Nem bíznak a jövőben az emberek, ezért nem akarnak se fogyasztani, se beruházni – ez állhat a csúnya GDP-adat hátterében

Mindenkit meglepett szerda reggel az, hogy a magyar gazdaság a harmadik negyedévben 0,7 százalékot zsugorodott, ezzel két egymást követő negyedéves csökkenéssel technikai recesszióba süllyedt. Ilyen nagy esésre még a pesszimistább elemzők sem számítottak, bár azt már akkor lehetett sejteni, hogy a kormány kiugróan gyenge teljesítményt vár, amikor Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter október közepén a Portfolio konferenciáján azt mondta, „nullához lesz közel” a következő adat.

A nulla helyett végül inkább a mínusz egyhez lett közel a KSH első becslése (mind éves, mind negyedéves alapon 0,7 százalék a csökkenés), szóval a miniszter szavai tippnek nem voltak olyan jók. Arra viszont minden bizonnyal igen, hogy a piacot felkészítsék a mostani hervasztó statisztikára – ha Nagy nem teszi meg ezt a lépést a várakozásmenedzsmentben, minden bizonnyal nagyobb lett volna a forintot vagy akár a magyar tőzsdét érő sokkhatás a KSH szerdai közlése után.

Mindeközben az európai színtéren az látszik, hogy az EU országainak gazdasága kezd magára találni: az Eurostat szerdai összesítése alapján az adatot már szolgáltató országok közül Magyarország gazdasági teljesítménye nézett ki a legkevésbé jól a harmadik negyedévben.

Izgalmas kérdés ezek után, hogy mi történik a hazai gazdasággal, amelynek beindulása már hónapok óta várat magára annak ellenére, hogy a kormányzat folyamatosan optimista jóslatokkal szolgál. Az idei évre várt növekedés a nyáron még 1,8-2,2 százalék volt a Pénzügyminisztériumban, ehhez képest elemzők szerint most már biztosan 1 százalék alatt leszünk, méghozzá nem is kicsivel.

A KSH friss adataiból még nem kaphatunk választ arra, mi ment ennyire félre, a részletes ágazati bontás ugyanis csak hetek múlva érkezik, de megkérdeztük a fejlemények lehetséges hátteréről Virovácz Pétert, az ING elemzőjét. Ő a GDP-adat előtti napon az egyik legnegatívabb előrejelzést (–0,4 százalék) adta a harmadik negyedévre – mint utóbb kiderült, még ez is túl optimista volt, de az elemzőnek van ötlete, hol lehetnek a negatív meglepetések a csomagban, amikkel senki nem kalkulált kellő mértékben.

Nem bíznak az emberek a jövőben

Virovácz Péter a Telexnek azt mondta, az a kevés információ, amit a KSH már közölt az adat hátteréről, megegyezik azzal, amit a saját modelljükben is számoltak: ez alapján az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság együttesen 2 százalékkal húzta le a GDP-t. Ebben túl sok meglepő nincsen, a hazai ipar gyengélkedéséről mi is rendszeresen beszámolunk, és a tavaly szépen teljesítő mezőgazdaságtól sem lehet fényes teljesítményt várni egy ilyen aszályos évben.

A három ágazat együttes mínusz 2 százaléka azt jelenti, hogy ha csak ezekből a tevékenységekből állna a magyar gazdaság, akkor 2 százalékot csökkent volna a harmadik negyedévben. Miután ennek a három szegmensnek a lejtmenetét az elemzők nagyjából jól meg is tippelték, és még ezzel együtt is jobb teljes adatra számítottak, adódik a kérdés, hogy mi lehetett az, ami viszont alulmúlta a várakozásokat a július–szeptemberi időszakban.

Virovácz Péter szerint a megfejtést leginkább abban kell keresni, hogy a magyar gazdaság szereplői még mindig nem fogyasztanak, nem ruháznak be annyit, amennyi a növekedéshez kellene.

„Amiben eddig lehetett bízni, hogy majd a szolgáltatások, a fogyasztás húzzák kifelé a magyar gazdaságot a gödörből, az úgy néz ki, kifulladt” – mondta. Az ING elemzője szerint az hagyhatott ekkora nyomot az adatokon, hogy az emberek továbbra sem akarnak pénzt költeni, fogyasztani, a vállalatok pedig nem akarnak beruházni, mert bizalomhiány van.

Ezen nem lehet olyan nagyon csodálkozni: sok a negatív geopolitikai és belföldi gazdasági hír, az infláció szubjektív érzékelése még mindig nagyobb, mint a KSH által kimutatott infláció szintje. Ráadásul sokan „ragadtak be” nagyobb megtakarításokba, amikor rendkívül kedvező kamatért lehetett állampapírokat vásárolni, így azok, akiknek volt pénzük, inkább befektették azt az összeget, amit most elkölthetnének. Ezek a pénzek a jövő évi kamatfizetésekig biztosan ott is maradnak az államkincstárnál.

Mindez némileg ellentétesnek tűnhet azzal, hogy a kormány az utóbbi időben már elkezdett arról beszélni, hogy lassan kikopik a sokat kárhoztatott „óvatossági motívum” a lakosságnál, és kezd visszajönni a fogyasztás. Itt minden azon múlik, milyen hosszú idősort nézünk. A tavalyi igen gyenge fogyasztáshoz képest már valóban volt növekedés például a kiskereskedelmi forgalomban, ez azonban még mindig csak annyit jelent, hogy a 2021-es szint fölé értünk vissza egy kicsivel. Ettől tehát nem lehet azt várni, hogy megnyomja a magyar GDP-t.

Európa ébredezik

A másik lehetőség, ami pluszban lehúzhatta a GDP-t, az export: Magyarországnál nagyon nyitott gazdaságként sok múlik a kivitelen, ami mostanában gyengélkedett. Itt érdemes áttérni az európai adatokra, amelyek magyarázhatnák, ha a kivitelnél kellene keresni a nagyobb problémát, de nem látszik, hogy az EU-ban a miénkhez hasonló zsugorodás lenne.

A teljes unió 0,3, az eurózóna 0,4 százalékot nőtt negyedéves alapon, és fő exportpartnereink, a németek is harmatosan bár, de nőni tudtak (+0,2 százalék). Ebből persze az is látszik, jegyezte meg Virovácz Péter, hogy

bár sok múlik Németországon, az ottani javulás még önmagában nem elég ahhoz, hogy nálunk kisimuljon a helyzet, ahhoz más tényezők is szükségesek lennének.

A friss eredmények mindenesetre jelzik, hogy éledezik az EU gazdasága, és bár a 0,4 százalékos növekedést soknak nem lehet nevezni, azért mégiscsak duplázódás az előző negyedévhez képest. A német adat pedig hiába stagnálás közeli, most még ennek is lehet örülni, mert ott az elemzők többsége rosszabbra számított, vagyis a +0,2 valójában már fényt jelezhet az alagút végén.

Konszolidált, de még így is necces terv 2025-re

A GDP-adat mellett kissé elsikkadt, de egy másik fontos szám is kijött ma: a kormányinfón Gulyás Gergely közölte, hogy 3,4 százalékos növekedéssel számolnak a jövő évi költségvetésben. Ez meglepően szerény szám ahhoz képest, hogy minden nyilvános kommunikáció arról szól, 2025–2026-ban 3 és 6 százalék közötti növekedést vár a kormány.

Ebből kiindulva akár az is megtörténhetett volna, hogy a sáv közepére, 4,5 százalékra teszik a jövő évi várakozást, és ennyivel számolnak a hamarosan benyújtandó 2025-ös költségvetésben. Az, hogy nem ez történt, talán jelzi azt is, amiről már mi is írtunk a sokat reklámozott 21 pontos gazdasági akciótervvel kapcsolatban: olyan nagyon azért nem látszik, mivel nyomnák meg érdemben ezek az intézkedések azt, amennyi alapvetően is benne van a magyar gazdaságban jövőre.

Virovácz Péter szerint a 3,4 százalékkal tervezés egy konszolidált makropályát jelent, ami jó hír, ugyanakkor az aktuális gyenge adatból kiindulva úgy néz ki, még a 3 százalékhoz is lehet, hogy kapaszkodni kell majd. Ha ez így lesz, és nem sikerül elérni azt a szintet, amivel Varga Mihályék most terveik a költségvetést, az nyilvánvalóan érinteni fogja a bevételi oldalt:

néhány százalékpontos eltérés a GDP-ben azt jelentheti, hogy ismét megszaladhat majd a hiány.

Kicsit távolabbra tekintve, a forint az utóbbi hetekben eleve gyengélkedett, szerdán pedig a GDP-mélyrepülési adat után meg sem állt 408 forintig egy euró ára. Az egy héten belül esedékes amerikai elnökválasztás további izgalmakat és kockázatokat tartogat a magyar deviza számára, de az MNB ettől függetlenül is azt ígérte, hogy huzamosabb ideig velünk maradhat még a 6,5 százalékos kamatszint.

Más szóval nem várható, hogy a jegybank a közeljövőben kamatcsökkentéssel élénkítene, sokkal inkább tűzoltásban lesz. Élénkítés így továbbra is maximum a költségvetési oldalról érkezhet, és a korábbi tapasztalatokból kiindulva a választást megelőző időszakban fog is érkezni, potenciális osztogatással együtt. Hogy ezt miből fogja kifizetni a kormány, ha a GDP végül mégsem alakul olyan pozitívan, mint ahogyan azt most várják? Nem lesz egyszerű gazdaságpolitikai feladvány, de ha véletlenül csak 3 százalék körüli növekedés mellett kell majd megoldani, annak minden bizonnyal súlyos ára lesz, amihez már a hitelminősítőknek is lehet egy-két szavuk.

A Téma podcast vendége ezen a héten Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője volt, akivel hasonló témákat beszéltünk át. Az adásból kiderül, milyen tényezők befolyásolják most leginkább a magyar gazdaság kilátásait: