Idén is elég súlyos az aszály, és a következő tíz napban nem is várható javulás

Az, hogy az utóbbi időben extrém hőség és nagy szárazság volt, valószínűleg senkinek nem kerülte el a figyelmét. A globális melegrekord két egymás utáni napon is megdőlt múlt vasárnap és hétfőn, Magyarországon pedig július 11-étől sorozatban hatszor volt melegebb, mint a mérések kezdete óta bármikor. Így aztán nem meglepő, hogy mindenfelé kiszáradt füvet, sőt, a csapadékhiány miatt a nyár közepén hulló faleveleket lát az ember, a vízügy aszályfigyelője pedig még inkább megerősíthet mindenkit abban: aszály van.

De mennyire súlyos az idei aszály valójában? Van-e olyan súlyos, mint a két évvel ezelőtti, vagy inkább a meglepő módon enyhébb tavalyihoz hasonlít? Hozzá kell-e szoknunk ehhez a szárazsághoz a jövőben, vagy van még visszaút? És egyáltalán, mit lehet tenni, hogy kicsit mérsékeljük a hőség és a csapadékhiány negatív hatásait? Az elmúlt évek előzményei és szakértők segítségével kerestünk választ ezekre a kérdésekre.

2022-ben különösen súlyos aszály sújtotta Magyarországot, azon belül is főleg az Alföldet. Emiatt minden eddiginél komolyabb konteók kerültek elő a jégkármérséklő rendszerrel kapcsolatban, és néhány üzemeltető konkrétan halálos fenyegetéseket is kapott ezek miatt. A rendszernek persze semmi köze nem volt a súlyos aszályhoz, a probléma viszont nagyon is valóságos volt, ezért a Telexen cikksorozatban mutattuk be az aszály hatásait, illetve az alkalmazkodási vagy megelőzési lehetőségeket is.

Tavaly ilyen extrém helyzet nem alakult ki, idén viszont a hetek óta tartó hőség miatt úgy tűnik, visszatért a két évvel ezelőtti apokalipszis. A HungaroMet hétfői helyzetjelentése alapján hazánk területének közel kétharmadán közepes vagy nagy fokú aszály jelei figyelhetők meg, a néhány nappal ezelőtti záporok pedig csak kevés helyen enyhítették számottevően a csapadékhiányt – pedig az olyan növények, mint a mostanában elvirágzó kukorica, épp ilyenkor igényelnék a legtöbb csapadékot.

A Másfélfok frissen megjelent cikkében egyébként az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársai pont arról írtak, hogy Magyarországon az éves csapadékösszeg az elmúlt 120 évben nem változott jelentősen, és valószínűleg a jövőben sem fog. Ez elsőre paradoxonnak tűnhet aszály idején, de a magyarázat, hogy ugyanaz a csapadékmennyiség más eloszlásban hullik le, és kissé hosszabbak lesznek a csapadékmentes időszakok. A pesszimista becslések szerint

a század végére akár 40 napos nyári szárazságra is fel lehet készülni, a változás pedig nagyobb aszálykárokat és magasabb élelmiszerárakat hozhat.

Persze ahhoz nem kell elemzéseket olvasni és aszályindexeket nézni, hogy nyilvánvaló legyen, mekkora jelenleg az aszály. Az utóbbi hetekben Budapesten is sok helyen lehetett kiszáradt gyepet látni, sőt a Tabánban a fák elkezdték hullatni a leveleiket. A helyzet természetesen nem csak a fővárosban áll fenn, a melegrekordok mellett többször írtunk a lassan sivataggá váló homokhátságról, a szegedi növényeket pusztító mediterrán hőségről és arról is, hogy Szeged közelében leállt a barack fejlődése a hőségben.

„A HungaroMet adatbázisa szerint nagy területen nagyfokú az aszály mértéke, leginkább a Duna vonalában, Esztergom–Budapest–Baja szélesebb sávjában, de a keleti határszélen is. A Dunától keletre gyakrabban fordultak elő záporok, heves zivatarok is, de ezek néha csak egy-egy kis területre koncentrálódtak, például Kelenföldön esett, de Pesten a Belvárosban már nem” – írta kérdésünkre Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, hozzátéve, hogy a következő tíz napban nincs túl nagy esély a csökkenésre.

A szakértő szerint már a HungaroMet homogenizált adatainak elkészülése előtt is megkockáztatható, hogy az idei aszály nem annyira súlyos, mint a 2022-es volt, amikor a talajok az előző télen és tavasszal sem tudtak feltöltődni. Tavaly év végén erre megvolt a lehetőségük, és bár a február és a március nagyon száraz volt az idén, biztosan több csapadék esett májusban és júniusban is, mint két évvel ezelőtt. Az aszályt viszont nemcsak a lehulló csapadék határozza meg, hanem a hőmérséklet is, és a hazai mérések 1901-es kezdete óta az idei első félév volt a legmelegebb.

Már most látni lehet az előzetes megfigyeléseken, hogy az idei július a valaha mért legmelegebb lesz hazánkban, megelőzve ezzel a már eleve hőstresszes és persze aszályos júliusokat.

Minél melegebb van, annál jobban párolog a víz, a csapadékhiány és a hőség pedig erősítik egymás hatását. Ez a magyarázat arra is, hogy tavaly nyáron miért nem volt akkora aszály, mint két éve – tavaly viszonylag sok és nagyobb területet érintő zápor-zivatar volt, és nem is volt olyan meleg, mint 2022 nyarán. „Az éghajlatváltozás nem azt jelenti, hogy minden évben egyre melegebb van és egyre erősebb az aszály is – természetes az évek közötti változékonyság” – tette hozzá a szakértő.

Arra tehát számítani lehet, hogy a helyzet nem lesz minden évben egyre rosszabb. A 2023 közepén kezdődött, ritka erős El Niño hatása már lecsengőben van, globálisan a július már nem is lesz melegebb az előző júliusoknál, amivel 13 hónap sorozatos rekordjainak lehet vége. Szabó Péter is kiemelte, hogy a klímamodellek szerint a nyári csapadék várhatóan nem változik a jövőben sem jelentősen, de a száraz időszakok hossza kissé növekszik majd. Ez növekvő csapadékintenzitást hoz magával, amire az idei nyár tökéletes példa volt.

„Amikor esik, hirtelen és sokat esik, amikor nem, akkor tartósan nincs eső. A melegedés persze bizonyos: nyaraink, azon belül is főleg a június melegedett az elmúlt bő ötven év alatt a legjobban hazánkban”

– írta a szakértő, aki felidézte azt is, hogy tavaly a Másfélfokon megjelent cikkükben a Pálfai-féle aszályindex alapján nemcsak azt állapították meg, hogy a 2022-es aszály volt eddig a legrosszabb, hanem azt is, hogy a következő években várhatóan csökkenni fog az aszálymentes terültek aránya hazánkban. Ez jól korrelál a már említett, az öntözést leginkább igénylő kukorica terméshozamával – minél aszályosabb egy nyár, annál kevesebb a termés.

A kutatók emellett megvizsgálták az úgynevezett Forest Aridity Indexszel a fák növekedését a május–szeptemberi időszakban. Itt a pesszimista forgatókönyv szerinti modellek alapján eltűnhet a bükkösöknek megfelelő klíma, és a tölgyeseknek kellemes klíma is jelentősen visszahúzódik, így a század végére az ország nagy részéből sztyeppe lehet. Az viszont idén és két éve is látszott, hogy a fák sokszor már most is barnába borulnak, mert nincs erejük zölden tartani a leveleiket.

Arról, hogy az ilyen aszályos időszakban milyen vízmegtartó technikákkal és művelési módszerekkel lehet befolyásolni a talajok és a termőföldek állapotát, ugyancsak írtunk már a 2022-es aszályról szóló sorozatunkban, és a globális kibocsátások csökkentése mellett Szabó Péter is hangsúlyozta ennek fontosságát, mikor arról kérdeztük, hogy mit lehet tenni az aszály ellen. Bardóczi Sándor főtájépítész két hete egy friss útmutatót is közzétett arról, hogy hogyan lehet jól öntözni ilyenkor.

Bardóczi elsőként azt hangsúlyozta, hogy válasszunk a kontinentális, szubmediterrán viszonyokhoz megfelelő növényeket, majd az okos öntözés fontosságáról írt. Nem meglepő módon a legjobb késő este, éjjel, hajnalban öntözni – amikor nincsen őrületes forróság, és nem süt a nap –, mert a talaj így tud a lehető legnagyobb rétegben átnedvesedni. Ezen túl olyan trükkök kerültek elő, mint a mulcsolás, a csepegtető öntözés, a gyep magasabbra hagyása, a vízgyűjtés és a talaj vízmegtartó képességének növelése.

A tanácsok persze főleg a magánkertekre érvényesek, de sokat segíthetnek, hogy a termőföldek és a közterületek után ne legyen azokból is sivatag.

A cikkhez megkerestük az Országos Vízügyi Főigazgatóságot is, ott a már említett információk megerősítése mellett azt is közölték, hogy a WWF által elindított projekttel a beregi öblözetben sikerült elérni a vízre alapozott tájhasználatváltást, hiszen a kiválasztott területen adottak voltak a műszaki feltételek ahhoz, hogy az árhullámból pótolják a vizet. Mint írták, ez alapján elmondható, hogy megkezdődött egy, a jövő szempontjából biztató közös együttműködés az agrárium, természetvédelmi civil szervezetek, illetve a vízügyi ágazat között.