Nem csodafegyver, de segíthet a párásítás a koronavírus ellen

2020. december 27. – 21:27

Nem csodafegyver, de segíthet a párásítás a koronavírus ellen
Fotó: Science Photo Library via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A koronavírus-járvány kitörése óta az egyik leggyakrabban taglalt téma volt az, hogy milyen hatással lehet az időjárás a kórokozó terjedésére. Korábbi kutatások és tapasztalatok alapján sokan már az elejétől fogva arra számítottak, hogy a jó idő csökkenteni fogja a vírus terjedését, ez pedig bizonyos mértékig így is volt, összességében azonban leginkább az derült ki, hogy az időjárásnak főleg akkor lesz majd szerepe a járvány terjedésében, ha a népesség jelentős része rendelkezik valamilyen védelemmel a betegség ellen. Nemrég a Texasi Egyetem kutatói is arra jutottak, hogy az időjárásnak elhanyagolható szerepe van a koronavírus terjedésében, a fertőzésveszély sokkal nagyobb mértékben függ az emberek magatartásától.

Ennek a kutatásnak nem titkolt célja volt az, hogy a zárt, laboratóriumi körülmények helyett a valódi emberi interakciókra, illetve az emberi közösségekben történő terjedésre világítsanak rá. Mivel a korábbi ismereteinkkel összhangban ebből is kiderült, hogy az időjárás önmagában nem számít döntő faktornak a terjedésben, könnyen hiheti azt az ember, hogy a kézmosáson, maszkviselésen és a távolságtartáson kívül nem tehet mást a fertőzésveszély csökkentése érdekében. Egyre több kutató mondja ugyanakkor azt, hogy ezek mellett mégiscsak van egy időjárással összefüggő tényező, amiről érdemes lenne beszélni. Ez a levegő páratartalma, ami korábban is többször előkerült már, egyes szakértők szerint azonban most különösen aktuális, mert a téli hidegben szárazzá váló levegő tovább ronthat az egyébként sem rózsás helyzeten.

Meggyőző, de elég is?

Télen a beltéri környezetek jelentős része teljesen száraz, ez pedig tovább növeli a terjedés kockázatát. Ilyenkor ráadásul az emberek több időt is töltenek bent, egymás szoros közelségében, vagyis elég sok dolog dolgozik most ellenünk.

– mondta Jeffrey Shaman, a kolumbiai Mailman School of Public Health fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője, aki korábban 31 évnyi adatot átfésülve eredt a vírusos megbetegedések és a száraz levegő kapcsolatának nyomába.

A Shaman által vezetett kutatásban az influenzaszerű betegségeket és az amerikai időjárási viszonyokat vetették össze egymással, és rendre azt találták, hogy a legnagyobb hullámok mindig télen érkeztek, méghozzá olyankor, amikor a levegő a szokásosnál is szárazabb volt. Azt, hogy az influenzavírusok jobban terjednek akkor, ha hideg a levegő és alacsony a páratartalom, menyétekkel és tengerimalacokkal is kimutatták már. Ennek hátterében röviden összefoglalva az áll, hogy a páratartalom csökkenésével a kilégzés és a beszéd során kiszabaduló cseppecskék egyre kisebbek, így messzebbre tudnak szállni. Emellett az is fontos tényező, hogy a száraz levegő gyengíti a szervezetünk védvonalait, így a vírus sokkal mélyebbre juthat, mint magasabb páratartalom mellett.

Az első ilyen védvonal a légutakban megtalálható nyálkaréteg, ami alacsony páratartalom mellett jóval lassabban mozog, így pedig nem is tudja megfelelően ellátni a feladatát. Egy egereken végzett 2017-es kutatás alapján a 10 százalékos relatív páratartalomban tartott egerek jóval nehezebben birkóztak meg az influenzavírusokkal, mint azok a társaik, akiket az ideálisnak mondható 50 százalékos relatív páratartalomban szállásoltak el a tudósok. A vírus nagyobb százalékban fertőzte meg az előbbi csoportban tesztelt állatok tüdejét, és jobban meg is betegítette őket.

A testünk természetesen nem csak ezzel védekezik a vírus ellen, a hideg és a száraz levegő azonban a többi immunválasz hatékonyságát is csökkentheti. Hidegben az immunrendszerünk lassabban reagál a fenyegetésekre, így a vírusnak több ideje van osztódni, ez pedig súlyosabb tünetekhez és komolyabb betegséghez vezet. Hasonló jelenséget az alacsony relatív páratartalomban tartott egereknél is megfigyeltek már, a levegő szárazságának pontos hatását azonban jelenleg is aktívan kutatják, így jelen állás szerint biztosan semmit sem lehet kijelenteni ebben a kérdésben.

Az a laboratóriumi kísérletek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a szezonális betegségek esetében nagy szerepe lehet az alacsony páratartalomnak, de a valóságba eddig ritkán sikerült átültetni ezeket a kísérleteket. Ráadásul hiába ért egyet a legtöbb epidemiológus abban, hogy előbb-utóbb a koronavírus is szezonális betegség lesz majd, azt ezen a ponton lehetetlen megmondani, hogy pontosan hogyan fog majd viselkedni akkor, ha az oltások, vagy a kellő számú fertőzés hatására kialakul a nyájimmunitás.

Párásító, paraíso

A fentebb már idézett texasi kutatás is azt támasztotta alá, hogy ezen a ponton az időjárás elhanyagolhatónak számít, ha azonban a koronavírus a várakozásoknak megfelelően szezonálissá válik, egy korábbi, ugyancsak valódi környezetben végzett kutatás alapján jóval fontosabb lehet majd ez a tényező. A Mayo Clinic kutató például 2016-ban egy óvodában vizsgálták meg a szezonális betegségek és a páratartalom kapcsolatát, ahol két terembe párásítókat szereltek fel, másik kettőt pedig érintetlenül hagytak, majd januártól márciusig folyamatosan tesztelték a termekbe helyezett mintákat. A három hónap alatt a párásítókkal megtámogatott termekben kevesebb fertőző vírust találtak, az ott tartózkodó gyerekek pedig ritkábban lettek betegek, mint a másik két teremben lévő társaik.

A mostani helyzetre persze ezt a kísérletet még biztosan nem lehet ráhúzni, egy friss kutatás szerint azonban már most is rengeteget számít a beltéri páratartalom. Stephanie Taylor, a Harvard Medical School orvosa évek óta kutatja már a beltéri levegő és az emberek egészsége közti kapcsolatot, és azok közé a tudósok közé tartozik, akik meg vannak győződve, hogy az épületeken belüli páratartalom finomhangolásával évente több ezer ember életét lehetne megmenteni. Emiatt áprilisban egy petíciót is indított, melyben arra kérte az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), hogy a jelenleg is létező levegőminőségi előírások mellett határozzon meg minimumot a beltéri páratartalomra is, nyáron pedig a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatóival közösen kezdett kutatásba, hogy megállapítsa, pontosan milyen kapcsolat van a koronavírus-járvány és a páratartalom között. A kutatáshoz 125 ország adatait használták fel, az adathalmazt pedig három nagy kupacra szedtek szét:

  • az elsőbe került az, hogy az adott ország mennyire volt felkészülve, illetve hogyan reagált a járványra – ide tartozik az egészségügyre szánt éves összeg, vagy az iskolabezárások és más, a terjedés visszaszorítása érdekében hozott intézkedések;
  • a másodikba a járvánnyal kapcsolatos adatok kerültek, beleértve ebbe például a megerősített eseteket;
  • a harmadikban pedig a környezeti tényezőket gyűjtötték össze a hőmérséklettől a páratartalmon, a légnyomáson, a csapadék mennyiségén és a napsütéses órák számán át egészen a beltéri relatív páratartalomra vonatkozó becslésekig.

Ezekre aztán ráeresztettek egy gépi tanulásos modellt, melynek feladata az volt, hogy megtalálja a legerősebb kapcsolatokat az adatok között. Taylor elmondta, hogy az MIT kutatói biztosak voltak abban, hogy az eredmények megcáfolják majd azt a feltevését, hogy a beltéri klímának hatalmas szerepe van a járvány terjedésében. Három hónap után azonban kiderült, hogy a beltéri relatív páratartalom volt a legfontosabb tényező a napi esetszámok és a napi halálozások közti arány változásában. Az adatokból egyértelműen azt lehetett kiolvasni, hogy ahogy a nyár beköszöntével megnőtt a belső relatív páratartalom az északi féltekén, úgy csökkent a napi halálozások száma, míg a déli féltekén éppen ennek ellenkezőjét lehetett megfigyelni.

Okosan kell csinálni

A kutatást egyelőre még nem publikálták, Taylor azonban úgy gondolja, ez az eddigi legerősebb bizonyíték amellett, hogy a páratartalomnak ugyanakkora jelentőséget kellene tulajdonítani a koronavírus-járvány idején, mint a már érvényben lévő óvintézkedéseknek. Mint mondta, természetesen nem kell csak erre fókuszálni, a párásító berendezések ugyanis nem kiváltani fogják a kézmosást vagy a maszkviselést, csak még tovább erősíthetik a hatásukat. A maszkok esetében például azzal, hogy lehetővé teszik, hogy több aeroszolizálódott cseppecskét szűrjenek ki, magasabb páratartalomnál ugyanis ezek nagyobbak lesznek. Emiatt ráadásul a légtisztítók is hatékonyabban tudnak működni.

A párásítás persze elsőre költséges és bonyolult feladatnak tűnhet, valójában azonban nem kell nagyon túlgondolni. Az otthonunkban elsősorban azt a szobát érdemes párásítani, ahol alszunk, ez ugyanis garantálja, hogy az immunrendszerünk a lehető legjobban fel lesz készülve a vírusokra. Többek közt azért is, mert korábbi kutatások alapján az emberek 40 és 60 százalékos relatív páratartalom mellett tudnak a legjobban aludni, az alvás minősége pedig nagyban befolyásolja azt, hogy mennyire hatékonyan védekezik a szervezetünk a kórokozók ellen.

A párásításra az ezt támogató kutatók szerint semmiképpen nem szabad csodafegyverként tekinteni, de szerintük a többi óvintézkedés mellett ez is olyasmi, amivel csökkenthetjük a fertőzés kockázatát.

Azt persze érdemes hozzátenni, hogy ahogy sok másban, úgy ebben sincsen teljes tudományos konszenzus. Egyelőre nagyon kevés embereken végzett kutatás áll rendelkezésre a kérdésben, a párásítóknak pedig megvannak az árnyoldalai. Donald Milton, a University of Maryland kutatója például határozottan ellenzi az otthoni párásítás ötletét, szerinte ugyanis még megfelelő használat mellett is megvan a kockázata annak, hogy a pára lecsapódik a helyiségek hidegebb pontjain, ez pedig a penész megjelenéséhez vezethet.

Annak ellenére ráadásul, hogy a párásítók elhelyezésén nem kell sokat gondolkodni, az üzembe helyezésük után folyamatos törődést igényelnek. Ha nem cseréljük rendszeresen a szűrőiket, és takarítjuk ki magát a berendezést is, az könnyen penészedéshez és baktériumok megjelenéséhez vezethet. Az mindenesetre biztos, hogy ha a párásítók segítségével 40 és 60 százalék közé tornásszuk fel a relatív páratartalmat, annak lesznek előnyei, és bajunk sem lesz tőle, a penészedésre viszont nagyon oda kell figyelnünk, ha ezt a módszert is be szeretnénk vetni a védekezésben.

(Wired, Elemental)