Gyerekek a bíróság előtt

A 16 éves fiú a bíróságon halkan és tisztelettudóan beszélt. Látszott, hogy zavarban van: a telefonszámára nem emlékezett, az iskolájának névadója nem jutott eszébe. A bírónő, tekintettel a fiú életkorára, kicsit érthetőbben és lassabban magyarázta el, mit jelent egy előkészítő ülés. Közben kiderült, hogy a fiú szakközépiskolába jár, burkolónak tanul, és szabadidejében bokszol. Amikor a bíró megkérdezte, hol van az iskolája, rávágta, „a nagy Tesco háta mögött”. A bíró erre egyértelműsítette, hogy ő az iskola címére lett volna kíváncsi, de a fiú azt nem tudta. Az ügyész két év javítóintézetet és ezer forint vagyonelkobzást kért a fiúra, de ő nem szeretett volna nyilatkozatot tenni, az ügyészség ajánlatát nem fogadta el. Az előkészítő ülés végén iskolai igazolást kért a bíróságtól.

A 16 éves fiút Kovács K. Zoltán ügyvéd képviselte. A bíróság folyosóján az ügyvéd a Telexnek azt mondta: több gyereket is képviselt már hasonló büntetőügyekben. Hangsúlyozta, hogy ez a bűncselekmény 2019-ben történt, tehát négy éve zajlik a büntetőeljárás, ami a fiú életének a negyede. „Egy fiatal gyerek lelkét megtiporja az, hogy éveket tölt el egy büntetőeljárásban” – mondta lapunknak az ügyvéd. Szerinte a történteket a fiatal fiúk nem úgy élik meg, hogy ez csoportosan elkövetett fegyveres rablás volt, inkább egy gyerekkori csíny. „El szerettek volna menni a Mekibe, és nem volt pénzük.” Kovács K. Zoltán szerint persze nem megengedhető a fiúk tette, de úgy gondolja, eltúlzott a javítóintézet. Ennek ellenére a jelenlegi büntetőjogi gyakorlat alapján reális, hogy két év javítót fog kiszabni a bíró. Az ügyvéd szerint a javítóintézetben nem azt tanulják meg a fiatalok, hogyan lehet tartózkodni a bűncselekmény elkövetésétől, inkább olyan gyerekek közé kerülnek, akik sokszor erőszakosabbak náluk.

A most 16 éves fiú a bűncselekmény elkövetésekor 12 éves volt, ezért ha ugyanezt a rablást 2013 júliusa előtt követi el, nem lett volna felelősségre vonható. Hasonlóan ahhoz a 136, 12–14 év közötti gyerekhez, akiket 2014 és 2022 között jogerősen elítéltek. Ugyanis idén július elsején lesz tíz éve, hogy hatályba lépett az a törvény, amely bizonyos szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményeknél 14-ről 12 évre csökkentette a büntethetőség alsó korhatárát. Ilyen bűncselekménynek számít többek között a rablás is. A büntethetőség általános korhatára ugyanúgy 14 év maradt, de a 2012. évi C. törvény szerint a következő bűncselekmények elkövetésénél 12 éves kortól büntethető a fiatal:

• emberölés;
• erős felindulásban elkövetett emberölés;
• testi sértés;
• hivatalos személy elleni erőszak;
• közfeladatot ellátó személy elleni erőszak;
• hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak;
• terrorcselekmény;
• rablás;
• kifosztás.

Ezekben az esetekben feltétel, hogy a gyerekkorú, azaz a 14 évesnél fiatalabb képes legyen belátni a tette következményeit, vagyis képes legyen felmérni, hogy amit csinál, az jogilag, morálisan nincs rendben.

A törvénymódosítást sok szakértő már a bevezetésekor bírálta, elemzők szerint amikor fiatalok követnek el bűncselekményt, gyakran politikai, közéleti viták kezdődnek arról, kell-e szigorítani a rájuk vonatkozó szabályokon. Utánajártunk, hogyan változtak a statisztikák a törvény bevezetése óta, mit gondolnak szakértők tíz év távlatából a szigorításról, és meghozta-e a várt eredményt a sokat vitatott módosítás.

Általános büntethetőségi alsó korhatárra (ez a 14 éves kor) a vonatkozó jogszabályok szerint azért van szükség, mert a gyerekek nagyobb része ez idő tájt fejezi be általános iskolai tanulmányait, és ér el olyan testi és szellemi fejlettségi szintet, amivel már felelősségre vonható. „Napjainkban azonban a gyermekek biológiai fejlődése felgyorsult, a gyermekek korábban érnek, az információs forradalom következtében a kiskorúakat már tizennegyedik életévüket megelőző életszakaszukban elérik a társadalom olyan különféle hatásai, amelyektől a korábbi időkben még védve voltak” – állt a 10 évvel ezelőtti a szigorítást bevezető törvény indoklásában. A törvényalkotók akkor úgy gondolták, a 12–14 év közötti gyerekeknél egyre jobban elterjedt az erőszakos érdekérvényesítés, ezért bizonyos esetekben 12 évre kell leszállítani a büntethetőségi korhatárt.

A büntethetőségi korhatár a legtöbb európai országban 14 év, de vannak kivételek: Angliában például 10, Dániában 15 év. Gyakori, hogy a büntetőjogi szigorításokat megelőzi valamilyen bűncselekmény, ez közfelháborodáshoz vezet, a jogszabályokat szigorító politikusok pedig erre a társadalmi nyomásra reagálnak a büntetőpolitika eszközeivel. Angliában például azután csökkentették 10 évre a büntethetőség alsó korhatárát, hogy két 10 éves megölt egy kétéves gyereket. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy helyes lépés-e egy-egy kirívó eset miatt jogszabályt módosítani.

Hasonló merült fel nemrégiben a szerbiai iskolai lövöldözés miatt is, hiszen ott is 14 év alatti volt az elkövető, és a jogszabályok szerint nem tudták felelősségre vonni: „Egész Szerbia osztozik most abban a nagy fájdalomban, amihez foghatóra nem is emlékszünk. Meg kell vizsgálnunk az ide vezető okokat, mindannyiunk felelősségét, és meg kell találnunk a megoldásokat” – mondta Aleksandar Vučić szerb elnök, és az eset utáni sajtótájékoztatóján azonnal elő is állt több javaslattal a közbiztonság megerősítésére: szállítsák le a büntethetőség korhatárát 14-ről 12 évre, hiszen a gyerekek „manapság hamarabb felnőnek”, vizsgálják felül a már kiadott fegyvertartási engedélyeket, és legyen büntethető, ha egy felnőtt fegyvert ad egy gyerek kezébe.

Viszont Magyarországon a 2010-es évek elején nem történt olyan kirívó eset, amely indokolta volna a szigorítást. Sőt, Lux Ágnes, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa, az UNICEF Magyarország gyerekjogi szakértője azt mondta lapunknak: 2012 a „gyerekbarát igazságszolgáltatás” éve volt Magyarországon. Ekkor fogadtak el két gyerekbarát igazságszolgáltatásról szóló törvénycsomagot, és az ombudsman is a gyerekbarát igazságszolgáltatással foglalkozott. Például jelentést adott ki arról, hogy az Európa Tanács gyerekbarát igazságszolgáltatásról szólóiránymutatásának mennyire felel meg Magyarország, foglalkozott a fogva tartott fiatalok körülményeivel vagy a mediáció intézményével. Az alapvető jogok akkori biztosa, Szabó Máté indokolatlannak tartotta a büntethetőségi korhatár leszállítását. Szerinte a deviáns gyerekek problémáját nem elsősorban büntetőjogi szankciókkal, hanem gyerekekkel foglalkozó szakmákkal, így a gyerekvédelemmel, az oktatással és az egészségüggyel összefogva kell kezelni, kiemelve a megelőzést és a fiatalok jogait.

Lux Ágnes szerint ezek, és a bűnügyi statisztikák alapján szakmailag semmi nem indokolta a törvény 2013-as szigorítását, főleg megfelelő társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül. Inkább politikai döntésnek tartja a módosítást. A Telexnek több szakértő is nyilatkozott, akik egyetértettek ezzel. A nemzetközi, valamint hazai szervezetek, a szakma nagy része sem támogatta a büntethetőségi korhatár leszállítását. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága – ahogyan ezt a többi országban is tette, ahol hasonló szigorítást vezettek be – a magyar szabályozást is elítélte, és felszólította a döntéshozókat a büntethetőség alsó korhatárának emelésére minden bűncselekménynél.

„Emlékszem, hogy akkor a gyermekvédelemben dolgoztam, és tulajdonképpen ugyanazt gondoltam, amit most: egyrészt veszélyesnek tartottam a törvénymódosítást abból a szempontból, hogy mi történik egy tizenkét éves gyerekkel egy javítóintézetben. Másrészt értetlenséget éreztem amiatt, hogy mi szükség van erre. Harmadrészt haragot éreztem, mert a gyerekekről való beszédet ez nagyon rosszul tematizálja. Ezáltal kialakul egy morális pánik, mert az az üzenet, hogy a fiatal generáció veszélyes” – emlékezett vissza Vaskuti Gergely, a Hintalovon Alapítvány munkatársa, kriminológus, pszichológus.

Vaskuti a törvényt látszatintézkedések gondolta, úgy látja, sokszor hatalmi érdek, hogy félelmet keltsen a kormány, mint ahogy azt tették a háborúval, a rezsiköltségek emelkedésével. „Ebbe a tematikába nagyon beleillik, hogy félni kell a gyerekektől, ami azért lesz hatalmi érdek, mert szavazatokat tudok nyerni a biztonság ígéretével” – mondta a Telexnek.

Természetesen voltak a szakmán belül is ellenérvek, vagy legalábbis olyan álláspontok, amelyek árnyalták ezt a képet: Ligeti Katalin, az ELTE egyetemi docense szerint például bizonyos bűncselekményeknél a büntethetőség tizenkét évre csökkentése egyszerűen csak azt a büntetőpolitikai álláspontot tükrözi, hogy a társadalom védelme és a 12-14 éveseket érintő szabályok a leginkább a büntetőjogban érvényesíthetők. Ligeti még 2008-ban azIndexnek azt mondta: teljes modellváltásra volna szükség a fiatalkorú bűnelkövetők jogi kezelésében, nem tartja megoldásnak, hogy szankciók nélkül maradnak gyerekkorú bűnözők. Hozzátéve, hogy a fiatalkorúak esetében szükség lenne saját bíróságra, rendőrségre és ügyészségre.

A törvény bevezetésekor hatalmon lévő Fidesz–KDNP-kormány kiállt a szigorítás szükségessége mellett. Ez valószínűleg összefüggésben volt azzal, hogy azóta is jellemző kampányüzenetük, hogy ők megvédik a társadalmat, és ennek érdekében gyakran büntetőpolitikai eszközökhöz nyúlnak. Ez abból is látszik, hogy kormányzásuk alatt többször is szigorították a büntető törvénykönyvet: például a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőinél kizárták a feltételes szabadságra bocsátást. Ezen kívül elfogadták a három csapásként elhíresült törvényt, amelynek leegyszerűsítve az a lényege, hogy ha valaki harmadszorra követ el erőszakos, személy elleni bűncselekményt, akkor a bíróságnak nincsen mérlegelési jogköre, automatikusan életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabnia. De idetartozhat a kis értékű lopások szigorúbb büntetése, vagy a rendőrség megerősítése is.

Varga Judit igazságügyi miniszter 2021-ben aztmondta: 2010-ben új korszak kezdődött a büntetőpolitikában, mert eddig az elkövetőt állították középpontba, mostantól az áldozatot. Úgy gondolták, hogy az elkövetőnek nem lehet több joga, mint annak, akit megkárosított. Orbán Viktor miniszterelnök 2011-ben a büntető törvénykönyv (Btk.) előkészítéséről egyFacebook-bejegyzésben azt írta: tisztában vagyok vele, hogy olyan állapotok uralkodtak el hazánkban, amelyek miatt jogos és megalapozott a sokak által megfogalmazott igény a további szigorításra.

A Btk. vitáját még nem zárta le a képviselőcsoport, a kódex szigorításában azonban mindenki egyetértett – mondta 2012 májusában Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetője. Ő a vitás pontok közül kettőt nevezett meg: a jogos önvédelem szabályozását és a büntethetőségi korhatárt, mivel több Fidesz-frakciótag is kritizálta, hogy a tervezet 12 éves korra szállítaná le a büntethetőség alsó határát.

Ellenzéki képviselők azt kifogásolták, hogy a kormány nem vonta be a szakma képviselőit a döntésbe, de például a Jobbik egy olyan javaslatot nyújtott be, amely jelentősen kiterjesztette volna a büntetendő cselekmények listáját. A kiegészítések között szerepelt például a gyerekek által elkövetett szexuális erőszak szigorúbb büntetése.

Részletes adatokat kértünk ki az Országos Bírósági Hivataltól arról, hogy a törvény hatálybalépése óta melyik évben milyen típusú bűncselekményekért ítéltek el jogerősen gyerekkorúakat. Az adatokból az látszik, hogy 2014 és 2022 között összesen 136 tizenkét és tizennégy év közötti gyereket ítéltek el jogerősen, közülük 93-an javítóintézetbe kerültek, ez az összes elítélt gyerek 68 százaléka. Az adatok elemzésénél szükséges figyelembe venni, hogy egy gyerek több büntetést és intézkedést is kaphatott, ezáltal a büntetések és intézkedések száma meghaladhatja az elítéltek számát. Valamint egy gyerekkorút bűnhalmazat esetén a vizsgált bűncselekmény mellett más bűncselekmények miatt is elítélhetett a bíróság.

A leggyakoribb bűncselekménytípus a rablás és a kifosztás volt, és mindössze két olyan eset volt, amikor jogerősen felmentettek gyerekeket. A bírósági, ügyészségi közlemény eseteiből az látszik, hogy a gyerekkorúak lényegében sosem egyedül követnek el bűncselekményeket, és az áldozatok tipikusan olyanok, akik az elkövetőknél fizikailag gyengébbek, sebezhetőbbek: idősek, részegek vagy más gyerekek.

2019 áprilisában például különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádoltak meg egy 14 év alatti gyereket, aki a vád szerint a háromévesnél fiatalabb féltestvérét akarta megölni. A gyerek féltékeny volt a féltestvérére. Egy este együtt játszottak az udvaron, amikor az idősebb testvér elmozdította a szennyvízakna fedelén lévő betondarabot, a fedelet levette, és a féltestvérét a derítőbe dobta. Az akna nyílását ezután lezárta, és tettéről senkinek nem szólt, a féltestvére közben megfulladt a vízben. Ebben az ügyben a tettest végül bizonyítottság hiányában jogerősen felmentették.

De hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben lévő volt az áldozat annál az esetnél, amely 2019 júniusában történt egy Szerencs melletti kistelepülésen. Itt két gyerek séta közben találkozott egy ittas felnőttel, akitől cigit kértek. Ő azonban nem akart cigit adni nekik, ezért a gyerekek követni kezdték, megütötték, rugdosták, amíg el nem értek az út végén lévő vízelvezető árok feletti hídhoz. Ekkor a gyerekek a vízzel teli árokba húzták a részeg embert, a fejére álltak, és a fejét a víz alá nyomták. Mindezt csak akkor hagyták abba, amikor egy arra sétáló gyalogos rájuk szólt. A részeg felnőttnek megsérült a feje, több bordája eltört. A bíróság szerint meg is fulladhatott volna, ha nem sétál arra egy gyalogos. A vád emberölés kísérlete volt.

2014 és 2022 között két gyereket ítéltek el emberölésért, mindkét jogerős ítélet 2022-ben született. Mindkét esetben javítóintézeti nevelés lett a büntetés, az egyik esetnél még vagyonelkobzást is kapott a gyerek. Életveszélyt vagy halált okozó testi sértés miatt öt gyereket ítéltek el 2014–2022 között: egyet-egyet 2017-ben és 2020-ban, 2018-ban pedig hármat, mindannyian javítóintézeti nevelést kaptak, egy esetben felmentés történt.

A 2014 és 2022 közötti időszakban 123 gyereket ítéltek el jogerősen rablás és kifosztás miatt. A leggyakoribb büntetés itt is a javítóintézeti nevelés volt, 84 esetben szabtak ki ilyen büntetést – ez az összes elítélt gyerek körülbelül 68 százaléka. Nagyon gyakori volt még a próbára bocsátás (35 eset; 28 százalék) és a pártfogó felügyelet elrendelése (30 eset; 24 százalék), ezek tipikusan a gyakorlatban együtt jártak. 25 esetben fordult elő vagyonelkobzás, de hogy ez a gyerekek esetében mit jelent pontosan, azt nem tudni (ahogy a cikk elején lévő csepeli példából látszott, itt akár egy-két ezer forintról is lehet szó).

A következő ábrán néhány, gyerekkorúak által elkövetett bűncselekmény esetszáma látható az elmúlt négy évből. Ugyanis az előbbiek csak a jogerős ítéletek voltak, de az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika(ENYÜBS) adataiból lekérdezhető az összes, gyerekkorúak által elkövetett bűncselekmény esetszáma. Itt a bűnesetek számának számításában 2018-ban történt egy változás, így a hiteles összehasonlítás miatt csak 2019-től tudtuk megnézni az adatokat.

Az adatokat összevetve látható, hogy 2019-től 2021-ig ezeknél a bűncselekménytípusoknál fokozatosan csökkent a gyerekkorúak által elkövetett bűnesetek száma, aztán tavaly megugrott.

Persze magyarázatot adna erre az, ha a többi korosztályban is hasonló növekedést lehetne tapasztalni, és valamilyen általános jelenségről lenne szó. De például a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma a lopás és a rablás esetében is csökkent, a többinél mérsékeltebb növekedés látszik.

Tendenciákról Vaskuti Gergely kriminológus szerint még nem érdemes beszélni, hiszen csak tavaly figyelhető meg kiugró adat, különben csökkenés látszik.

„Bementünk a bíróságra, a bíró elkezdte mondani, amit ilyenkor szokott. Egy idő után kértem a bírót, hogy mielőtt továbbmegy, hadd kérdezzek valamit a kislánytól. Megkérdeztem tőle, hogy érti-e, ami itt történik. Azt mondta egy szót sem ért belőle, nem érti ezt a jogi nyelvezetet. Megkértem a bírót, hogy mondja el úgy is a jogszabályi hátteret, hogy ez a kislány értse. A bíró azt mondta: elnézést, de én erre képtelen vagyok. Ezután úgy beszélgettünk, hogy a bíró mondta nekem a jogi nyelvezetet, én meg fordítottam a kislánynak az ő nyelvére.”

Vaskuti Gergely szerint ennyi év távlatából is látszik, hogy „valahogy fordítva ülünk a lovon”: nem lehet az a válasz egy társadalmi jelenségre, hogy ha baj van, akkor valamit jogszabályi szinten szabályozok, hanem a prevencióra kell helyezni a hangsúlyt – mondta. Szerinte amiben változást hozhatott a jogszabály, az az ország nemzetközi megítélése. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága ötévente elmarasztalja azokat az országokat, amelyekben a gyerekjogok nem érvényesülnek teljesen. Magyarországot rendszeresen elmarasztalják például a tankötelezettség 16 éves korra szállítása és a büntethetőség korhatárának leszállítása miatt.

„Én úgy látom, hogy Magyarországon elég jó a gyermekvédelmi törvény, de valahogy a valóságban ez nem tud érvényesülni, mert már nincsen elég szakember. Nagyon sok az adminisztratív teendő, a gyermekvédelemben minden tizedik álláshely betöltetlen, a speciális gyerekek ellátásában pedig minden negyedik álláshely.”

És mi lehetne akkor a megoldás a gyerekkorú bűnelkövetők esetében? Abban minden nekünk nyilatkozó szakértő egyetértett, hogy a megelőzésre kellene helyezni a hangsúlyt. Annál is inkább, mert a legtöbb bűnelkövető gyereket a családjában bántalmazták vagy elhanyagolták. Fontos, hogy következménye legyen egy hibának, de az is fontos, hogy az a következmény ne csak a gyereket, hanem a családját is érintse. A gyerekkorú bűnelkövetők gyakran deviáns, hátrányos helyzetű családban nőnek fel – fogalmazott a kriminológus.

Vaskuti Gergely saját tapasztalataiból azt látta, hogy a gyerekeket gyakran a felnőttek kényszerítik a bűncselekmény elkövetésére. Például a 12 éves gyereket küldik el szalámit lopni, mert ő nem büntethető, mivel a lopásnál nem vitték lejjebb a büntethetőség korhatárát – és ezt használja ki a család. Egy fiatalkorú által elkövetett bűncselekmény tipikusan jelzés a gyerek részéről, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerek nincs jól, vagy veszélyben, veszélyeztetve van. A büntetés elsődleges célja a nevelés, annak a segítése, hogy a gyerekek aztán visszailleszkedjenek és hasznos tagjává váljanak a társadalomnak – mondta a szakértő. Vaskuti Gergely szerint a jól működő gyerekvédelmi alapellátás, az intenzív családsegítés, de akár egy jól működő gyerekotthon is hatékonyan szolgálhatja a bűnelkövetővé válás prevencióját. Szerinte ha a prevencióra helyeznék a hangsúlyt, akkor a gyerekkorúak által elkövetett bűncselekmények nagy része megelőzhető lenne.

Lux Ágnes szerint a büntető igazságszolgáltatás önmagában nem lesz és nem is lehet gyógyír arra, hogy kevesebb gyerekkorú elkövető legyen. A büntetés csak egy szelete annak, ami egy a törvénnyel szembekerülő gyerek vagy fiatal komplex problémájának a megoldása lehet.

Aczél Anna, a Rákospalotai Javítóintézet volt igazgatója, pszichológus 1996 óta dolgozik bűnelkövető fiatalokkal. Ő is egyetért azzal, hogy nem ideális javítóintézetbe küldeni a gyerekkorúakat, inkább a speciális gyerekotthon lenne nekik a megfelelő – de ott 14-től 18 éves korukig vannak a gyerekek, a javítóban 12-től 21 éves korukig. A speciális gyerekotthonban speciális szükségletű fiatalok vannak, például függők, deviánsok, és pszichiátriai problémával küszködők.

Egy olyan intézetben, mint a rákospalotai, ahol kevesen vannak, nehéz differenciálni a korosztályokat. „Én azt gondolom, nem nekik való a javító, de nincs olyan jelenleg, ami igazán nekik való lenne, kellene egy rájuk szabott intézményt találni” – mondta a Telexnek a volt igazgató. Aczél Anna szerint egy külön speciális gyerekotthon jelentené a megoldást, ami a gyerekek igényeire lenne szabva, és ahol csak 12–14 évesek lennének. Felvetett még egy lehetséges megoldást, ami segíthetne, viszont ahhoz több szakemberre lenne szükség: a problémás családokhoz mennének ki a szakértők, családsegítő, pszichológus. „Az elején akár naponta foglalkozni kellene velük, aztán egyre ritkábban. Szerintem nagyobb siker lenne, mintha benyomjuk a gyereket egy intézménybe.”

AHelsinki elemzése szerint ott tartunk, hogy szakmai konszenzus a kérdésben azóta sincs: többen ellenzik a változtatásokat, és arra hivatkoznak, hogy a büntethetőség alsó határának leszállítása helyett a gyerekvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése lenne hatékonyabb megoldás. Mások úgy vélik, hogy a korhatár leszállítása indokolt volt, és a törvénybe beépített korlátok szavatolják a jogszerűséget. Annyi biztos, hogy a módosítás több problémát is felvet: nem egyértelmű, pontosan mi alapján vizsgálják a belátási képességet, és kérdéses, milyen elbírálás alá esnek azok a gyerekek, akik egy felnőtt utasítására követnek el bűncselekményt. Nem egyértelmű az sem, hogy az ennyire fiatal gyerekek esetében a büntetés mennyire alkalmas eszköz a bűnelkövetővé válás későbbi megelőzésére.

Hétfőn kérdéseket küldtünk az Igazságügyi Minisztériumnak. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ők tíz év távlatából hogyan értékelik a jogszabály bevezetését, az meghozta-e a várt eredményt, és felmerült-e esetleg a büntethetőségi korhatár enyhítése vagy éppen szigorítása. Cikkünk megjelenéséig nem érkezett tőlük válasz.