Hőkamerával jártuk be Budapestet az év eddigi legmelegebb napján

Hölgyeim és uraim, kedves Olvasók, breaking news: nagyon meleg van. Pénteken volt eddig talán a legmelegebb idén nyáron Budapesten, még árnyékban is 35 fok volt a legmelegebb órákban. Ráadásul tegnap voltak a ballagások, belegondolni is fáj, hány diáknak és szülőnek kellett iskolaudvarokon hallgatni az igazgatók bölcs szavait, miközben ünneplős mazsolává aszalódtak.

A 35-37 fokos hőség persze nem mindenhol üt ugyanakkorát: a tűző napon a belvárosban, ahol a közelben egy fa sincs, ami valamennyi árnyékot biztosítana, sokkal keményebb ilyenkor a hőség, mint egy parkban vagy egy olyan utcában, ahol van némi növényzet a tűzforró beton és a még annál is jobban fölhevülő tonnás guruló fémdobozok mellett.

Hogy teszteljük, milyen is a hőség a városban testközelből, szereztünk egy hőkamerát és egy orvosilag egyáltalán nem javasolt, hosszú sétát tettük a városban péntek kora délután. Amellett, hogy szép színes képeket akartunk gyártani és elborzasztani azzal, milyen hőfokra hevül ilyen hőhullámok alatt az aszfalt, az utcai pad vagy a napon hagyott bicikli, hőkamerás városnézésünkkel azt is be akartuk mutatni, hogy mennyire működik Budapesten is az úgynevezett hőszigethatás, ami miatt a klímaváltozás erősödésével komoly fejlesztések és átalakítások nélkül élhetetlenné válnak a városaink.

Mielőtt belevágnánk utunk leírásába, ki kell térnünk arra, hogy mit is mutatnak a hőkamerás képek. Az általunk használt Bosch hőkamera – amelyeket általában lakások hőszigetelésének vizsgálatához és hasonlókhoz alkalmaznak, nem városnézéshez – a képen mindig igyekszik megtalálni a legmelegebb és leghidegebb pontot, előbbit sötétvörösre, utóbbit mélykékre színezi, a kép többi részét pedig valahol elhelyezi színben ezen a spektrumon. Ez azt is jelenti, hogy a piros rész a képeken nem egy hőmérsékleti szintet mutat, hanem azt, ami az adott képen a legmelegebb. A leghidegebb pontnak a kamera sokszor az eget érzékelte, amit szabad téren nehéz kiszűrni, ezért a képeken néha nem olyan meleg felületek is pirosas árnyalatot kaphatnak.

Tojássütés biciklinyergen

Túránkat a Vörösmarty tér környékén kezdtük, ami azért is érdekes, mert a Budapestre látogató turistáknak valószínűleg legalább 90 százaléka ellátogat erre a környékre. Nem is csoda, hogy ottjártunkkor minden városnéző az árnyékból csodálta a teret vagy hallgatta az idegenvezetőjét, a belvárosban ugyanis minden felület, amit ért a nap, baromi meleg volt. A Városháza melletti Szomory Dezső téren készült képünk alapján nagyjából 48 fokos volt a térkő, a közeli Szervita téren 55 fokosra hevültek a napon lévő padok, a közeli autók 63 fokosra hevülő tetején lassan ugyan, de megsülne egy tojás. Ahogy a közelben parkoló Bubik nyergén is, amelyek a hőkamera szerint 60-66 fokosak voltak. Nem irigyeltük az Erzsébet téren meccset nézőket sem, mert a szurkolói zónában kirakott műanyag asztalok felületét 62 fokosnak mutatta a kamera.

A 60 fokos padok és asztalok még nem is jelentenek akkora problémát a város egésze szempontjából, az sokkal nagyobb baj, amit a hőkameránk akkor mutatott, ha lényegében bárhol a városban a járdára, térkőre vagy az aszfaltra irányítottuk a kamerát:

A budapestiek talpa és kerekei alatt stabilan 50 fok körüli a város.

50 fok körüli a térkő a szintén turistákat sistergető Hősök terén, a Blaha Lujza tér naposabb részein, 50 fok a Keletinél a járda, és nagyjából ilyen meleg minden nagyobb forgalmú út, amit bemértünk. Részben ez okozza azt, amit városfejlesztési és környezetvédelmi szakemberek hőszigethatásnak neveznek: a városok beépített felültei magukba szívják a sugárzást, onnan pedig azt kisugározzák a környezetükbe, amivel azt még tovább hevítik. Az utak mellett ilyen felületek a városi épületek is, a kő, tégla, beton, panel sok hőt nyel el, minél sötétebb, annál többet. A tűző napon pedig a száz+ éves, sötétszürkés-barnás gangos lakóházak pedig jó 45 fokra is felhevülnek, legalábbis a kamera ilyesmi értékeket mutatott.

Ez ellen a hatás ellen a legjobb védekezés az lenne, ha több zöld és kék felület lenne a városokban, vagyis több növény és víz. Hogy ez mennyit számít, arra talán a legjobb példára bukkantunk a Dózsa György út két keresztutcájában. A Sajó utca a VIII. kerület, az Abonyi utca Zugló felől keresztezi a Dózsa György utat, majdnem egymás folytatásaként, nagyon hasonló fekvéssel. A legnagyobb különbség, hogy az Abonyi utca tele van magas fákkal, a Sajó utcában viszont egy darab fa nincsen. A különbség a képeken elég szépen látszik, és elmondhatom, hogy a hőérzetünk is alátámasztotta ezeket a színeket.

A műfű nem fű!

Az utcák, udvarok, tetők zöldítése mellett az is segítene a városi hőszigethatással szemben, ha több nagy zöldfelület lenne a városban. Túránk során két nagy zöld oázisban, az Erzsébet téren és a Városligetben jártunk, amelyek a hőkamera képein is szép zöldek, vagyis sokkal több ott a nem nagyon meleg felület. A füves-bokros-virágos felületek sokkal kevésbé hevülnek fel, kivéve ahonnan már kiégett a növényzet, a fák árnyékában pedig a kövezett felületek sem melegednek fel annyira, mint a belvárosban.

Érdekes tanulság volt viszont, hogy az olyan felületek, amelyeken amúgy a parkokba látogató emberek nagy része mozog, legalább olyan rosszul, ha nem rosszabbul reagálnak a kánikulára és a napsütésre, mint az aszfalt. A futókörök, kosár- és focipályák nagy része rekortán borítású, ami a hőkamera képe szerint a napon 50, sőt, néhol 60 fok fölé is hevül. A Városliget műfüves focipályája péntek kora délután, a legnagyobb napsütésben a hőkamera szerint majdnem 64 fokos volt, szerencsére épp nem is játszott rajta senki.

A zöld felületek növelése mellett a víz hatékonyabb menedzselése és ezzel a párologtatás növelése is sokat számítana a városi hőszigetek ellen, ahogy erre a Regionális Energiakutató Központ kutatói nemrég felhívták a figyelmet. A kutatók szerint 1,7 mm csapadék, ami 2021 júliusában egy délelőtt alatt lehullott a hőségtől szenvedő városra, elpárolgásával nagyjából 400 GWh energiát áramoltatott el, vagyis annyit, amennyit a paksi atomerőmű 9 nap alatt termel meg. Ez azt jelenti, hogy ez a nem túl sok csapadék nagyjából 40 millió háztartás napi légkondizását váltotta ki, annyira tudta csökkenteni a hőséget a városban.

Ahhoz viszont, hogy a Budapest ne váljon egyre inkább egy nagy hőszigetté, nagyon sok változásra, fejlesztésre lenne szükség, ahogy sok más városban is változás kell, ahogy a klímaváltozás egyre súlyosabb problémát jelent. A hőség ugyanis nemcsak kellemetlen, de sokak számára életveszélyes és az egész társadalomra káros: növeli az energiafelhasználást, csökkenti a gazdasági teljesítményt, a hőhullámok idején több az erőszakos bűncselekmény, és még hosszan sorolhatnánk a negatív hatásokat. Komoly változások nélkül viszont a legközelebbi hőkamerás kirándulásunk még rosszabb képet fest majd a városról.