Soha nem volt még ilyen jó Párizsba utazni

„A helyiek elmentek nyaralni, mert azt gondolták, tele lesz a város. Most meg megbánták”, mondta Cedric az atlétikai számoknak helyt adó Stade de France nézőterén. A Pantera Negra (Fekete Párduc) becenéven ismert exsportoló a barcelonai Panteres Grogues sportegyesületnél úszott évekkel ezelőtt, most pedig egyike volt annak a több millió embernek, akik a helyszínen követték végig a párizsi olimpiát.

Cedric meglátását mások is megerősítették, miszerint a várt turistaáradattól megrettent párizsiak csapot, papot otthagyva menekültek el a városból. Vidéki nyaralásukon pedig arról olvashattak az elmúlt két hétben, hogy a jövendölt turistakataklimza elmaradt, sőt, hogy a hotelek, a boltok és taxisok forgalma is jelentősen csökkent az előző évekhez képest.

Hogy ez miért történt, arról természetesen rengeteg teória kering: egyesek a hőséget, mások a kirívóan magas árakat okolják, egy harmadik csoport szerint pedig a leendő turisták is tartottak a tömegtől, így 2024-ben inkább máshova mentek. A kibontakozó konszenzus azonban leginkább az elmúlt évek magas inflációját és az ezzel járó általános életszínvonal-csökkenést teszi felelőssé. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy

valószínűleg az olimpia alatt volt a legjobb Párizsba utazni az utóbbi években.

Szellős utcák, üres metrókocsik

Aki volt már Párizsban, főleg nyáron, az tudja, hogy borzasztó zavaró tud lenni a turisták végeláthatatlan áradata. Spontán múzeumlátogatások válnak lehetetlenné a sorok hossza miatt, és a könnyed vacsorázásokat is jelentősen megnehezíti az állandó foglaláskényszer.

Ezzel szemben a Párizsba látogató turistát augusztusban nem tömegnyomor fogadja, hanem kellemesen szellős városkép. A Notre Dame–Pompidou Center–Louvre háromszögű abszolút belvárosban komolyabb megerőltetés nélkül lehet sétálni, a híresebb múzeumok előtt pedig szemmel láthatólag kibírható sorok állnak.

Még drámaibb volt a különbség a város Montmartre negyedében, ahol a Sacre Ceur katedrális körüli kanyargós utcákban általában úgy hömpölyögnek az emberek, hogy egy kávéra sem lehet leülni. Ezzel szemben a hétvégén nyugodtan el lehetett fogyasztani egy ebédet egy tetszés szerinti turistacsapdában, és még a művészek terén is két perc alatt kaphatott bárki egy karikatúrát.

Ez a legtöbb látogatót nem zavarja, Cedricet azonban igen, aki tősgyökeres párizsiként arról panaszkodott, hogy nincsenek elegen az utcán. Ezzel nem értett egyet egy neve elhallgatását kérő párizsi lakos, aki örült annak, hogy kevesebb a turista. Ő inkább arról panaszkodott, hogy direkt az olimpiára készülve megemelték a tömegközlekedési eszközök jegyárát. Ez számokra levetítve azt jelenti, hogy

július és szeptember között egy metrójegy ára 2,15 euróról 4 euróra, egy városi buszjegy ára pedig 2,5 euróról 5 euróra emelkedett.

Ennek megfelelően a metrókocsik is üresebbek voltak a szezonban megszokottnál, bár ez a csökkenés nem volt érvényes az olimpiai helyszínek közelében. Egy amerikai turista, Bob, például arról mesélt, hogy májusban volt Párizsban utoljára, és ahhoz képest is kevesebben vannak a metrón. Barátja, Dominik, egyetértett, ahogy azzal is, hogy fantasztikus volt a hangulat az előző esti Magyarország–Horvátország vízilabda-elődöntőn, amit a helyszínen néztek meg.

Olimpia mindenhol

A furán foghíjas éttermek mellett a másik dolog, ami azonnal szemet szúr, az az egész várost behálózó olimpiai feeling. Ehhez legfőképpen az járul hozzá, hogy a szervezők rendszerszerűen ikonikus párizsi látványosságok mellé vagy köré tettek olimpiai helyszíneket. Így került például a gyönyörű Grand Palais-be a vívás, az Eiffel torony előtt lévő Mars-mezőre a strandröplabda, az Invalidusok kertjébe pedig az íjászat.

Ez természetesen azzal is jár, hogy ezek a helyszínek ideiglenesen le vannak zárva olyan látogatók elől, akiknek nincsen jegyük az adott olimpiai számra. Az kétségkívül zavaró például, amikor a Tuileriák kertjét telerakják kordonokkal, vagy amikor a Concorde tér körül kell tenni kilométeres köröket a következő metrómegállóért.

Ezenkívül szembeötlő az is, hogy a városképbe szorosan hozzátartozó multicégek reklámjai mennyire rámentek az olimpiai témára. A Coca Colától a Lacoste-ig próbálják kihasználni a világ legnagyobb cégei az olimpia adta szlogen- és képi lehetőségeket, több-kevesebb sikerrel.

Mintha annak is lennének jelei, hogy a franciák magukénak érzik az olimpiát. Egy augusztusi kutatás szerint például a lakosság háromnegyede örül annak, hogy az ország olimpiát rendez. A fentebb említett névtelenséget kérő lakos például dicsérte a kiváló hangulatot, ami a városban uralkodott. Hozzátette, hogy ez azért is nagy dolog, mert a franciák imádnak panaszkodni.

Atlétika Saint-Denis-ben

Az ember tehát nem tudja elkerülni az olimpiát, bár miért is tenné. A turisták zöme kifejezetten az olimpia miatt érkezett az elmúlt pár hétben, és beszámolók szerint a többségük elégedett a szervezéssel.

A jegyeket tároló alkalmazás például már jó előre szól figyelmeztet az időpontról és a legfontosabb előkészületekről, illetve arról, hogy tölts le egy másik appot, ami az olimpiai helyszínekhez való eljutásban segít. Az appok amúgy tényleg hasznosak, az egyrészt jó, hogy offline elérhető a jegy, tehát nem kell emailből kikeresni (vagy walletbe rakni), másrészt a transzportlehetőségeket is kellő egyszerűséggel magyarázzák el.

Az atlétikai számokat a Stade de France stadionban tartották, ami normál ügymenetben a francia fociválogatott meccseinek a helyszíne. A stadion nem Párizsban van, hanem egy északi elővárosában, a gótikus katedrálisáról és a bevándorlónépességéről ismert Saint-Denis-ben.

A lejutás nagyon egyszerű, Párizs belvárosából egy párperces vonatút után már a stadion környékén is van az ember. Itt egy rövid séta következik, ahol kordonok és feszesen figyelő katonák mellett kell a stadion elé vonulni. A beengedés is sallangmentesen megy, szokásos táskaellenőrzés és motozás után már csak meg kell találni az előre kiosztott helyeket.

A stadion rendkívül impozáns, főleg, ha tele van. Ugyan a csütörtök reggeli program nem vonzott ki 80 000 nézőt, de annyian voltak, hogy ne legyenek feltűnőek az üres helyek. A francia versenyzőknél menetrendszerűen felrobbant a stadion, kár, hogy például a hétpróbázó Auriana Lazraq-Khlassnak nem ment aznap annyira.

Saint-Denis-ből Párizsba visszajutni ugyanolyan egyszerű, mint odamenni. Az úton visszafelé, a kétemeletes gyorsvonaton azért elgondolkozik az ember:

egy párhuzamos univerzumban, a 2024-es budapesti olimpia egyik helyszínéről a héven hazalötyögve is vajon az járna a fejében, hogy mennyire király ez a város, és mennyire jól áll neki egy olimpia.