Ezúttal nem a tömeg, hanem a rekkenő hőség volt az igazi veszély

A haddzs, azaz a mekkai zarándoklat egyike a Mohamed próféta által az iszlám öt tartópillérének nevezett vallási kötelességnek. Lehetőségéhez mérten a világon minden muszlimnak kötelessége legalább egyszer életében elzarándokolnia a Vörös-tenger partjához közeli Mekka városába, ahol részt kell vennie a nagymecsetben található Kába „Kocka” szentélyhez történő szertartásos menetben, hétszer körbe kell járnia az épületet, majd meg kell érintenie a szentély keleti sarokkövét képező Fekete Követ, melyet már évszázadokkal Mohamed felbukkanása előtt szakrális tisztelet övezett.

Mivel a haddzs minden évben egy szűk, hatnapos időszakra esik – ami a holdhónap-alapú időszámítás miatt mozgó ünnepnek számít –, ezért a szent kötelességet mindig is zarándokok százezrei próbálták egyszerre teljesíteni.

Ahogy a karavánokat felváltották a charterjáratok, a Vörös-tengeren cikázó keskeny dou-kat a Dzsiddában kikötő óceánjárók, a zarándokok dolga is egyszerűbbé vált, ezzel együtt a szent hétre érkezők száma is felduzzadt – a nyolcvanas évektől a látogatók száma rendszeresen átlépte az egymilliót, a csúcsot a 2012-ben regisztrált 3,2 millió zarándok jelentette. A szaúdi hatóságoknak a milliós tömeg elszállásolásáról, ellátásáról, tisztálkodásáról és koordinálásáról is gondoskodnia kellett.

Elsősorban a négyzetméterenként sokszor 6-7 főnyi sűrűséget elérő tömeg irányítása okozott gondot, az utóbbi évtizedek tömegbaleseteiben százakat tapostak agyon zarándoktársaik. Ugyan a megijedt-megvadult tömegek által előidézett szerencsétlenségek más rendezvényekre is jellemzők, de mondjuk a Kumbh Mela hindu gigafesztiválján feltűnően ritkábbak a haddzshoz hasonló tömegtiprások.

Mekkában évtizedek óta folyamatosan dózerolnak, felújítanak és építenek – ami az uralkodó vahabita iszlamista irányzat puritanizmusának megfelelően gyakran a történelmi emlékek megsemmisítésével jár. A modern tömegirányítás elveinek megfelelő tágasabb terek, alagutak kialakítása a 2015-ös, több mint 2400 ember halálra tiprásával, és a külföldi áldozatok miatt komoly diplomáciai botránnyal – a tömegszerencsétlenség pont a szíriai és jemeni polgárháborúk és a szaúdi–iráni viszály csúcsán jött – járó haddzs után gyorsult fel.

Azonban 2024-ben már nem a tömeg, hanem a klímaválság vált a fő veszélyforrássá.

Mekkát az év nagy részében forróság üli meg, ráadásul a régió a föld egyik leggyorsabban melegedő térségei közé tartozik, az átlaghőmérséklet az utóbbi harminc évben a globális átlagot meghaladó mértékben, 2 fokkal nőtt. És bár a haddzs a holdnaptáron alapuló muszlim időszámítás miatt mozgó ünnep, amikor a nyárra esik, akkor a zarándokoknak nem ritkán tűző napon, 40 fok feletti hőségben kell gyalogolniuk – ráadásul a férfiaknak a vallási előírások alapján fedetlen fővel.

Idén a klímaválság miatt az egész északi féltekével együtt Szaúd-Arábián is extrém hőhullám söpört végig: a június 14. és 19. között tartó ünnep idejére 51,8 fokra emelkedett a hőmérséklet. Szakértők szerint az előttünk álló években és évtizedekben a szélsőséges hőmérsékleti jelenségek válnak az új normává – a mekkai zarándokokat ráadásul a kánikula mellett villámárvizek is fenyegetik.

A városban már kültéri légkondicionálók is működnek, a zarándoklat útvonalán hűtött vizet és jégkrémet osztanak, de a hatóságok így is napi több ezer, a hőséggel és a napsütéssel összefüggésbe hozható rosszullétet jelentettek. A közösségi médiában terjedő felvételek egyenesen apokaliptikus jeleneteket közvetítettek földön heverő emberekkel, hosszú sorokba rakott holttestekkel.

Szaúd-Arábia a haddzsra érkezők létszámát a kvótarendszerrel kiosztott/kisorsolt speciális haddzs-vízumokon keresztül 1,8 millióban korlátozza; azonban a hivatalos zarándoklat forintban több százezerre rúgó bürokratikus és egyéb költségeit évről évre több tízezer zarándok próbálja így-úgy megnyirbálni. Ők jellemzően a Kábától 7-8 kilométerre található Mina sátorvárosában laknak, és ugyanilyen jellemzően a hatóságok állandó vegzálásának, baj esetén pedig közönyének vannak kitéve. A helyszíni beszámolók is arról panaszkodtak, hogy a haddzs-vízummal nem rendelkezőknek nem álltak rendelkezésére sem taxik, sem buszok, nem engedték be őket a légkondicionált pihenőhelyekre, és a készenlétben álló mentősök sem ugrottak a rosszullétek kezelésére.

A szaúdi hatóságok az évtizedes gyakorlatot követve igen szűkszavúan tájékoztatták a nyilvánosságot a problémákról. Ugyan már a haddzs idején több száz hőségáldozatról terjedtek el híresztelések, az egészségügyi minisztérium csak hétfőn közölte, hogy

több mint 1300-an halhattak meg az ünnep alatt. A kormányzat szerint az áldozatok négyötöde illegális zarándok volt.

Az áldozatok összesen 23 országból, elsősorban Egyiptomból (658-an), Indonéziából (213-an), Indiából (98-an), Jordániából (75-en) és Pakisztánból (58-an) érkeztek.

Fahad al-Dzsaladzsel egészségügyi miniszter szerint a halálozások magas számát az okozta, hogy a zarándokok „nagy távolságokat gyalogoltak a tűző napon megfelelő menedékhelyek és pihenési lehetőségek nélkül”. A halottak 83 százaléka nem regisztrált a zarándoklatra előzetesen a szaúdi hatóságoknál, mondta. Szerinte több mint 465 ezer zarándok kapott orvosi ellátást, közülük több mint 140 ezer fő hivatalos regisztráció nélkül érkezett. A hatóságok arról is beszéltek, hogy nem követtek el mulasztást a lebonyolításban, „azok az emberek hibáztak, akik nem mérték fel megfelelően a veszélyeket”.

Egyiptomban óriási botrány kerekedett az áldozatok nagy számából; a kairói kormány a diszkontzarándoklatokat szervező 16 utazási irodát tette felelőssé. A cégek működési engedélyét visszavonták, a cégvezetők ellen nyomozás indult, mivel a gyanú szerint annyira lecsupaszított csomagot kínáltak, hogy abból kihagyták a normális szállás vagy az egészségügyi ellátás biztosítását.

Ugyan a panaszok jelentős része a szaúdi hatóságok felkészültségét és hozzáállását kritizálta, azonban Kairó nyilván nem kritizálta olyan élesen az országot támogatásaival és befektetéseivel a vízfelszín felett tartó Rijádot, mint mondjuk Irán.