A magyar gazdaság jövőjét ássa alá, hogy a cégek alig ruháznak be

Nagyon keveset ruháztak be 2024 második negyedévében a magyar gazdaság szereplői: a nyers adatok szerint 2024 második negyedévében 16,8 százalékkal csökkent a beruházások volumene az előző év azonos időszakához képest, az előző negyedévhez képest pedig 7 százalékos volt a visszaesés. A részletes bontást a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) majd csak augusztus végén teszi közzé, akkor sokkal okosabbak leszünk, de addig is elemzőket kérdeztünk a jelenség lehetséges okairól, következményeiről.

Várakozások alatt

A KSH egyelőre annyit bontott ki a részletekből, hogy a beruházások csökkenéséhez a legnagyobb mértékben a feldolgozóipar, a szállítás, a raktározás, valamint a kereskedelem járult hozzá. A visszaesést a közigazgatás, az energiaipar, illetve az ingatlanügyletek növekvő beruházási aktivitása mérsékelte. Tapasztalatunk szerint az elemzők eleve mínuszra számítottak,

de azért a 7 százalékos combos visszaesés meglepő volt – vélte Németh Dávid, a K&H vezető elemzője.

Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szintén úgy ítélte meg, hogy a második negyedévben a beruházások a vártnál jóval kedvezőtlenebbül alakultak. Bár a mutató az első negyedévben is negatív lett (9,6 százalék volt a csökkenés), az építőipar teljesítményének 8,2 százalékos bővüléséből ennél jobb eredményre lehetett volna következtetni – mondta Regős.

A mostani rossz adat visszamenőlegesen is megmagyarázza a gyenge második negyedéves GDP-t, amikor is a várakozásokat alulmúlva az első negyedévhez képest 0,2 százalékkal apadt a hazai gazdaság teljesítménye. De előrevetítve sem ígér túl sok jót egy ekkora mínusz a beruházásokban a magyar gazdaság jövőjére nézve. Egy egyszerű képpel: ha most elmaradnak azok a modernizációk, gépberuházások, amelyekkel a magyar cégek versenyképesek maradhatnának a jövőben, az nem a következő negyedévek számaiban fog visszaköszönni, hanem majd pár év múlva.

Minden elemző megemlíti, hogy a KSH ilyenkor még nem közli a részletes beruházási adatokat, de a szakember szerint az építőipari számok alapján éppen a gépberuházások esetében lehetett igen jelentős a visszaesés. Ennek magyarázata lehet a viszonylag magas bázis is; illetve az, hogy kifutottak a hatékonyságnövelési, gépbeszerzési pályázatok, pályázati támogatás nélkül pedig a vállalkozások most kevésbé hajlamosak beruházásokat elindítani. Emellett a kedvezőtlen külső környezet sem segítette a beruházásokat.

Beruházás és működőtőke

Ha a magyar gazdaság aktuális állapotát negatív (sajnos most ezek az erősebbek) és pozitív tényezőkre bontjuk, akkor a negatív oldalon

• a gyenge beruházási adat,
• az alacsony ipari termelés
• és a vártnál lassabban felfutó lakossági fogyasztás emelhető ki.

Ezekből fakadóan természetesen az összkép, a GDP-adat, a költségvetési egyensúly tartása vagy az adósságfinanszírozás is nehéz helyzetet mutat. A serpenyő pozitív oldalán pedig

• a továbbra is magas aktivitás és foglalkoztatás,
• a pozitív külkereskedelmi egyenleg
• és a csökkenő inflációs és kamatkörnyezet említhető meg (bár júliusban a drágulás üteme ismét gyorsulni kezdett).

Fókuszáljunk most kifejezetten a beruházásokra! Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az év elején úgy fogalmazott, hogy Magyarország a világgazdaság nyertesei közé tartozik, mert az állami beruházásösztönzésnek hála 2022-ben 6,5, 2023-ban 13 milliárd euró beruházás érkezett Magyarországra, és ennek következtében 19 ezer munkahely létesült.

Ha ugyanezt a tartalmú közleményt angolul is megnézzük a HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség oldalán, ott úgy tűnik, hogy talán inkább a foreign direct investment (FDI) fogalomról, vagyis külföldi működőtőkéről, és nem beruházásról lehet szó. A két fogalom nagyjából lefedi egymást, de azért tegyünk egy kis különbséget: az FDI hosszú beruházási programokról szól, ha egy miniszter bejelenti, hogy jön egy kínai akkugyár, és 1-2 milliárd eurót fektet be, vagy ennyi beruházást eszközöl, esetleg ennyi működőtőkét hoz, az nem azonnal, de nem is egy év alatt jön be, hanem fokozatosan, például 3-4 év alatt.

Mind az FDI, mind a beruházási adat fokozatosan és nem a politikusok bejelentésekor kerül be a magyar statisztikai adatokba. A beruházási adat akkor, amikor megvalósul egy szakasz, egy adott projektelem, az FDI pedig akkor, amikor a folyó fizetési mérlegben látszik, hogy megérkezett egy pénzáram, vagyis utóbbiban a pénzmozgás számít. Ezek nagyjából szinkronban vannak, de persze bejöhet előbb a pénz, és onnan még akár fél-egy év is lehet a beruházás megvalósulása.

Egy kis makrogazdasági háttér

Hogyan lehet a beruházások volumenét előrejelezni, és mennyire lehetett már gyatra adatra számítani? Németh Dávid elmondása alapján a rossz GDP-adatból lehetett sejteni, hogy gyenge lesz a beruházási adat. Erre utalt a vállalati hitelfelvételek alacsony szintje is, illetve ha egy elemző beruházást becsül, akkor a GDP ismert összetétele felől is becsülhet, de a hazai szektorok teljesítménye felől is.

A bruttó nemzeti össztermék kalkulációjának ismert formulája így néz ki: lakossági fogyasztás (C – consumption) + beruházás (I – investment), + kormányzati költés (G – government spending) + export (X) – import (M), tehát GDP = C+I+G+X-M.

Ha a második negyedévben a többi adatot ismerjük, akkor a beruházás is jól becsülhető. A másik előrejelzési modell szerint az egyes szektorok prognózisait kell összeadni, itt az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar, illetve a szolgáltatások a fő elemek, és a magángazdaság mellett külön becsülhető mindez kormányzati oldalon is.

A kormány és az MNB

A beruházásokra gyakorolt hatások között az első számú az, hogy a gyárak milyen kereslettel találkoznak. Ebben az európai, de a magyar vevői igények is mostanában eléggé mérsékeltek. Ugyanakkor a magyar beruházások értékelésénél sok szempontból a kormány szerepe is kiemelhető, márpedig az állami költés most valamennyire takaréklángon van a korábbi időszakhoz képest.

Magyarország az elmúlt évtizedben arról volt híres, hogy nagyon sokat költött befektetők idecsalogatására, beruházásösztönzésre, de mostanában a költségvetés kifeszítettsége miatt kevesebbet tud csak erre szánni, mint amennyit szeretne. Úgyis fogalmazhatunk, hogy

a kormányzat most nem húzza annyira a magángazdaságot, mint korábban.

És itt kulcsfontosságú az unióval való állandó veszekedés. Összességében még mindig nem jön sok uniós forrás, nincs annyi pályázat. Ugyanakkor a gazdaság szereplői – a kormány kommunikációja alapján – számíthatnak arra, hogy ez csak átmeneti, majd megint indulnak a pályázatok, vagyis biztosan sokan azért is halasztanak beruházásokat, mert azt gondolják, hogy később ezeket meg lehet majd csinálni állami (uniós) pénzügyi segítséggel, tehát nekik olcsóbban.

Végül pár szót a kamatkörnyezetről, ami szintén állami hatás, csak a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felelősségi területe. Az mindenképpen nagyon pozitív, hogy Magyarországon gyors ütemben csökkent mostanában az infláció, és javult a hozamkörnyezet, vagyis mérséklődtek a kamatok.

Ugyanakkor a jelenleg érvényes 6-7 százalékos hitelkamatok még mindig magasak, ha 4 százalék körül van az infláció, ugyanis ez a beruházóknak kellemetlen, mínuszos reálhozamot eredményez.

Regős Gábor szerint mindenesetre amíg bizonytalan a kereslet a termékekre, addig nem biztos, hogy a cégek azt fogják gondolni, hogy van értelme beruházni. Ezt támasztják alá a pozitív külkereskedelmi adatok is: a gépberuházások importigénye nagy, így ezek visszaesése a behozatalt a kismértékben növekvő fogyasztás ellenére is visszahúzza. Minden rosszban van valami jó.

Borús kilátások

A mai adatok alapján a következő időszakban a beruházások éves szinten várhatóan továbbra is visszaesést mutatnak majd, ez pedig kockázatot jelent a növekedés szempontjából rövid és középtávon is.

A jelek szerint a vállalkozások nem ítélik elég jónak a gazdasági környezetet a beruházásokhoz, inkább várnak, jó eséllyel a pályázati forrásokra.

Németh Dávid szerint rövid távon így az a valószínű, hogy a harmadik negyedévben sem lesz erős az adat. Ennél távlatibb probléma, hogy a ma elmaradó beruházások azt veszélyeztetik, középtávon tud-e elég hozzáadott értéket termelni a magyar gazdaság, miközben a versenyképesség növelése elméletileg a kormányzati gazdaságpolitika fókuszában van.

Ezen ráadásul nehéz olyan klasszikus eszközökkel segíteni, mint a kamatcsökkentés, ennél több kellene, egyfajta globális optimizmus. Azt pedig már nem az elemzők, hanem a gazdaság szereplői teszik hozzá, hogy amikor állandóan egyfajta küzdelem a túlélés, mert mindenféle középvállalati teher emelkedik, különadókat, tranzakciós illetéket, EPR-díjakat kell kigazdálkodniuk a gazdaság szereplőinek, akkor minden forint a túlélésre, vagyis a jelenre kell, nem pedig a beruházásra, vagyis a jövőre.