A tavalyi volt a legsúlyosabb aszály Magyarországon, de sokkal rosszabbra készülhetünk

A tavalyi év volt az eddigi legrosszabb hazánkban az aszály szempontjából az elmúlt 48 év megfigyeléseit tekintve, és az előzetes adatok szerint ekkor volt a legalacsonyabb a kukorica termésátlaga is, írja a Másfél fokon Kis Anna, Szabó Péter és Pongrácz Rita. A Pálfai-féle aszályindex alapján 2001 és 2020 között átlagosan Magyarország 37 százaléka volt aszálymentes, és a jövőben több klímaszimuláció szerint is az aszályos területek növekedésére kell felkészülnünk.

A területi eloszlást tekintve az Alföld és a Kisalföld a leginkább kitett, jellemzően itt a legkevesebb az aszálymentes évek száma.

A közepesen erős és súlyosan aszályos évek gyakorisága jelenleg 20 évente átlagosan csupán 1-2 év, de ez jelentősen megnövekedhet (akár 8 fölé) az üvegházgáz-kibocsátás mérséklése nélkül, ugyanakkor egyes területeken csökkenhet is az évszázad végére, ha azonnali kibocsátás-csökkentésbe kezdünk.

Az időnkénti aszály hazánk éghajlatának természetes velejárója, azonban az éghajlatváltozás következtében annak fokozódására számíthatunk. A Másfél fok elemzésében egy Magyarországon elterjedten használt mutatószámot, az úgynevezett Pálfai-féle aszályindex egy módosított változatát használják az elmúlt 48 év adatai, valamint a jövőre vonatkozó szimulációk alapján. Az index előnye, hogy egyetlen számértékkel jellemzi egy adott év aszályosságát, amely szoros összefüggést mutat a terméshozamokkal.

Eddig 2022 viszi a (kiszáradó) pálmát

Az elmúlt 48 év adatait vizsgálva egyértelműen arra a következtetésre jutottak a szakértők, hogy a tavalyi évben fordult elő a legsúlyosabb aszály hazánkban a területi átlagok alapján.

2022 mellett csupán egy év, 1992 érte el a közepes erősségű aszály kategóriát a magyarországi átlagértéket tekintve.

A mérsékelt aszály kategóriájába tíz év esett, az aszálymentes évek száma pedig 20-nak adódott, amely a teljes vizsgált időszak kevesebb, mint fele.

Az aszály szempontjából nem csak az adott év meteorológiai viszonyai meghatározók, hanem a megelőző évek is. Például az eddigi legszárazabb év 2011 volt, azonban az aszály nem ekkor volt a legsúlyosabb, hiszen az ezt megelőző 2010-es év épp a legbőségesebb volt a csapadékot tekintve, így a talajban eltározott nedvesség enyhítette 2011 szárazságát. 2012-ben szintén kevés csapadék hullott, és ekkor már a Pálfai-féle aszályindex is elérte a mérsékelt aszály kategóriát, hiszen ehhez az előző év csapadékhiánya is hozzájárult.

Továbbá nemcsak a csapadék, de a hőmérséklet alakulása is lényeges, bár a teljes vizsgált adatsor szerint a Pálfai-féle aszályindex és a csapadék között valamelyest erősebb a kapcsolat, mint az aszályindex és a hőmérséklet között. Általánosságban igaz, hogy ha több csapadék hullik, alacsonyabb az aszályindex értéke, ha pedig magasabb a hőmérséklet, az aszályindex is nagyobb.

A kutatók összevetették a Pálfai-féle aszályindex alakulását a kukorica termésátlagával az 1990 és 2022 közötti évekre. Az ábrán jól kirajzolódik a két tényező ellentétes menete: magasabb termésátlag általában azokban az években jellemző, amikor alacsony volt az aszályindex értéke, és ez fordítva is igaz. A legalacsonyabb termésátlagot tavaly regisztrálták, amikor az aszályindex a maximumát vette fel.

Azokban az években, amikor a kukorica termésátlaga 4000 kg/ha alatt maradt, a Pálfai-féle aszályindex meghaladta a 6 °C/100 mm-t, azaz legalább a mérsékelt aszály kategóriába esett az adott év.

Az aszálymentes évek mindegyikében legalább 5950 kg/ha volt a termésátlag. A szakértők hasonló elemzést a búzával és a burgonyával is készítettek, azonban ezen esetekben gyengébbnek adódott a kapcsolat. Ennek oka lehet, hogy a Pálfai-féle aszályindex számításakor nagyobb hangsúlyt kapnak a nyári hónapok, amely időszak a kukorica fejlődésére nagyobb hatással van, mivel a növény vízigénye júliusban a legnagyobb.

Kevesebb aszálymentes év, több súlyos aszály az évszázad végére

Az elkövetkezendő években várhatóan csökkenni fog az aszálymentes évek területi aránya hazánkban. Míg a megfigyelések átlagát tekintve Magyarország területének 37 százaléka jellemzően aszálymentes volt 2001 és 2020 között, addig a 21. század során az üvegházgáz-kibocsátás későbbi csökkentését feltételező, illetve az azt teljesen mellőző forgatókönyvek szerint ez csökkenni fog, a legpesszimistább szcenárió szerint 2081‒2100-ra 10 százalék alá is eshet. Ha viszont azonnal életbe lépne a kibocsátások csökkentése, a század végére egyes szimulációk szerint valamelyest növekedhetne is az aszálymentes terület aránya.

Az elmúlt évek megfigyelései alapján hazánk középső és északnyugati területein fordult elő a legkevesebb ilyen év, míg az amúgy is csapadékosabb nyugati országrészben 8 feletti, az Északi-középhegységben pedig 10-15 évet meghaladó értékeket is kaptunk egy-egy rácspontban. Hazánk nagy részén 4-8 év volt aszálymentes a 20-ból, illetve legalább 2 év aszálymentes volt minden rácspontban.

A jövőre vonatkozó szimulációk átlaga szerint a 2021‒2040-es időszakra az Alföldön csökkenni fog az aszálymentes évek száma minden forgatókönyv esetén.

Az évszázad végére viszont meghatározó lesz, hogy mit kezdtünk a kibocsátásokkal: ha tartjuk magunkat a 2 Celsius-fokos célhoz, a 2001‒2020-as időszak megfigyeléseihez hasonló képet kaptunk, míg ha nem kezdünk érdemi kibocsátás-csökkentésbe, az ország legnagyobb részén 2-nél kevesebb aszálymentes évet valószínűsít a 20-ból.

A pesszimista, kibocsátás-csökkentés nélküli szcenárió esetén jelentős növekedés valószínűsíthető a közepes erősségű és súlyosan aszályos területek arányában, amely a legszélsőségesebb modelleredmény esetében megközelíti az 50 százalékot is. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy ha az optimista 2 Celsius-fokos forgatókönyvet követjük, akkor a jelenlegi értékhez képest kisebb mértékű csökkenés is bekövetkezhet.

A közepes erősségű és súlyosan aszályos évek átlagos számának területi eloszlása is azt mutatja, hogy a leginkább kitett terület az Alföld. A megfigyelések szerint 2001 és 2020 között átlagosan 1-2 év esett ebbe a kategóriába, csupán a déli régiókban található egy-egy rácspont, amikor a 3-at is elértük; az ország nagyobb részén viszont egyáltalán nem volt jellemző. A klímaszimulációk szerint a következő két évtizedre jelentősen visszaszorul azon területek aránya, amelyeket átlagosan maximum egy évben érint közepes erősségű vagy súlyos aszály. Az egyes forgatókönyvek figyelembevételével számított eredmények között még nincs igazán jelentős különbség ebben az időszakban (2021‒2040). Viszont

a 2081‒2100-ra vonatkozó szimulációk alapján azt láthatjuk, hogy minél tovább halogatjuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, annál nagyobb területet fog elfoglalni a 20 évből legalább 5 évben előforduló közepes erősségű vagy súlyos aszály.

Az ország középső területein ráadásul 8 év feletti értékek is megjelennek a szimulációk átlaga szerint a század végére ezen pesszimista jövőkép esetén. Ellenben, ha azonnal hozzákezdünk az üvegházgáz-kibocsátás csökkentéséhez, akkor a 21. század végére a jelenlegihez hasonló feltételeket valószínűsíthetünk a közepes erősségű és súlyos aszályokat tekintve.

Mérséklés és alkalmazkodás

Az aszályra való felkészülés és az alkalmazkodási stratégiák kidolgozása eddig is fontos volt a hazai mezőgazdaságban, hiszen Magyarország éghajlatának része a nyári aszályos időszak. Ilyen alkalmazkodást jelenthet például az öntözőrendszerek kiépítése, mezővédő erdősávok megőrzése, talajművelési vagy vízmegtartást segítő agrotechnológiák alkalmazása, a megfelelő terményfajta, vagy az éghajlati feltételeket leginkább toleráló haszonnövény megválasztása. Ellenkező esetben a tavalyihoz hasonlóan (50,6 milliárd Ft) az agrárkár-enyhítésre hatalmas összegeket kell majd fordítanunk, a termésveszteség miatti károkról nem is beszélve, amelyek tavaly becslések szerint 400-500 milliárd forintra rúgtak.

A klímaváltozás következtében az évszázad végére ezen aszályok növekedésére számíthatunk a gyakoriságot és az intenzitást tekintve is, amennyiben nem csökkentjük az egyre növekvő energiaigényünk miatt a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásából adódó kibocsátásokat. Tehát az éghajlatváltozás mielőbbi mérséklése kulcsfontosságú a biztonságos élelmiszer-ellátás szempontjából is.