orbán viszont még február 5-én is arról, hogy ideje az újranyitásról konzultálni:

„Ez azért fontos, mert fordulóponthoz érkeztünk. Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most mi támadunk, és a vírus védekezik... Most, amikor nyitni kell, február közepe és március eleje között lesz olyan két hetünk, amikor egy gyors online konzultációval begyűjthetjük az emberek véleményét a nyitás különböző izgalmas és nehéz kérdéseiről.”

Pedig az országos tisztifőorvos az operatív törzs tájékoztatóin ezután is szólt a brit vírusvariáns veszélyéről, majd február 18-án a harmadik hullám kezdetéről beszélt. Ehhez képest épp aznap indult az újranyitásról szóló nemzeti konzultáció.

Ha a kormányfő novemberben nem is látta – és nem is állította, hogy látta – a járványhelyzet alakulását, február közepén a szakemberek nyilatkozatai alapján már látható volt, hogy a helyzet rosszabbodik, ami a márciusi fertőzési és halálozási csúcsokban meg is mutatkozott.

De Orbán járványkommunikációja csak február utolsó napjaiban változott meg. A kormány szakemberek nyilatkozataihoz képest késői reakciójáról itt olvashat bővebben.

És március végére sem látszik az enyhülés, ahogyan azt a kormányfő – megint csak a Kossuth rádióban – elismerte, mondván, a járvány minden korábbinál erősebben terjed. „Nem az a kérdés, hogy mikor érjük el a csúcsot, hanem milyen gyorsan indulunk onnan lefele” – mondta. Igaz, ez is optimista kicsengés volt – azt sejtetve, hogy egy ideig, ha magasan is járnak a számok, nem súlyosbodik tovább a járvány –, márpedig az aznapi 275 halálos áldozat után három nap csökkenés után az egy nap alatt regisztrált halálesetek száma március 30-án 274-re nőtt. Igaz, akárcsak tavaly, az első hullám idején, úgy a helyi maximumot Orbán ismét eltalálta: március 26-án tetőzött a napi fertőzések száma – 11 265-tel, ami egyébként nem hangzott el az interjú formájú nyilatkozatban –, azóta ez valóban folyamatosan csökkent, csütörtökön 4609 volt. Persze, ez is megítélés kérdése: március 30. ismét rekordot döntött a kórházban kezeltek száma.