Vegyen inkább konyhabútort a nyugdíjra félretett pénzből! – üzeni a kormány új ötlete

A Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) már egy ideje panaszkodik arra, hogy a magyarok nem fogyasztanak eleget, túl sok a megtakarítás, túl óvatosak az emberek, vissza kellene valahogy hozni a költekező kedvüket. Ez a gazdasági növekedést is pörgetné, és az áfabevételt is megdobná, ami az Európában kiemelkedően magas adókulccsal a költségvetés egyik pillére.

Orbán Viktor gazdasági üdvöskéje és csapata már egy ideje pedzegeti, hogy az egyik út az lehet, ha valahogy a gazdaságra lehetne önteni a nyugdíjpénztárakban álló, több mint 2000 milliárd forintnyi megtakarítást.

Most pedig elő is álltak a tervvel: 2025-től az önkéntes nyugdíjpénztárban csücsülő pénzt adómentesen el lehet költeni majd lakáscélokra. Hogy ez mit jelent, még nem teljesen egyértelmű, a kormány javaslatát elég kevesen látták a saját szemükkel. Az alapján viszont, amit eddig tudni, ingatlanpiaci és pénzügyi szakértők szerint túl nagy hatása nem lesz a kormány javaslatának, ha pedig lenne, azzal a kormány csak még jobban fölverné az ingatlanárakat. Viszont leépítheti azt a keveset, amit a rendszerváltás óta a magyarok az öngondoskodásról tanultak.

Költsék inkább a pénzt!

Szeptember legvégén jelentette be a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy tervei szerint 2025-től megváltoztatja az önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP) szabályozását, lehetővé téve, hogy a pénztárakban gyűjtött megtakarítást lakáscélokra is felhasználhassák a tagok. Erről Kovács Zsolt, az NGM miniszteri biztosa beszélt az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének konferenciáján, amire egy jelen lévő forrásunk szerint aggodalmas és felháborodott morajlás hullámzott végig a termen.

Részben talán azért, mert Kovács azt mondta: „A hosszú távú öngondoskodás ideológiája Magyarországon még 30 év után sem rögzült, a háztartások nem akarnak a nyugdíjig megtakarítani. Ez nem is fog megváltozni”, és hozzátette, hogy a magyaroknak a lakásszerzés jelenti az öngondoskodást. Vagyis, szabad fordításban,

hiába vannak olyan eszközei az öngondoskodásnak, mint a nyugdíjpénztárak, a magyarokat nem ez érdekli, így inkább segítsük hozzá őket ahhoz, hogy kiszedjék a pénzüket ezekből az eszközökből.

Az NGM már egy ideje pedzegette, hogy tervei vannak a nyugdíj-megtakarításokkal, mert az Nagy Márton és minisztériumának diagnózisa szerint a magyar gazdaság azért is nem növekszik eléggé, mert a lakosság nem hajlandó eleget fogyasztani, inkább megtakarítanak.

Ez a GDP növekedésének szempontjából is fontos, a kormány eddig legitimitásának elég nagy részét tette arra, hogy a gazdaság jól muzsikáljon és az emberek átlagos életszínvonala, fogyasztási szintje nőjön. De ami ennél is égetőbb lehet a kormánynak, az az, hogy a magyar adóstratégia minden egyébnél jobban épít a fogyasztásra kivetett adóra. Az áfa európai csúcstartó 27 százalékon áll, miközben a 9 százalékos társasági adó a legalacsonyabb az EU-ban, a személyi jövedelemadó egykulcsos, és a kormány előszeretettel ad abban kedvezményeket politikai szempontból fontos választói csoportoknak. Ha a megtakarításokat inkább elköltenék az emberek, gondolja az NGM, akkor az az állami adóbevételekben és a GDP-adatban is meglátszana.

A miniszteri biztos szerint a kormány azzal számol, hogy nagyjából 300 milliárd forintot költenének el az emberek a szabályozás eredményeként, ami 60 milliós lakásárakkal és 15 százalékos önrésszel számolva 30 ezer körüli lakáspiaci tranzakciót jelentene lakáshitelt vagy más forrásokat is bevonva.

Nagy Mártonék tervéiről ellenzéki politikusoknak, civil szervezeteknek és a sajtó egy részének rögtön a magánnyugdíj-megtakarítások 2010-es államosítása jutott eszébe.

Olyan erős volt ez az asszociáció, és ettől láthatóan az NGM is annyira tartott, hogy a minisztérium közleményben volt kénytelen tagadni a vádakat, hogy rá akarná tenni a kezét a nyugdíj-megtakarításokra. Ebben a közleményben is írta már a minisztérium, amit Kovács Zsolt szeptember végén be is jelentett, hogy „a kabinet megvizsgálta az is, hogy a hosszú távú lekötött megtakarításokat miképpen lehetséges opcionálisan, a lakosság döntésének függvényében, adómentesen felhasználni otthonteremtés céljából”.

Mire elég, mire nem?

A Telex által megkérdezett ingatlanpiaci és pénzügyi szakértők szerint egyelőre eléggé kérdéses, hogy mekkora hatása lehet a kormány akciójának a lakáspiacon. Egyelőre persze nem ismertek a szabályozás részletei, de elég sokat elmond a lehetőségekről az, amit az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokról tudunk.

Ezekben a pénztárakban valamivel több mint 2000 milliárd forintnyi megtakarítás lehet, ennek eloszlása viszont nagyon egyenlőtlen. Egy név nélkül nyilatkozó, Kovács bejelentését élőben végighallgató forrásunk szerint

míg a megtakarítók felső 10 százalékának átlagosan 8 millió forintja van a pénztárakban, utána az összeg jelentősen csökken, az átlag megtakarítás pedig nagyjából 2 millió forint.

A nagy megtakarításokkal rendelkezők pedig nem valószínű, hogy kiveszik a pénzüket lakáscélra, mert nem szorulnak rá, elég magas szinten van a pénzügyi tudatosságuk. Gergely Péter, a Biztosdöntés.hu pénzügyi szakértője nem számít arra, hogy nagyon sokan hozzányúlnának a megtakarításaikhoz, főleg azok, akiknek több pénzük, 5-10 millió forintjuk van a pénztárakban, mert az ilyen ügyfelek nagy része valószínűleg már közel áll a nyugdíjhoz, és így inkább eredeti céljára költi majd el a betett pénzt. Ezek alapján a kormány lépése után inkább azok vehetik majd ki a pénzüket, akiknek még nincs igazán sok megtakarításuk, vagy akik valójában már egy ideje nem is fizetnek be pénzt, és így van valamennyi (pár százezertől egy-két millió forintig terjedő), beragadt pénzük a pénztárakban.

A Bankmonitor ezerfős, nem reprezentatív mintán elkészített felmérése szerint a nyugdíj-megtakarításokkal bírók nagyjából 14 százaléka nyúlna hozzá a pénzéhez, ez alapján jutott a Bankmonitor a 300 milliárd körüli pénzmozgásra. Hogy az NGM a saját 300 milliárdos számítását erre alapozza-e, nem tudni, mindenesetre 300 milliárd nem kevés összeg, Balogh László, az Ingatlan.com elemzési vezetője szerint ez nagyjából az éves lakáspiaci forgalom 10 százaléka. Névtelenül nyilatkozó forrásunk szerint

a piaci konszenzus egyelőre az, hogy a kormány által várt 300 milliárdnál jóval kevesebb pénz kerül majd ki a pénztárakból.

A kormány szempontjából a nagy kérdés az, hogy mire elég, ha az említett, 1-2 milliós megtakarításaikat kiveszik emberek a pénztárakból. Kovács Zsolt tranzakciókról beszélt, de pár millió forint a mai lakásárak mellett még önrésznek is csak egy kisebb részére lehet elég, így legfeljebb csak apró könnyítés lehet olyanoknak, akik lakásvásárláson gondolkodnak.

Balogh László szerint ezért, ha a készülő szabályozás megengedi, inkább felújításra vagy előtörlesztésre használhatják majd ki a lehetőséget azok, akik élni akarnak vele. Igaz, az ingatlanpiaci szakértő hozzáteszi, hogy 2025-ben más hatások is érik majd a lakáspiacot, például ismét lejár úgy 3000 milliárd forint prémium államkötvény, ennek az összegnek egy része pedig várhatóan a lakáspiacon csapódik majd le, amit akár ki is egészíthet a pár milliós ÖNYP-megtakarítás.

Ez viszont kétségtelenül felhajtja majd a lakásárakat egyes gócpontokban, olyan helyeken, ahol szívesen vesznek az emberek befektetésként hasznosított lakásokat, ez pedig Balogh szerint az egész magyar ingatlanpiacon végighullámozhat. Érdemes megjegyezni, hogy ez a trend szembemegy azzal, ha a kormány komolyabban kezelni akarja azt a kérdést, hogy a lakhatás egyre nehezebben megfizethető, márpedig egy kormányzati háttéranyag szerint jókora fordulat is jöhet a kormány lakáspolitikájában.

Készen állnak erre a pénztárak?

Ilyen kiegészítő megtakarítások nélkül viszont az ÖNYP-kből kivett pénz legfeljebb kisebb beruházásokra elég, például arra, ahogy egyik forrásunk fogalmazott, hogy az ember egy új hűtőt vegyen a nyugdíjából. Persze, hogy mire lehet majd felhasználni a nyugdíjra félretett pénzt, az függ a rendelet pontos megfogalmazásától. Ha például a lakáscélt úgy fogalmazza majd meg a szabályozás, mint a lakáskasszák esetében – magyarázta a Telexnek Gergely Péter –, akkor az új hűtőre pont nem lehet majd költeni, mert a lakáskasszák esetében a lakáscél beépített, nem mozdítható beszerzéseket jelent: új konyhabútort, fürdőszoba-felújítást igen, háztartási gépeket nem. Persze ha a kormány elsődleges célja, ahogy sokan sejtik, hogy növelje a fogyasztást és az áfabevételt, akkor megérheti lazábban megfogalmaznia a lakáscélokat, hogy pár százezer forintért is érdemes legyen feltörni a nyugdíjkasszát.

Azon is nagyon sok múlik, hogy mekkora adminisztrációval jár majd az, ha valaki lakáscélra akarja felhasználni a megtakarítását. Az Otthonfelújítási programmal például Gergely Péter szerint túl sok és bonyolult adminisztráció jár, ezért azt sokkal kevesebben veszik igénybe, mint lehetne. És ha az ilyen típusú támogatást nem kapkodják el az adminisztrációs terhek miatt, akkor a saját megtakarításoknál ez még nagyobb kockázat.

Egyelőre viszont az is kérdés, hogy a pénztárak mennyire vannak felkészülve arra, hogy kezelni tudják a megtakarításukat inkább lakásukra költők igényeit. Név nélkül nyilatkozó forrásunk szerint semennyire: a nyugdíjpénztáraknak sem az adminisztrációs rendszerei, sem az ügyintézői nem tudnak lakásfelújításról készült számlákat befogadni, ellenőrizni, kezelni, nem arra vannak kitalálva, hogy az ügyfél pénzével ilyesmiket csináljanak. Emiatt viszont félő, hogy sokan visszaélnek a helyzettel, mondjuk, bemutatnak számlákat nem teljesített feladatokról, megvett, majd később az üzletbe visszavitt termékekről.

Az öngondoskodás kudarca

Összességében a Telexnek nyilatkozó szakértők nem gondolják azt, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú felhasználása igazán felpörgetné a lakáspiacot vagy hogy annyian élnének a lehetőséggel, mint a kormány reméli. A lakáspiacon sokkal nagyobb hatásuk lehet a már említett állampapír-kifizetéseknek (ami a befektetési célú lakásvásárlást pörgetheti fel, és ezzel emelheti a lakásárakat) és annak, ha a kormány eléri a bankoknál az 5 százalékos kamatplafont bizonyos lakáshiteleknél.

Pesszimista hangok szerint annyit viszont elérhet, hogy lebontja azt a keveset, amit a rendszerváltás óta Magyarországon pénzügyi öngondoskodás terén eddig elért a piac.

Forrásunk szerint azért is volt negatív fogadtatása Kovács Zsolt miniszteri biztos bejelentésének az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének konferenciáján, mert nagyon rossz üzenete van annak, amit az öngondoskodásról mondott. Az, hogy a magyarok nagy része a lakástulajdonlásban látja az öngondoskodás kulcsát, azt jelzi, hogy nagyon torzult a megtakarítások szerkezete.

Erre viszont sokak szerint a kormánynak nem azzal kellene reagálnia, hogy akkor azokat a más megtakarítási formákban lévő megtakarításokat is az ingatlanpiacra próbálja irányítani. Ha pedig a végső szabályokat úgy fogalmaznák meg, hogy a lakásban felmerülő kisebb beruházásokra is fel lehessen használni a pénzt, az igazán a tücsök és a hangya tanmeséjét idéző hozzáállás volna, hiszen a kormány bátorítaná arra az embereket, hogy inkább éljék fel a megtakarításaikat – mindezt kizárólag a saját aktuális gazdaságpolitikai céljai érdekében. „Mekkora gondban kell hogy legyen a költségvetés, ha ehhez folyamodnak” – fogalmazott forrásunk, amit sokan oszthatnak pénzügyes körökben.