Karikó Katalin: Talán sosem derült volna ki, mi van bennem, ha nem hagyom el Magyarországot

Talán sosem derült volna ki, mire vagyok képes igazán, ha nem költözöm el Magyarországról – mondta Karikó Katalin, a Pfizer/BioNTech-vakcina szabadalmát kidolgozó kutató az Európai Parlament szerdai online sajtószemináriumán. A nőnapra szervezett eseményen női vezetők számoltak be a járvánnyal összefüggő tapasztalataikról, és arról, hogy hol tart szerintük a nemek közötti egyenlőség a környezetükben.

„Elképesztő változásokat hozott a koronavírus-járvány – ez a válság pedig egy női válság” – mondta Evelyn Regner, az EP nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságának elnöke. „Az ápolók, az orvosok és a tanárok megnövekedett terhei miatt minden eddiginél több munkát végeztek a nők ebben az időszakban.”

A válság szerinte megmutatta azt is, hogy a nők erős vezetők, azonban így is rengeteget kell küzdeni a szexizmus és a sztereotípiák ellen: „Már az iskolás korban meg kell tanítani a gyermekeknek, hogy a fiúk és a lányok, a férfiak és a nők egyenlőek.” Regner szerint „szégyen, hogy még mindig arról kell beszélnünk, hogy elérhetjük-e a jogegyenlőséget”, utalva ezzel a lengyel kormány abortuszellenes törvényeire, valamint a nők védelmét célzó Isztambuli Egyezményre, ami ellen tiltakozik a magyar és a lengyel kormány is – erről itt írtunk bővebben.

Legalább annyi nő akarta megkeseríteni az életem, mint ahány férfi

Az mRNS-vakcinák alapját adó szabadalom kifejlesztője, Karikó Katalin a gyerekkoráról is beszélt a szerdai panelbeszélgetésen:

„Egyszerű családunk volt, egyszerű házban éltünk, nem volt se folyóvíz, se tévé nálunk. De az nagyon fontos volt, hogy jó tanáraink voltak: tanítottak nekünk a kristályokról, a kémiáról, és tulajdonképpen ez vonzott engem is a tudományos pályára.”

Mint mondta, a szüleinek nem volt érettségijük, de fontosnak tartották a gyerekük továbbtanulását: Karikó a nyári táborokban is a kémiát tanulta, és az érettségiig is mindenben segítették a tanárai. „Nagyszerű volt az egyetemi élet, majd a szegedi kutatóintézetben kezdtem el dolgozni, és már az egyik első projektemben is az RNS-kutatással foglalkoztam. Nagyon fontosnak éreztem azt, amit csinálok, és azt, hogy ez majd milyen hatással lesz mások életére.” A projekttel viszont itthon nem tudott tovább haladni, ezért 1985-ben elhagyta Magyarországot:

„Nem volt egyszerű áttenni az életemet Amerikába. Szerettem Magyarországon élni, de azt éreztem, többre is képes lennék. (…) Kellett egy környezetváltozás ahhoz, hogy magasabbra jussak. Ahogy ez a mesékben szokott lenni: el kell menni világgá, és ki kell próbálni, hogy meddig juthat az ember, mi van bennünk? Ha otthon maradtam volna, akkor ez talán sosem derül ki.”

Eleinte Nyugat-Európa más nagyvárosaiban próbálta ki magát, majd a nyolcvanas években az Egyesült Államokba költözött, és 1989-ben jutott el a Pennsylvaniai Egyetemre: „Akkoriban mindenki a DNS-ekkel foglalkozott – én meg kakukktojásként az RNS-t kutattam.” Sokáig viszont itt sem sikerült folytatnia projektjét az RNS-molekulák formálásával, sőt, 2013-ban az egyetem nem újította meg az állását.

„Hogy őszinte legyek, azt éreztem, hogy legalább annyi nő akarta megkeseríteni az életemet, mint ahány férfi.”

Ennek ellenére Karikó a karrierje során leginkább azzal foglalkozott, hogyan tud tovább és tovább dolgozni az akadályok ellenére: „Még a gimnáziumban kaptam egy könyvet a tanáromtól, aminek az volt a címe: Hogyan éld az életed stresszmentesen? Azóta is csak arra fókuszálok, hogy merre tudok én tovább menni, nem pedig arra, mit mondanak mások. Nem szabad ilyesmire pazarolni az energiáinkat, (…) úszni kell tovább és tovább, különben elsüllyedünk.”

Karikó szerint nagyon fontos szerepe van a koronavírus-járványban a tanároknak, a bevándorlóknak és az egészségügyi dolgozóknak is, akik „itt az igazi hősök, hiszen kockára teszik az életüket is”. A kutató optimista az oltásokkal kapcsolatban, és reméli, hogy az Egyesült Államokban a nyár végére, ősz elejére visszatérhet a normális élet. Arról persze egyelőre nagyon keveset lehet tudni, hogy meddig tart a vakcina hatása: „Azt tudjuk, hogy legalább hat hónapos védettséget ad a vakcina, azonban még egy évet kell várni arra, mire láthatjuk, hogy mennyi ideig tart ki még a védettség. Ha nem fertőződnek meg az emberek, akkor nem kell belőle új adag.”

A nemek aránya egyébként a BioNTechnél elég kiegyensúlyozott Karikó szerint, sőt, „úgy tudom, hogy a cégnél még a vezető pozíciókban is több nő dolgozik, mint férfi”. Szerinte fontos, hogy a férfiak és a nők együtt dolgozzanak a tudományban, hiszen a nők gyakran más szemszögből látnak egyes dolgokat, ez pedig előrébb lendítheti a kutatások eredményeit.

Minden lánynak követnie kell az álmait

Karikó beszélgetőpartnere, Maria Rosaria Capobianchi a római Spallanzani virológiai intézetben dolgozik a koronavírus kutatásában. Neki már a karrierje elején „nagyon fontos volt az, hogy megmutassam magamnak, képes vagyok elvégezni a feladataimat – és én a mai napig erős harcosnak tartom magam.”

A kutatóintézetnél különböző fertőző betegségeket vizsgálnak, több mint ötvenfős csapata pedig 80 százalékban nőkből áll: „Az olasz tudományra is igaz, hogy a legtöbb kutató hazánkban nő.” Capobianchi szerint a nőkben több olyan jellemvonás is megvan (mint például a kíváncsiság vagy a gyakorlatiasság), ami előnyt jelent a tudományos munkában. Szerinte a vírus nem fog azonnal eltűnni az oltásokkal, de ő is nagyon optimista az oltások eddigi eredményei alapján: „Egy évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna!”

Karikó és Capobianchi mellett jelen volt a panelbeszélgetésen Susana Solís Perez spanyol liberális EP-képviselő is, aki szintén azt hangsúlyozta, hogy nagyobb teret kell adni a nőknek a tudományos pályán:

„Meg kell mutatnunk, hogy minden lány követheti az álmait, hogy a terhesség nem akadály, és hogy minden nőnek megvan az esélye a tudományos karrierre – akár az önök példája alapján.”

Bőven lenne tennivalója az Európai Uniónak is

A panelbeszélgetésen kívül több női vezető is előadást tartott a szerdai sajtórendezvényen: Avivah Wittenberg-Cox, a genderügyi 20-first kutatóintézet vezetője arról beszélt, hogy a női vezetők általában jobban tudták kezelni a koronavírus-járványt – míg a rosszabbul teljesítő országokat mind férfiak vezetik. Utóbbiaknál kiemelte Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, valamint Donald Trump volt amerikai és Jair Bolsonaro brazil elnököt is. Ennek ellenére viszont a médiában továbbra is főleg áldozatként jelennek meg a nők, nem pedig sikertörténetek főszereplőiként, mint Karikó Katalin.

„Felmerül a kérdés, hogy mit tehet az Európai Unió a nőkért? Hát, adjanak szót a nővéreknek, például a szervezési kérdésekben is!” – erről már Alda Dalla Valle, a belga ápolók országos szövetségének elnöke beszélt. – „Mi ismerjük a terepet, ismerjük a válságot, kezeljük is azt a rendelkezésre álló eszközeinkkel – mégis magunkra maradtunk.”

Szerinte azért több a női egészségügyi dolgozó, mert a nőkben „olyan erőforrások vannak, amiket a férfiak nem biztos, hogy meg tudnak adni: jobban át tudják adni például a gondoskodást, a szeretetet, az odaadást.”

Frances Fitzgerald, az Európai Néppárt EP-képviselője pedig arról beszélt, hogy nemcsak az egészségügyisek, de az óvónők, a tanárnők és a szupermarketek munkatársai is a frontvonalban dolgoznak. „Nagyon sok országban zártak be a járvány miatt a gyermekellátó rendszerek, emiatt egyre növekszik a teher a nőkön.” Fitzgerald szerint több női hangot kell bevonni a döntéshozatalba – a nemek közti egyenlőség folyamata viszont „nem egy sprintfutás, hanem egy maraton”.