A kormány feltalálta a tökéletes trükköt, amivel sok család néhány milliós nyugdíj-megtakarításból is tud majd lakást venni

2025-ben ideiglenesen lakáscélokra is fel lehet majd használni az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokat – derült ki még szeptember végén. Azóta megjelent a minisztérium erről szóló rendelettervezete, kijött a lista, milyen felújításokra lehet használni ezt a pénzt, majd megjelent a bizonytalanságokat tisztázó gyakran ismételt kérdések listája, amiből a szabályok pontos értelmezése is világossá vált.

Ez a szabályozás nemcsak a lakásfelújítás fogalmát értelmezi rendkívül tágan, de a lakásvásárlásét is, amivel rengeteg jobb vagy rosszabb lehetőség megnyílik azok előtt, akik eddig egy nyugdíjpénztárban gyűjtögettek öreg korukra, most azonban inkább ingatlant szereznének ebből a pénzükből.

A szabályok szerint ugyanis a megtakarításból lehet:

• házat, lakást vagy telket is venni;
• nemcsak magunknak lehet venni, de a házastársunknak és a gyerekünknek is;
• nemcsak teljes ingatlant lehet venni, hanem annak egy részét is;
• valamint a pénzt fel lehet használni lakásvásárlás esetén önrészként.

Ezek a szabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy hitellel olyan családok tagjai is ingatlant szerezzenek, ahol a nyugdíjpénztárt leszámítva senkinek nincs érdemi megtakarítása, és a nyugdíjpénzárakban is csak relatíve kevés pénz van.

Mégis hogyan?

Vegyünk például egy családot, ahol:

• két szülőnek van 3-3 millió forintnyi megtakarítása a nyugdíjpénztárban,
• a 30 éves gyerekük szeretne venni egy 60 négyzetméteres és 60 millió forintba kerülő lakást;
• viszont semennyi pénze nincs hozzá.

Normál esetben a lakásvásárláshoz minimum 20 százalék önrész kell, vagyis a 30 éves gyereknek egy kétszobás, 60 millió forintba kerülő lakás megvásárlásához össze kellene gyűjtenie 12 millió forintot. Idén január elseje óta azonban a 40 év alattiaknak az első lakás megvásárlásához elég a 10 százalék önrész, vagyis a maradék pénzt fel lehet venni egy az egyben hitelből.

Ez a család jövőre meg tudja csinálni azt, hogy a szülők 3-3 millió forintos nyugdíj-megtakarítását felhasználják önrésznek, a gyerek pedig felvesz a 60 milliós lakás megvásárlására a 6 millió forint saját forrás mellé 54 millió forint hitelt – már ha annak a kamatait a jövőben fizetni tudja.

Na de mi van, ha a szülőknek nincs 3-3 millió forintja, csak mondjuk 2,5-2,5, így a felhasználható önrész csak ötmillió forint, a legmagasabb felvehető hitel mennyisége pedig 50 millió forint?

Ebben az esetben jön jól, ha van egy nagylelkű, gyerektelen rokon, például nagybácsi vagy nagynéni, akinek le van kötve egy nagyobb összeg, mondjuk tízmillió forint a nyugdíjpénztárban. A szabályok értelmében ő gond nélkül megteheti azt, hogy jövőre kiveszi a pénzt a nyugdíjkasszából, és kifizeti az unokaöcs vagy unokahúg lakásának egyhatodát – aminek aztán egyhatod része az ő tulajdona lesz.

Ez utóbbi persze nagyon elméleti lehetőség, hiszen az illető rokon valószínűleg jobban jár, ha a nyugdíjkasszában fialtatja a pénzét nyugdíjas koráig, mintha tulajdonrészt vásárolna egy olyan lakásban, amiben aztán nem is ő él. Az a lehetőség viszont, amelynek részeként a jogalkotó megengedi ingatlanok egy részének megvásárlását, számos ehhez hasonló helyzetben lehet nagy segítség.

Hozzá kell tenni ehhez, hogy a legtöbb esetben egyáltalán nem biztos, hogy megéri kivenni a pénzt a nyugdíjpénztárakból, hiszen azok lényege pontosan az, hogy a megtakarítónak legyen valamilyen pénze nyugdíjas korára. Azzal például elég szépen rá lehet fázni, ha valaki lakáshitel-előtörlesztésre fordítaná a nyugdíjpénztári pénzét – erről itt írtunk bővebben.

Arról, hogy az egész, nyugdíjtakarékok körüli kavarás hosszú távon milyen károkat okozhat, ebben a cikkben írtunk részletesebben.