„Turisták, kifelé a környékünkről” – terjed a tömegturizmus elleni tüntetéshullám Spanyolországban

Terjed a tömegturizmus elleni tüntetéshullám Spanyolországban, számos nagyvárosban utcára vonultak már az emberek az elmúlt hetekben. Szombaton Barcelonában is háromezer ember tiltakozott, transzparenseiken olyan szlogenek szerepeltek, mint hogy „Elég! Húzzunk határt a turizmusban”, vagy „Csökkentsük a turizmust, most!”, miközben azt skandáltak: „Turisták, kifelé a környékünkről”.

Barcelona Spanyolország legnépszerűbb idegenforgalmi úti célja, a városvezetés adatai szerint tavaly több mint 12 millió turista fordult meg a városban. Évek óta komoly problémát okoz a tömegturizmus, és a helyieknek egyre jobban elegük van a helyzet miatt. Egy héttel korábban a (túl) népszerű andalúz üdülővárosban, Málagában tüntetett 15 ezres tömeg. A Guardian szerint látszott, hogy messze nem csak a málagaiak gondja a tömegturizmus és annak következményei: az olyan tartománybéli, szintén érintett városok lakosai is csatlakoztak, mint Cádiz, Granada vagy Sevilla.

Málagában az Express szerint olyan molinókat lehetett olvasni, mint „Idegennek érezzük magunkat a saját városunkban” vagy „Még eggyel több turista, még eggyel kevesebb helyi lakos”, és „Málagában élni akarunk, nem túlélni”. Ötven szervezet is támogatta a demonstrációt, többek közt a Greenpeace környezetvédői (a brit lap szerint szélsőjobbosok is megjelentek, azt kántálván, hogy szociális lakhatás csak a spanyol polgároknak jusson, de elzavarták őket). A legjobban a 67 éves tüntető, Santiago Perez foglalta össze a helyiek érzéseit:

„Nem vagyok a turizmus ellen, de azt akarom, hogy szabályozzák, így minőségi idegenforgalmunk lehetne, és nem az a részeges típusú turizmus, amit az így kiadott lakások vonzanak.”

Málagában eközben matricák jelentek meg a belvárosban olyan nem túl hívogató üzenetekkel, mint „kurvára menjetek haza” vagy „ez az otthonom volt”.

Az utóbbi hónapokban, években zajlottak már ilyen demonstrációk a Kanári- és Baleár-szigeteken, július 21-re pedig Palma de Mallorcára hirdettek meg tüntetést. Mallorcán nyár elején már tartottak egy tüntetést, egy eldugottsága ellenére (vagy miatt) túl felkapottá vált partszakaszt, a Cal des Morót szállta meg 300 helyi törölközőkkel, de Ibizán és Menorcán is tiltakoztak már.

A Kanári-szigeteken április közepén zajló tüntetések mentén nemrég részletesen írtunk arról, hogyan küzdenek meg a tömegturizmussal olyan európai turistaközpontok, mint Velence, Amszterdam vagy éppen Barcelona. Most a folytatódó spanyolországi tüntetéseket nézzük meg részletesebben.

Lakhatás és ellenhatás

Spanyolországban a tiltakozások kiváltó okai közt vannak a túlzsúfolt közterek és tömegközlekedés ugyanúgy, mint a helyi vállalkozások haldoklása. De a fő gond a lakhatás: mivel minden létező lakást kiadnak rövid távra a turistáknak, a helyiek egyre kijjebb szorulnak a városokból. Ez főleg a történelmi városmagokban szembeötlő (mellesleg Európa összes felkapott desztinációjában, így Budapesten is; Alaszkáról nem is beszélve), ahol már lassan több az Airbnb-s szállóvendég, mint a helyi lakos.

Málaga ennek a jelenségnek a gyújtópontjában áll, az ingatlanpiac virágzik, ha egy helyi eladja a lakását, jó eséllyel vagy befektető veszi meg, vagy olyasvalaki, aki turistáknak adná ki. Catherine Powell, a lakáskiadási ág globális vezetője az Airbnb-nél azt mondta, Málaga a legtöbbet keresett úti céljuk.

Curro Machuca a málagai bérlőket képviselő szervezettől azt mondta a Guardiannek, hogy „az emberek, akik a turisztikai iparban dolgoznak, nem engedhetik meg a bérlést a saját városukban”, és hogy szerinte amíg a lakásokra piaci viszonyok közt tekintenek, nem lesz megoldás. Hozzátette, „hisszük, hogy Málaga gazdaságát a turizmus monokultúrájára alapozni fenntarthatatlan, és ezen változtatni kell”.

Granada Albayzín (vagy Albaicín) negyede a UNESCO-világörökség része, és itt sem rózsás a helyzet, pedig a város nem is fekszik a tengerparton. Olalla Luque Colmenero, az említett negyed érdekvédelmi-lakossági szervezetének egy képviselője azt mondta, a világörökség nemcsak az építészetet jelenti, hanem a benne lakó emberek által létrehozott hagyományokat is.

Sok helyen még az üzlethelyiségeket is csöppnyi, tiny flat jellegű apartmanokká alakítják át. Több városban száz felett van az egy albérletre pályázók száma, akkora a lakáshiány. Azonban hiába hoznak a városok rendeleteket a rövidtávú lakáskiadás ellen, ha egyszer azokat nem tartatják be: Madrid 17 ezer Airbnb-lakásából tavaly 600-at ellenőriztek, és egy esetben büntettek.

A Euronews még májusban Ibiza helyzetét járta körbe, és talált olyan tanárnőt, aki a megfizethetetlen lakhatási költségek miatt repülővel jár Mallorcáról dolgozni a szigetre. Májusban Ibizán is tüntettek, a szervező Prou Ibiza szerint nővérek és rendőrök kényszerűen autókban és lakókocsikban laknak, és orvosi ellátásokat kell elhalasztani, mert nem él megfelelő orvos Ibizán.

A Prou Ibiza szóvivője egy rendőr, Rafael Jimenez, aki a túlturizmus elől a szárazföldre, Aragóniába menekült. Ő is azt mondta, amit szinte minden spanyolországi tüntetésen elismételnek: nem a turizmus ellen vannak, hanem azok ellen, akik nem tisztelik a szigetüket. Gond, hogy nincs hol lakni, pedig komoly munkaerő szükséges a turisztikai infrastruktúra fenntartásához, nekik is kell valahol aludniuk. A Baleár-szigetekre tavaly 17,8 millió turista érkezett, a szektor 200 ezer állást tart fenn, évi 16 milliárd euró bevételt generál, ami a szigetcsoport GDP-jének 45 százaléka.

Okkupáció és reakció

Az idegenforgalmi adón Barcelona is emelt, de jóval engedékenyebb mértékben, mint például Amszterdam: április elsejétől 0,5 euróval magasabbak az árak, így most 3,25 eurót kell fizetnie az ide látogatóknak. Barcelona polgármestere Jaume Collboni június második felében jelentette be azt is, hogy a város tízezer legális turistalakásának lejáró engedélyeit (amik 2028-ig mind kipörögnek) nem tervezik meghosszabbítani. Ugyan sok más város követendő példának tartja a lépést, a fellépést követelő aktivisták szerint ez nem elég, nem állítja meg a tömegturizmust. Egyikük, Martí Cusó azt az egyszerű ötletet dobta be, hogy Barcelona ne költsön évi 80 millió eurót a város reklámozására külföldön.

A barcelonai terv kritikusa Daniel Pardo aktivista is, aki azt mondta az iNewsnak, hogy a rövidtávú lakáskiadás rendszabályozását még csak bejelentették, az nem történt meg. Azokról meg nem is tett a városvezetés említést, akik nem rövidtávra, hanem pár hónapra adják ki lakásaikat, sokszor tehetősebb, hosszabb ideig a városban tartózkodó külföldieknek. Pardo szerint a városnak meg kell találnia az alternatív bevételi forrásokat. Szerinte ez sikerült is a Covid idején, amikor nem volt turizmus. A számok valóban durvák, 2023-ban 16 millió turista kereste fel a katalán nagyvárost.

A kreatív megoldások Barcelonát sem kerülik el, például már nem mutatja a Google Maps, hogy milyen buszok visznek fel a város egyik legnagyobb látványosságának számító Güell parkba. A lépést helyi aktivisták kezdeményezték a város közgyűlésénél, annyira lehetetlenné tették a turisták a hazajutást a környéken lakók számára. A park közelében élők először nem is vették komolyan az ötletet, de a terv végül bevált, azóta lehet normálisan közlekedni a parkot érintő 116-os buszon.

Ezek mellett korlátozni kívánják a tengerjáró hajók kikötési lehetőségeit is, mivel ezekkel éves szinten akár 10 millió olyan turista is megfordul a városban, akik egyetlen éjszakát sem töltenek el ott, így helyi adóbevétel sem keletkezik nyomukban. Barcelonában nemcsak lakhatási és közlekedési nehézségeket okoz a tömegturizmus eddig nem kezelt mértéke, hanem a történelmi városmag arculata is megsínylette a pusztán piaci alapon spontán szerveződő folyamatokat. A Gótikus Negyedet, a tengerparti Barceloneta-t, a Born és a Raval városrészeket is magába foglaló Ciutat Vella kerületek vezetése megálljt parancsolt a további telefonkiegészítőket és kannabiszt (CBD) árusító üzletek, valamint műkörmös szalonok terjeszkedésének és minden más olyan kereskedelmi tevékenységnek, ami az olcsó turisztikai igényeket hivatott kielégíteni a gyors profitszerzés reményében.

Többezres tüntetések voltak az utóbbi időszakban Tenerife szigetén is. A Baleár-szigetek vezetője, Marga Prohens júniusban kijelentette, a szigetcsoport elérte a határait, ezért korlátozzák a világ sok városának gondot okozó, hatalmas üdülőhajók kikötését, a lakóautók használatát, az utcai alkoholfogyasztást.

Szállás és megszállás

Tavaly rekordszámú, 85,3 millió külföldi turista érkezett Spanyolországba. Ezzel Franciaország mögött a második leglátogatottabb ország lett a világon. Az Elcano Intézet cikke szerint idén már 16,1 milliónál jár az ország, és még most kezdődik a főszezon, év végére akár a 100 milliót is elérheti az érkezők száma. Ez annak tükrében pláne látványos, hogy az 1954-es turisztikai nyitáskor (szűk 15 évvel a polgárháború vége után, a francóista diktatúrában) 1 millió érkezést regisztráltak. 2025-re 260-nál is több új szálloda megnyitásával terveznek, ezek felét a legfelkapottabb régiókban, így Madridban, Málagában, Valenciában és a Kanári-szigeteken.

A nehézség, hogy az elmúlt években sokszor rosszul teljesítő spanyol gazdaság kőkeményen függ az idegenforgalomtól. Az Elcano adatai szerint tavaly a spanyol GDP 13 százaléka a turizmusból jött, a 2,5 százalékos éves növekedésben is nagy szerepe volt, és segített 12 százalék alá szorítani a munkanélküliséget (tavaly négyből egy új állás ebben a szektorban keletkezett). Országon belül ordító különbségek vannak: miközben a 2,2 milliós lakosságú Kanári-szigetekre tavaly 14 millió turista érkezett, addig a partoktól távolabbi, belsőbb vidéken, az ún. „kiürült Spanyolországban” alig van látogató, sőt már lakos is, európai szinten is alacsony a népsűrűség.

Az OECD adatai szerint Spanyolországban az egyik legkevesebb a szociális bérlakások aránya (a teljes lakásállomány kb. 1 százaléka), miközben Hollandiában ez az arány 35 százalék. A 2008-2009-es válságot az építőipar eléggé megsínylette, Spanyolországban még mindig nem elegendő a lakásépítés üteme. A spanyol jegybank szerint 600 ezer új lakásra lenne szükség csak ahhoz, hogy a fiatalok lakásigényét kielégítsék. Isabel Rodriguez spanyol lakhatási minisztert még áprilisban arról beszélt egy rádióinterjúban, hogy 1,5 millió lakásra is szükség lenne.

Eközben olyan történetek tüzelik az ellenállási mozgalmat, mint a 88 éves cádizi María Muñozé, aki 57 éve élt ugyanabban a lakásban, amikor ki akarták lakoltatni. Az ok ismerős volt, turistáknak kiadható apartmant akartak csinálni a lakásából. A lakást végül megvette neki a közfelháborodás hatására a helyi, az első osztályból pont kiesett futballcsapat alapítványa.