Magyarországnak alapvetően nagyon pozitív volt a nemzetközi megítélése az április 12-i országgyűlési választás után: erősödött a forint, estek a hozamok, tapintható volt a bizalom. Növelte az optimizmust, hogy a választás után néhány nappal a Tisza belengette, hogy megkezdjük a felkészülést az euró bevezetésére, és 2030-ra akár 3 százalék alá is eshet a hiány, május végén pedig Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, hogy megállapodtak 16,4 milliárd euró felszabadításáról Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével.
Közben viszont sorjáztak a rossz hírek és kedvezőtlen események is. A Hormuzi-szoros fegyveres konfliktusa nem tett jót az olajimportőr Magyarországnak, az extrém időjárás miatt kialakuló hazai energiakrízis, Paks I. leterhelése is veszteségekkel jár, ami a GDP-t visszafoghatja, a hiányt és az inflációt pedig emelheti. A kormány július elején arról kommunikált, hogy amennyiben nem avatkozna be, akkor 8,3 százalék lenne a 2026-os költségvetési hiány, de a beavatkozásokkal is csak 7,5 százalékra szorítható a deficit. Ez sem volt éppen megnyugtató üzenet: a külföldi befektetők érezhetően megdöbbentek, hogy vajon tényleg ekkora-e a baj.
Feloszlóban van a rózsaszín köd
A hazai makrogazdasági elemzők szerint ennek ellenére nem tapasztalható kiábrándulás Magyarországból. Németh Dávid, a K&H vezető elemzője szerint
természetesen a nagy nemzetközi vásárlási hullám sem tarthat örökké, most amolyan megnyugvás van a nemzetközi befektetők (például a nagy alapok) körében.
Vagyis azt lehet mondani, hogy nem vált hiteltelenné az euróbevezetési program. Nem arról van szó, hogy sokáig hittek bennünk az elemzők és a befektetők, aztán hirtelen nem hisznek, inkább az áll a megnyugvás hátterében, hogy elég sokan vettek fel pozíciókat, és ezekre már nehéz rávenni még egy adag magyar papírt, devizát.
Korábban sok nyugdíjalap is vásárolt, ők olyan végbefektetők, akik nem egy hétre jöttek, hanem akár kivárják a 3-4 évet a konvergenciafolyamat (az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítése) alatt. Talán még akkor is kivárnak, ha kétkedve fogadják, hogy 2030-ra valóban meglehet a 3 százalék alatti hiány.
Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője szerint a rózsaszín köd kicsit tényleg foszlóban van.
A közel-keleti hírek folyamatosan negatívan befolyásolják a hangulatot, ami ráadásul most egybeesett a hazai kormányzati leltárkészítéssel, vagyis a várható hiánypályával, és ez biztosan csalódást keltett.
Az új hírek eddig is inkább hiánynövelő tételek voltak. Paks kiesése – akár egy hétre, több hétre vagy három hónapra áll le a blokkok többsége – a fix lakossági rezsiárak mellett mindenképpen pluszkiadást jelent az államnak. A miniszterelnök szerint 50 milliárddal terhelheti a költségvetést Paks kiesése, azaz egyelőre ennyivel kalkulálnak a krízis költségeként, de a végső szám majd erősen függ attól, hogy végül milyen hosszú lesz a zavar, mennyire lesz sikeres az önkéntes (vagy majd az esetlegesen kikényszerített) fogyasztáscsökkentés és milyen lesz az áram ára. Egyelőre nagyjából napi 1,5-2 milliárd forintot jelenthet az, hogy a kritikus órákban Paks miatt 2000 megawattal több áramot kell külföldről venni.
A most ismert hivatalos hiánypálya alapján idén 7,5 százalékos mínusz várható, jövőre 6,1 százalékra apadhat, 2028-ban már csak 4 százalék lesz, végül 2030-ra 3 százalék alá is csökkenhet a hiány.
Nehezen érnek össze a tervek
Csakhogy más az üzenet külföldre, és más belföldre. A magyar választó elsősorban nem az eurót kéri majd számon a kormányon, hanem azt, hogy jobb lett-e a közszolgáltatások minősége, milyen lesz a megélhetése, mi lesz az élelmiszerárakkal. A kormányzat által vállalt tervek tehát kifelé és befelé nehezen érnek össze: ha jobb az élet itthon, ha nő a gazdaság, ha jön az uniós forrás, az befelé jó hír, akár még felfelé mutató eltérési lehetőségek is vannak az idei 1,7 százalékos vagy a 2027-es 2–2,5 százalékos növekedéshez képest. Ha viszont a növekedési lendületnél mégis erősebb a hiánycsökkentési lendület, nincs akkora növekedés, és itthon is nehezebb „eladni” a programot. Nem tűnik lehetetlennek a hiányt 3 százalék alá nyomni, de ne feledjük, hogy 2030 áprilisa előtt megint lesz egy választás előtti kampányidőszak, ezek pedig jellemzően nem a nagy hiánycsökkentésről híresek.
Az új kormánynak persze bőven volt terve arra, hogyan vegye át a szorult helyzetben lévő gazdaságot, de nehéz számszerűsíteni, mit hozhat, ha kisebb lesz a korrupció, mint ahogy azt is nehéz megítélni, hogy segíti-e az adósságszint kordában tartását, ha jön pénz a vagyonvisszaszerzésből. Arról, hogy az elmúlt másfél évtizedben mekkora mértéket öltöttek az illetéktelen vagyonszerzések, hatalmas számok repkednek, Martin József Péter, a Transparency International (TI) Magyarország vezetője nemrég a Telexnek azt mondta, 20 és 60 ezer milliárd forint között lehet a teljes összeg. Az viszont biztos, hogy a nemzetközi megítélésünknek jobbat tenne, ha a jövő évi hiány közelebb lenne az 5 százalékhoz, mint a 6-hoz.
Magyarország és az új kormány megítélése tehát továbbra is pozitív, bár már megjelentek a kritikus hangok is. Vannak befektetők és elemzők, akik elégedetlenek egyes személyi döntésekkel, a bejelentések és visszavonások ismétlődésével, az elszámoltatás sebességével, vagyis összességében azzal, hogy egyik-másik folyamatban hol kéne tartani. Azt viszont nem érezni, hogy a külföldiek tömegesen vennének ki pénzt a magyar eszközökből – véli Németh Dávid.
Szerinte is ott lehet ellentmondás, hogy a magyarok irányába megfogalmazott népszerű üzenetek miatt a Tisza ragaszkodik-e a korábbi populista intézkedésekhez (árstop, rezsicsökkentés, Otthon Start), vagy ezekben is meg mer fogalmazni változtatásokat, mint a benzinárstopnál vagy a kamatstopnál, amelyeknél már döntött a kivezetésről.
Az elemzők ebből a szempontból nagyon várják a 2026 nyarán elkészülő 2026-os pótköltségvetést és a valamivel később várható 2027-es költségvetést.
Többek szerint ugyanakkor a most látható 7,5 százalékos hiány nem igazán elfogadható – kis szódával a tört évben még elmegy, de 2027-re az 5,5 százalék körüli hiány a reális. Ha viszont az új kormány olyan intézkedéseket hoz, amelyek nem csökkentik a hiányt, és a most látható 6-6,1 százalék marad a hivatalos szám, az tényleg elkedvetleníthet befektetőket.
Kármán András pénzügyminiszter olyan tervekkel fog előrukkolni, amiben nagyobb a hiányvágás, de a politika visszafoghatja őt, ha Magyar Péterék úgy akarnak csak kiigazításokat, hogy legyen növekedés is. A közérdekűvagyon-kezelő alapítványok (kekva) átalakításával most elég sok vagyon fog visszaszállni az államra, de ez nem eredményez egyből hiánycsökkentést. Ha a kekvákból származó vagyon miatt több lesz az állami forrás, az csökkentheti az igényt az államadósság felvételére. Az alapítványok viszont többé-kevésbé elláttak valamiféle közfeladatot, a – csak egy év múlva megszűnő – felsőoktatási kekvák egyetemeket finanszíroztak, vagyis lehet, hogy több forrást kell majd adnia az államnak bizonyos célokra.
Babaváró, csok, Otthon Start – mi lesz velük?
Nagy kérdés, hogy mikor mond búcsút az állam a drága, de népszerű programoknak. Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu vezetője szerint a költséges programok közül az Otthon Start Program kicsit beállt: a bankok már nem akcióznak akkorákat, igaz, visszaesésről még nem beszélhetünk.
A megmaradt keresletet az is megtámaszthatja, hogy a lakosság tart attól, hogy megváltoznak, szigorodnak a feltételek.
Mindez eléggé racionális lenne, hiszen a magyar hitelpiac dugig van mindenféle támogatott konstrukcióval (Széchenyi, babaváró, mindenféle csok, Otthon Start Plusz).
A Tisza-kormány azonban mintha még nem szeretné kivezetni az évente akár 100 milliárd forintba is kerülő kamattámogatást. Ha viszont még lejjebb mennek a kamatok, már nem lesz akkora különbség a támogatott és a piaci kamatok között, így gyorsan meg kéne szabadulni a programtól.
Addig mindenesetre jól járnak a pályakezdő fiatalok, de jól járnak az ügyeskedő spekulánsok is, akik valahogy az ötödik lakásukra is ráillesztik a támogatást. És persze elképesztően jól járnak a hitelközvetítők, akik közül még az ügyetlenebbek is 5-10 millió forintos havi jövedelmet érnek el.
Év végéig
A kormány aktuális terveit még nem ismerni. Nagy János szerint a számok megszellőztetésében, kommunikálásában mindig van egy méricskélés, egy tesztjelleg is, vagyis az állam nézi, hogy mi fér bele, és mi nem.
Közben az infláció meglepően alacsony: van rá magyarázat, hiszen a forint erősödése elég sok mindent átalakít, a termelői árak, illetve a fogyasztói árak forintban alacsonyabbak, vagy legalábbis nem nőnek. Viszont az egész pénzromlás egy Patyomkin-adat akkor, amikor az inflációs kosár nagyon jelentős része beavatkozás alatt áll: 13 éve fixált a víz-, a csatorna-, a hulladékszállítás díja, az élelmiszerek, a kozmetikai cikkek, egyes gyógyszerek árrésstop alatt állnak. Csak a banki, biztosítási, távközlési szolgáltatásokból, illetve az üzemanyagárakból vezették ki a korábbi állami korlátozásokat.
Abban persze lehet bízni, hogy ha a cégek ki tudnak gazdálkodni ilyen alacsony inflációt ilyen brutális reálbér-emelkedés mellett, akkor valami termelékenységnövekedés is lehet a rendszerben. Ha a magyar gazdaságban nő a termelékenység, az infláció 2 százalék alatt is maradhat, az ipar 3 év után végre beindulhat. E forgatókönyv esetén egy meglepően jó növekedési adat is kijöhet végül 2026-ban, feltéve persze, ha a mostani energiakrízis nem öli meg az említett jó trendeket.
