Nagyon mélyről kéne felrántania a kis magyar cégeket az új kormányprogramnak

Október közepén jelentette be Orbán Viktor, hogy a magyar gazdaságot érintő, akkor még csak általánosságban megfogalmazott, azóta a Magyar Közlönyben is megjelent kormánybeavatkozások részeként új programot vezetnek be a kisvállalkozói szektor megerősítésére.

A Magyarország első nyugati értelemben vett menedzseréről, Demján Sándorról elnevezett programról első körben annyit lehetett tudni, hogy tőkét és kedvezményes hiteleket juttatna a kis- és középvállalkozásoknak (kkv), és a célja az, hogy „a hazai kkv-k mérete megduplázódjon”, ezáltal hozzájárulva a kormány által kitűzött 3–6 százalékos GDP-növekedéshez. Ebben a cikkben azt járjuk körbe, milyen állapotban van a hazai kkv-szektor, mik a kis- és középvállalatok legfőbb problémái, és jó helyen tapogatózik-e a kormány az intézkedésekkel – legalábbis az alapján, amit eddig tudni lehet róluk.

Nem tudni, hogy pontosan mi a cél

A Nemzetgazdasági Minisztérium 2019-ben már napirendre tűzte a kkv-k helyzetét, A magyar mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítésének stratégiája 2019-2030 címmel futó stratégiai dokumentum felülvizsgálata 2024-ben zárult le. Az NGM év eleji közleménye szerint a stratégia „egyszerre támogatja a nemzetközileg sikeres magyar vállalkozások kialakulását és a társadalom jelentős részének megélhetést biztosító vállalkozói réteg stabil működését”. A stratégia öt pillérbe csoportosította a beavatkozásokat:

• technológiaváltás, digitalizáció;
• vállalkozóbarát adózás, adminisztráció csökkentése;
• megfelelő finanszírozási lehetőségek biztosítása;
• kiemelt ágazatok fejlesztése, innovációs potenciál kiaknázása; illetve
• a vállalkozói kultúra és kompetenciák erősítése, generációváltás.

A frissen meghirdetett Demján Sándor Program tulajdonképpen ennek a stratégiának a gyakorlati megvalósítása szeretne lenni. Mindezekkel párhuzamosan a kormány az NGM-et is átalakítja: nemrég egy új, kkv-kért felelős államtitkárságot hoztak létre, ennek vezetője az NGM alá tartozó Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökségtől érkező Szabados Richárd. Szabados szeptember közepén a Portfoliónak adott interjújában arról beszélt, a most elfogadott stratégiával és az őszi programtervekkel a kormány azt akarja elérni, hogy a gazdasági növekedés minél nagyobb részét állítsák elő a kkv-k, amihez koordinált és koncentrált fejlesztésekre, beruházásokra van szükség.

Magáról a Demján Sándor Programról Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az október 16-i kormányinfón beszélt először bővebben, az első részletek innen és Nagy Márton másnapi előadásából derültek ki:

• tőkefinanszírozási programmal segítenék az új beruházásokat és fejlesztéseket;
• beruházásélénkítő támogatási program indul a kkv-knak;
• támogatásokkal segítik a cégek digitalizációját;
• a Széchenyi-kártyaprogram beruházás típusú hiteltermékeinél 3,5 százalék lesz az éves kamat;
• újraindítják az Eximbank exportösztönző programját;
• kifektetési program jön az Eximbank és a Nemzeti Tőkeholding együttműködésében;
• felgyorsítják a kkv-kat érintő uniós támogatási programok kifizetését;
• egyszerűsítik a kkv-k adminisztrációját, például a legkisebb vállalatok mentesülnek a kötelező könyvvizsgálat alól.

A kormány által közölt legfőbb cél tehát a kkv-k méretének megduplázása lenne, de az, hogy ez pontosan mit jelent, azaz melyik pénzügyi mutató alapján szeretnék elérni a növekedést, arról a kormány egyelőre nem beszélt. Kérdéseinkkel kerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.

Szabados Richárd kis- és középvállalkozások fejlesztéséért és technológiáért felelős államtitkár elmúlt hetekben adott interjúiból és szerepléseiből azért kiderül egy-egy részlet a programról és a célokról.

Vegyenek fel többen hitelt

Az államtitkár a Budapest Economic Forumon október közepén például arról beszélt, duplázni kell a kkv-k exportrészesedését, a legalább 3 százalékos GDP-növekedés eléréséhez pedig 6 százalékos hitelállomány-növekedésre lenne szükség a kkv-knál. Szabados itt elmondta azt is, hogy a Demján Sándor Program nyolc pontja közül négy olyan van, aminek már egy év múlva is eredménye lehet: a hitelezettség növekedése, az adminisztráció csökkentése, a digitális ellátottság erősödése és az eszközberuházások indulása.

Szabados később az InfoRádió Aréna című műsorában arról beszélt, hogy az új program kiindulási pontja az, hogy a kkv-k jellemzően óvatosan optimisták, az új programmal ebből az óvatosságból akarják őket kihozni. Az államtitkár szerint az adatok arra utalnak, hogy a likviditásukkal nincs probléma, de a cégek inkább kivárnak, az elmúlt évek sokkjai után nem mernek befektetni, szintet lépni. Mellette

sokuknak vannak téves elképzelései arról, hogy mivel járna egy hitelfelvétel – Szabados szerint sokkal többen hitelképesek, mint ahányan gondolják magukról.

„Az, hogy a cégek alulfinanszírozottak, egy tény. Ez persze nem jelenti, hogy azt szeretnénk, hogy olyan cégek is vegyenek fel hitelt, amelyek nem alkalmasak erre. Azt szeretnénk, hogy aki alkalmas, az legalább fontolja meg.” Szabados a műsorban arról is beszélt, hogy a Széchenyi-kártyaprogramot érintő kamatmódosítás lesz az első meghirdetett programpont, ez már novemberben elstartol, a maradék hetet a következő négy hónapban szeretnék elindítani. Megemlítette azt is, hogy egyes elemekre nemzeti konzultációkban is rákérdeznek majd, de konkrétumokat erről nem mondott.

Milyen helyzetben vannak most a kkv-k?

A szektor összetétele az elmúlt évek gazdasági nehézségeivel párhuzamosan (koronavírus-járvány, elszálló energiaárak, rekordinfláció) átalakult. A KSH adatai alapján a kkv-k száma még 2020-ban, a Covid-járvány első évében is nőtt, 2021-ről 2022-re ugyanakkor 5,5 százalékkal csökkent. A legrosszabbul a legkisebbek jártak: a mikrovállalkozások (azaz a tíznél kevesebb embert foglalkoztató, legfeljebb 2 millió euró éves árbevételű cégek) száma jelentősen csökkent, többen lettek viszont a kis- (10–49 főt foglalkoztató és legfeljebb 10 millió euró árbevételű cégek) és középvállalkozások (50–249 főt foglalkoztató és legfeljebb 50 millió euró árbevételű cégek). Azaz a csökkenés tulajdonképpen arra utal, hogy tisztult a piac, amihez a nehéz gazdasági környezet mellett hozzájárult a kata megszüntetése is.

A tisztulás ellenére azonban a hazai kkv-szektornak jó néhány gyenge pontja maradt, ezekről az NGM már említett kkv-stratégiájának összefoglalója is részletesen ír. Az egyik probléma valóban a Szabados által is említett alulfinanszírozottság, a magyar kkv-k a külső forrás igénybevételében elmaradnak az EU többi országához képest. A kkv-k által felvett hitel évek óta a GDP 10–15 százalékát teszi ki, az uniós országokban ez az arány 10–20 százalékponttal magasabb, mint a V4-ek adata.

A kormány elsősorban azért akar most ráfeküdni a kkv-kra, mert ahhoz képest, hogy mekkora a szektor mérete (a magyar cégek 99,9 százaléka idetartozik, a foglalkoztatottság 72 százalékáért ez a szektor felel), bőven van hova felzárkózniuk a régióhoz és az EU-hoz képest. Azt például a kkv-stratégiát összegző kormányzati jelentés sem titkolja, hogy a hazai kkv-k termelékenysége 2022-ig javult, de továbbra is elmaradást mutat az EU-átlaghoz viszonyítva, ennek egyik oka pedig az NGM szerint az, hogy az innovációk csak kismértékben hasznosulnak a kkv-knál.

A szektor súlyát számításba véve muszáj lesz ledolgozni a hátrányokból, ha tényleg el akarjuk érni a 3-6 százalékos GDP-növekedést, amit a kormány a következő évekre kitűzött.

Orbán Viktor először szeptember elején, a kötcsei beszédében, 3-5 százalékos GDP-növekedésről beszélt, később a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott beszédében már 6 százalék volt a felső határ. Hogy ez mennyire reális, arra ebben a cikkben nem térünk ki, a G7 viszont nemrég összegyűjtötte, hogy az előző években a Pénzügyminisztérium (Varga Mihály pénzügyminiszter által hagyományosan konzervatívnak tartott) előrejelzése minden esetben jelentősen eltért a tényleges növekedési adatoktól, 2020-ban még jócskán alá-, 2021-től kezdve rendre felülbecsülték a növekedés mértékét.

Abban, hogy mennyivel járul hozzá a kkv-szektor a magyar gazdasághoz, sem a globális adatokat nézve, sem az EU-n belül nem lógunk ki. A 2022-es adatok alapján 46,5 milliárd euróval a kkv-k hozzáadott értéke a bruttó össztermékhez 56,2 százalék, ami némileg magasabb az EU-s átlagnál (51,8 százalék). Globálisan ez az arány nagyságrendileg hasonló, az OECD-országok többségénél a kkv-k a GDP több mint 50 százalékáért felelnek. Az összetétel minőségében viszont szintén lenne pótolnivalónk, már csak azért is, mert ez is összefüggésben van a termelékenységgel. A hazai gazdaságban a kkv-szektor szerkezete rendkívül elaprózódott, a mikrovállalatok aránya lényegesen meghaladja a fejlett gazdaságokban megfigyelhető súlyt. A kormány a kkv-stratégia kidolgozása során arra jutott, hogy ennek az elaprózódásnak az az eredménye, hogy a hazai kkv-szektor nem használja ki a mérethatékonyságból eredő lehetőségeket, ami makrogazdasági szinten termelékenységveszteséget okoz.

Az innovációk elmaradása és az elaprózódás mellett a stratégia kiemeli azt is, hogy az exportképességben is lenne hova fejlődni. A kkv-szektorban Magyarországon kevesen termelnek külpiacokra, 2022-ben a hazai export 15 százaléka volt hozzájuk köthető, míg ugyanez 2013-ban még 21 százalék volt, a relatív pozíciójuk tehát romlott ebben a mutatóban a nagy cégekhez képest.

A kkv-kon belül a középvállalatok bírnak a legnagyobb exportárbevétellel. Ez első ránézésre jelentősen, 30 százalékkal nőtt 2013-ról 2021-re, a növekedés viszont eltörpül, ha a nagyvállalatokéval vetjük össze, ami ugyanebben az időszakban több mint 90 százalék volt. Ha a régiós adatokat nézzük,

Szlovéniában és Ausztriában háromszor több vállalkozás exportál arányaiban, mint itthon.

Az összetételben is lenne hova fejlődni, Magyarországon a legnagyobb húsz vállalat adja az exportteljesítmény közel 30 százalékát, míg Lengyelországban ez az arány 13–15 százalék közé tehető. Az OECD 2024-ben kiadott, ötven országot vizsgáló jelentése alapján a kkv-k helyzetére egyébként 2022 óta mindenhol nagy hatással van az inflációs nyomás és az ezzel párhuzamosan megugrott kamatok. Emiatt a szektornak nyújtott hitelek és a kkv-k hitelállománya is világszerte csökkent, amire sok helyen a kormányok újfajta, rövid és hosszú távra egyaránt szóló finanszírozási politikákkal igyekeznek reagálni.

A kkv-k gazdaságban betöltött szerepe és a termelékenysége közötti éles ellentét akkor válik igazán feltűnővé, ha összehasonlítjuk őket a nagyvállalatokkal. A Magyar Nemzeti Bank 2022-es termelékenységi jelentése szerint 2012 óta Magyarországon jelentősen nőtt ugyan a kkv-k munkatermelékenysége, de még mindig óriási a különbség a nagyvállalatokhoz képest: a kkv-k munkatermelékenysége a nagy cégekének 55,7 százaléka volt a jelentés megjelenésekor.

A G7 szeptemberi cikkéből kiderül, 2022-ben a magyar kkv-k termelékenységnövekedése a harmadik legalacsonyabb volt az EU-ban,

a reál termelékenységük pedig a magas infláció miatt 10,6 százalékkal csökkent, ami az EU-ban a legrosszabb adat.

A cikk arra is kitér, hogy az új államtitkárság nem foglalkozik a munkaerőhiánnyal, annak ellenére, hogy az Eurofound nevű kutatóalapítvány friss jelentése szerint Magyarországon boldogulnak az egyik legnehezebben a kkv-k azzal, hogy megfelelően képzett munkavállalókat találjanak.

Az irány jó, a cégek kiszűrése kérdéses

Az egyik általunk megkérdezett, magyar cégek értékelésével foglalkozó szakértő szerint lehet, hogy a támogatásokkal, tőkefinanszírozásokkal kapcsolatban igaz a szektorra, hogy „óvatosan optimisták”, de a tapasztalata alapján a szférában inkább a recessziós környezettől való félelem uralkodik, például nagy az ijedtség a folyamatos bérszínvonal-emelkedés miatt.

Szintén nem óvatosan optimisták, hanem már-már kétségbeesettek a magyar gazdaság derékhadát adó, Németországba exportáló, német cégek beszállítói láncára szakosodott cégek. Az ő példájuk a német gazdaságnak való kiszolgáltatottságukon túl rávilágít egy másik nagy problémára, az alacsony fogyasztásra – ha nincs kereslet, akkor a kínálati oldalon is hiába avatkozik be a kormány, legalábbis rövid távon. Úgy látja, probléma az is, hogy a gyakorlatban a támogatások sokszor nem a tényleges fejlesztést, innovációt és fenntartható növekedést, hanem a folyó költségeket és a meglevő struktúrák fenntartását finanszírozzák.

Bakó Tamás, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK KTI) tudományos segédmunkatársa szerint a Demján Sándor Program alapvetően jó irányba indul el, de bizonyos területeken hiányos. A kutató szerint a hazai kkv-k alultőkésítettek, a bankok a méretükből adódóan nem szívesen adnak hitelt ezeknek a cégeknek, így ennek ösztönzése pozitív fejlemény.

A közgazdász szerint három szempontból érdemes megvizsgálni a programot:

• hogy mennyire lesznek kedvezők a tőkepótlás feltételei;
• hogy hogyan szűrik ki több ezer (becslések szerint 15 ezer) cégből azokat, amelyeket érdemes támogatni a programon keresztül; és
• hogy lesz-e olyan eleme a programnak, ami segíti a tudásátadást.

A program sikeressége szempontjából kulcsfontosságú a megfelelő cégek kiválasztása, de ezzel kapcsolatban vannak kétségei: ekkora cégállomány megszűréséhez nagyon szofisztikált módszertan szükséges, de egyelőre nem világos, hogy hogyan fogják kiválasztani a megfelelő cégeket. Ha a részvételi feltételek túlságosan szigorúak, akkor olyan, piacképes terméket, szolgáltatást kínáló cégek maradhatnak ki, amelyek máshogy nem jutnának pénzügyi forráshoz. Ha viszont túlságosan lazák a követelmények, akkor megnő az esélye annak, hogy olyan cégek is kapnak állami forrást, amelyek támogatás nélkül is hasonló eredményeket tudnának elérni, esetleg olyan cégek jutnak támogatott hitelhez, amelyeknek nincs exportképes termékük és végül nem tudják megvetni a lábukat a külpiacokon. Bakó szerint viszont az, hogy a program az exportáló cégek számát kívánja növelni, szintén pozitív fejlemény.

Az sem látszik jelenleg, hogy a programban részt vevő cégek hogyan fogják elérni azt, hogy ki tudjanak lépni a világpiacra, ehhez olyan extra tudás szükséges, ami általában nincs meg a kkv-knak. „Olyan cégeknek, amelyek eddig csak Magyarországra termeltek, most hirtelen egészen más versenykörnyezetben kellene helytállniuk. Ez minőségi ugrást jelent a szervezeti struktúra, illetve a vezetéssel szemben felmerülő igények szempontjából, ami rengeteg magyar kkv-nál hiányzik. Ez hatványozottan igaz a kifektetésre: ha csak egy kisebb logisztikai központot akarnak létesíteni külföldön, már akkor is elengedhetetlen az extra tudás, a külföldi piacismeret.”

Bakó szerint a hazai kkv-knak általában a menedzsmentjük a gyenge pontjuk.

„Ezek nagyon gyakran családi vállalkozások, egy-egy pozícióba is gyakran családtagok kerülnek, és eleve annyira kicsi cégek, hogy egy embernek több funkciója is van. Ugyanakkor multinacionális nagyvállalatokkal, illetve a helyi viszonyokat jobban ismerő kkv-kel kell versenyezniük, velük szemben kell márkát építeni – ezzel a tudással ezek a cégek nem biztos, hogy rendelkeznek. A szaktanácsadás, vezetésfejlesztés támogatása ezért kiemelten fontos területe kellene hogy legyen egy ilyen programnak.”

Ami a magyarok alacsony fogyasztását és a munkaerőhiányt illeti, Bakó szerint az, hogy a program hangsúlyosan ösztönözné az exportorientációt, ellensúlyozhatja a fogyasztás problémáját. A munkaerőhiány szempontjából is kedvező lehet az új kormányprogram, mert a tőkeintenzitás növelése, a digitalizáció felgyorsítása hosszú távon csökkentheti a nagyvállalatok és a kkv-k között lévő bérszakadékot, illetve enyhíthet a munkaerőhiányon.

A kkv-k finanszírozási helyzetéről a Demján Sándor Program meghirdetése körüli napokban a Portfolio.hu hosszabb elemzést írt. Az alulfinanszírozottságra ez a cikk is kitér: míg a koronavírus-járvány alatt a cégeknek 360 ezer hitelszerződésük volt, mára ez 210 ezerre apadt. Több mint 7100 milliárd forinttal tartoznak a vállalkozások a bankoknak, ez a szám két éve stagnál, elsősorban a piaci forinthitelek magas kamata miatt. A Portfolio cikke viszont azt is hangsúlyozza, hogy a kkv-k körében végzett felmérések alapján

nem a hitelezés vagy a pénzhiány a fő akadálya a magánberuházások felfutásának, hanem a gyenge piaci kereslet és az alacsony vásárlóerő.

Az elmúlt időszakban a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is végzett ezzel kapcsolatos kutatást, mindkét felmérésben az első helyen szerepel a kereslethiány problémája, a VOSZ felmérésében a hitelezés nem szerepel az első 9 probléma között, míg az MKIK-nál csak a hatodik helyre került. A kkv-k akadályként jelölték még meg a munkaerőhiányt és a költségek növekedését (nyersanyagok, energia, munkaerő), tehát abban, hogy az elmúlt két évben tömegesen döntöttek a beruházások elhalasztása mellett, nem feltétlenül a magas kamatok játszottak szerepet.

A fogyasztás kérdésére Szabados Richárd NGM-államtitkár is kitért az InfoRádió már említett műsorában. Az államtitkár itt arról beszélt, hogy szakpolitikai támogatási programokkal azt nem tudják kicsikarni, hogy a kkv-knak legyenek új megrendeléseik vagy vevőik, mert ezt a gazdasági környezet diktálja – a kormány abban tud segíteni, hogy kibillentse a vállalkozásokat a túlzott óvatosságból.