A hőségben megállt a barack fejlődése az alföldi gyümölcsösben

Gyuris Mihály szinte gyerekkora óta foglalkozik őszibarackkal, még a szüleivel kezdte, és most a családja is részt vesz a munkában. A gazda hatvanéves, és a sok gyakorlati tapasztalat megszerzése előtt már az iskolában is kitanulta a növénytermesztő szakmát. Azóta is követi a gyümölcstermesztés újabb ismereteit, részt vesz továbbképzéseken és külföldi szakmai utakon is járt. A Szatymaz melletti családi gazdaságában 12 hektáron termeszt őszibarackot.

Azt soha nem tudhatjuk, hogy a tavaszi fagy mennyit pusztít el a remélt termésből, ezért a gazdák legnagyobb problémája a termésbiztonság.

Gyuris Mihály elmondta, hogy a tavaszi fagyok miatt az elmúlt tíz évből nyolcban károsodtak a gyümölcsfák, ezért kisebb vagy éppen nagyobb terméskiesés majdnem minden szezonban előállt. Gyurisék ezért a gyümölcsösben egy különleges gépet állítottak fel, ami tulajdonképpen egy magas állványra felszerelt, 6 méter átmérőjű propeller, dízelmotor hajtja, és ha beindítják, nagy szelet kavar. A gép szele elvegyíti a földhöz közeli fagyos levegőt a magasabban lévő, kissé melegebbel, így a propeller légáramlata 4-5 fokot is emel a talajhoz közeli hőmérsékleten, ezután a barackfákat már nem károsítja a hajtások és rügyek elfagyása. A gépet 80 százalékos állami támogatással sikerült beszerezni, 6 hektárnyi területet képes megvédeni a fagytól, a motor fogyasztása pedig óránként 32-35 liter gázolaj. A gép első beindításáról, amire más gazdákat is meghívtak, videós riport készült. Egy ilyen gép a telepítéssel együtt most 40 millió forintba kerül, de ezt csak nagyobb területen érdemes alkalmazni, a kisebb parcellákon más módon kell védekezni a tavaszi fagyok ellen.

A gazda azt is elmondta, hogy az új ültetvények telepítési támogatásában már kötelezően szerepel a fagytól védő berendezések beszerzése is, de már csak 50 százalékos térítést adnak rá. Ráadásul a gazdának, aki pályázik és nyer, előre kell kifizetnie az összes költséget, a támogatást majd csak utólag kaphatja meg. Így ez nem mindenki számára elérhető lehetőség, hiszen több tízmilliós beruházásról van szó. Könnyebb lenne, ha előfinanszírozást lehetne kérni, azaz a gazdának csak az önrészt kellene előteremtenie, nem pedig a teljes költséget. Gyuris emellett úgy gondolja, jobb lenne, ha lenne a különféle fagyvédelmi gépekre pályázható támogatás a már meglévő gyümölcsösökre is, nem csak az új ültetvényekre.

A barack fejlődése megállt a hőségben

Egyre súlyosabb gondokat okoz az aszály és a talajvíz hiánya is. Szatymaz és több más, részben zöldség és gyümölcs termesztéséből élő falu a Homokhátsághon fekszik, amit ma már a félsivatagi területek közé sorolnak. Évtizedek óta csökken a talajvíz szintje, az öntözéshez fúrt kutakat egyre inkább mélyíteni kell, másféle vízpótlás pedig nincsen, holott évtizedek óta beszélnek például egy Duna–Tisza csatornáról. A természet azonban nem vár erre, Gyuris Mihály úgy tudja, egy Szegedhez közeli másik falu, Domaszék mellett a gazdálkodók már a korábbi években is azt vették észre, hogy a nyár közepére egyszer csak elfogyott a víz a kutakból, nem hoztak fel többet a szivattyúk. Ez már Szatymaz környékére is egyre inkább jellemző.

Gyuris Mihály a saját földjén árkokba vezetve egy tározóba gyűjtötte össze a belvizet, hogy később abból öntözzön, de mostanában már nem gyűlik össze annyi, amennyi kellene. Öntözni muszáj, anélkül nem lehet gazdálkodni a homokon, Gyurisék gyümölcsösében csepegtető öntözést alkalmaznak. Ma már nem irtják ki a füvet a fasorok között, mint régen, hanem csak lekaszálják, mert a növényzet valamennyire hűti a talajt, és tartja benne a nedvességet.

„A víz hiánya komoly probléma. Hogy ez hogy lesz megoldva? Hát nem tudom. Nagyon kellene egy csatornahálózat, amiből vizet lehetne nyerni, de az a gazdák egyéni szintjén megoldhatatlan. Jártam Olaszországban, ott hektáronként vannak kiépítve a csatornák.”

A klímaváltozáshoz is alkalmazkodni kell. Gyuris Mihály megfigyelései szerint a mostani hőségben a fák egy részénél megállt a gyümölcsök fejlődése, a nagy meleg hatására a növények lelassították a saját életfolyamataikat. A barack ugyan nem sült meg a fán, de nem lehetett akkor leszedni, mint a korábbi években. Ezért pár éven belül árnyékot adó hálókat kell felszerelni a fák fölé, hogy megvédjék a növényeket a túl forró nyári napsütéstől. Korábban a műanyag hálókkal a jégeső ellen védekeztek, de arra már van más megoldás.

Az idén átlagos mennyiségű őszibaracktermésre számít Gyuris Mihály az ültetvényén, de történt váratlan meglepetés is. Az a fajta, amiből a legtöbb fája van, a Redhaven, darabszámra teljesítette ugyan az elvárást, viszont méretben csak harmadakkora lett minden gyümölcs, mint korábban, így viszont súlyra nem tudták azt a mennyiséget leszedni, amire előre leszerződtek a felvásárlóval.

Gyuris Mihály gazdaságában a termésmennyiség évente hektáronként 30-40 tonna, ami a barack fajtája és a fák kora mellett természetesen az időjárástól is függ. Az őszibaracknak többféle betegsége is van, ezért fontos a növényvédelem, például a monília ellen folyamatosan védekezni kell. A permetezésekhez használt vegyszerek ára azonban a háromszorosára nőtt a koronavírus-járvány óta, míg ezzel szemben a gyümölcs felvásárlási ára csak mintegy 30 százalékkal emelkedett.

Közben egyre drágul a munkaerő is, ráadásul nagyon nehéz megbízható szezonmunkásokat találni, akik igényesen dolgoznak, hiszen az ütődésre érzékeny őszibarackot óvatosan kell rakosgatni. A munkaerő hiánya már másfél évtized óta jellemző, emiatt sok gazda abbahagyta a gyümölcs termesztését, mert az őszibarack nagyon kézimunka-igényes, de ha nincs, aki leszedje, akkor nem lehet mit tenni. A családtagok pedig nem tudnak akkora területen minden feladatot ellátni, amekkoránál már hasznot hozna a gazdálkodás.

Ahova korábban odaállítottunk tíz embert a munkába, most már csak négyet állítunk oda.

Gyuris Mihály így oldotta meg, és hozzá évek óta visszajárnak dolgozni azok az alkalmi munkavállalók, akikkel kölcsönös az elégedettség. Ehhez a munkához korán kell felkelni, mert hajnali 5-kor kezdik meg a gyümölcs szedését, és délben be is fejezik aznap, így a legerősebb napsütésben már nem dolgoznak kint a szabadban. A gazda szerint az embereket kímélni kell, és a gyümölcs minőségének se tenne jót, ha a tűző napon 40-45 fokra forrósodva szednék le, és aztán bevinnék a 2 fokos hűtőházba, ahol az elszállításig tárolják.

Gyuriséknál korábban, amíg a nagybani piacokra vitték, 45-féle, ma már csak 30 különböző fajtájú barackfát tartanak. Van közte fehér és sárga húsú is többféle, nektarin, továbbá korábban és később megérő, így a szezonban végig folyamatosan és többfélével is ki tudják szolgálni a vevőket. Egy fa legalább 15 évig hoz termést, ezért a barackültetvény telepítése hosszú távú beruházás. Közben alkalmazkodni kell a piaci igényekhez, abban is változnak a divatok, hogy mit kedvelnek a vásárlók. Most újra a régi, hagyományos magyar fajták a legkeresettebbek.

Csökkenő termőterület

Gyuris Mihály az elnöke a 31 éve megalakult Dél-alföldi Őszibarack-termesztők Szövetségének, amelynek jelenleg 50 tagja van. Eredetileg Szatymaz környéki gazdák voltak a szövetségben, de már vannak tagok a szomszédos megyékből is. A tagok körében átlagosan 5–10 hektár között van egy gazdaság mérete, a gazdák többsége a barack mellett termeszt még más gyümölcsöt vagy zöldséget is. A szövetség célja a tagság tájékoztatása a termesztést segítő újabb szakmai ismeretekről és a jó külföldi példákról. A szövetség rendezvényeire szakmai előadókat hívnak, és tartanak gyakorlati bemutatókat is, például a fák helyes metszéséről. A szövetség taglétszáma kismértékben nőtt az utóbbi években, de voltak távozók is.

„Az idén eddig egy gazda döntött úgy, hogy befejezi az őszibarack termesztését, mert belefáradt a sok akadállyal való küzdelembe. Csak mióta én vagyok a szövetség elnöke, 2012 óta, a tagjaink körében a felére esett vissza a termőterület nagysága, ma már ezer hektár alatt vagyunk.”

Gyuris Mihály szerint volt, aki azt mondta, hiába szép a barackosa, és hiába szereti, de már nem tud több pénzt beletenni az ültetvénye fenntartásába, ezért felszámolta az 5 hektáros gyümölcsösét.

A szövetség tagjainak többsége a budapesti, míg néhányan a szegedi nagybani piacra viszi a barackot. Gyuris és egyik társa viszont egy dunántúli szövetkezetnek adja el, így kevesebb gondjuk van vele, nem kell annyit utazni, szállítani és a piacokon a vevőkre várni. Gyuris ismeretei szerint manapság alig visznek külföldre magyar őszibarackot, az összes termésünk ma már a hazai fogyasztást sem fedezi.

Ezt tükrözik a KSH adatai is, például 2018-ban a hazai termés 22,9 ezer tonnája mellett 4,6 ezer tonna volt az import, míg 2022-ben itthon 21,1 ezer tonna termett, és már 5,3 ezer tonna érkezett külföldről. Ez pedig csak az őszibarack, a számokban nincs benne a nektarin, amely a hazai termelésben sokkal kisebb területű, a behozatalban viszont az őszibarackhoz hasonló mennyiségekkel szerepel.

A hazai őszibaracktermő összterületnek majdnem a fele tartozik a szatymazi szövetség tagságához. Az őszibarack termőterülete öt év alatt nagyot csökkent országszerte, a 2018-as 4,9 ezer hektárral szemben tavaly már csak 2,3 ezer hektár volt.

Ám az nem biztos, hogy ez a nyilvántartás minden szempontból valós képet tükröz. Gyuris Mihály úgy tudja, hogy sokan felveszik a mezőgazdasági támogatásokat az őszibarackos ültetvényükre, és tessék-lássék gondozzák ugyan a gyümölcsöst, például lekaszáltatják a gazt, ha kell, de a termést már nem szedik le, nem adják el. Még így is megéri fenntartani egy ilyen látszatgazdaságot, és felvenni rá a támogatásokat, mert annak nem feltétele a gyümölcs eladása.

A szatymazi őszibarack többé nem lesz olyan híres, mint egykor volt

Szatymazon ma már kevesebben foglalkoznak gyümölcstermesztéssel, mint a korábbi évtizedekben, inkább zöldséget vagy mást termesztenek, illetve a 12 kilométerre lévő Szegedre járnak be dolgozni. A lélekszám nem csökkent az utóbbi évtizedben nagyobb mértékben, sőt kicsivel nőtt, 4,6-4,9 ezer fő körül alakult, de az itt is jellemző, ami országszerte, hogy a gazdatársadalom elöregszik.

Szatymaz környékén kétszáz éve kezdődött meg az őszibarack termesztése, és száz éve indult meg a diadalmenete, amely nagyjából a rendszerváltozásig tartott. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején még mintegy 400 arany- és ezüstkalászos gazda dolgozott a falu környékén, akik fellendítették a gyümölcstermesztést és a kereskedelmet. Az 1950-es évek végén évi 100 vagon barackot szállítottak el a szatymazi állomásról, a következő évtizedben megindult az export is. Frankfurtban egykor így reklámozták: „mézédes, magyar, szatymazi őszibarack”.

A falu amiatt is a híres központja volt ennek a gyümölcsnek, mert itt rakták a vagonokba a termést. A barackot azonban hozták a gazdák máshonnan is, szinte az egész Homokhátságról szállítottak Szatymazra – ismertette a történelmi hátteret Barna Károly polgármester a Telexnek.

A szocializmus időszakában a Homokhátság településein a termelőszövetkezeten kívül, vagy helyette szakszövetkezet működött, ennek révén a földek nagyobb része maradt meg a termelők használatában, és a gazdáknak a szakértelmük mellett gépeik is voltak a műveléshez. A rendszerváltozás után a szakszövetkezeti tagokból lettek az önálló gazdálkodók, akik folytatták a termesztést, amihez megvolt a tapasztalatuk és a fölszerelésük is. Az őszibarackot azonban már nem vette meg a csökkenő termelésű konzervipar akkora mennyiségben, mint korábban, ezzel megszűnt egy fontos értékesítései lehetőség, holott addig a befőzési-konzervipari célokra termesztettek egy külön fajtát, a „gumibarackot” is.

Barna Károly polgármester gyümölcstermesztő családban nőtt föl, korábban ő is foglalkozott őszibarackkal, és 2015 óta a falu polgármestere. Azt figyelte meg, hogy az 1970–1980-as években tíz évből általában egy volt eredménytelen a barack termesztésében a tavaszi fagyok miatt, de az utóbbi időben egy évtizedben már négy év is nagymértékű terméskiesést hozott. Az idén jó ugyan a termés, de az előző két évben is nagy károkat okoztak a tavaszi fagyok.

A barack helyi jelentőségét fokozta, hogy a Homokhátságon eredetileg is nagyon gyenge adottságú földek vannak, ma ezt a tájegységet már félsivatagnak tartják. A szántóföldeken kevés termést hozó területeken sokkal nehezebb volt a megélhetés, mint máshol, emiatt fontos volt a szakértelem és a tervszerű gazdálkodás – magyarázta Barna Károly. A barack termesztése pedig kiterjedt szakértelmet és tapasztalatot megkívánó munka, a növényvédelemtől kezdve a fajtaválasztásig és az időjárási jelenségekig többféle fontos tényezővel is tisztában kell lenni az eredményes gazdálkodáshoz.

A polgármester szerint a szűkös helyi adottságok mellett már a klímaváltozás is akadályozza a növénytermesztést, az idén például a kukorica gyakorlatilag megsült Szatymaz környékén, még mielőtt teljesen kifejlődött volna. A gyümölcsök termesztése viszont a megfelelő öntözéssel továbbra is működhet.

Barna Károly irodájában éppen a klímaváltozás hatásairól beszélgettünk, amikor jégeső veszélyére figyelmeztető riasztás érkezett. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara üzemelteti az országos jégkárenyhítő rendszert, amely a jégesővel fenyegető felhőkbe elégetéssel juttat fel ezüst-jodidot, ami csökkenti a jégszemcsék méretét. A polgármesternek ilyenkor be kell kapcsolnia a jégesőt elhárító berendezést, ami szerinte eredményesen működik.

Szatymaz önkormányzata saját rendezvényekkel is igyekszik fenntartani az itt termő őszibarack jó hírét, minden nyáron tartanak Őszibarack Fesztivált, egyfajta falunapot, amelyben sok program kapcsolódik a gyümölcshöz.

A polgármester úgy véli, többé nem éri el újra az egykori csúcsot a szatymazi barack, amikor még Németországban is kedvelték. Barna Károly azt is elmondta, hogy újra feléledt náluk a barack termesztése előtti, egykor hagyományos szőlőművelés és a borászat, és a barackra alapozott pálinkafőzés is. Manapság már ezeknek is szerveznek a faluban versenyeket, bemutatókat, és a polgármester szerint a gyümölcsök feldolgozása, kiváló minőségű termékek készítése új esélyeket adhat a szatymazi gazdaságnak.