- Irán és a Közel-Kelet látszólag messze van a magyar energiapiactól.
- Ám ezek a piacok olyanok, mint a közlekedőedények: ha Kína kevesebb olajat és dízelt tud venni a most „elbarikádozott” térségből, akkor máshonnan kell beszereznie az anyagokat, és ez akár sokkal távolabb is hiányjelenségekhez vezethet.
- A nemzetközi folyamatok a magyar üzemanyagpiacon is drágulást okozhatnak, ráadásul pont akkor, amikor a Dunai Finomító még mindig alacsonyabb kapacitással termel, és amikor a Barátság-vezetéken nem érkezik orosz olaj.
- Az viszont enyhíti a problémákat, hogy február és március eleje off-season időszaknak számít a hazai üzemanyagpiacon, ilyenkor visszafogottabb a hazai kereslet.
- Ebben a cikkben megnézzük, mit hozhat magával az iráni háború a nemzetközi és a magyar piacon.
Hirtelen jött események
Izrael és az Egyesült Államok közösen megelőző csapást mértek Iránra szombaton, miután az USA korábban többször jelezte, nem elégedett azzal, ahogy az iráni nukleáris program felszámolásáról folyó tárgyalások zajlanak. Irán olyan válaszlépésekkel próbálkozott, amelyek elérték Izraelt és az amerikai támaszpontokat is befogadó államokat, vagyis Ciprust, Bahreint, Katart, Kuvaitot, Szaúd-Arábiát, illetve az Egyesült Arab Emírségeket. Ahogy a BBC írta, utóbbiak mind olyan államok, amelyek ugyan próbálták bizonygatni, hogy a konkrét támadásban nem vettek részt, de az utóbbi évtizedekben hosszabb távon is az USA katonai partnerei voltak.
A háborúnak azonnal lettek olajipari áldozatai is: dróntámadás érte a szaúdi Saudi Aramco hatalmas finomítóját, a Ras Tanura finomítót. De Iraki Kurdisztán is leállította napi 200 ezer hordós kitermelését, míg Izraelben a Leviathan gázmező függesztette fel a termelését.
Iráni oldalról mindez azért kockázatos, mert a Hárg-szigeten rendkívül koncentráltan elhelyezkedő iráni olajinfrastruktúra egy megtorló akció keretében elég könnyen kilőhető. Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, az események után mindenki az olajpiacra figyel, elsősorban azért, mert azonnal járhatatlanná vált a világ legfontosabb szénhidrogén-kereskedelmi útvonala, a Hormuzi-szoros.
Nem is maradt el a tőzsdei reakció március 2-án, azaz a támadást követő hétfőn: a Brent nyersolaj ára rövid időre hordónként 82 dollár fölé emelkedett az elsőként ébredő ázsiai kereskedésben, majd 78 dollár közelében stabilizálódott, ami nagyjából 7 százalékos növekedést jelent az előző kereskedési naphoz képest. A piac már valamennyire korábban is beárazta a támadást, az egy hónapos emelkedés 20 százalékos, a három hónapos 28 százalékos volt a Brent-olajban.
A Hormuzi-szoros
Mi ez a sokat emlegetett szoros? Irán és Omán között – a tengerről nézve: a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl között – nagyon elkeskenyedik a tenger. A Hormuz-szigetnél – ami egy ókori perzsa uralkodó Hurmiz nevű anyjáról kapta a nevét – a legszűkebb a tenger, a szigetnél egy ponton alig 39 kilométer széles a 167 kilométer hosszú szoros.
Az itt áthaladó kereskedelmi útvonal a Perzsa-öböl mentén található államokból (Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek) Ázsiába, elsősorban Kínába, Japánba, Dél-Koreába és néhány kistigris államba tartó tankereknek nélkülözhetetlen.
Az olajpiacon naponta 20 millió hordónyi olaj halad itt át, ez a világtermelés 20 százaléka, és a nemzetközi kereskedelembe bekerülő olaj 40 százaléka.
Kevesebb szó esik a földgázról, vagyis az LNG-ről, a cseppfolyósított földgázpiacról. Pedig Katar fontos exportőr, 19 százalékos részesedéssel bír, amivel jelenleg ez az ország a világ egyik legnagyobb LNG-exportőre, az Egyesült Államokkal, Norvégiával és Ausztráliával versenyezve.
Még ritkábban hallunk a terméktankerekről, noha a globálisan is dízelhiányos üzemanyagpiac legfontosabb dízelexportőrei is ebben a régióban találhatók. Az Egyesült Államok és India összességében sokkal nagyobb játékos, de Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek nagy exportőrnek számít, ahogy a kisebb államokban is akad egyenként 3–5 finomító. A Mol leendő szerbiai partnere, az Abu-Dzabiban központtal rendelkező Abu Dhabi National Oil Company (ADNOC) üzemelteti a világ negyedik legnagyobb finomítóját, a Ruwaist, de az említett és most megtámadott Ras Tanura, Szaúd-Arábia legnagyobb finomítója is méretes üzem, világszinten a tizenhatodik.
A szoros tankerforgalma most megállt. Ezt akár mindenki maga is követheti, mert a Marine Traffic oldalán online nyomon követhető a forgalom. A közeljövő olajpiaci ármozgása nagyjából azon múlik, hogy tartós marad-e a zárlat, ami nem feltétlenül valakinek a szándékos „lezárása”, elég az, ha a kereskedelmi hajók nem mernek bemenni a tűzfészekbe. Ha hetekre megáll a forgalom, akkor teljesen reális a 100 dolláros hordónkénti ár. Ha pár nap múlva újraindul a forgalom, akkor az ár is visszakorrigálhat, úgy 75 dollár környékére.
Irán maga 3,3 millió hordós termeléssel rendelkezik, ami globálisan 3 százalékos súly. A szankciók ellenére nagyjából 1,5 milliós exporttal rendelkezik az ország, amit 80 – 90 százalékban Kína vett meg, a maradékot néhány kisebb ázsiai ország, ám ez az exportmennyiség most visszaeshet. Ha csökken az iráni export, akkor még a Hormuzi-szoros esetleges teljes megnyitása esetén is magasabb árszint mellett alakulhat ki az új világpiaci egyensúly.
Mindenesetre Donald Trump amerikai elnök amolyan üzletemberi mentalitással nemcsak Venezuelát és Iránt támadta, hanem bevitt egy-egy gyomrost az igazi versenytársainak is, illetve – mint a legnagyobb dízelexportőr a piacon – az USA a saját dízelpiaci vezető szerepét is javította.
Irán és Venezuela is nehéz kőolajjal rendelkezik, és mindketten főleg Kínának exportálnak. Ha az USA erősebben ráteszi a kezét ezekre az országokra, azzal Kínát is gyengíti. Ráadásul Irán Észak-Korea és Kína mellett jelentős fegyverbeszállítónak számít az orosz–ukrán háborúban az agresszor Oroszország oldalán, vagyis az USA Kínát és Oroszországot is gyengíti a támadással.
Nemzetközi jog és hadászat
Ahol háború van, ott nem feltétlenül lehet a nemzetközi jogot érvényesíteni. Irán az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) értelmében szuverén jogokkal rendelkezik az iráni felségvizekre – amelyek egy 12 tengeri mérföldes sávot ölelnek fel –, itt a légteret és a tengerfeneket is kontrollálhatja.
Ugyanakkor, mivel a Hormuzi-szoros egy nemzetközi hajózás számára létfontosságú tengerszoros, a nemzetközi tengerjog elismeri az úgynevezett „tranzit áthaladás jogát”. Ez a jog biztosítja, hogy a külföldi hajók, beleértve a hadihajókat és a tengeralattjárókat is, szabadon és folyamatosan áthaladhassanak a szoroson, anélkül, hogy a parti államok (Irán és Omán) engedélyét kellene kérniük. Feltéve persze, hogy az áthaladás békés célú, és nem sérti a parti állam biztonságát vagy rendjét.
Az elemzők és az olajpiaci szakemberek szerint az amerikaiak biztosan készültek a támadásra, vélhetően voltak arra is terveik, hogy a hajóüzemeltetők mitől merjenek újra elindulni a szorosból. A közlekedés azonban annak ellenére iráni felügyelet alatt van, hogy a szoros fele hivatalosan ománi. Mégis a rendkívül forgalmas szakaszon a hatalmas tankerek csak nagyon óvatosan és koordináltan tudnak áthaladni. Az ütközéseket úgy próbálják elkerülni, hogy van egy jól bejáratott forgalomterelő rendszer, a Perzsa-öböl felé tartó hajók használnak egy sávot, az Ománi-öböl felé tartó tankerek használnak egy másik sávot, de van közöttük egy középső, a forgalmat elválasztó sáv is.
Vagyis a szoros olyan szűk, hogy egy irányba csak libasorban tudnak menni a hajók, ha egyet találat ér, megáll az egész forgalom.
Az amerikai haditengerészet próbálja biztosítani a területet, kilőni az iráni támadó potenciált, de azt pontosan nem lehet tudni, hogy mi van az irániak kezében. Korábban azt lehetett hallani, hogy Irán sok kínai rakétát megvett: ha ellenállni általában érdemben nem is képes a légicsapásoknak, legalább megpróbálja drágítani az ellene támadók akcióit.
Ugyanakkor az olajár szempontjából azt lenne hasznos látni, hogy meddig tart majd a legújabb konfliktus, és mi lehet a támadás végső célja. Az iráni legfelsőbb vezetőt, Hamenei ajatollahot megölték. Nyilván az USA-nak az lenne a célja, hogy egy olyan rendszer álljon fel Iránban, ami békésebb a környező arab államokkal, illetve az Egyesült Államokkal, de ezt bombázással nehéz elérni. A külső ellenség meg tudja erősíteni a regnáló rezsimet, mert külső támadás esetén a rendszer belső kritikusai is „hazaárulóként” tűnhetnek fel, hiába vannak amúgy teljesen jogos követeléseik. Aki ért Iránhoz, azt is mondja, hogy Hameneinek sem csak demokratikusabb oldalról voltak kritikusai, hanem konzervatív oldalról is, vagyis vannak nála még radikálisabb erők is.
A támadások belső társadalmi fogadtatása is vegyes. A hírekben láthatjuk, hogy miként Venezuelában, úgy Iránban is voltak a támadások után a rendszert éltető és ellenzéki, vagyis a változást megsüvegelő tüntetők is. A büszke Irán ráadásul egy vallási rezsim, a síita világ központja, ami bizonyos szempontból átitatja a társadalmat, vagyis az állami erőszak ellenére van részleges társadalmi bázisa is az elnyomó hatalomnak.
Irán minden mozgásában látszik egyébként, hogy a szunnita többségű államokat (Szaúd-Arábiát, Katart, az Egyesült Arab Emírséget) szívesebben támadja, mint a nagyobb síita népességgel rendelkező Bahreint, Irakot, vagy a legendásan békés, harmadik irányzathoz tartozó ibádita Ománt.
Donald Trump talán tanult Afganisztán, Irak és Szíria példáiból: bár ad lehetőséget a belső változásokra, de nem akar mindent felforgatni a demokráciaexport jegyében. Például aligha szeretne bemenni szárazföldi haderővel Iránba. Tim Marshall híres, A földrajz fogságában című könyvében emeli ki, hogy Iránnak olyan a földrajzi fekvése, hogy a magas hegységek miatt szárazföldön nem nagyon lehet elfoglalni – nem véletlen, hogy a mindenkori Perzsia a világ egyik legrégebbi, többé-kevésbé folyamatosan létező nagy civilizációja.
Ráadásul Donald Trump még szárazföldi haderő alkalmazása nélkül is beragadhat ebbe a szituációba: fennállhat a kockázata, hogy hiába lövi folyamatosan az országot, igazi eredményt nem tud elérni. Mindennek van egy olyan potenciális következménye is, hogy tömegesen elindulhatnak iráni menekültek Európa felé. Bár az ország szeretne önellátóvá válni, most teljesen életképtelen, jelentős élelmiszerimportra szorul, ez is főleg a Hormuzi-szoroson át érkezik, kisebb részben repülővel. Vagyis Iránnak is elemi érdeke lenne a szoros járhatóvá tétele és a légterek újbóli megnyitása. Irán nagy problémája a vízhiány is. A 10 milliós Teherán alól például úgy kiszippantották a vizet, hogy a város folyamatosan süllyed. Nincs étel, nincs víz, miközben háború van – ez egy olyan mix, ami beindíthatja a migrációt.
Ártrendek
Az elemzések szerint mindenesetre az olaj geopolitikai felára most nőhet. Ez nyilván nem egy egzakt szám, csak egy becslés: azt mutatja, hogy a geopolitikai kockázatok mekkora részt magyaráznak az olajárból. Mint egy szakembertől hallottuk, ez most 10 dollárról 15 dollárra nőhet hordónként. A magyar piacon az újabb erős geopolitikai konfliktus 15–20 forintot emelhet az üzemanyagárakon, természetesen ez is csak egy becslés.
Salman Ahmed, a Fidelity International makroökonómiai és stratégiai eszközallokációs osztályának vezetője több forgatókönyvet is felállított. A legvalószínűbb alapforgatókönyv szerint nem alakul ki nagy intenzitású háború, de az iráni vezetés elleni célzott támadások folyamatosak maradhatnak.
A megemelkedett geopolitikai prémium miatt a Brent 80–95 dollár közé drágulhat, míg az amerikai WTI-jegyzés a rugalmasabb amerikai kitermelés miatt kevésbé drágul.
Az eszkalációs forgatókönyvben azonban az elemzőnél is 100 dollár/hordó feletti Brent-jegyzés szerepel.
Ugyanakkor az is tény, hogy hiába alakult ki sok geopolitikai konfliktus, hiába sok a szankcionált ország a nagy termelők között (Irán, Venezuela, Oroszország, Líbia), eddig mindez nem generált nagyobb áremelkedést. Ennek az az oka, hogy a világ más régióiban sokan éppen mostanában emelték a kitermelésüket (USA, Brazília, Kanada, Mexikó, Guyana erre példa).
Az olajválság jelentős inflációs fenyegetést jelent egy olyan időszakban, amikor a nagyobb gazdaságokban az árak növekedése alapból is a központi banki inflációs célok felett ragadt – írta elemzésében Nigel Green, a deVere Group pénzügyi elemzőcég vezérigazgatója.
Az inflációs hatás a magasabb szállítási költségeken, a repülés üzemanyagigényének drágulásán, a nagyobb biztosítási díjakon keresztül is begyűrűzik.
A nemzetközi becslések szerint az olaj árának 10 százalékos emelkedése jellemzően 0,2–0,3 százalékponttal növeli az inflációt. Az Egyesült Államokban a félidős választások előtt Donald Trump eleve alacsonyabb üzemanyagárakban bízott, mert az a választóknak sokkal fontosabb, mint az a háború, amit a lakosság nagyobbik része ellenez, ráadásul az amerikaiak döntő többsége egyáltalán nem is tudja elhelyezni a világtérképen Iránt.
Így az Egyesült Államok mindent meg fog tenni a magasabb üzemanyagárak ellen, de azért vannak olyan hatások is, amelyek a várakozásokon keresztül gyűrűznek be. Ha a vállalkozások tartós inputköltség-emelkedésre számítanak, megelőző jelleggel is árat emelnek, ha a munkavállalók magasabb árakra és megélhetési költségekre számítanak, a bérkövetelések erősödnek.
A Barátság árnyékában
Magyarországon eközben különösen összetett az olajpiaci helyzet. Arról továbbra sincsen információ, hogy elindult volna a szállítás a Barátság-vezetéken. A magyar kormány nagyon határozott, sőt agresszív kommunikációval folyamatosan ostorozza Ukrajnát és Horvátországot:
- Orbán Viktor hétfőn már egyenesen arról beszélt, hogy Ukrajna szabotálja a vezeték megjavítását, elindíthatná a vezetéket, mert műholdfelvételek bizonyítják, hogy a vezeték nem sérült meg.
- A kommunikáció eleme az is, hogy Ukrajna tulajdonképpen olajblokád alá vette Magyarországot, ezért katonáknak meg kell jelenni a kritikus létesítményeinknél, hátha ott is ellenséges támadásra kell számítani.
- A kormány azt is hangoztatja, hogy Kijev engedjen be magyar és szlovák vizsgálóbizottságot.
- Horvátországgal szemben pedig az a vád, hogy az uniós szabályok ellenére nem hajlandó orosz olajat felengedni a Janaf vezetéken.
Ha a cél az, hogy valóban érkezzen orosz olaj, akkor nem biztos, hogy az a legjobb stratégia, ha a kulcsországtól rettegünk, ha azt mondjuk rá, hogy hazudik, vagy ha olyan vizsgálódási jogot kérünk a szuverén ország területén, amely már az első világháborúban is amolyan casus belli volt (akkor Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös meggyilkolása után szeretett volna a Monarchia Szerbia területén is nyomozni).
Azt, hogy Orbán Viktor kormányfő egy műholdfelvétel alapján meg tudja-e állapítani, hogy a Barátság mennyire üzemképes, nem tudhatjuk. De a szakértők is azt gondolják, Ukrajna és Horvátország nem tesz meg mindent azért, hogy Magyarországra eljusson az orosz olaj.
Az ukránok Magyarország szempontjából nem javítanak elég gyorsan. A javítás a folyamatos orosz támadások közepette valóban nehézkes, és nem tudhatjuk, hogy mennyire prioritás Ukrajnának, hogy minél gyorsabban segítse a vezetéket meglövő oroszokat abban, hogy újra tudjanak eladni Magyarországnak. Annak a Magyarországnak, amelynek kormánya első számú választási ellenségképet kreált Ukrajnából és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökből.
De az is tény, hogy Horvátország is furcsa játékot játszik. Nem mondja ki, hogy a Janafon nem jöhet orosz olaj, de azt sem, hogy jöhet, hanem szép lassan vizsgálódik, utánakérdez a vonatkozó szankciós előírásoknak. Mindez érezhetően felbőszíti a Molt és a magyar kormányt, akik az EU-ra is dühösek, mert azt érzik, hogy az unió lassú, a magyarokra hagyja, hogy a horvátokkal meccseljen. Akadt forrásunk, aki úgy vélte, hogy az EU ezekben a percekben is bizonyítja tehetetlenségét: a szombaton kirobbanó iráni konfliktusnál is az látszott, hogy az EU csak lassan reagáló, passzív elszenvedője az eseményeknek, ahogy egy belső konfliktusban is képtelen tekintélyt mutatni. Magyarországra amúgy közvetlenül nem érkezik a Hormuzi-szorosból sem olaj, sem termék, de ha ezek a szállítások kiesnek a nemzetközi vérkeringésből, akkor az itthon is érezteti a hatását.
Az ukrán érdekekben bízhatunk
De miért ilyen fontos az orosz olaj a magyar piacnak? Magyarország sok szempontból profitál az orosz olajból:
- A Mol Nyrt. olcsóbban (diszkonttal) veszi a REBCO orosz olajtípust, mint más blendeket (keverékeket).
- Az árrésből a magyar államnak is bőven van bevétele.
- A Mol-tulajdonú kontinentális finomítókban (Százhalombatta és Pozsony) sok fejlesztés elkészült már, de a Mol még mindig attól tart, hogy a más olajokkal üzemeltetett finomítóval egyelőre nem tudja ugyanazt a termékösszetételt vagy ugyanazt a kihozatalt elérni (utóbbi azt jelenti, hogy a nyersolaj hány százaléka hasznosul az adott finomítóban).
Ráadásul most a korábbi tűzeset miatt a Dunai Finomító (Százhalombatta) eleve csak részlegesen működik, ez sem segíti a magyar ellátást. A Mol és a magyar kormány próbál nyomást helyezni Horvátországra, Ukrajnára és az Európai Unióra, hogy segítenek abban, hogy elinduljon a Barátság, vagy a Janafon jöhessen fel REBCO típusú orosz keverék.
Eddig azonban ez nem volt hatékony lobbi. Abban talán lehet bízni, hogy az ukránoknak is van érdeke a vezeték működtetésében: részben a tranzitbevételek miatt, részben pedig azért, mert valahová el kell szállítani a mintegy 2 millió tonnás éves ukrán kőolajkitermelést. Ukrajna a magyarok által is lakott Kárpátalján, illetve a poltavai régióban termel ki kőolajat. Az ukrán finomítók nem működnek, az utolsó a poltavai járásban található Kremencsuk volt, de tönkretették az oroszok. Ukrajna keletre értelemszerűen nem ad el olajat. Így marad a nyugati export a Barátság-vezetéken át, vagy a sokkal macerásabb közúti, vízi, vasúti szállítás.
A közúti szállítás Európában azonban ma már inkább csak amolyan kisegítő jellegű tevékenység. Ha Magyarországon megfúrnak egy új mezőt, oda nem feltétlenül építenek vezetéket, de itthon nagyjából 20 kilométeres úttal már el lehet érni egy nagyobb vezetéket, vagyis rövidebb a szállítási igény.
2023-ban körülbelül egymilliárd hordónyi olajkészletet fedeztek fel Délkelet-Törökország Şirnak nevű régiójában. A Gabar-hegyről egyelőre szintén közúton hozzák el az olajat, ami hatalmas mennyiség és nagyobb távolság, 50–70 kilométert kell megtenniük a tartálykocsiknak – de az, hogy az ukrán olajmezőkről 400–500 kilométeres úttal eljusson az olaj egy működő finomítóba, nem tűnik életszerűnek.
A szakemberek szerint abban azért lehet bízni, hogy mivel Ukrajna rengeteg saját olajat tart a rendszerben – a vezetékben, azok mellékágaiban, kikötők és nem működő olajfinomítók tartályaiban, tárolóiban –, az országnak is alapvető érdeke, hogy az olaja végre hasznosuljon, vagyis elinduljon a Barátság.
