Azzal nem menekül meg a piacunk, ha csak mi vezetünk be importtilalmat az ukrán gabonára

Miután az Európai Bizottság nem hosszabbította meg az ukrán gabonára vonatkozó behozatali tilalmat, ezt saját hatáskörben Magyarország, Lengyelország és Szlovákia teszi most meg. Magyarországra így továbbra sem lehet behozni Ukrajnából származó repce- és napraforgómagot, lisztet, étolajat, mézet, egyes húsféléket és tojást, de az ukrán termékeket átszállíthatják a területünkön, így azok a világpiacra kerülhetnek. Ukrajna válaszul így is beperli a három országot.

A döntés várható volt: Orbán Viktor pénteki rádióinterjújában azt mondta: „Jól átvertek minket az ukrán gabonával, abból nem látnak szegény afrikai gyerekek egy kiló kenyeret sem.” Magyarország az Ukrajnával szomszédos többi EU-taggal közösen már korábban bírálta az Ukrajna megsegítésére hozott döntést. A magyar kormány szerint ugyanis az olcsón megtermelt ukrán gabona jó része nem az afrikai és közel-keleti államokba került, hanem az EU-ba, ahol dömpingáron a tagállamokban adták el. Ezzel a magyar gabona és a magyar gazdák súlyos hátrányba kerültek. A gabonavita hátteréről és előzményeiről itt írtunk részletesebben.

Az EU ezt elfogadva májusban felfüggesztette az ukrán gabona behozatalát Magyarországra, Lengyelországba, Szlovákiába, Bulgáriába és Romániába. Az Európai Bizottság ugyanakkor mostanra úgy látta, ez már nem torzítja a piacot, ezért nem tartotta szükségesnek az importtilalom meghosszabbítását.

A magyar kormány részéről közben egy teljesen új érv került elő, nevezetesen az, hogy az ukrán gabona nem is ukrán, hanem amerikai, szaúdi vagy holland, így ez az intézkedés igazából „idegen nagytőkés érdekeket” szolgál. Erről beszélt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor, vasárnap pedig Nagy István agrárminiszter is.

Esélye se lenne bejönni az ukrán árunak

Az ukrán importtilalom képlete viszonylag egyszerű. A magyar és más környékbeli gazdák úgy ítélik meg, hogy amennyiben nem érkezik sok ukrán búza, kukorica, repce és napraforgó, akkor jobb ár marad a magyar piacon, a gazdák nem szorulnak ki a saját piacukról.

Más kérdés, hogy a szakma szerint most annyival olcsóbb a hazai termék, hogy esélye sem lenne bejönnie az ukrán árunak.

Részben azért, mert az drágább, részben pedig azért, mert a magyar vevők, ha csak választhatnak, nem is szeretik az ukrán importot. Az ugyanis bonyolult, szállítási problémák adódhatnak, devizakockázatot kell futni. Ahogy egy kereskedő mesélte: „El lehet azon perecelni, ha 410 forintos eurónál veszek gabonát, majd a hazai piacon már 380 forintos eurónál kell eladnom az árut – ez nehezen kezelhető rizikó.”

A magyar állam ugyanakkor mindig szereti felkarolni a gazdák érdekeit, elsősorban azért, mert bár ők nincsenek sokan, de a Fidesz számára kedves vidéki szavazótábor gerincét alkotják. Nyilván szavazók dolgoznak viszont a tilalom esetleges veszteseinél is, vagyis a nagy importőröknél, az izocukor- vagy bioüzemanyag-gyártóknál, a takarmánykeverőknél, a gabonakereskedőknél, de ők talán nincsenek annyian, és kevésbé is tudják hangosan artikulálni az érveiket.

A 2023-as év jobb volt a tavalyinál, és most hányásig áll a kukorica, a búza, az árpa. Vagyis a hazai áru bőven elég lesz mindenkinek, a nagyok sem szorulnak importra. Ha pedig mégis, akkor ott van a nagy exportőr, Szerbia, amely a kukoricapiacon gyakorlatilag EU-nak számít.

Az átcímkézés

Ha mégsem lenne elég gabona, és minden kötél szakadna, akkor ott vannak a csencselők, akik behozzák az ukrán árut, ami persze nem legális. A gabona ugyanis tömegáru, nem könnyű megkülönböztetni a magyar, a román (arra nincs tilalom), illetve az ukrán árut. A nagy kukoricaháborúról írt Telex-cikkben is érintettük ezt a témát. Vannak ugyan dokumentációs kötelezettségek, de ha importtilalom van, és vonzó az árkülönbség, mindig lesznek olyanok, akik előbb Ukrajnából Romániába szállítanak, majd Romániából Magyarországra. Romániában ugyanis aszályos év volt tavaly, a Kárpátoktól délre minden „kapufa” lett, ezért Románia nem korlátozott semmit, nem tiltott a szállítás, csak az „átcímkézés” szabálytalan.

Ahogy egy forrásunk mesélte,

az ukrán gabonatilalom a gyakorlatban olyan, mintha a strandon a medencére ki lenne írva, hogy erről az oldalról nem szabad a medencébe pisilni.

A magyar gazdák ettől függetlenül gondolhatják úgy, hogy az érdekeikért van a piacvédelem, de az államnak ehhez egyéb érveket is illik felvonultatni.

Az ukrán mezőgazdaság nagyágyúi

A nyilatkozók – például Nagy István agrárminiszter – ezért szeretik elmondani azt is, hogy az ukrán gabona vegyszerhasználata kevésbé ellenőrizhető. Új érvként egészült ki mindez most azzal, hogy az ukrajnai növénytermesztők nem is ukránok, hanem amerikai, szaúdi és holland cégek.

Ebben az érvben van is valami, meg furcsa is. Amikor a hazai autógyártással büszkélkedünk, akkor magyar cégeket látunk, nem azt hangsúlyozzuk, hogy ők németek.

De eleve is furcsa egy tilalomnál behozni a tulajdonosok nemzetiségét. Ha ugyanis holland a tulajdonos, akkor most egy uniós céget szeretnénk korlátozni?

Mennyire ukrán az ukrán mezőgazdaság? Ukrajnában egy külföldi legfeljebb 100 hektár földet birtokolhat (Magyarországon 300 hektárt). Emellett természetesen olyan külföldi cégek is megjelenhetnek termesztőként, amelyek megvesznek egy nagyobb földterületet bérlő ukrán céget, ahogy ezt a legnagyobb ukrán földtulajdonosokról, „landlordokról” szóló ukrán cikk is bemutatja.

Ukrajna legnagyobb földesurai ukránok: ilyen volt Alekszej Vadaturszkij, illetve annak Nibulon nevű vállalkozása, de a gabonamágnást felrobbantották. Ilyen a politikus-oligarcha Andrej Verevszkij és cége, a Kernel, vagy Oleg Bakmatyuk, a „tojáspápa”, az UkrLandFarms tulajdonosa. Ezek a cégek évente egymilliárd eurónál is többet kerestek a mezőgazdaságban. Mindenképpen ide sorolandó Jurij Koszjuk, a „csirkemellkirály”, és cége, az MHP is, amely mint arról a Növekedés.hu is írt, valóban kihúzta már a gyufát az unióban.

Magas a külföldiek aránya a mezőgazdaságban

Mellettük valóban van egy-két külföldi is, így az amerikai NCH Capital tulajdonában áll az Agroprosparis, ahogy az Onexim Groupot is az a Stephen Jennings alapította, aki a térség nagy ismerője. Amikor még volt egyáltalán intenzív amerikai befektetői érdeklődés Oroszország iránt, ő hozta létre azt a Renaissance Capital nevű moszkvai tőkebefektetőt, ahol sok ismert magyar elemző is dolgozott.

A LandMatrix jelentése szerint Ukrajna valóban benne van abban az öt országban, ahol a legnagyobb a külföldiek által megművelt terület nagysága.

Ukrajna ebben a klubban Oroszország, Brazília, Indonézia és Pápua Új-Guinea mellett szerepel az első ötben, nagyjából 2,5-3,5 millió hektár külföldi művelésű területtel.

Az ukrán földtulajdonról készített erős című elemzés (Háború és lopás) főszámai alapján Ukrajnában a legnagyobb helyi oligarchák kezében van a 35 millió hektár összesített termőterületből 9 millió hektár, vagyis Ukrajna szántóterületének 26 százaléka. Külföldi cégek művelése alatt 3,3 millió hektár áll, vagyis 9 százalék. A maradékot olyan cégek művelik meg, amelyeket az elemzés nem az oligarchák közé sorol, illetve kisbirtokosok. Érdekesség egyébként, hogy Ukrajna – Magyarországhoz hasonlóan – azon kevés, viszonylag fejlett ország közé tartozik, ahol a megművelt földterület több mint a felét teszi ki az ország teljes területének. Ilyet Banglades is tud, de csak elképesztően rossz kistermelői hatékonysággal.

Ahogy a magyar kormányzati kommunikáció is utalt rá, valóban megjelent a piacon Szaúd-Arábia szuverén alapja, a Public Investment Fund (PIF) is. A SALIC, a Szaúdi Mezőgazdasági és Állattenyésztési Beruházási vállalat a sivatagi királyság szuverén vagyonalapjának egyik ága 2011-ben alakult, hogy befektetéseken keresztül biztosítsa Szaúd-Arábia élelmiszerellátását.

Emellett sokszor az eladósodott ukrajnai cégtulajdonosok nyugati bankházaknak voltak kénytelenek átadni az agrárcégeiket. Így érkezett meg a piacra az amerikai Vanguard Group, az amerikai Kopernik Global Investors, a francia BNP Asset Management Holding, az amerikai Goldman Sachs és a norvég Norges Bank.

Veszélyes ide befektetni

Nagy István agrárminiszter most megnyilatkozásaiban ostorozza az Európai Uniót, ami szerinte ennek a nagytőkének akar kedvezni, miközben Magyarország „bátor lépésként” a listát kibővítette a repce- és napraforgómagra, a lisztre, az étolajra, a mézre, egyes húsfélékre és a tojásra is. Szlovákia és Lengyelország is Magyarországhoz hasonlóan látja a helyzetet.

Szakmai forrásaink szerint ugyanakkor eléggé szürkezóna most Ukrajnában a külföldi tulajdon. Természetesen vannak, akik korábban megérkeztek, és még ott vannak, de az ukránok nem jó partnerek. A háború alatt gátlások nélkül kitettek külföldieket a szerződéseikből, ez a kőkemény világ túl kockázatos, egy tőzsdén jegyzett, nagy agrárbefektetőnek nehezen értelmezhető ez a rizikó.

A csirkeügy jogos

Forrásaink szerint az intézkedések zöme nagyjából lényegtelen, de ha valamiben igaza van a miniszternek, az a csirke. Erről régóta vita van, az ukrán baromfi valóban csípi az EU szemét. Az ukrán piacon ugyanis nem kell a megfelelő ketrecmérettel, takarmánnyal bíbelődni, és az ukrán cégek „denevért”, vagyis szinte szárny nélküli csirkemellet értékesítenek, amivel a megfelelő körülményeket biztosító uniós tenyésztők nem tudnak versenyezni. Egyik forrásunk azt mondta: az is jó lenne, ha bevezetnének egy vámot, majd a befolyó pénzt odaadnánk az ukránoknak, mert ami most van, az nem fair, az tényleg torzítja a piacot.

Ugyanakkor a többi termény esetében nem látnak gondot a kereskedők. A sertéspiacon Magyarország nem tudja ellátni magát, nem is jön ukrán sertés. Napraforgót sem nagyon kínálnak az ukránok, legfeljebb olajat, illetve napraforgódarát exportálnak, nem kell tőlük tartani. Árpából, búzából, kukoricából pedig sok a hazai felesleg, még úgy is, hogy a valaha 8-9 millió tonnás kukoricatermelésünk helyett most a kisebb vetésterületen 5,5-6 millió tonnára számít a piac, de a hazai igény csak 4,5 millió tonna. Sokan megriadtak tavaly, miután több mint 10 százalékkal csökkent a vetésterület, de végül nagyon szép lesz a kukoricatermés – hallottuk egy szakembertől.

Ugyanakkor a nagy vevők arra is utalnak, hogy jogos lehet védeni a magyar gazdák érdekeit, de az elmúlt évek nagy viharaiban a magyar termelés elvesztette a beszállítói megbízhatóságát. Forrásunk arra utal, hogy a gabona és az olajos magvak piacán rengeteg fordulat volt az elmúlt időszakban. A 2022-es aszály után még toxinos is lett a hazai kukorica egy része, ezért a gazdák visszatartották az árujukat, természetesen érthető önérdekből, mert áremelkedésre számítottak. A nagy vevőket, az izocukorgyártókat, takarmánykeverőket, bioüzemanyag-gyárakat ekkor tényleg csak az import mentette meg.

Az EU piacán a magyar áru versenyez az ukránnal

Több kérdés is felmerülhet, például hogy miért lett ilyen olcsó a magyar gabona (egy évvel ezelőtthöz képest felezésről beszélhetünk). Az ukrán áru az oka? Egyáltalán miért fáj az ukránoknak az importtilalom, ha úgysem itt tudnák eladni a terményeiket?

Ha kicsit visszatekintünk a történelembe, Magyarországnak jellemzően többlettermelése volt gabonából, amit exportált. Attól függően, hogy ki mennyit fizetett érte, ment a magyar gabona Olaszországba, Németországba, északi államokba, néha le a Fekete-tengerre.

Ukrajnából mi gyakorlatilag soha nem importáltunk 2022 előtt.

Természetesen a határ mentén vehetett valaki szomszéd (tehát ukrán, román vagy szerb) gabonát, ha az volt az olcsóbb. 2012-ben volt egy toxinos év Magyarországon, akkor egy kicsit több jött, de összességében nem volt olyan év, hogy Magyarország importra szorult volna.

Az ugyanakkor igaz, hogy amennyiben a magyar áru piacot keres, akkor mindig versenyez az ukrán áruval. Ukrajna itt nem adhat el (nem is akar), de Olaszországban már igen. Ott pedig ha sok az ukrán áru, az már rongálja a mi piacunkat, még ha a fuvarköltség magasabb is.

Ugyanakkor ezen az importtilalom nem segít. Ezen az segítene, ha Olaszország is importtilalmat vezetne be.

De akkor miért hisztizik (perel) Ukrajna az importtilalom miatt? Erre azért nehéz válaszolni, mert bár lehet, hogy a gabonában most esélye sincs egyetlen szem ukrán kukorica magyarországi eladásának, ugyanakkor az új, kiterjesztett intézkedés olyan árucsoportokat is érinthet, ahol más a helyzet, tojásban, csirkében, napraforgóolajban lehet, hogy fontosabb az ukránoknak a magyar piac.

Miért esett felére az ár?

A gabonaárak döbbenetes hullámzását három éven keresztül vizsgáltuk. A világpiacon meglepő módon a Covid időszaka hozta az első árrobbanást. Nem a Covid miatt, hiszen az emberek akkor meghúzták magukat, mindenből kevesebbet vásároltak, de a 2020–2021-es időszak egybeesett a gabonapiacon a kínai kereslet megerősödésével. Már ez is áremelkedést hozott, amire az orosz–ukrán háború kirobbanása még rátett egy nagy lapáttal.

A háború kirobbanása után az ukrán áru Ukrajnában rekedt, volt olyan importőr ország, ahol mindössze egyhetes tartalék volt csak a raktárakban. Itthon aztán 2022-ben jött a magyar aszály, ami egyébként nem volt globális jelenség. Ennek az lett a következménye, hogy hosszú évek után volt egy olyan év, amikor a magyar gabonamennyiség nem fedezte a hazai igényeket.

A magyar gazdák ekkor kivártak. Azt látták, hogy napról napra megy fel a terményár, viszont gyenge volt a forint, magas az infláció, jobb döntésnek tűnt kivárni, érdemesebb volt az árun ülni, mint a pénzen. Aki mégis értékesített, az gyorsan (és drágán) vett inputokat, amivel determinálta a következő év költségeit.

A magyar állattenyésztők ekkor már pánikoltak, nem volt takarmány a jószágoknak. A kormány segíteni akart, ekkor könnyített az ukrán áru behozatalán (ott úgyis bennrekedt a háború miatt a sok gabona), illetve bevezetett egy exportjóváhagyási rendszert. És bár lehet, hogy végül senkinek sem tiltották meg az exportot, de mivel 30 napig kellett várni a kormányzati zöld lámpára, így kevesen tudtak külföldre értékesíteni, végül még az aszályos évben is maradtak árukészletek a raktárakban.

Csak aztán a 2022-es magas ár után a kereslet visszaesett, hiszen amikor drága volt a kukorica (amikor rekordáron kellett importálni), kevesebbet vettek az ipari felhasználók és a takarmánykeverők, elhalasztottak korábban betervezett beruházásokat. Így amikor 2023-ban világszerte szép termés lett, itthon is volt elég csapadék és napsütés, mindenből nagy mennyiség termett, a világpiaci árak csökkentek, hiszen a kínálat nagyobb lett, a kereslet pedig visszaesett.

A legfontosabb európai gabonatőzsdén, a párizsi MATIF-on a jegyzések a felére apadtak éves bázissal. Az orosz–ukrán események egyébként naponta változtatják az árakat.

Szörnyű, de igaz: ha az oroszok meglőnek egy ukrán kikötőt, nő a világpiaci ár, és így az oroszok is drágábban értékesíthetnek, hiszen ma már hatalmas exportőrök.

A magyar piacon még durvább lett a helyzet, a hazai többlettermeléssel és a magas raktárkészletekkel még jobban eltértek a vevői és eladói árelképzelések. Az eladók „ilyen áron” nem akartak értékesíteni, a vevők pedig azt gondolták, hogy előbb-utóbb mégis kénytelenek lesznek, így itthon még a világpiachoz képest is nyomottabb áron születtek csak mostanában üzletek.

Volt, amikor jól jött az ukrán áru

Amikor a hazai kukorica magas aflatoxinszennyezettségű volt, az súlyos problémát okozott, a termény jelentős részét ugyanis alkalmatlanná tette élelmezési és takarmányozási célra. A nagy feldolgozók a kukorica minden egyes milligrammját hasznosítják. Biogázt ugyan a szennyezett kukoricából is lehetne gyártani, de melléktermékeket, tehát állati, emberi fogyasztásra szánt termékeket nem. Vagyis a toxinos kukorica azért okoz gondot, mert kár lenne az ilyen terményt mindenestül kidobni, ha van értelmes felhasználása is, csak ezzel meg az a veszély jár együtt, hogy összekeverednek a felhasználások.

Ekkor még Magyarország kifejezetten segítőkész volt abban, hogy az ukrán gabona eljusson a piacokra, így felénk is, ezért szárazföldi szállítási és logisztikai kapacitást építettünk.

Csak amikor alacsonyabb lett a piaci ár, a termelők az ukrán importot okolták, és elérték, hogy a kormány importtilalmat vezessen be.

Végül legyünk egy kicsit megértőek az ukránokkal is. Fontos rögzíteni, hogy Ukrajna szeretne a hagyományos fekete-tengeri útvonalain szállítani, de az oroszok lövik a kikötői infrastruktúrát. Volt ugyan korábban egy megállapodás, de azt már az oroszok nem tartják be.

A kormány most ostorozza az ukrán árut, de a gabona esetében ez inkább ürügy, hiszen az ukrán áru az elmúlt két évben kevésbé volt szennyezett – legalábbis ezt mondták nekünk a hazai és az importárut egyaránt bemérő cégek, miközben a környező országokból is érkeztek jelentések túlzott ukrán vegyszerhasználatról. Az Infostart cikke például szlovákiai esetekről számolt be.

Ugyanakkor az egyik nagy tavalyi importőr arról beszélt a Telexnek, hogy

értelmetlen, ahogy támadják a bejövő ukrán kukoricát, a nagyobb felhasználók importáltak, ezeknél a cégeknél mindenki mindenre kontrollál, legyen az kereskedő, ipari termelő, takarmánykeverő, hiszen a végtermékeknél is szigorúak a vevőink szabályai.

Mindenesetre a legnagyobb hazai vevőknek (Hungrana, Pannonia Bio, Kall Ingredients) tényleg nagyban segített az elmúlt időszakban a tiszta importáru, hiszen a szennyezettségre ők is érzékenyek. Mert lehet, hogy a nagy cégeknek van olyan termékük, amiben nem zavaró a toxin, de mivel a kukoricát szőröstül-bőröstül feldolgozzák, így számukra is tiszta kukoricával szeretnének dolgozni.

Mindenesetre a kormány a szokásos üzeneteivel, miszerint „megvédjük a magyar érdekeket”, biztosan szerez pár jó pontot. És most legalább elmondható az, hogy mivel van elég áru a piacon, az importtilalom – bár sok értelme nincs – nem is árt a magyar gazdaság érdekeinek.