Orosz–ukrán energiaháború: néha lövik egymást, néha vigyáznak egymásra, mint a hímes tojásra

A Kyiv Independent angol nyelvű ukrán lap friss cikkben büszkélkedett el azzal, hogy sikeres dróntámadás érte Oroszországban a Rosztov megyei Proletarszk olajinfrastruktúráját. Az orosz Rosztov megye az ukrajnai, de oroszok által elfoglalt Donyeck és Luhanszk megyékkel határos. Vaszilij Golubev, a helyi orosz kormányzó ugyan a Telegram hírcsatornán ezt némileg tompította, szerinte az augusztus 18-i támadást az orosz légvédelem nagyjából elhárította, de eközben a lehulló törmelékek miatt valóban tűz ütött ki egy ipari raktárban, és a gázolaj lángra kapott. Az ukrán vezérkar egy Facebook-bejegyzésben megerősítette a támadást.

„Itt tárolták az orosz megszálló hadseregnek szállított olajat és kőolajtermékeket”

– írta.

Visszatérő akciók

Az ukrán erők rendszeresen hajtanak végre dróncsapásokat és szabotázscselekményeket Oroszország területén, katonai eszközöket, olajfinomítókat és ipari létesítményeket célozva meg – írja továbbá a lap, amely szerint Oroszország olajexport-bevételei a negyedik egymást követő hónapban csökkentek.

Ha háború van, ez az ellenfelet üzemanyag-ellátásában és bevételeiben is gyengítő lépés eléggé indokoltnak tűnhet, miközben Oroszország is módszeresen pusztítja az ukrajnai energia-infrastruktúrát, leginkább szenes hőerőműveket, vízerőműveket és vezetékeket támad, amivel Ukrajna villamosenergia-rendszerének a felét megbénította.

Ugyanakkor van egy nagyon érdekes aspektusa is a kölcsönös támadásoknak. Ennek megértéséhez is idézzünk fel gyorsan két hírt, ahol meg éppen a másik energiarendszerének védelme érezhető. Ukrajna betört az oroszországi Kurszk régióba, elfoglalta Szudzsa városát, ahol a Testvériség gázvezeték legfontosabb gáztranzitállomása van, de a gázvezetéken, amely például Ausztriát és Szlovákiát is kiszolgálja orosz gázzal, zavartalan a szállítás. Illetve Ukrajna szankcionálta a Lukoil orosz olajvállalatot, de nem szankcionálta a többi orosz olajszállítót, így a legnagyobbat, a Rosznyeftyet sem, a Barátság kőolajvezetéken továbbra is érkezik olaj Magyarországra és Szlovákiába. Ki érti ezt, Ukrajna léket vágna az orosz bevételeken, de közben nagyon vigyáz az orosz nyersanyagot szállító, Ukrajnán áthaladó vezetékekre?

Szelekció

Ez az érdekes szelekció nem véletlen. Oroszországnak és Ukrajnának néhol még mindig van közös érdeke, ez pedig részben a nagy orosz forrásból induló, de Ukrajnán áthaladó szénhidrogénexport. Az orosz kőolaj és a földgáz nyugati eladásai ellen ugyan nemcsak az EU, de Ukrajna is felszólal, ám ami Oroszországnak fontos exportbevétel, az valójában Ukrajnának is fontos bevétel, a tranzitdíjak miatt, de ami még fontosabb, az ukrán fogyasztók is ebből az anyagból kapnak földgázt, olajat, dízelt. Na, nem közvetlenül, de ha Magyarország vagy Szlovákia tud így vásárolni, ők tudnak adni az ukránoknak is, ami nemcsak a lakosságnak, de az ukrán hadseregnek is létfontosságú.

Eközben ugyanakkor a másik ország belső nehézségeinek fokozásában mindenki érdekelt. Ukrajnában állandósulnak az áramszünetek az orosz támadások miatt, érdekesség, hogy újabban ezen is elsősorban Magyarország segít. Ukrajna áramrendszere össze van kötve a nagy európai áramrendszerrel és Magyarország az Ukrajnába irányuló áramexport közel felét adja. Oroszországban pedig az úgynevezett belső fogyasztói finomítók pusztítására törekednek a drónokkal támadó ukránok.

Oroszország is sérülékeny

Az orosz finomítói rendszer, bár hatalmas, elég gyenge minőségű és sérülékeny. Akit érdekelnek a részletek, a két legfontosabb finomító-üzemeltető a már említett Rosznyefty és a Lukoil.

A finomítói rendszer sérülékenysége még akkor is igaz, ha Oroszország háromszor annyi olajat finomít, mint amennyit ő maga elfogyaszt. Ezeknek a célja azonban vegyes, vannak híres exportfinomítók (Tuapsze a legismertebb, amely szinte csak külpiacokra készít termékeket), vannak katonai célú finomítók (például Szibériában), és vannak a hazai igényeket kielégítő finomítók (például Moszkva és Szentpétervár közelében, ahol sok a fogyasztó). Ukrajna szinte mindig a katonai és a belső piacra gyártó finomítókat támadja, mert azzal Oroszországnak kárt okoz, de az ő bevételei és gázolaj ellátása nem sérül. Ez a kijelentés általánosságban igaz, de azért nem kizárólagosan, Tuapsze is kapott már dróntámadást.

És valóban, ez a stratégia sikeres, Oroszországban, hiába a világ legnagyobb szénhidrogén-exportőre vannak belső piaci problémái, például az, hogy hiány van üzemanyagból, akárcsak az olajban szintén gazdag, de szankcionált Iránban, vagy Venezuelában. Csak, amíg ezekben a fejletlenebb országokban a külföldi szankciók miatt a finomítási tudás is hiányzik, vagyis segítség nélkül képtelenek üzemeltetni a finomítóikat az ellenséges országok, addig Oroszországban – bár szankciók őt is érik – nem annyira a tudás hiányzik, hanem a dróntámadások miatt a kapacitások sérülnek meg.