Mutogatással és megszégyenítéssel üzen hadat a kormány a zsugorodó termékeknek

Tavaly az Orbán-kormány saját állítása szerint nemcsak ádáz harcot vívott az inflációval, de felül is kerekedett rajta. A 2023-as évet Magyarország uniós rekordot jelentő 25,7 százalékos inflációval indította, ami aztán decemberre 5,5 százalékra csökkent, egész 2023-ra pedig a KSH első becslésében 17,6 százalékot számolt.

Orbán Viktor és kedvenc gazdasági minisztere, Nagy Márton már tavaly év végén győzelmet hirdetett az infláció felett, a kormánynak tulajdonítva az árak letörését, amivel a nemzeti bank (aminek hagyományosan feladata az infláció kezelése, és aminek eszköze is van erre az alapkamat formájában) maga nem tudott megbirkózni. A magyar kormány Orbán korábbi szavai szerint hol nyakon, hol üstökön ragadta, és hónapokon át törte, vágta fejszével faragta.

És bár Nagy Márton szerint decemberre összeesett az infláció, bizonyos termékek ára még mindig jelentősen emelkedett az év végén az egy évvel korábbi szinthez képest.

Különösen az élelmiszerek inflációja volt kiemelkedő, 25,9 százalékos.

De ne aggódjon senki, mert a kormány még a győzelem után is tovább küzd az inflációval, különösen ami az élelmiszerek árát illeti: január 10-én a kormány rendeletet adott ki „az élelmiszer-infláció csökkentése érdekében szükséges intézkedésekről”. A rendelet alapján az élelmiszer-inflációról leginkább az tehet, hogy a gyártók csökkentik a termékek kiszerelését, miközben az árakon nem változtatnak, így suttyomban árakat emelnek. Ezt a jelenséget zsugorinflációnak nevezik, ami ellen a kormány úgy venné föl a harcot, hogy február elsejétől kötelezővé teszi a boltokban annak kiírását, ha egy termék kiszerelése az elmúlt fél évben csökkent ahhoz képest, amekkora 2020 januárja és 2023 júliusa között volt.

A zsugorinfláció egy valós jelenség, amivel világszerte találkozhatnak, és ami miatt jogosan zsörtölődhetnek a vásárlók. Az viszont kérdéses, hogy a kormány elejét tudja-e venni ennek a jelenségnek, ahogy az is, hogy a KSH által mért élelmiszer-inflációt mennyire lehetne ezzel egyáltalán visszaszorítani.

Zsugorodunk, zsugorodunk?

A zsugorinflációnak nevezett jelenség egyáltalán nem új, és nem is csak az olyan magas inflációs időszakokra jellemző, mint amilyet mostanában megéltünk. A folyamat neve angolul sokkal viccesebben jön ki, az angolszász közgazdasági irodalomban shrinkflation néven hivatkoznak rá. A kifejezést állítólag Pippa Malgreen amerikai közgazdász, George W. Bush elnök gazdasági tanácsadója találta ki, vagy legalábbis használt arra a jelenségre, amiről most is szó van.

Röviden és tömören ez a szó azt írja le, amikor egy cég nem egyszerűen megemeli egy termék árát, hanem valamennyivel, általában nem nagyon nagy mértékben, de csökkenti a kiszerelést, és azt kínálja olyan áron, mint a korábbi, nagyobb kiszerelést. Tipikus példa erre a 19 szálas doboz cigi, a csoki, amin úgy áll hirtelen a csomagolás, mint amikor egy gyerek fölveszi a kamasz bátyjának a kabátját, a vécépapír-guriga, amiben egyre nagyobb a tartókarton, a vendéglátásban pedig hasonló okokból terjedt el a négydecis korsó sör és a négycentes feles.

A lényeg, hogy a kiszerelés minél kevésbé észrevehető mértékben csökkenjen, ami persze azt jelenti, hogy az árak burkoltan emelkednek, mert a fogyasztó kevesebb terméket kap a pénzéért, még ha ezt nem is biztos, hogy rögtön észreveszi. Ez nem tűnik túl szimpatikus viselkedésnek, de ennek két olvasata van:

• az egyik szerint (amit a kormány is propagálni tűnik) ez a kapzsi gyártók disznósága, amelyek át akarják verni a fogyasztókat;
• a másik szerint viszont a gyártók épphogy meg akarják kímélni a fogyasztókat azzal, hogy minél észrevétlenebbül próbálják a megnövekedett költségeiket áthárítani, és ahelyett, hogy folyton emelnék az árakat, inkább lecsípnek egy kicsit a termékből.

Azt persze már fogyasztója válogatja, hogy mi zavarja őket jobban, a drágulás vagy a zsugorodás (ami persze ugye szintén drágulás). Az élelmiszergyártók érvelése szerint mindenesetre van egy lélektani határ, aminél a vásárlók nem szeretnek többet költeni egy termékre, így a kiszerelés csökkentésével könnyebben, fájdalommentesebben lehet beépíteni a költségek növekedését az árakba.

A költségek márpedig jelentősen növekedtek, miközben a kiskereskedelmi forgalom és a reálbérek csökkenése miatt a gyártók lépéskényszerbe kerültek, vagy árat kellett emelniük, vagy az árat megtartva csökkenteniük a kiszereléseket – mondta a Telexnek Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója.

Azt viszont sem a gyártók szövetsége, sem a kiskereskedelmi láncok, sem a kormány nem tudja igazán, hogy ez a gyakorlat mennyire elterjedt Magyarországon. Kerestünk több kiskereskedelmi láncot, hogy vannak-e információik a zsugorításról, de mindegyik megkeresett cég az Országos Kereskedelmi Szövetséghez irányított minket. Az OKSZ főtitkára, Vámos György viszont azt mondta, hogy erről a kiskereskedőknek nincsenek információik, a gyártókat kellene megkérdezni. A kormány rendelete szerint is a gyártóknak kell majd bevallaniuk, hogy az elmúlt hónapokban csökkentették-e a kiszereléseiket.

Megnyerhetetlen harc?

A kormány rendelete a zsugorinflációval úgy venné fel a küzdelmet, hogy a boltokba kirakott feliratokkal hívja fel a vásárlók figyelmét arra, ha egy termék kiszerelése csökkent. Az intézkedés hatásmechanizmusát nem fejtette még ki a kormány – ahogy nagyon sok kérdőjel van a rendelet megvalósításával kapcsolatban is –, de valami olyasmit lehet elképzelni, hogy a nyilvános megszégyenítés és a népharag a zsugorítás felhagyására készteti majd a gyártókat.

Hogy ez mennyire fog működni, az legalábbis kérdéses, Vörös Attila szerint ugyanis a gyártók nem jókedvükből, hanem gazdasági kényszerek hatására döntöttek az áremelés és a zsugorítás mellett is, az pedig nem valószínű, hogy a boltokban kirakott táblák miatt egy cég majd úgy dönt, hogy veszteséggel adja el a termékét.

Érdemes azért megjegyezni, és erről több nemzetközi felmérés is készült, hogy az élelmiszergyártók akkor is tovább emelték a termékeik árát, amikor a költségeik már csökkenni kezdtek.

Az Egyesült Államok legnagyobb élelmiszergyártói, mint a PepsiCo, a General Mills vagy a Tyson Foods, nemcsak a költségeiket építették be az áraikba, de azzal büszkélkedtek a befektetőiknek, hogy az áremelésekkel jelentős profitot is generáltak. Emiatt több nemzetközi civil szervezet, például az Oxfam kritizálta az élelmiszergyártókat, hogy a profitjuk hajszolásával csak növelik a megélhetési válságot, kapzsiságukkal egyre feljebb hajtva az inflációt. Ehhez a profitképzéshez pedig a kiszerelések zsugorítása is hozzájárul.

Azt korábban a magyar kormány is pedzegette, hogy a cégek kapzsi áremelései miatt ugrott meg az infláció, bár eddig az élelmiszergyártók helyett inkább a Fidesz régi célpontjai, a külföldi kiskereskedelmi láncok voltak a célkeresztben. A kiskereskedőkre még különadót is bevezettek azzal az indokkal, hogy nyerészkednek az infláción, ami amúgy még jobban fűtötte az inflációt. A céges beszámolókból aztán kiderült, hogy a kiskerláncoknak finoman szólva nem volt jó évük 2022-ben, vagyis az „extraprofitadó” esetükben nem tűnik indokoltnak utólag, miközben a gyártók, amelyek közül sokan jól kerestek abban az évben, nem kaptak a nyakukba külön sápot.

A franciák is rajta vannak

A kormány zsugorítás elleni intézkedése nem példa nélküli, Franciaország második legnagyobb szupermarket-hálózata, a Carrefour például saját jogon, kormányzati felszólítás nélkül kezdte kiírni egyes termékekre, hogy azok összementek az elmúlt időszakban. Ennek viszont valószínűleg nem annyira az a célja, hogy a gyártókat jobb belátásra bírja, hanem hogy

az egyre emelkedő élelmiszer-infláció miatt a vásárlók a gyártókra, és ne a kereskedőkre legyenek mérgesek.

A francia kormány is dolgozik amúgy a zsugorinfláció ellen fellépő szabályozáson, ez viszont egyelőre az Európai Bizottságnál van véleményezésre, hiszen a szabályozásnak összhangban kell lennie az áruk szabad áramlásának alapelvével. Ez persze a magyar szabályozásra is igaz, kérdés, hogy keresnek és találnak-e majd ilyen fogást a gyártók képviselői.

Egyelőre párbeszéd zajlik a gyártók, a kereskedők és a kormány között, a rendelet társadalmi egyeztetését ugyanis, kívülről furcsa, de nem karakteridegen módon, a kormány csak azután kezdte meg, hogy a rendeletet magát már kihirdette. Vörös Attila elmondása szerint két csatornán folyik most az egyeztetés a kormánnyal, egyrészt az Agrárminisztériummal és a Nébihhel arról, a gyártóknak milyen adatokat kell majd átadniuk a kereskedőknek arról, hogyan változott a 2020. január 1. és 2023. július 1. között forgalmazott termékek kiszerelése.

Emellett pedig a Nemzetgazdasági Minisztériummal szeretnének egyeztetni arról, hogy pontosan mit és hogyan kell majd kiírni az üzletekben. A gyártók és forgalmazók képviselői mindenesetre attól tartanak, hogy a kormány olyan üzenetet ír majd elő, ami rosszhiszeműséget sugall, azt, hogy a gyártók becsapják a vevőket. Pedig Vörös Attila szerint ez nem igaz, ma is jogszabály határozza meg, hogy a termékekre jól látható helyen rá legyen írva, mekkora a kiszerelés, így mindenkinek lehetősége van már a boltban megismerni, miből mennyit tesz éppen a kosarába.

A kormány intézkedésével kapcsolatban az a kérdés is felmerül, hogy még ha sikerülne is megszégyeníteni annyira a gyártókat, hogy ne zsugorítsák a kiszereléseket, ezzel lehet-e igazán letörni az élelmiszer-inflációt.

A zsugorinfláció ugyanis reál értelemben mindenképpen áremelés, de mivel annak egy rejtett formája, kérdés, hogy azt mennyire tudják figyelembe venni a fogyasztóiár-index kiszámításánál, ha egyáltalán.

Mennyit számít az inflációban?

Megkérdeztük a KSH-t, hogy mennyire tudják megjeleníteni a zsugorodást az árindexben. A hivatal válasza szerint az olyan termékek esetében, ahol nagy a kiszerelések változatossága és fluktuációja, az árakat nem az árváltoztatásokra érzékeny egységű árakon, vagyis csomagonként írják össze, hanem átszámítva, például kilogramm vagy liter mértékegységeken.

Olyan esetekben ahol a kiszerelésben változás történt, az ebből adódó árváltozást is kimutatja a KSH a fogyasztóiár-indexben, az erre vonatkozó úgynevezett minőségi kiigazítási módszerek valamelyikét alkalmazva. „Amennyiben az adott termék kiszerelésében év közben változás áll be, az ún. »package size adjustment« módszere szerint járunk el. Azaz a viszonyításként használt korábbi árat átszámítjuk az új kiszereléssel arányosra, így biztosítva az összehasonlíthatóságot, továbbá, hogy az árindex helyesen tükrözze az árváltozásból adódó hatást” – írták a Telexnek.

Molnár László, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgatója szerint mindenesetre a zsugorinfláció hatása az árindexben pár tized százalékkal járulhat hozzá az élelmiszerek inflációjához. A bolti kiírással azt lehet csak elérni, hogy a vásárlók előbb észreveszik, ha csökkent egy termék kiszerelése, de mivel a magyar fogyasztók amúgy is elég árérzékenyek, erre általában idővel maguktól is rájönnek.

Vörös Attila úgy látja, a kormány rendelete helyett inkább a gazdasági környezet javulása állíthatja meg vagy lassíthatja majd a zsugorítást. A FÉSZ-nél úgy látják, hogy 2024-ben talán vége lehet a koronavírus-járvány utáni inflációs időszaknak, így ha az árak nem is csökkennek vissza a korábbi szintre, a direkt vagy indirekt áremelés megállhat.

A nemzetközi tapasztalat viszont sajnos azt mutatja, hogy ha megáll is a zsugorodás, az árak nem mennek vissza eredeti szintjükre és így általában a kiszerelések sem nőnek vissza.

A nagyobb kiszerelések „családi”, „bulicsomag” és hasonló fantázianeveken, magasabb áron térhetnek csak vissza. Ami tehát a rossz években összement, az a jó években nem nő vissza automatikusan.