Három súlyos probléma is nehezíti, hogy érdemben beinduljon a magyar gazdaság

Rendkívül aggasztó, az elemzőket is meglepő adatokat közölt július 30-án a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), amelynek legfrissebb közlése szerint 2024 második negyedévében a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest 0,2 százalékkal csökkent, a bázist azonban 1,5 százalékkal meghaladta.

Virovácz Péter, az ING szenior közgazdásza a magyar negyedéves GDP-adatokat a fűrészfogakhoz hasonlította, vagyis egyszer fent, egyszer lent, hol pozitívan, hol negatívan lepi meg a közlés az elemzőket. Ez abból adódik, hogy a gazdasági alapfolyamatok meglehetősen gyengék, de egy-egy ágazat olykor kellemes meglepetést okoz. És valóban, ha megnézzük az elmúlt négy negyedévet, van egy érthetetlen görbe az előző negyedévhez viszonyított változásokban:

• 2023. harmadik negyedév: 0,8 százalék
• 2023. negyedik negyedév: 0 százalék
• 2024. első negyedév: 0,7 százalék
• 2024. második negyedév: mínusz 0,2 százalék

Mi lesz így év végére?

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az új adatok tükrében a hivatalos 2024-es GDP-előrejelzésnél (2,5 százalékos növekedés) már gyengébb, 2,2-2,3 százalékos növekedést tart reálisnak. A napokban bevezetett egy új fogalmat, a békeköltségvetést, ami ugyan elég rosszul hangzik (hiszen a magyar családokat a békekölcsönre, azaz a vissza nem adott pénzre emlékeztetheti), a miniszter viszont arra gondolt, hogy a háborús költségvetések után ősszel már jöhet egy békésebb, támogatóbb időszak a költségvetésben. A friss adatok értékelésekor Varga Mihály pénzügyminiszter is a pozitívumokba, a reálbér-emelkedésbe és a 1,5 százalékos év/év növekedésbe kapaszkodott bele.

Nagy János, az Erste Bank makrogazdasági elemzője a masszív negatív meglepetést hozó második negyedéves adatok ellenére az év egészére fenntartja a 2 százalékos növekedési előrejelzését – ami eddig a legpesszimistább előrejelzésnek számított a piacon, az ma már optimistának tűnhet. Virovácz Péter már csak 1,5 százalékos, míg Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője 1,9–2 százalékos GDP-bővülést vár.

Németh Dávid a második negyedévre 0,1 százalékos növekedést várt az előző negyedévhez képest. Az elemzők egyébként azért tudnak viszonylag pontosan előrejelezni, mert az áprilisi és májusi ipari, építőipari, kiskereskedelmi adatok már ismertek ilyenkor. Németh elmondta, hogy a K&H-nál használnak egy úgynevezett „nowcast” modellt: a forecast (előrejelzés) szóból alkotott kifejezés arra utal, hogy valójában a jelenben zajló folyamatokra is egy ideig csak becslést lehet adni. A modell alapján náluk is 0,2 százalékos esés jött ki, de a még ismeretlen júniusi adatok miatt bizakodó volt.

Magyarország most Európa egészéhez képest is rosszabbul teljesített negyedéves összevetésben: az eurózónás és az EU egészére vonatkozó második negyedéves GDP-adat egyaránt 0,3 százalékos pluszt mutatott az előző negyedévhez képest. A bázishoz mért év/év adat 0,6 százalékos növekedést jelzett az eurózónában, 0,7 százalékosat az egész EU-ban. Utóbbi adatokban tehát előrébb járunk, mint az unió.

Ipari termelés: mi lesz az elektromos autókkal?

A nem túl fényes adatok mögött három problémakör áll: az ipar gyenge teljesítménye, az elégtelen beruházások és az alacsony lakossági fogyasztás.

A magyar ipar problémái változóak, tavaly a gyenge hazai kereslet, elsősorban az élelmiszerkereslet okozott problémát. Ez ma már jobb képet mutat, most az autóiparral van baj: részben a kínai autóipar felfutása, részben a koronavírus-járvány utólagos hatásai miatt a gyárak jelenleg nem tudnak százszázalékos kapacitással menni.

Virovácz Péter szerint Németországból folyamatosan jönnek a negatív hírek, legyen szó a Bosch vagy a ZF leépítéséről, illetve az ellátási láncok egészét megzavaró robbanásról, ami a BASF legnagyobb vegyi üzemében történt.

Ezek egyre jobban éreztetik hatásukat a magyar gazdaságban is, hiszen beszámolók szerint a kecskeméti Mercedes-gyár is visszaáll háromról két műszakos termelésre, ami 33 százalékos termeléscsökkenést is jelent.

Vagyis itthon azok az üzemek sem mennek teljes kapacitással, amelyek már működnek. Hozzánk azonban sokszor csak most jönnek az új, elsősorban ázsiai, részben hagyományos európai kapacitások, például a BMW debreceni gyára, amit már 2018-ban bejelentettek, de csak 2025 elején fog elindulni. Az üzem majd biztosan termel, és segíti a magyar ipar teljesítményét, csak kérdés, hogy akkor milyen lesz a piaci környezet. Ahogyan most éppen nem növekszik igazán a kereslet az elektromos autók iránt, lehet, hogy a hozzánk tervezett fejlesztések egy része is túlkapacitás lesz, és nemcsak keresleti, de szabályozási kockázat is jelentkezhet.

Beruházás: legalább már javul a kamatkörnyezet

A következő nagy problémahalmaz a beruházások elégtelensége. Itt szerencsére a kamatkörnyezet változásával már látni a fényt az alagút végén, hiszen a kamatok elkezdtek esni. De mi történik akkor, ha egy megszokott 3 százalékos kamatkörnyezet 10 százalékosra vált? A cégek két okból is a beruházások eltörlése mellett dönthetnek: egyrészt magasabb kamatkörnyezetben jól fial, ha beteszik a pénzüket a bankba, vagy kölcsönadják az államnak, másrészt minden egyes beruházás megtérülése nehezebb lesz magasabb finanszírozási költségek mellett. Nagy János előretekintve azért úgy fogalmazott, hogy

a mérsékelt inflációs adatok és a kamatkörnyezet folyamatos normalizálódása fontos szerepet játszhat a felívelésben.

Csak van itt még egy nehézség, amit maga a kormány okoz. Magyarországon a kormány folyamatosan különadókat vezet be, hiszen lakossági megszorításokról nem szeretne beszélni, de a kincstár üres, ezért, ahogy egy ipari forrásunk mondta, nálunk már állandósult, hogy mindig jön valami pluszteher. Ilyen szabályozási, adózási rizikó mellett a cégek biztonsági megfontolásból is tartalékolnak, nem fejlesztenek. Igaz, azért azt is meg kell jegyezni, hogy bár az adók a bankok és az energetikai cégek életében nőnek, a gyógyszergyárak, a távközlés és a légi közlekedés ágazatában esnek.

Utóbbi eléggé vitatható – véli Németh Dávid. Ez a szektor nem termelt extraprofitot, mint ahogy a kormány először megfogalmazta, de miután átnevezték ökoadónak, a légi közlekedés ökolábnyoma miatt indokolható adónak tűnt a különadó. A kivezetésben talán az is szempont volt, hogy a Budapest Airport már az államé, nem árt, ha nő a magyar forgalom.

Lakossági fogyasztás: élj a mának!

A harmadik drámai elem még mindig a lakossági fogyasztás. 2023-ban az áthárított adóterhek és a részben ebből fakadó magas infláció kiárazta a fogyasztást. Ehhez a pocsék évhez képest azért már elindult felfelé a kereslet, de a 3–4 százalékos növekedés még nem az igazi, hiszen döntően a gyenge bázisból ered. A túlfogyasztástól is szenvedő bolygónk szempontjából természetesen a kisebb fogyasztás öröm is lehet, de a magyar költségvetésnek és a hazai GDP-nek nagyon hiányzik a korábbi évek fogyasztásemelkedése, illetve a fogyasztásból eredő forgalmi adó.

A havi adatok alapján az április volt még valamennyire biztató, akkor nemcsak az élelmiszerfogyasztás, de az iparcikkek kereslete is nőtt, mintha a magyarok a foci-Eb-re és az olimpiára már jó előre megvették volna az új tévéket, de májusban újra csak az élelmiszerfogyasztás emelkedett, más nem. Németh Dávid szerint úgy tűnik, hogy a magyarok még nem érzik úgy, hogy megengedhetnék a drágább fogyasztási cikkeket, félnek a recessziótól vagy a munkanélküliségtől, de közben mintha nyaralásra, utazásra, vendéglőre többet költenének. Azaz áttevődött a fogyasztás a kiskereskedelemből a vendéglátás felé. (A World Trade Center ikertornyai elleni 2001-es támadások után figyelték meg, hogy egészen különleges termékek iránt nőtt meg az amerikaiak kereslete: a Korán, az amerikai zászló, a tartós tej és az élesztő mellett a kaviár és a libamáj iránt is robbant a kereslet. Mintha a világvégét váró lakosság úgy gondolta volna, hogy ha már minden mindegy, még együnk egy utolsó finomat.)

Virovácz Péter szerint a gazdasági bizonytalanság és a politikai narratíva is inkább a megtakarítások irányába tereli a háztartásokat – utóbbi esetében kifejezetten érdekes látni a most kibontakozó békeköltségvetés tervét.

Hogyan tovább?

Külön nem beszéltünk a mezőgazdaságról, illetve a szolgáltatásokról. A 2022-es rémes aszály, majd a 2023-as kiváló termés után a mezőgazdaság is vegyes évet zárhat. A bázisnál ez az év biztosan gyengébb lesz, de a 2022-esnél erősebb, mert az aszály ezúttal nem országos, inkább lokális volt, a következő negyedévben majd meglátjuk, hogy mennyire marad exportra is magyar gabona.

A szolgáltatásokról Nagy János annyit megjegyzett, hogy egyelőre még nem tudjuk, hogy mi okozta a mostani negatív meglepetést, mert a felsorolt negatív tényezők nagyjából kalkulálhatók voltak. Szerinte feltehetően a korábbi időszakokban a növekedés zászlóshajóinak számító szolgáltató ágazatok teljesíthettek gyengén az április–júniusi időszakban. A kétszámjegyű reálbér-növekedés támogathatja a fogyasztást, de az nem jó, hogy még mindig nincs jele az elektromosjármű-értékesítés valódi élénkülésének, ami korlátossá teszi a hazai növekedést.

Kiss Péter, az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója nem tagadta, hogy számukra is jókora negatív meglepetést okozott a friss adat, pedig ők adták a piacon az egyik legpesszimistább várakozást. Azt már lehetett látni, hogy a gazdaság korábbi hajtóereje, az ipari termelés megbicsaklott, és a lakossági fogyasztás is csak lassan tér vissza.

Az viszont nagy kérdés, hogy az ipar alulteljesítése rövid távú visszaesés csupán, vagy strukturális törés.

A kormányzati válasz szerint nincs törés, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az Inforádióban már a KSH közlése előtt jelezte, hogy a második negyedévben nem volt növekedés, igaza lett. Ugyanakkor a miniszter amellett érvelt, hogy Magyarország alapvető gazdasági irányai (így az elektromos autós átállás kiszolgálása) üdvözítő, és ha nem is a 2,5 százalékos, de 2 százalék feletti éves növekedés elérhető.

Az idei évtől a KSH, igazodva az Eurostathoz, a korábbi gyakorlathoz képest előbb közli a negyedéves GDP-adatokat, mármint azok első becsléseit. Amit most július végén tett közzé a hivatal, azt korábban augusztus közepén publikálta volna. Vagyis némi esély azért van arra, hogy az augusztus végén közzétett pontos második negyedéves adat valamivel jobb lesz, mint az első becslés. A független szakemberek szerint ugyanis legalább egy nullás második negyedévre lenne szükség ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen az idei 2 százalékos éves növekedésre – márpedig arra, hogy az előzetes és a végleges adat 0,2 százaléknyi különbséget mutasson, volt már példa.