Nagy Márton a kedvenc, de hosszú távon mindig Varga Mihály nyer

A kormány 531/2023. (XII. 5.) rendelete átalakította a kormány tagjainak feladat- és hatásköreit. Vajon a hír előtt hány olvasó tudta, hogy a kormányzati struktúrában vannak mindenféle kabinetek, amelyeknek most kicsit átalakul a száma, tartalma, elnevezése, illetve a Gazdasági Kabinetet a jövőben nem Varga Mihály pénzügyminiszter, hanem Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter fogja vezetni. A kérdés, ami ezután mindenkit foglalkoztat, hogy mekkora felemelkedést jelent ez Nagy Mártonnak, mekkora bukás Varga Mihálynak, és milyen hatással lesz mindez a gazdaságpolitikára. Ebben a cikkben ezekre keressük a választ.

Magyarországon a kormánynak, kiemelkedően is Orbán Viktor kormányfőnek nagyon nagy a hatása, ha lehet, a kelleténél is nagyobb a hatása a gazdaság működésére. A „kelleténél nagyobb” arra utal, hogy a vállalkozások nem tudnak stabil, kiszámítható környezetben működni, az állandósult „rendkívüliség”, legyen az Covid, orosz–ukrán háború, energiakrízis, „szankciós”-nak mondott, de jelentős részben saját magunk által generált infláció mindig okot ad a gyors szabályozói változtatásokra, extraadókra, unortodox eszközökre.

Vagyis nem azt állítjuk, hogy a kormánynak ne lenne nagyon fajsúlyos szerepe a gazdaság életére, csak azt, hogy nem a forma, például a Gazdasági Kabinet számít, hanem inkább az ügyeletes kedvencek.

Nagy Márton, az ügyeletes kedvenc

Orbán Viktor visszatérően kiemeli egy onnantól állandó jelzőket kapó politikustársát, a vizionárius, a nagyot álmodó Matolcsy Györgyöt, a mindent megoldó, bármivel terhelhető Lázár Jánost, vagy legújabban a „nagyon okosnak” leírt, állandóan ötletelő zsenit, Nagy Mártont.

Aki ugyan nagyon sokszor előbb vág és csak utána mér, de ezek az intézkedések és következményei nem nagyon zavarják a miniszterelnököt.

Talán azért, mert a gazdaságpolitikát elsősorban a népszerűséget hozó, jó ötletek szintjén követi, talán azért, mert nem kapcsolja össze a kormányzati akciókat és bizonyos negatív következményeket (legyen a példánk a hatósági árak és a bődületesen elszálló élelmiszer-infláció). De az is lehet, hogy egyszerűen csak politikai értelemben többet hoz egy-egy ilyen intézkedés, mint amennyit gazdaságilag visz. Véletlenül sem Nagy Mártonhoz kötnénk, de erre klasszikus példa a rezsicsökkentés, ami szavazatgyűjtés szempontjából csodafegyver, a magyar energiapolitika szempontjából (energiahatékonysági oldalról) pedig egy öngól.

Természetesen a sajtónak, az elemzőknek az a dolga, hogy a különböző kabinetek és bizottságok összetételéből olyan követeztetéseket vonjon le, hogy ki erősödött meg és ki gyengült, vagy milyen gazdaságpolitikai irányváltásra lehet abból következtetni, hogy Nagy Márton Varga Mihály rovására látványosan megerősödött.

De azért valljuk be, a legjobban úgyis az számít, hogy kire hallgat a legjobban a miniszterelnök, nem pedig az, hogy éppen melyik kabinetben ül a Miniszterelnökséget vezető miniszter, és melyikben az agrárminiszter.

Varga Mihály úgyis marad

Hiszen valójában Varga Mihály pénzügyminiszter úgysem bukik, sohasem bukik, csak más habitusú játékos. Klasszikus hosszútávfutó, aki a háttérben dolgozik, nincsenek hangzatos bejelentései, nem kapcsolódnak a nevéhez elhíresült saját ötletek. A legrégebbi katona általában nyugodtan, talán egy félmosolyt eleresztve szemléli, hogy a felívelő csillagok aztán hirtelen veszítenek a jelentőségükből.

Erre a legjobb példa az volt, amikor a járvány idején az addig látványosan nagy nyomású gazdaságpolitikát népszerűsítő, növekedési hiteleket és kötvényeket szóró, nagyon alacsony kamat mellett önfinanszírozást hirdető, alacsony devizatartalékot javasló Matolcsy György hirtelen már nem volt annyira a pikszisben, Orbán visszanyúlt Varga elképzeléseihez, jöttek a kevésbé unortodox, de biztonságot adó gazdaságpolitikai megoldások.

Még felfelé

Érdekesség, hogy az előbb említett Varga Mihály és Matolcsy György között kiélesedő pillanatban Nagy Márton még a jegybank alelnöke volt, valamennyire ennek a helyzetnek lett az áldozata, így került ki a jegybankból és került közel a miniszterelnökhöz, először mint tanácsadó, majd mint miniszter.

Nagy Márton azóta tagadhatatlanul egy ilyen felívelő csillag, aki folyamatosan szállította az ötleteket. Ahogy pedig rámozdul egy-egy területre (legyen az a hazai építőanyag-gyártás, élelmiszerbolti árak, pénzügyi megállapodás a Gazprommal, üzemanyag, reptér vagy biztosítók) mindig gyarapítja az ellenfelei számát is.

A Magyar Közlönyben megjelent új struktúra elsősorban ezeknek az ellenfeleknek fontos üzenet, ha ideiglenesnek is várták Nagy Márton aktív ölelését az ágazatukban, a szorítás nem most fog enyhülni.

Mindez már csak azért is fontos megerősítés, mert ha a korábbi magyar gazdaságpolitikát egy kétosztatú, Matolcsy György és Varga Mihály személyiségét is tartalmazó unortodox és konzervatív szemlélet ütközésének írtuk le, akkor azóta ez egy olyan háromszög lett, ahol a két korábbi ellenfél, vagyis Matolcsy és Varga egész közel sodródott egymáshoz, és lettek mindketten a „konzervatívabb” oldal, míg az ellenpont a bátran szabályozó, mindenhol állami szerepvállalást sürgető Nagy Márton aktivizmusa.

Gazdasági tartalom

A leíró jellegű hatalompolitikai okoskodás után azért álljon itt pár szakmaibb mondat is arról, hogy mi az üzenete Nagy Márton megerősítésének és Varga Mihály visszafokozásának. Ő ebben az új struktúrában egy olyan vétószerepet kapott, amellyel akkor élhet, ha a Gazdasági Kabinet tagjainak szárnyalása nagyon veszélyeztetné a költségvetés egyensúlyát.

Varga Mihály mindenesetre a vétólehetőséget nem egyedül, hanem a költségvetési munkacsoport élén kapta meg. Ennek a plénumnak az lesz a feladata, hogy a költségvetés egyensúlyát szigorúan védje. A fegyelmezett gazdálkodás érdekében a munkacsoportot vezető pénzügyminiszter erős jogkört kap, akár vétójoggal is élhet. A munkacsoport jóváhagyása nélkül semmilyen javaslat nem kerülhet a kormány elé. Ebben olyan emblematikus politikustársai lesznek, mint Gulyás Gergely, Rogán Antal és Orbán Balázs. Hogy ebből a költségvetési szakértőnek aligha nevezhető teamből (ahol van, aki még csak nem is közgazdász) ki mennyire tud szakmai segítséget nyújtani, azt nem tudjuk, a felállásnak itt is inkább szimbolikus jelentősége lehet.

Hogy néz ki most a magyar gazdaság? Egész jól, ha azt nézzük, hogy jön le az infláció, visszatért a gazdasági növekedés, rendben van a külkereskedelmi egyenleg, az embereknek van munkája és végre a kamatok is megindultak lefelé. Azaz kezdenek megteremtődni a növekedés feltételei, a cégek alacsony kamatok mellett újra beruháznak majd, az emberek el mernek adósodni, jó hír érkezett az uniós forrásokról.

De azért nagy problémák is vannak, 2024-ben az európai növekedés gyenge lesz, vagyis inkább a belső keresletet kellene visszaépíteni. Már csak azért is, mert ahogy nagyon megnehezedett az élet, úgy a magyarok keveset fogyasztanak, kevés a forgalmi adóbevétel, vagyis a költségvetés és az adósságfinanszírozás lettek a gazdaság legneuralgikusabb pontjai.

Igen, ezek Varga Mihály területei, de azért nehéz lenne őt okolni a negatív mutatókért.

Biztosan kapott a minisztériumból is mélyütést a magyar büdzsé (a kata szerencsétlen kivezetése lehet erre példa), de azért, hogy a 2023-as költségvetési hiánycélt állandóan emelni kell (immár 5,2 százalék a célszám) nem feltétlenül az felel, aki ezt kiszámolja, inkább az, aki és ami ezt okozza.

Vagy lehet azt mondani, hogy brutálisan megdrágult az államadósság finanszírozása, de nehéz úgy a kamatokon fogni, hogy a kormány most is egy adósságnövelő tételre, a reptér megvásárlására készül. És itt most teljesen mindegy, hogy konkrétan új hitelt kell-e felvenni, vagy csak nem lehet adósságcsökkentésre fordítani az állam mindenfajta bevételeit.

Nagynak mindenre lesz ötlete

Nagy Márton és Varga Mihály gazdaságfelfogása óhatatlanul más, előbbi szárnyalni, növekedni szeretne, utóbbi „kincstárnoki” pozícióból óvatosabb. A Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György most inkább a második álláspontot követi, mert ő valós mandátuma szerint jár el, és még úgy érzi, hogy amíg ilyen magas az infláció, addig nem lehet annyira növekedést generálni.

Nagy Márton, Varga Mihály és Matolcsy György abban egyébként tökéletesen egyetértenek, hogy az infláció ellen továbbra is harcolni kell, abban van nézetkülönbség, hogy a harc közben mennyire van helye az élénkítő programoknak. Nagy Márton szerint eljött az idő a felpörgetésre, Varga és Matolcsy óvatosabb lenne.

2024 eleve nagyon nehéz évnek ígérkezik a 2,9 százalékos költségvetési cél szempontjából. Ha Nagy Márton elképzelései még erősebben valósulhatnak meg, akkor a büdzsé féken tartása még nagyobb kihívás lesz. Ám arra, hogy a gazdaságfejlesztési miniszternek, egyben a Gazdasági Kabinet új vezetőjének lesznek majd erre is ötletei, na arra mérget vehetünk.