Egyre forróbbak a nyarak, és ezt nem mindenki fogja túlélni

Olyan meleg nyarak várnak ránk, amiket nem mindenki fog túlélni – írja a Másfélfok. Bár a kommentekben rendszeresen lehet olvasni olyat, hogy emberek arról írnak, hogy nincs is klímaváltozás, hiszen régen is volt meleg, a Másfélfok kutatása szerint ez nem ilyen egyszerű.

Például azért, mert az 1990-es évekig csak kevés olyan nap volt, amikor extrém hőstressz érte Magyarországot a vizsgált (május–szeptemberi) időszakban. 2007-ben azonban már majdnem elértük az életveszélyes, 46+ fokos hőérzetet, és az a tendencia is megfigyelhető, hogy az elmúlt 50 évben egyre gyakoribbá és intenzívebbé váltak a hőhullámok, és statisztikailag is kimutatható, hogy ezért az emberi tevékenység felelős.

A hőstresszt alapvetően nemcsak az határozza meg, hogy hány fok van kint, hanem az is, hogy mekkora a levegő páratartalma, hogy közvetlen napsugárzás éri-e az embert, és az is, hogy fúj-e a szél. Emiatt például az elmúlt hetekben hiába nem volt extrém magas a hőmérséklet, a nedvesség és a gyenge szél miatt gyakran hőstresszt érzékeltünk.

A tanulmány szerzői, Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, korábban az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szakértője és Pongrácz Rita meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa, elsősorban az extrém hőstresszes napok gyakoriságát (tehát amikor 38 fok feletti volt a hőmérséklet) és azok intenzitását vizsgálták, azaz azt, hogy hány Celsius-fokos a stressz.

„Kellemes a hőérzet, ha az index értéke 26 °C alatti, míg 26–32 °C között közepes hőstresszről, 32–38 °C között nagy hőstresszről beszélhetünk”

– írták a Másfélfokon megjelent tanulmányukban.

Életveszélyesnek a 46+ fokos tartomány számít, de Magyarországon ez egyelőre nem jellemző – nem úgy, mint például Indiában vagy Szaúd-Arábiában, ahol sok százan meghaltak a nagy meleg miatt.

A hőstressz az elmúlt és a következő évtizedekben

A kutatók elemzése alapján 1971-től az 1990-es évek közepéig csak júliusban és augusztusban volt néhány nap, ami potenciálisan hőstresszveszélyes volt. Ehhez képest a kétezres évek végétől egyre gyakrabban fordult elő ilyen, és már szeptemberben is megjelent egyszer-kétszer. Megállapították, hogy bár a 2022-es volt a legmelegebb nyár, nem volt annyi hőstresszes nap, mint például a rekordévnek számító 2015-ben vagy 2012-ben.

Manapság szinte minden nyáron fel kell készülnünk extrém hőstresszes napra, és azok intenzitása és az országban érintett terület nagysága is egyre csak nő. 2007-ben volt a legnagyobb, több napon át tartó hőstressz, amikor az ország egyötödén 40 fok felett volt a hőmérséklet. Bár az abszolút rekord 41,9 fok, a hőérzet ott 43-44 fok körüli volt, ami szinte életveszélyes kategória.

A legmelegebb természetesen az ország délkeleti felén, az Alföldön van, és ez csak egyre rosszabb lesz. Ha a jelenlegi kibocsátási trendek megmaradnak, akkor a folyamatosan növekvő maximumértékekre számíthatunk.

„Olyannyira, hogy a század végére a Délkelet-Alföldön elérheti a 45 °C-ot is, amely azt jelenti, hogy több évben is előfordulhat majd egy-egy napon életveszélyes hőstressz.”

Azonban ha tartjuk magunkat a párizsi megállapodásban foglalt klímacélokhoz, ami egy igencsak optimista forgatókönyv, akkor csak kismértékű növekedésre, inkább fluktuáló legmagasabb stresszre számíthatunk.

Ha így alakul, akkor az ország legérintettebb részén évente 2-3 hőstresszes napra lehet majd számítani, de a jelenlegi trendet követve a század végére legalább tízszeres növekedésre kell felkészülni.

Nem csak izzaszt, halálos is

A Budapesten és a nagyvárosokban lakók különösen ki vannak téve a hőstressznek, ugyanis a városi hőszigethatás miatt az utcák éjszaka sem tudnak lehűlni. Ez különösen veszélyes a szív- és érrendszeri betegségekkel küszködőkre, az idősebbekre és a gyerekekre nézve, ami akár halálos is lehet.

„Egy korábbi tanulmányban kimutatták, hogy az extrém 2012-es évben a hazai hőhullámok 30 százalékos, míg a második legtöbb hőhullámos nappal bíró évben, 2015-ben 17 százalékos többlethalálozást eredményeztek”

– írják a szerzők.

A szerzők Szeged példáján keresztül mutatták be, hogy is nézhet ki, ha romlik a helyzet. Jelenleg májusban és szeptemberben a napok kétharmada a kellemes kategóriába esik, így stresszmentesek. Azonban júliusban és augusztusban „a napok legalább harmadában legalább nagy hőstressz is sújtja az ott lakókat”. Ez 2100-ig még rosszabb lesz, ha nem javul az emissziós helyzet. Júliusban például már nem lesznek kellemes napok, és a hónap egyharmadán a szegediek extrém hőstressznek lesznek kitéve. Sőt, még májusban is megjelenik majd ez a kategória, bár kis gyakorisággal. Ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, akkor júliusban és augusztusban az életveszélyes hőstressz is előfordul majd a városban.

A szerzők szerint a változás miatt érdemes lenne átgondolni a hőségriadó besorolásait, és azokat nem pusztán hőmérsékletekhez kellene kötni, hanem hőstresszhez. Emellett az épületek megfelelő szigetelésével lehetne készülni a hőhatásra, valamint a városi zöld és vízfelületek növelésével. Arról nem is beszélve, hogy az állattenyésztésre is súlyos hatással lehet.

Azt írják, hogy az igazi megoldás azonban a kibocsátáscsökkentés lenne, „hogy elkerüljük a következő generációkra nehezedő majdani hatalmas egészségügyi, migrációs vagy élelmezési stresszt”.