Párizs példájából látjuk legjobban, megérné-e Budapesten olimpiát rendezni

• Az eredeti költségvetés több mint duplájába, körülbelül 3200 milliárd forintnyi euróba került az idei párizsi olimpia szervezése. Ennek egy részét fedezik a bevételek, de bőven fizetett bele a francia állam is.
• Párizsban szinte minden megvolt a játékokhoz, csak az olimpiai falut és két stadiont kellett megépíteni, viszont bődületes infrastruktúra-fejlesztéseket hajtottak végre. Kérdés, ebből mit és hogyan használhatnak a jövőben a franciák.
• A korábbi tervekből és a nemzetközi statisztikákból az jön ki, hogy az elmúlt években megépült stadionokkal együtt 5000 milliárd forintba került volna, ha idén Budapest rendezi az olimpiát.

Az egyik oldalon okos megoldások és pozitív gazdasági hatás, a másikon durva költségtúllépés és megkérdőjelezhető gigaberuházások: alig ért véget a 2024-es párizsi olimpia, máris elkezdődött a számháború arról, megérte-e a városnak és Franciaországnak a rendezés.

Ennek számunkra azért is van jelentősége, mert eredetileg Budapest is jelentkezett az idei olimpia megtartására, vagyis a párizsi példából elvileg levonhatunk arra vonatkozó következtetéseket, hogy jó ötlet volt-e visszavonni a pályázatunkat. A kérdés ráadásul a nem olyan távoli jövőben újra aktuálissá válhat, hiszen különféle híresztelések szerint ismét napirenden lehet a rendezés ügye, Budapest megpályázhatja a 2036-os játékok lebonyolítását.

Elöljáróban két dolgot mindenképp érdemes leszögezni: egyrészt Franciaország nem Magyarország, Párizs nem Budapest, vagyis attól még, hogy valami ott sikerült vagy nem sikerült, nem biztos, hogy nálunk is ugyanúgy alakult volna. Másrészt a párizsi olimpia gazdasági és társadalmi hatásairól sincsenek (még) pontos adataink, vagyis nem írható le feketén és fehéren, hogy megérte-e, vagy sem. Összességében viszont elég sok információ napvilágra került már az olimpia költségeiről és lehetséges hatásairól, ebben a cikkben ezeket szedtük össze.

Több mint megduplázódtak a költségek

A párizsi olimpia hivatalos, tervezett költségvetése 4,38 milliárd euró, mai árfolyamon nagyjából 1730 milliárd forint volt. Ennek 96 százaléka magánszereplőktől jött volna, 4 százaléka közpénz, amelyet viszont nem a most látott olimpiára, hanem teljes egészében a később következő paralimpiai játékokra szántak.

A költségvetés bevételi oldalának legnagyobb részét

• a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozzájárulása (1,2 milliárd euró),
• a jegyértékesítésből, vendéglátásból és licenszjogokból származó bevételek (1,4 milliárd euró),
• és a reklámbevételek (1,2 milliárd euró) adták volna.

Az olimpia hivatalos tájékoztatása szerint ez a 4,38 milliárd eurós összeg fedezte volna a rendezvény tervezését, szervezését, lebonyolítását a helyiségek bérlésével, a helyszínek előkészítésével, üzemeltetésével együtt. Ezen kívül benne volt ebben a költségvetésben sportolók szállása, étkeztetése, a delegációk fogadása és a nyitó- valamint záróünnepség megtartása.

A legutóbbi hírek szerint azonban – mint kivétel nélkül minden korábbi olimpián – végül most is sikerült jelentősen többet költeni, mint amennyit eredetileg szerettek volna.

A legtöbbet emlegetett becslés 8,2 milliárd euróra, vagyis átszámolva 3200 milliárd forintra teszi a szervezés végső költségét, de keringenek ennél kicsit nagyobb számok is. Ebben pedig még nincsenek benne olyan költségek, mint a Szajna megtisztítása 1,4 milliárd euróból (550 milliárd forint), vagy a párizsi 14-es metróvonal meghosszabbítása 3,5 milliárd euróból (1400 milliárd forint).

Az olimpia eredeti költségvetése még azzal számolt, hogy a kiadások 96 százalékát nem közpénzből fizetik, később azonban kikerült a képből ez az ígéret. A szervezők szerint nagyjából 3 milliárd euró (1200 milliárd forint) közpénzt használtak el, míg a francia állami számvevőszék szerint 3-5 milliárd euró közpénz ment el erre, szintén az infrastruktúra-fejlesztések nélkül – írja a Washington Post.

Olcsóbb, mint a korábbiak

A párizsi olimpia 4,4 milliárd eurós tervezett, és 8,2 milliárd eurós végső költségvetését érdemes összevetni az elmúlt néhány olimpiáéval. Ez nem könnyű feladat, mivel a szervezők az infrastruktúra-fejlesztéseket soha nem veszik be a költségvetésbe, de sokszor még a rendezés költségeinek egy részét is igyekeznek máshová könyvelni. Ráadásul azt is számításba kell venni, hogy olimpiáról olimpiára változhat a versenyzők és a sportágak száma – igaz, az utóbbi 20 évben ez a váltakozás 10 százalékon belül maradt.

Az Oxfordi Egyetem egy friss kutatása az 1960 óta megszervezett olimpiák eredeti és végső költségvetését hasonlította össze, az értékeket pedig korrigálták az inflációval. Ezek alapján az elmúlt kilenc olimpia infrastruktúra-fejlesztés nélküli költségvetése így alakult:

Az ábrán látszik, hogy az elmúlt három évtized olimpiáit jelentősen különböző költségvetésekkel rendezték meg, a riói olimpia például majdnem nyolcszor annyiba került, mint az athéni.

A kutatók szerint az viszont biztos, hogy 1960 óta

kivétel nélkül minden olimpia többe került, mint amennyit eredetileg rá akartak költeni, a költségek átlagosan 159 százalékkal lettek magasabbak a tervezettnél.

Vagyis az olimpiák általában nagyjából két és félszer annyiba kerülnek, mint amennyivel terveznek a szervezők. Legnagyobb mértékben az 1976-os montreali olimpia költségvetése csúszott el (720 százalék), de brutálisan félrekalkulálták a rióit (352 százalék) és a barcelonait (266 százalék) is. Párizs az előzetes adatok szerint 115 százalékos túlköltekezésben van, vagyis kicsit több mint kétszer annyit költöttek, mint terveztek, ami az átlagosnál jobb érték.

A kutatás szerint a túl drága olimpiákkal számos város és ország ráfázott, Montreal például annyi hitelt felvett, hogy csak 30 év múlva jött pénzügyileg egyenesbe. Az athéni olimpia költségei pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Görögország a 2008-as válság után kis híján csődbe menjen (bár nincs kizárva, hogy országként még ezzel is jobban jártak volna, mint azokkal a megszorítások, amelyeket a csőd helyett kaptak). A kutatók emiatt figyelmeztetnek:

a játékok átlagosan magas költségtúllépése különösen veszélyes lehet a kisebb országoknak, amelyek évtizedekre eladósodhatnak egy ilyen esemény megszervezésével.

Még nem számoltuk a Szajnát

Érdemes hozzátenni, hogy az olimpiák miatt, vagy azok ürügyén végrehajtott infrastuktúra-fejlesztések költségei sokszor messze túlszárnyalják magukat az olimpiákat. A pekingi olimpia rendezési költsége például hivatalosan nagyjából 8 milliárd dollár volt, Andrew Zimbalist sportközgazdász szerint azonban összesen nagyjából 40 milliárd dollárt költhettek az eseményhez kapcsolódó beruházásokra.

Az athéni olimpia pedig a 3-4 milliárd dolláros végső költséggel elvileg az elmúlt 30 év legolcsóbb játéka volt, végül azonban valahogy csak elment vele 8-10 milliárd euró, ami egy tízmilliós országnál fejenként nagyjából ezer euró, vagyis mai árfolyamon 390 ezer forint. Természetesen adósságban.

A párizsi olimpiához kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztések összköltségére különböző becslések vannak, amelyek között az tesz különbséget, a város elmúlt hét éves beruházásaiból mit sorolunk az eseményhez. Mindenképp ide tartozik a Szajna 1,4 milliárd eurós megtisztítása, az 1,6 milliárd eurós olimpiai falu, a 190 millió eurós vízisport-központ, és a 150 millió eurós tornacsarnok. Ezek mellett persze ott van a metróépítés és számos más, a városi közlekedés fejlesztését szolgáló beruházás, amelyek nagy részére azonban valószínűleg amúgy is szükség volt.

A nagy kérdés viszont kevésbé az, hogy mennyit költöttek el, sokkal inkább az, hogy a kiépült infrastruktúrát később is használni tudják-e majd, illetve olyan fejlesztéseket hajtottak-e végre, amelyekre a városiaknak tényleg szüksége volt.

Az elővárosokkal együtt 11 milliós Párizsban a közlekedésfejlesztésre minden bizonnyal szükség volt, az új sportcsarnokok, a Szajna megtisztítása és az olimpiai falu későbbi kihasználtságát azonban valószínűleg csak évek múlva látjuk majd.

Az olimpiai faluból idén novemberben a tervek szerint egy 2500 lakásos lakóparkot, egy kollégiumot, egy hotelt és 120 ezer négyzetméternyi irodát alakítanak ki. Az épületeket tehát – az évtizedekkel ezelőtt megépített, majd alig használat olimpiai parkokkal ellentétben – mindenképp használni fogják. Kérdés, ki fog ebből profitálni, a 2012-ben, Londonban ugyanis azt ígérték, hogy az olimpiai faluból elérhető árú lakásokat alakítanak ki, ami aztán nem nagyon valósult meg.

Hasonló kérdés, hogy a Szajna egyébként sem túl jól sikerült megtisztítása mennyire marad tartós. A város 19. századi csatornarendszere korábban közvetlenül a folyóba engedte a háztartások szennyvizét. Ezt most egy föld alatti emésztő megépítésével igyekeztek orvosolni, de ez is csak akkor tisztít meg minden vizet, ha épp nem esik túl sok eső, ami az olimpián is többször gondot okozott.

A hivatalos ígéretek szerint jövőre több strandot is nyitnak majd a Szajnán, vagyis az 550 milliárd forintnyi fejlesztés eredményét elvileg a párizsiak és a turisták is élvezhetik majd. Kérdés viszont, hogy az emberek akarnak-e majd abban a vízben fürdeni, amelybe esős napokon a saját ürülékük is kerül. (A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy a természetes vizek máshol sem kristálytiszták, a Balatonnál például az okoz gondot, hogy – ki tudja, hogyan – túl sok vizelet kerül a tóba.)

Turizmus, gazdasági hatás, miegymás

Ha feltételezzük is, hogy az infrastruktúra-fejlesztések mind a lakosságot szolgálják, és megérték a franciáknak, még mindig ott van a francia állami számvevőszék szerint 3-5 milliárd euró, amit enélkül számolva közpénzből raktak bele a játékokba. Ez nagyjából az az összeg, amivel a szervezés drágult az eredeti költségterv és a végső költések között.

Egy, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megrendelt, de elvileg független kutatás idén májusban 6,7-11,1 milliárd euróra becsülte az olimpia pozitív gazdasági hatásait. Eszerint 2018 és 2034 között a párizsi központú Île de France régió ennyi bevételre tehet szert az olimpia szervezéséből, a hozzá kapcsolódó építőipari megrendelésekből és a turizmusból.

Ezeket a becsléseket persze érdemes fenntartásokkal kezelni, mert felmerül, hogy a pozitív gazdasági hatások összeszámolása után elmarad a negatív hatások számbavétele.

A dolgok pozitív megközelítése például az, hogy az olimpia idején nagyon magas volt a párizsi szállodai szobák kihasználtsága, és több millió turista látogatott a városba. A negatív az, hogy ők a rendezvények megnézésén kívül szinte semmit nem csináltak, nem mentek étterembe, nem ültek be kávézókba, nem vásároltak. Ráadásul a jelek szerint elüldözték a hagyományos turistákat, amivel megcsappantak a turizmusból élő kisvállalkozók, például étterem-tulajdonosok vagy taxisofőrök bevételei.

Ezt tapasztalta a helyszínről beszámoló kollégánk is, aki szerint az olimpia alatt volt igazán jó turistának lenni Párizsban, mivel szinte üresek voltak az utcák, az éttermek és bizonyos városrészekben még a metrók is. Ennek a gazdasági hatásairól pedig nem rendelt tanulmányt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság.

Kell-e több turista?

A játékok ideje alatt tapasztalható turisztikai visszaesésnél vagy többletnél viszont sokkal fontosabb, mit nyer vagy veszít hosszú távon egy város a rendezéssel. Az olimpia mellett érvelők gyakran hangoztatott érve, hogy egy város egyetlen olimpiával évtizedekre jó hírnevet szerezhet magának, és turisták tömegeit vonzhatja magához.

A Standard&Poor’s elemzése szerint ez Párizzsal nem lesz így, mert a várost eddig is mindenki ismerte, nem úgy, mint Barcelonát, amelyet szerintük az 1992-es olimpia „tett fel a turisztikai világtérképre”. Más kérdés, hogy ez tényleg olyan jó-e, mivel Barcelonát a helyiek szerint szabályosan élhetetlenné tették a turisták, és valószínűleg ez történne Budapesttel is, ha a mostaninál jelentősen több turista érkezne.

Azt egyébként minden elemzés kiemeli, hogy a költségtúllépés ellenére a párizsi az eddigi legokosabban megszervezett olimpia.

A játékokat például 95 százalékban már meglévő, vagy ideiglenes létesítményekben tartották, csak 5 százalék volt újonnan épített sportcsarnok. Ezen kívül jobban odafigyeltek környezetvédelmi szempontokra, mint korábban bármelyik másik olimpián, az olimpiai faluban például geotermikus hűtési és fűtési rendszert építettek ki (ami persze a légkondihoz szokott sportolóknak nem tetszett).

Nem csak a pénz számít

Nem feltétlenül a pénzügyi nyereségesség az egyetlen, amivel mérni lehet vagy mérni kell egy-egy olimpia sikerességét. A 2012-es londoni olimpia idején egy kutatócsoport megmérte, hogy változik London, Berlin és Párizs lakosságának hangulata.

Azt találták, hogy a játékok alatt mindhárom városban boldogabbak lettek az emberek, Londonban azonban sokkal nagyobb mértékben nőtt meg a boldogság-szintjük, mint a másik két városban.

Dimitris Mavridis, az OECD közgazdásza ezt ahhoz hasonlította, amikor egy család egy drága esküvőt szervez, ami ugyan sok pénzükbe kerül, de fontos érzelmi töltettel bír.

A kutatók arra jutottak, hogy az olimpia ideje alatt a legszegényebb londoniak átlagosan nagyjából olyan boldogok lettek, mint az átlagos jövedelműek máskor. Ezt pedig – ha mindenképp pénzben akarunk gondolkodni – számszerűsíteni is lehet, vagyis hozzá lehet adni az olimpia megrendezéséből származó bevételekhez. Ez a boldogsághatás viszont a kutatás szerint egy év alatt elmúlik – írja a Nouvel Obs.

Mi lett volna, ha?

Hónapok óta pletykálják, hogy Budapest megpályázhatja a 2036-os olimpia szervezését, amit a jelek szerint már se Karácsony Gergely főpolgármester, se Magyar Péter, a legerősebb ellenzéki párt elnöke nem utasítana el élből. Emiatt érdemes lehet átgondolni, mi lett volna ha a Momentum népszavazási kezdeményezése miatt 2017-ben a kormány nem visszakozik Budapest pályázatától, és meg is kapjuk a szervezés jogát az idei olimpiára.

A budapesti olimpia megvalósíthatósági tanulmányát készítő Pricewaterhouse Coopers a szervezés költségeit 2016-ban 1043 milliárd forintra, a szervezéshez szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket költségeit pedig 2070 milliárd forintra becsülte. A KSH szerint azóta 88 százalék volt az infláció, ha ezzel számolunk, akkor a szervezés mai értéken 1961 milliárd, az infrastruktúra-fejlesztés 3891 milliárd lenne.

Ez utóbbi nagyrészt olyan fejlesztéseket tartalmaz, amelyek vagy megvalósultak már (3-as metró felújítása), vagy most is tervben vannak (Ferihegy vasúti kapcsolata, Galvani-híd). Ezeket tehát nem feltétlenül éri meg közvetlenül az olimpia számlájára írni.

A szervezés 1960 milliárdos költségterve viszont így is elég jelentős összegnek tűnik, főleg, ha tudjuk, hogy az összes többi olimpiához hasonlóan valószínűleg ez is jelentősen növekedett volna.

Ha abból indulunk ki, hogy az előző olimpiák infláció felett átlagosan 159 százalékkal drágultak az esemény végére, akkor már 5076 milliárd forintnál járunk.

De kiindulhatunk abból is, hogy a 2017-es budapesti vizes vébé költségvetését Gyárfás Tamás úszóelnök először 24,5 milliárd forintra saccolta. A kormány aztán már 49 milliárdot szánt erre, a végső költségvetés pedig a legtöbb számítás szerint valahol 130 milliárd körül alakult. Vagyis, attól függően, hogy Gyárfás nyilatkozatától, vagy az első kormányhatározattól számoljuk, 5,3-szoros vagy 2,6-szoros költségnövekedést sikerült összehozni. Ez utóbbi egyébként pont megegyezik az olimpiák átlagos költségtúllépésével, tehát megint valahol 5000 milliárd forintnál vagyunk.

Ez a számítás persze olyan szempontból nem állja meg a helyét, hogy a 2016-os megvalósíthatósági tanulmányban szereplő létesítmények egy részét az olimpiától függetlenül is megépítették. Ezek közül talán a legfontosabb a 246 milliárdból megépült atlétikai stadion, de szintén megépült a 78 milliárdos multifunkcionális sportcsarnok is. Más fejlesztések – mint például egy olimpiai falu felépítése – viszont nem történtek meg.

Hiba lenne viszont átesni a ló túloldalára, és azt hinni, hogy attól, hogy vannak stadionjaink és sportcsarnokaink, fillérekbe kerülne egy olimpia megrendezése. Stadionok ugyanis Párizsban is vannak, és ott úgy került végül 3200 milliárd forintba a szervezés, hogy a játékok 95 százalékát már meglévő vagy ideiglenes épületekben tartották. Vagyis minden valószínűség szerint Magyarországon is elment volna azért pár ezermilliárd a rendezésre – az infrastruktúra-fejlesztések felett.

Noha a „mi lett volna, ha” című kérdés most sem válaszolható meg teljes bizonyossággal, Párizs példája megmutatta, hogy már meglévő sportlétesítményekkel, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ajánlásainak megtartásával és mindenféle spórolós megoldással együtt is legalábbis kérdéses, megéri-e egy városnak olimpiát rendezni.