Modellutcákkal mutatnák meg Karácsonyék, hogy nézne ki a hőgutaálló város, ami nem csak közlekedésre van

Rengeteg vízió, érdek, érv, szempont van arról, hogy hogyan kellene kinéznie Budapestnek, mit hogyan kellene átalakítani, mit kellene a fejlesztések közül prioritássá tenni. Jó pár éve viszont minden nyáron eljön legalább pár hét, amikor a lista élére ugrik az a szempont, hogyan lehetne a városban túlélni az egyre durvább nyári hőséget.

Budapesten még nem annyira rossz persze a helyzet, mint Görögországban, Olaszországban vagy a Közel-Keleten, ahol ezrek halnak meg az embertelen hőségben, de ahogy a nyár eddigi legmelegebb napján a várost hőkamerával járva bemutattuk, Budapest is nehezen elviselhető szintre tud hevülni. Ez pedig nálunk is kockáztatja emberek egészségét, életminőségét, jóllétét, nyugalmát, és ezen keresztül a város egész társadalmát és gazdaságát.

A fővárosi önkormányzat megtalálni véli a megoldást az „egészséges utcák” várostervezési megközelítésben, ami a klímaadaptáció és klímasemlegesség nagyívű céljait ötvözi az olyan egyszerű és hétköznapi elvárásokkal, mint hogy ne botoljon meg senki a padkában és legyen hová leülni, ha az ember elfárad hazafelé sétálva a bevásárlásból. A koncepciót Budapest az elnyert EU-s milliárdjaiból meg is akarja valósítani. De mitől lesz egészséges egy utca és, és hogy lesz egészséges utcából klímasemleges Budapest? Ennek jártunk utána a Városháza mellett tartott szakmai konferencián.

Kicsitől a nagyba

Az egészséges város koncepcióját Lucy Saunders angol közegészségügyi szakember dolgozta ki, a megközelítés lényege pedig – legalábbis Karácsony Gergely főpolgármester értelmezésében, aki a konferenciát megnyitotta – hogy a fenntartható várostervezést nemcsak makroszinten, hanem a egyéni szinten is meg kell közelíteni. És valóban, Saunders online közvetített előadásában talán több szó esett olyan, kényelmi kérdéseknek tűnő dolgokról, mint hogy van-e padka a járdán az utcasarkon vagy hogy egy kicsit ki kell-e kerülni egy lámpaoszlopot, vagy teljesen egyenesen lehet-e gyalogolni a járdán. Az egészséges utcák koncepció a mindennapi járókelők, biciklizők, babakocsit tolók, ház előtt összefutók szemszögeiből közelíti meg, hogy hogyan is néz ki egy egészséges utca:

• Biztonságban érzi magát az ember?
• Át lehet-e kelni az utcán anélkül, hogy keresztet vetne az ember, felkészülve a legrosszabbra?
• Le lehet ülni valahová, lehetőleg árnyékba, ha megfáradunk?
• Halljuk-e a másik hangját, vagy csak a kocsik/gépek zaját?
• Tiszta-e a levegő?
• Van-e mit látni a betonon, és csinálni a caplatáson kívül?
• És egyáltalán, van-e kedve az embernek az utcán lenni, sétálni, biciklizni, beszélgetni, otthon érezzük-e magunkat az utcánkban, vagy az csak egy szükséges átmenet két épület között?

Saunders szerint ezek egymástól nem elválasztható tényezők, mert az emberi test, ez emberi agy egyszerre érzékeli ezeket, és általánosan rosszul érezzük magunkat az utcán, ha több kérdésre is nemleges választ kapunk. A brit szakértő több példát mutatott járdák és bicikliutak kialakítására, vagy tágan értelmezett akadálymentesítésre, mint mondjuk zöldítésre vagy egyéb, klímavédelminek nevezhető intézkedésre, de ha belegondolunk, a kettő kéz a kézben jár: nem lehet biztonságosabb gyalogos átkelőket és nagyobb járdákat kialakítani forgalomcsökkentés, árnyékos pihenőket kialakítani zöldítés, parkosítás nélkül.

Balogh Samu, Karácsony Gergely kabinetfőnöke szerint ez, a hétköznapi, látszólag kicsi és nem világmegváltó problémák felőli megközelítés segít abban, hogy a hétköznapi emberek is beálljanak a zöld városfejlesztések mögé. Az, hogy jó, ha viszonylag gyorsan bárhol találni egy árnyékos padot, ahol meg lehet pihenni, sokkal inkább kézzelfogható a városlakók számára, mint bármilyen hangzatos, 2050-re kitűzött klímasemlegességi cél. A klímasemlegesség, nettó zéró kibocsátás, hasonló kifejezések nehezen értelmezhetők, míg az egészséges utca megközelítés fenti pontjai mindenki számára kézzelfogható, érthető, érezhető dolgok.

A klímaváltozás elleni küzdelem persze nemcsak az utcán dől el, a legnagyobb városi kibocsátók a köz- és magánépületek, Budapesten a kibocsátások 36 százaléka innen származik a konferencián elhangzott egyik előadás szerint, és nagyjából 30 százalékért felelős a közösségi és magánközlekedés.

Az utcák kialakítása viszont sokat számít abban, hogy mennyire viseli meg az emberek életét a klímaváltozás: a hőhullámokat csak erősíti a városi hősziget-hatás, vagyis hogy a mesterséges felületek, az épületek, az aszfalt, a térkövek magukba szívják és aztán visszaadják a nap sugárzását, ezzel csak rontva a helyzeten.

Ugyanezek a mesterséges felületek nem engedik felszívódni az egyre nagyobb viharokkal hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű vizet. Mindkettőben segít viszont, ha több a zöld felület a városban, ha a járdák kialakítása képes elnyelni a vizet és aztán engedni, hogy a párolgás segítsen enyhíteni a hőséget – mint Bécs a „szivacsváros” koncepciója – , ha van valamilyen csatornákból-medencékből kialakított infrastruktúra, ami elvezeti a lezúduló csapadékot, és ami városi térként, mondjuk gördeszkaparkként használható, mint a Benthemplein „víztér” Rotterdamban, hogy csak párat említsünk a konferencián elhangzott pozitív külföldi példák közül.

Úttörő utcák

Pár év múlva viszont a fővárosi vezetés reményei szerint Budapesten is lesznek nemzetközi konferenciákon emlegethető jó példák,

a főváros ugyanis 24 milliárd forint értékben hajt majd végre fejlesztéseket az egészséges utcák koncepció elvei alapján.

Ez az összeg annak a 300 milliárd forintos uniós fejlesztési támogatásnak a része, amit Budapest nyert el, és amelyből összesen 50 milliárd forintot költenek majd klímatudatos köztérfelújításra. A 24 milliárd forintra – ami, összehasonlításképpen nagyjából a Lánchíd felújítási költségvetését közelíti meg – kerületek pályázhatnak, Balogh Samu szerint pedig az eddig beérkezett pályázatok költségvetéséből kiindulva ebből az összegből 10-20 projekt meg is valósulhat.

Már érkeztek is be pályázatok, ezt a Lucy Saunders és csapata által kialakított, számszerűsíthető szempontrendszer alapján elbírálják. A pályázatok leadásának a határideje szeptemberben van, de egy előzetes koncepciót már le kellett adnia a kerületeknek, amelyek alapján a főváros, a BKK és a kormányzat által delegált szakemberekből álló tervzsűri fél éven keresztül elbírálta azokat. Balogh szerint lényegében ez egyfajta konzultációs időszak volt, amely során a pályázók visszajelzést kaphattak, hogy mit kell kidolgozniuk jobban, hogy magasabb pontszámot kaphassanak majd a végső elbírálásnál.

Hogy milyen ötletek, pályázatok érkeztek, arról ezen a ponton még nem árult el részleteket a kabinetfőnök, aki a fővárosi pozíciója előtt a Járókelő egyesület megbízásából maga fordította le és alkalmazta a magyar körülményekre Saunders koncepcióját. A pályázat eredményeként viszont 2026 és 2029 között számos kerületben létre fog jönni egy igazán egészséges, élhető és fenntartható utca. De hogy a klímasemlegesség, klímaalkamazkodás szempontjából mennyit segít, ha minden kerületben van sok hőszigetelt utca az autótengerben, valamint egy-egy egészséges és zöld oázis, az kérdés.

Balogh reményei szerint a 24 milliárdból megvalósuló fejlesztések többet jelentenek majd egyszerű pilot projekteknél, mint amilyen mondjuk Józsefvárosban a Víg utca vagy a Bacsó Béla utca átrendezése volt, amelyek megmutatják, mennyivel élhetőbb egy utca, ha csökkentett rajta az autóforgalom és több benne a hely a gyalogosoknak.

A pályázat eredményeként megvalósuló, az utcákat alapjaitól megújító beruházásokat Balogh inkább hírvivő, úttörő projekteknek szánja, amelyek ha megjelennek a város különböző pontjain, előrevetíthetik, hogy ilyenből sokkal több legyen. Ha pedig sikeresek a projektek, akkor a városvezetés a megszerzett tapasztalatokat később is fel tudja használni, és a jövőben talán sikeresebben tud még több forrást szerezni ahhoz, hogy még több egészséges utca legyen a városban.